A Camia

Boracay egyetlen roncsmerülőhelye mesterséges zátony.

roncs

Még az olyan országokban is, mint a Fülöp-szigetek, néha felmerül a kérdés, van-e egy érdekes roncs a víz alatt. Pedig ott aztán bőven akad természetes korallzátony, fantasztikus szépségű élővilággal. De a hajóroncsoknak mégiscsak van valamiféle vonzereje, kalandfaktora.

roncs

Az országnak bizonyos pontjain bőven akad roncs: ahol a második világháború idején csaták zajlottak, ott nem kevés hajó került a tenger fenekére. Coron vagy a Subic Bay ilyen hely. Más, szintén sok búvárt vonzó szigetek, mint Cebu vagy Boracay viszont nem számítanak a roncsbúvárok paradicsomának.

Boracaynál ezt a problémát a Camia nevű hajó elsüllyesztésével próbálták orvosolni. Nem különösebben fontos hajóról van szó, a 37 méteres teherszállítóhoz hasonlók ezrével járják a tengereket. A 2001-es elsüllyesztése óta viszont szépen benépesítették a halak az egyenesen álló roncsot.

A videók arról árulkodnak, hogy be is lehet nézni a hajó belsejébe, tehát egy merülésnek biztos jó lenne, ha arrafelé vetődnék. De azért azt hiszem, ahol ennyire szép a tenger maga, inkább csak kitérő lenne egy ilyen roncs számomra, nem pedig fő célpont...

roncs

0 Tovább

Montenegro víz alatti kalózai

Sok roncsot kifosztanak az Adria mélyén.

Az osztrák-magyar flotta Zenta nevű cirkálója még az első világháború elején veszett oda. 1914. augusztus 16-án süllyesztették el brit és francia hajók- majd zavartalanul nyugodott a montenegrói Petrovac közelében évtizedeken át. Ám 2001-ben rátaláltak a roncsra, és hamarosan megjelentek a kincsvadászokis.

Dragan Gacevic egy jól ismert búvár Herceg Noviból, aki könyvet írt Montenegro víz alatti világáról, és filmeket is készített. Rengeteget merült ezekben a vizekben, és saját szemével látta a fosztogatók munkájának nyomát. Noha a Zenta 73 méteres mélységben nyugszik, különleges felszerelés és gázkeverék kell a merüléshez, a tolvajok számára ez nem akadály. Egyértelmű jele volt annak, hogy a kapitányi hídról el akarták vinni a tájolót, de végül nem jártak sikerrel.

Gacevic nem jelentette, mit tapasztalt, mert a tájolót nem tudták kiszedni. Ám a tapasztalatok azt mutatják, nem elszigetelt esetről van szó. Sajnos Montenegro víz alatti értékeinek felmérése nem teljes, ráadásul azok gyakorlatilag teljesen védtelenek. A törvény ugyan kiterjed ezekre, ám annyira kis számú ember védi a roncsokat, hogy gyakorlatilag büntelenül fosztogathatják őket.

Először is természetesen tisztában kellene vele lenni, mi van a víz alatt, és mi az, ami különösen érdemes a védelemre, mert kiemelt fontosságú eleme a kulturális örökségnek. Erre viszont nem nagyon költ a kormányzat, és forrás hiányában a hivatalos szervek nem tudnak víz alatti kutatásokat folytatni. 

A tolvajok nem válogatósak, és sajnos széles a választék is: a víz alatti ókori görög és római roncsok vannak, amelyek amforákat szállítottak, középkori hajók maradványaira is lehet bukkani, és persze ott vannak a jóval modernebb hadihajók. Igazán a kilencvenes évek végétől gyorsult fel a kincsvadászat, amikor elérhetőbbé váltak a korszerű búvárfelszerelések, amikkel nem jelentett akadályt a nagyobb mélység.

Régen persze inkább csak szuvenírokat gyűjtöttek a búvárok: maroknyi ember merült, ők kisebb dolgokat őrizgettek otthon emlékként a roncsokról. De ez ma már szervezett bűnözői körök biznisze, ami nagyüzemben zajlik. Ők nem maguknak hoznak fel értékes régi leleteket, hanem jó áron eladják a feketepiacon, mert egy eredeti amforára vagy egy híres hajó valamelyik jellegzetes alkatrészére mindig van fizetőképes kereslet.

Gacevic saját szemével látja, ahogy pusztulnak a roncsok. A Risan-öböl mélyén több évezredes roncs is nyugszik. Vélhetően ideiglenes horgonyzóhely volt az ókorban a viszonylag védett öböl, ahol sokszor szabadultak meg felesleges dolgoktól. Így aztán a tenger fenekén amforák, egyéb tárgyak tucatjai hevertek, ám egyre kevesebb van belőlük. Hiába számít védett lelőhelynek, még mindig hirdetnek ide búvártúrákat, és gyakran horgonyoznak szuperjachtok is errefelé.

Egy másik jellegzetes példa Gacevic szerint a Rumija jacht sorsa, ami Montenegro utolsó királyának, I. Nikolának volt a hajója. Ezt az ottomán szultán ajándékozta a királynak 1905-ben, később hadianyagokat szállítottak vele. 1915-ben süllyedt el Bar közelében, és a roncs nagyjából egy évszázadig védtelen volt. Mivel csak pár méterre van a felszíntől és senki nem törődött a roncs sorsával, rombolták a közelben megálló hajók horgonyai, és a szuvenírvadászok minden mozdíthatót magukkal vittek. A hajó harangja tisztázatlan körülmények között került például egy újvidéki magángyűjteményben.

A Zentához hasonlóan magyar vonatkozású Árpád, ami az osztrák-magyar flotta gőzhajója volt, hasonló módon nem úszta meg a búvárok illegális tevékenységét. Az 1916-ban aknára futott hajó csak megrongálódott, nem süllyedt el, de egyik hajócsavarja a mélybe süllyedt. 48 méteren nyugodott, részben a homokba beágyazódva, de három esztendeje nyoma veszett- valaki zavartalanul kiemelte és elszállította, esélyesen továbbértékesítve orgazdáknak vagy gyűjtőknek. Gacevic szerint egy ekkora hajócsavar kiemelése nem egyszerű feladat. Amikor 2014 szeptemberében észlelte az eltűnést, nyilván meg is lepődött, hogy milyen erőket kellett felvonultatni ehhez a munkához- ám senki nem látott semmit.

Szinte tipikus történet azé a 16. századi vitorlásé, ami Kabala előtt süllyedt el. Az ágyúkkal felszerelt hajóval sok értékes lelet süllyedt el, amik elvileg védelem alatt állnak. Gacevic 2014. szeptemberében jelentette be, hogy eltűnt a roncs horgonya, a minisztérium pedig átadta az ügyet a rendőrségnek. Eközben a horgony bárki által látható módon volt kiállítva egy cég bejáratánál Herceg Noviban. Csak 2017. decemberében rendelték el, hogy szolgáltassák azt vissza a jogos tulajdonosának, a montenegreói államnak.

Az érintett cég képviselője azt állította, nem tudja kitől vásárolta a horgonyt, amit éppen meg akart őrizni épségben, hogy ne ócskavastelepre kerüljön. Ám máig nem tartóztattak le senkit az ügy kapcsán, pedig a nyomozás évek óta folyik. Állításuk szerint a hatóságok megteszik a megfelelő lépéseket, de egyelőre nem tűnik túl hatékonynak a munkájuk. Nem csoda Gacevic szerint, hogy folyamatosan tűnnek el a víz alól az értékek.

Jelenleg négy törvényileg védett hely van Montenegróban, részben a fent említettek. Emelett 27 egyéb víz alatti régészeti lelőhelyet is számon tartanak. Ezek között vannak 19-20. századi roncsok is. Elvileg ami védett, ott tilos lenne bármilyen tevékenység a kutatáson kívül. Máshol nem ilyen szigorú a védelem, de onnan is tilos lenne bármit felhozni, tehát aki itt vadászik kincsre, lopást követ el.

A hatóság szerint "összetett kérdés" a víz alatti kulturális örökség védelme. Meg kellene erősíteni a szerveket, hiszen jelenleg csak 1-2 ember dolgozni ezen a területen. A kedvtelési búvárok tevékenységét is szabályozni szeretnék, erre új törvény születik, és ebben várhatóan koncesszióhoz kötik, melyik búvárbázis hol merültethet. A lelőhelyek pontos pozícióját pedig titkosan kezelik. 

A baj az, hogy búvárszemmel nézve úgy látszik, ez leginkább a tisztességes búvárok dolgát nehezíti. Aki lopni akar, az nem vált ki koncessziót, s ha kell, megtudja, melyik lelőhelyen érdemes keresgélni értékek után. 

A minisztérium állítja, 2016 óta különböző szervek működnek együtt a lelőhelyek felmérésén, és szerintük nem volt tapasztalható lopás. A legfelsőbb szintekről nézve tehát nem nagyon érzékelik a problémát. 

Az első lépés persze az lenne, hogy tudják, mi az, ami védelemre érdemes a montenegrói partszakaszon. Tehát kellene egy olyan felmérés, ami választ ad az alapvető kérdésekre. Ezért indult egy hároméves projekt 2017-ben- nem kapkodták el a helyiek a munkát. Amit most felmérnek, az is fontos, de ugyebár amit korábban elloptak a lelőhelyekről, azoknak maximum a hűlt helyét rögzíthetnék az adatokban.

Ráadásul még erre a fontos feladatra is alig biztosítottak forrásokat. A 2018-ra előirányzott 1,1 millió eurós, amit a kulturális örökség védelmére szánnak, csak 14,000 euro jut a víz alatti régészeti feladatokra. Egy búvárrégész szerint nagy kár, hogy nem jött létre önálló víz alatti régészeti szervezet már jóval korábban. Ma is gyenge a felszereltsége a szakembereknek, nincsenek megfelelő eszközök a kutatáshoz, merülésekhez. A horvátok illetve az RPM Nautical Foundation adnak nekik segítséget. De hogy ez mire lesz elegendő a jövőben, nagy kérdés- és amit elloptak, az már minden későbbi kutatás ellenére sem fognak soha visszakerülni az országba.

(A Balkan Insight nyomán)

0 Tovább

Tiszteletadás a víz alatt

Katonák szobraiból alakítanak ki merülőhelyet a Floridának.

Valamikor elegendő volt a mesterséges zátonyok kialakításánál, ha akármit a víz alá süllyesztettek. A búvárok minden ilyesmit megnéztek, élveztek. De manapság már egy kicsit más a helyzet, a mesterséges zátony-projektek is versengenek. Egyszerű betonalakzatok helyett izgalmas roncsok vagy komoly víz alatti tárlatok csalogatják a turistákat.

Szóval fontos, hogy legyen egy vezérvonal, egy téma, aminek kapcsán hatékonyabban lehet népszerűsíteni az új merülőhelyet. Kell is valami, amivel feltűnést lehet kelteni egy olyan környéken, mint a búvárkodást iparággá tevő Floridában. 

A számtalan búvárvonzó hellyel rendelkező állam nyugati partszakaszán találhat Pinellas County például pont egy azok közül a területek közül, ami éppenséggel nem számít búvárparadicsomnak. Ezen kívánnak változtatni úgy, hogy szoborparkot alakítanak ki a tenger mélyén.

A szobrokkal az amerikai hadseregben szolgáló katonák előtt is tisztelegni szeretnének. 24 életnagyságú alkotást nézhetnek majd meg a búvárok, s évek múltján láthatják azt is, hogy népesíti be a tenger a víz alatt őrt álló szakaszt. Az első tucat szobrot nyár végére akarják elhelyezni Sand Key Beach előtt, nagyjából 13 méteres mélységben. 

A projekt egyik megálmodója mesélt arról, hogy eleinte csak pár nagyobb tartály lett volna elhelyezve a tengerben, aztán rájöttek, ez kevés. A szoborpark kialakítása ugyan fél millió dollárba kerül, de hisznek benne, éves szinten ennek többszöröse, akár hét millió dollárnyi bevétel termelődhet a környéken az érdeklődő turistáknak, köszönhetően. Bizonyára bőven akadnak olyan amerikai búvárok, akik nem csak a merülést szeretik, hanem szívesen tisztelegnek ilyen formában is a hazájukat szolgáló nők és férfiak előtt.

0 Tovább

A Molnár vonzása

Jó látni, amikor egy búvár először csodálkozik rá a Budapest alatt rejtőző hihetetlen barlang világára.

barlang magyarország

Minden történet indul valahonnan: ez is évekkel ezelőtt kezdődött, amikor egy fiatal lány kedvet kapott a merüléshez, családi indíttatásból. A vonzódásból lelkesedés lett, a kezdőből ügyesedő búvár, s ahogy nőtt a kíváncsiság, úgy váltak a korábban elérhetetlennek tűnő helyek is merülési célponttá.

barlang magyarország

Én, aki elég jól ismerem a magyar és külhoni búvárkodási lehetőségeket, s van már mögöttem pár jó kaland, persze bőven tudtam mesélni, és a jó hallgatósággal mindig szívesen megosztom a történeteimet. Sokat merültünk együtt, kicsit olyan lett a fiatal lány, mint a tanítványom. Nem csak a búvárkodásról magáról beszélgettünk, hanem élményekről, kedvencekről is. A sztorijaim közül pedig nagyon nagy hatással lettek rá azok, ahol a Molnár János-barlangról meséltem, mert engem is mindig lenyűgöz az a tudat, hogy micsoda vízzel teli labirintus van a Rózsadomb alatt. 

barlang magyarország

Ez a világszinten egyedülálló melegvizes barlang, ami előtt villamosmegálló is van, és sétatávolságra fekszik a belvárosi látványosságoktól, valóban Budapest egyik féltve őrzött, kevesek által ismert titka. Merültem már itt párat és fogok is még, annyira izgalmas, különleges hely.

barlang magyarország

Noha az ifjú búvártárs rágta a fülemet, én sokáig türelmre intettem: kell ahhoz némi rutin, hogy valaki biztonsággal vállalkozhasson ott egy merülésre. Aztán amikor tudtam, itt az idő, segédkeztem abban, hogy a karácsonyi meglepetése egy merülési lehetőség legyen a Molnárban. Nagy volt az öröm, majd jött egy hónap, amíg izgatottan kellett várakozni a kiválasztott nap eljövetelére, számolva a napokat.

barlang magyarország

Azt gondolom, a búvárkodásban, mint sok minden másban, két dolog fontos: tudd, mire vagy képes, és tudd, hogy mire nem. Az előbbi szerencsére bővíthető, ezért inkább az utóbbira kell koncentrálni. És én teljesen biztos voltam benne, a szokatlan környezet, a dupla palackos felszerelés ellenére büszke lehet erre a lányra, aki nagyon fogja élvezni a búvárkodást a Molnárban.

barlang magyarország

Mert én is tudtam, ő mire képes. Nem volt váratlan, hogy elbírja a nehéz felszerelést, hogy nem riasztja meg a barlang, mert ha a képesség, az odafigyelés, az akarat megvan, akkor nincs legyőzhetetlen akadály. És a bátrak jutalma a szép kaland: amikor feltárul a hihetetlenül tisztva vízben egy-egy nagy terem, metróalaguatat idéző hosszú járat, gyönyörű kristály, akkor mindenkinek leesik az álla. Született budapestiként szembesülni azzal, milyen világ rejtőzik a felszín alatt, s aztán a felszínen azzal az érzéssel szemlélni a rengeteg embert, hogy azon kiváltságosok közé tartozol, aki láthatta ezt- óriási érzés lehetett a számára.

barlang magyarország

Rabul ejtő élmény, és azt hiszem, a vonzás kicsit sem csökkent azután, hogy teljesült a nagy álom. Talán még vége sem volt a merülésnek, amikor már a következőt tervezgette a lelkes ifjú búvár. Tudom, hamarosan azért fogják a fülemet rágni, hogy mielőbb menjünk vissza a Molnárba- és én ismét állni fogok a kihívás elébe!

0 Tovább

Mészárlás a mélyben

Több tízezer kártevő tengeri csillagot irtottak ki Ausztráliában.

A töviskoronás tengeri csillag viszonylag látványos élőlény- csak az a baj velük, hogy elszaporodtak olyan helyeken is, ahol semmi nem tartja kordában őket, és gyakorlatilag teljesen elpusztítanak egész korallzátonyokat. Ausztráliában, a Nagy korallzátonyon évek óta küzdelmet folytanak a visszaszorításukért.

Ezeket az állatokat gyakorlatilag csakis egyszerű, kézi eszközökkel, búvárok bevetésével lehet irtani. A most zárult akcióban hét nap alatt 47,000 darabnyival végeztek az önkéntesek. A helyi búvárközpontok is ingyen bocsátották rendelkezésre a hajókat, palackokat, mert tudják, hogy ha korallok nem lesznek, akkor halak se, és a turisták sem jönnek többé búvárkodni.

A 12 fős csoportokban merülő tengeri csillag-irtó búvárok naponta háromszor merültek. Aztán olyan folyadékot fecskendeztek a testükbe, amiktől azok elpusztulnak, de mást nem mérgez. Ezt persze könnyebb mondani, mint csinálni a hullámzásban, áramlásban. Mivel a csillagok tüskéje szúr, nagyon figyelni kell arra, hova teszi le valaki a kezét, ha egy pillanatra megkapaszkodik. Ezért aztán még egy rövid csillagölő-tanfolyamon is át kell esnie a résztvevőknek.

Hiába pusztítottak el több tízezer invazív állatot, teljesen eltünteni nem lehet őket a zátonyról. Ez az egész akció legalább annyira fontos a figyelemfelhívás szempontjából, mint a pillanatnyi segítségnyújtáséból. Talán így az adománygyűjtés is hatékonyabb lesz, mert azért vannak költségek, amelyek felmerülnek. Már a szövetségi kormányzat is felfigyelt a problémára, és jelentős, 60 millió dolláros segítséget nyújt a természetvédőknek.

Az egyik önkéntes, Penny McCracken is arról mesélt, hogy egyáltalán nem könnyű ez a fecskendős munka. És főleg az keseríti el, mennyi csillagot találnak. Amikor húsz éve először merült ezen a zátonyon, egy óra alatt egy-két példány bukkant fel- most meg akár több száz. Ha legközelebb többen csatlakoznak egy ilyen akcióhoz, még több eredményt érhetnek el. Mivel a zátonyon nem egységes a töviskoronás csillagok eloszlása, láthatják, milyen szépek azok a részek, amiket nem tarolnak le- és azért dolgoznak, hogy a többi is ilyen életteli lehessen.

0 Tovább

Ha szembejön egy bálna

Nem mindennapi búvárélmény a Monterey Bay mélyén.

bálna

Ben Laboy elég szerencsés búvárnak mondhatja magát. Alig 30 merüléssel a háta mögött már megélt egy olyan élményt, ami keveseknek adatik meg: testközelből figyelhetett meg a víz alatt egy hatalmas szürkebálnát. Ráadásul élete első merülése volt ez kis kamerájával, amit a lehető legjobb pillanatban avathatott fel...

Mint a San Franciscóban mérnökként dolgozó Laboy elmondta, ha nincs meg a felvétel, talán a többiek el sem hiszik neki, mivel találkoztak. A merülés felénél nézett rá merülőtársára, Nicole Guido-Estradára, amikor mintha meglátott volna mögött valamit. Nagy szikla, halraj, egy árnyék- vagy csak a szeme káprázott?

Aztán kezdett testet ölteni az a "valami", s mint kiderült, a parttól nagyjából 300 méterre, alig 20 méteres mélységben levő mázlistákat egy szürkebálna vette szemügyre. A Monterey Bay ugyan az útvonalába esik az Alaszkából Mexikóba vándorló szürkebálnáknak, de azért elég ritka, hogy búvárok közelében bukkanjanak fel.

Noha a búvár teljesen meglepődött, azért volt annyi lélekjelenléte, hogy nem felejtette el használni a kamerát. Arról csak tippjei vannak, miért közelíthette meg őt az állat, talán a lámpája fénye vonzotta, talán valami más- pár másodperc múlva egy könnyed uszonycsapás után beleveszett a hatalmas emlős a nagy kékségbe.

Ezútán jöhetett a víz alatti kurjongatás és visongás, majd a felszínen a felvételek újbóli és újbóli megnézése, aztán a megosztás, és nyilván ezerszer elmesélték a valójában csak pár másodperces, mégis rettentően izgalmas találkozás történetét. Gyanítom, akármennyiszer kell újra beszámolni róla, a legnagyobb örömmel teszik meg ezt a szerencsés búvárok.

0 Tovább

Két roncs a Balti-tengerben

Az egyik most felfedezett hajó 14. századi lehet a régészek szerint.

roncs balti

A Balti-tenger jó ideje a víz alatti régészet fellegvára, mert a különleges körülményeknek köszönhetően remek állapotban maradnak meg több száz éves fából épült hajók is. A mostani felfedezéseket pár hónapja tették svédek Stockholm környékén, és a leletek egy új tengerészeti témájú múzeumban lesznek majd láthatóak.

roncs balti

A svéd vizekben talált roncsok többsége abból a korszakból származik, amikor az ország nagyon élénk tengeri kereskedelem részese volt: a 17-18. században kerültek ezek a hajók a víz alá. A most találtak közül az egyik viszont ennél régebbi lehet, mert a részben az üledék rejtőző maradványok kogge típusú, 23-25 méter hosszú, 7 méter széles hajóra utalnak.

Jim Hanson régész elmondása szerint erősen megemelkedett a pulzusa, amikor feltárult a szeme előtt a szinte teljesen ép roncs. A másik, 16. századi roncson 20 hordónyi vasért, konyhai eszközök voltak rakományként, ehhez hasonlót még nem találtak a svéd kutatók.

roncs balti

A Stockholmba megálmodott új múzeum a híres Vasa hajó múzeuma mellett épülne fel, és 2020-ra tervezik a megnyitását. Az nem valószínű, hogy újabb Vasa kategóriájú hajót láthatnának itt az érdeklődők, ami 1961-es kiemelése óta igazi szenzációnak számít, és rengeteg látogatót vonz. A most megtalált roncsok is egyben vannak, de úgy vélik, a tenger mélyén a helyük, épségben. A felszínen majd inkább kiemelt tárgyakat, leleteket mutatnak be, és a roncsokat a digitális technika segítségével lehet "körbejárni" azoknak is, akik nem öltenek búvárfelszerelést.

roncs balti

0 Tovább

Az utolsó rabszolgahajó

Megkerülhetett a Clotilda roncsa Alabama partjainál.

Egy félreeső folyó deltájában, részben a víz illetve az üledék alatt rejtőzve találták meg egy hajó maradványait, ami egy szomorú történetről mesélhet. Ha a szakértők első vélekedése beigazolódik, a Clotildára bukkantak rá- az utolsó hajóra, ami rabszolgákat szállított Afrikából az Egyesült Államokba.

A Clotildát 1860-ban maguk a rabszolgakereskedők gyújtották fel, hogy ne maradjon nyoma az illegális szállítmánynak. Ám a roncs a szokatlanul alacsony vízállásnak köszönhetően a maradványok előkerültek, és a régészek szerint egyelőre semmi nem mond ellent annak a teóriának, hogy ezt a bizonyos hajót találták meg.

Hogy valóban erről a hajóról van szó, még nem száz százalékig bizonyos. Ettől függetlenül, már azért is fontos a Clotilda szóba kerülése, mert egy fájdalmas történetről mesél. A 19. század közepére már rég tiltották az emberek kereskedelmét az Egyesült Államokban, de továbbra is akadtak csempészek, akik elsősorban a déli államokba rovábbra is rabszolgákat vittek Afrikából. 

A Clotildát Timothy Meaher, egy helyi ültetvényes vette, aki úgy vélte, be tudja csempészni a rabszolgákat az országba. William Foster kapitánysága alatt indult el a hajó a mai Beninbe, hogy 110 embert hozzanak onnan. Mobile városától az éj leple alatt jutott el az eldugott folyóig, ahol egy folyami uszályra terelték őket, a Clotildát pedig felgyújtották és elsüllyesztették.

A rabszolgák öt év múlva, a polgárháború végén nyerték el szabadságukat, és sokuk leszármazottai még mai Mobile Africatown részén élnek. Számukra jelentősége van a roncs megtalálásának, s persze azért is fontos, mert ráirányítja a figyelmet az ország történelmének kevésbé dicsőséges eseményeire, amikkel kötelező szembenézni.

Maguk a maradványok nem sokat mutatnak, hiszen a hajó jórészt odaveszett a tűzben. Nem valószínű, hogy túl sok személyes tárgy kerülne elő, hiszan jórészt csak pár fa alkatrész és szögek maradtak ott, amik ráadásul korábban víz alatt voltak. A tűz nyoma viszont legalább igazolja, hogy a Clotildára leltek rá. Az ásatások mindenesetre folytatódnak- s ha tényleg beigazolódik a sejtés, a kör bezárul, egy történet végére pont kerül, és így mesélhető tovább.

0 Tovább

Will Smith és a nagy hal

A sztár is csobbant egyet a Nagy korallzátonynál.

Ahogy arról már többször említést tettem, a búvárkodás rég nem számít már különleges képességű vasemberek kedvtelésének. Noha Will Smith nem kevés akciófilmben szerepelt, a valóságban a 49 éves színész azért vélhetően kevésbé kemény legény. 

A leírás szerint még a nagy hal is ijesztő volt a számára, amikor az épp Ausztráliában nyaraló sztár a víz alá merészkedett. Ezek e krumplisügérek egyébként tényleg igen nagyra meg tudnak nőni, ráadásul nem túl félősek, közel mennek a búvárokhoz.

Persze van még bőven mit nézni a korallzátonyon, tehát Will Smith nyilván nem unatkozott. Egyébként is jó programokat szervezett magával, városnézéssel, utazgatással és még az épp most zajló tenisztornára is kiugrott. Számomra azért az a legszimpatikusabb, hogy a búvárkodásra is szakított egy kis időt- mivel nekem Ausztrália még fehér folt, irigylem is érte.

0 Tovább

A legdrágább homár

Megér közel másfél millió forintot tíz homár?

Egy búvárt csíptek fülön a természetvédelmi ellenőrök az angliai Northumberlandben tavaly szeptemberben, akinek zsákjában tíz ízeltlábú tengeri élőlény is volt. A 48 esztendős Trevor Bankhead talán nem is sejtette, mekkora bajba került. 

A jól felszerelt búvárnál volt egy homárfogó alkalmatosság is, tehát nem volt nehéz megállapítani, milyen céllal merült alá. A sikeres homárfogással pusztán csak két probléma volt: mindegyik az engedélyezett méretnél kisebbnek bizonyult, ráadásul a Northumberland Inshore Fisheries and Conservation Authority (NIFCA) kizárólag napi egy homár felhozatalát engedélyezi azok számára, akik nem rendelkeznek hivatásos halászati licenccel.

A búvár bűnösnek vallotta magát, de azt állította, fogalma sem volt a korlátozásokról. Azzal magyarázta, hogy tíz homár is volt nála, hogy nagyon szereti a tengert és kislányának szeretett volna egy tengeri témájú bemutatót tartani.

A bíróságot ez a védekezés nem hatotta meg, 1,996 font bírságot és 1,754 eljárási költséget kell megfizetnie Bankheadnek. Ez a majdnem másfél millió forint a NIFCA képviselője szerint egyértelmű üzenetet küld minden szabályszegő számára: akit elfognak illegális tevékenység űzése közben, az sokkal többet fizet a homárért, mint a boltban- és a fogást még meg sem tarthatja.

A Northumberland környéki tengerszakasz fontos élőlénye a homár, és a bíróság is a természetvédelmi hatóság mellé állt, mert felismerték ezen állatok jelentőségét, és a jog eszközeivel is segítik a védelmüket.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog