Statham és az óriáscápa

A brit akciósztár is szembenéz egy rémisztő óriáscápával- persze csak a vásznon.

cápa film híresség

Az ember már nem is tudja, ki kitől kap ihletet. Régen a víziszörnyes filmek az élvonalba is betörtek, mint a Spielberg-féle Cápa. Aztán a B-filmek világát uralták a vérszomjas ragadozók, majd a Zs-kategóriás marhaságokban tűntek fel óriási megalodonok, levegőből támadó cápák, gigapolipok.

De azért mindig akadt egy-két próbálkozás, amikor ismertebb arcok rettegtek majd hősieskedtek egy kicsit a cápák társaságában. Halle Berry is belekóstolt egy ilyen kalandba, most pedig Jason Statham harcol meg egy megalodonnal.

A film a remekül hangzó The Meg címet kapta és augusztusban mutatják be. A sztori szerint egy mélytengeri búvárnak kell a víz alól megmenteni egy csapatot akikre a kihaltnak hitt óriáscápa vadászik- s persze a csavar az, hogy a hőst pont azért rúgták ki a seregből, mert arról mesélt, hogy megalodon végzett embereivel, csak senki nem hitt neki.

Mivel Statham otthonosan mozog a vízben (műugró válogatott volt, búvártapasztalata is van), Fijin igazi cápákkal is merült, nyilván csak a hitelesebb alakítás kedvéért. Persze itt csak három méteres ragadozók voltak körülötte, míg a filmben a pixelcápa látszólag vagy 30 méteres lehet tippem szerint- de azért a cápa az cápa. 

cápa film híresség

Statham arról mesélt, hogy az idegesség számára elmúlik, amikor a víz alá csobban. Egyszerűen megváltozik minden, egy új, nyugodt közegbe kerül, a feszültség megszűnik- különleges érzés tölti el. S a félelem helyébe más lép, valami nagyszerű. Azaz az egyik legjobb élmény, amint át lehet élni- legalábbis az számára. Így ha bármerre jár a világban, amint lehetősége nyílik rá, elmegy búvárkodni is.

A filmet rendező Jon Turteltaub tisztában van vele, ebben a filmben a színészek sose fognak szembenézni a ragadozókkal, hiszen minden mese ellenére, megalodont még soha senki nem látott élve. És ha lenne is, nyilván nem dobnák be elé búvárcuccban a leghíresebb sztárokat. Így aztán Statham cápás tapasztalatszerzése igenis hasznos lehet, mert sokkal jobban tud reagálni a CGI-cápa elképzelt mozdulataira, támadására. 

De azért hitelességet így se várjon senki majd a The Meg című akciófilmet. Búvárkörökben mindig vitát generál, mennyire hiteles egy-egy víz alatt játszódó mozi, és van példa ilyenre is, olyanra is. Akad teljesen jó, nagyon ócska (mint a 47 méter mélyen), meg olyan, ami annyira rossz, hogy már jó. Meglátjuk, a The Meg melyik kategóriába esik majd...

0 Tovább

Keresztút a víz alatt

Jézus-szobrot helyeztek el a tengerben Horvátországban.

Az Adriai-tenger partján fekvő Trogir városban sokan figyelték, ahol egy hatalmas, 9 méter magas szobrot süllyesztenek a víz fenekére. Ehhez hasonló Jézus-szobor több helyen van a világon, például Floridában, Máltán illetve Olaszországban, de a horvátok egész szoborparkot létesítenek.

Az a céljuk ugyanis, hogy a teljes keresztutat be lehessen járni, vagyis inkább úszni, mint a 14 állomással. Az első stáció Jézus elítélése, ezt ábrázolja az a bizonyos a nagyobb szobor. A többi állomásnál kisebb, nagyjából két méter magas szobrok mutatják be a történéseket. 

A vélhetően látogatókat, búvárturistákat vonzó különleges tematikus szoborpark ötletgazdája Josko Kandija, a szobrok Valentino Valent alkotásai. Mivel Trogir nem esik messze Magyarországtól, vélhetően hamarosan honfitársaink is merülhetnek a Jelinek-öbölben viszonylag sekélyen elhelyezett szoborparkról.

0 Tovább

Kőbányai búvárkaland

Megint szétnéztük a pincerendszer vízzel elárasztott részén.

Bárki bármit mond, Budapest egyik legkülönlegesebb, mégis alig ismert helye a hatalmas kiterjedésű kőbányai pincelabirintus. A wikipedián elég sok hasznos, érdekes információ olvasható a történetéről, jó kis képekkel illusztrálva, de búvárként abban a kiváltságként is van részem, hogy az elárasztott termek egy részében is járhattam már.

Tulajdonképpen nagy különbség nincs, hiszen itt is ipari létesítményeket láthatunk, de mégis furcsa az érzés, amikor egy csigalépcsőn nem lépdelünk, hanem csak uszonyozunk felette. Igen, ez az egyik ikonikus pontja az elárasztott részeknek, ahol mindenki szeret fotózkodni.

Hiába hideg a víz, hiába nincs élővilág, az a furcsa kettősége megvan a kőbányai búvárkodásnak, mint a roncsmerüléseknek is: valami olyat nézel meg a víz alatt, amit egykor emberek egyáltalán nem a mélybe szántak. Ezeken a lépcsőkön melósok lépdeltek, a pincékben kocsik jártak- sőt, ki tudja, talán ezen helyek valamelyikében építették a második világháború idején a repülőgépek motorjait.

Egy szó mint száz: bár Budapest, sőt, egész Magyarországon korlátozottak a búvárkodási lehetőségek, azért bőven akad olyan hely, amit kár kihagyni. Kőbánya amiatt is különleges, hogy a felszíni részeken szétnézni ugyanúgy érdemes. A merülésre meg készülni kell, vastag neoprén ruhával, jó felszereléssel, és akkor kifejezetten emlékezetes lehet a kaland.

0 Tovább

Kódtörő búvárok

Kereken száz éve vettek részt angol búvárok szupertitkos küldetésekben.

Az első világháborúban a német tengeralattjáró-flotta óriási veszteséget okozott a briteknek. Rengeteg hadi- és teherhajót küldött a tenger fenekére a mélyben lopakodó ellenség. Kulcsfontosságú vált az ellenük szembeni védekezés, és a háború végére a búvárhajók dolga jelentősen megnehezült.

Ám az első világégés nem csak ebből a szempontból hozott újdonságot. Igazi stratégiai jelentősége lett a hírszerzésnek, az ellenfél kódolt üzeneteinek lehallgatása és megfejtése bármelyik felet óriási előnybe juttathatta. Éppen ezért mindig titkosan kezelték az ilyen műveleteket- például a második világháborúban az Enigma kódjának feltörése volt olyan akció, amiről évtizedekig nem hallhatott senki. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy a Bletchley Park kódfejtőinek előfutárai a víz alól kaptak segítséget a munkájukhoz.

1918-ban a brit tengerészeti hírszerzés élén álló William Reginald "Blinker" Hall ellentengernagy érezte a rá nehezedő nyomást: egyre fontosabbá vált a németek üzeneteinek megfejtése. Komoly kémhálózat dolgozott a háttérben azért, hogy ezt meg tudják oldani: ha jól dolgoztak, tudták például, merre mozognak a tengeralattjárók. Az ő emberei csípték el és fejtették meg a Zimmerman-táviratot is, amiben a németek szövetséget ajánlottak Mexikónak az Egyesült Államok ellen, és utóbbi emiatt lépett be a háborúba.

1918-ig a legjobb információforrás egy, a német tengerészeti minisztériumban dolgozó hírszerző volt. Ám miután nyomtalanul eltűnt, új forrást kellett találni a legújabb kódok megszerzéséhez. Az ellentengernagynak ekkor támadt egy szokatlan, új ötlete.

Magához rendelte Guybon Chesney Castell Damantot, egy 36 esztendős tisztet, azon kevesek egyikét, akik búvárként szolgáltak a haditengerészeben. 1917-ben Damant volt az, akik a HMS Laurentis nevű hajóval együtt Írország közelében elsüllyedt több tonnányi aranyrudat a felszínre hozta- mai értéken 1,7 milliárd dollár értékű kincsről van szó. Tudták róla, hogy gyakorlata van a szűk terekben való mozgásban a víz alatt, így aztán alkalmas lett a Hall által kitűzött feladatra.

Damant azt a megbízást kapta, hogy alakítson egy titkos, öt fős búvárcsapatot, akik a tenger alól szerezték volna meg a kódokat. A korábban oly sikeres tengeralattjárókat ugyanis 1917 végétől jelentős számban süllyesztették el a britek és szövetségeseik. Ám a Belgiumból bevetésre induló hajókon ott kellett lenniük a kódoknak is, amivel kommunikáltak a központtal- épp csak valahogy a felszínre kellett volna azokat hozni a roncsokból. Damant búvárainak ezt kellett megoldania valahogy.

Ne feledjük, kereken egy évszázada nem voltak könnyűbúvár-felszerelések. Rézsisakos, ólomcipős, a felszínről a levegőt tömlőn át kapó búvárok mozgása igencsak nehézkes volt. Persze először olyan roncsot kellett találni, amivel érdemes volt foglalkozni: az 1918. áprilisában kezdődő munka során volt, hogy régi tengeralattjárót vagy másféle hajót találtak csak. Május 20-án találtak rá az UB-33-ra, ami nagyjából 25 méteres mélységben nyugodva sok titkos információ forrása lehetett.

Szóval ott volt a roncs, a nehézbúvárok, illetve apró nehézségként az, hogy jellemzően aknamezőkben vesztek oda a tengeralattjárók, amik a búvárok munkáját is kockázatosabbá tették. Nyilvánvaló módon egy akna robbanása azonnal végzett volna a víz alatt levő emberekkel. Igencsak óvatosan kellett tehát manőverezni a hajóknak és a búvároknak is.

Az első búvár, aki megpróbálkozott bejutni az UB-33-ba, nem járt sikerrel, mert a szűk búvónyílások erre alkalmatlanok voltak. Damant eltöprengett, mi lehetne a megoldás, végül azt találták ki, hogy robbantással nyitják fel a hajók oldalát, aztán úgy jutnak be. Persze fordult elő olyan, hogy a tengeralattjáróban levő robbanóanyagokat is felrobbantotta a búvárok által elhelyezett detonátor, így aztán nem csoda, hogy meglehetősen komoly bónuszokat dobtak fel a kockázatos akció résztvevőinek.

Miután a robbanások zaja elhalt, a felkavart üledék miatti rossz látótávolság pedig ismét jobb lett, a búvárok leszálltak és megpróbáltak behatolni a roncsba. Volt ugyan egy nagyobb nyílás a tengeralattjárókon, de ettől még odabenn rengeteg beakadási lehetőség maradt, elgörbült vasdarabok, alkatrészek veszélyeztették a tömlővel nehezen mozgó búvárokat. Felrobbantak az akkumulátorok, törmeléken kellett átgázolni, mindenféle elektromos vezeték volt körben. 

Ám nem ez volt a legrosszabb: a tengeralattjárókkal együtt odaveszett áldozatok is benn voltak a hajótestekben. A holttesteket például már a tengeri lények zsongták körül. Mivel viszonylag frissen elsüllyedt hajókról volt szó, a holtak arcán láthatták a félelmet, az iszonyt. Több alkalommal láttak olyan embereket, akik magukkal végeztek, talán azért, hogy lerövidítsék a fulladást kínjait- s olyanokat is, akikkel valaki más végezhetett. Damant csak találgathatta, miért lőtték le társaikat: talán egy utolsó alkalom volt arra, hogy valamiért elégtételt vegyenek.

De az érzelmeket félre kellett tenni, mert a munka sürgetett. Szisztematikusan kutatták át napokon keresztül a roncsokat, kézzel túrtak bele a törmelékbe, hogy bármit, ami értékes információforrás lehetett, fel tudjanak hozni. Kódok, titkos fegyverek, az aknamezők térképei, és sok minden más került Hall hivatalába Londonba a búvárcsapattól. A háború 1918. november 11-én ért véget, addig, legalább 15 tengeralattjárót kutatták át Damant csapatának búvárai, s az értékes információk óriási segítséget nyújtottak a hírszerzőknek. 

A legnagyobb csodának az számít, hogy a búvárok egyike sem veszett oda vagy sérült meg súlyosan. Ám arról nem beszélhettek, milyen akcióban vettek részt, minden részletet titkosítottak évtizedekre. Damant egységét "Konzervnyitókként" emlegették, de ő maga utálta azt a becenevet, csakis a háború idején is viselt Special Section of the Royal Navy nevet használta. Kereken egy évszázaddal később pedig itt az ideje, hogy megismerje mindenki az egykori brit búvárok bátorságát, akik titkos művelet résztvevőiként segítettek legyőzni az ellenséget.

0 Tovább

Dzsungel a Malom-tóban

Érdekes hely Buda belvárosában az aprócska tó.

A Frankel Leó úton sétálók gyakran megállnak az egyik átlátszó kerítésnél, ami mögött tavacska bújik meg. A Malom-tó évszázadok óta ismert meleg vizéről, de csak a 19. században, Molnár János kutatásai óta feltételezik, hogy a közelben levő barlang vize összeköttetésben van vele.

Ezt csak jóval később, búvártechnikával lehetett felderíteni. Mára a Molnár János-barlang igazi világcsodaként ismert, több kilomtéernyi járatokkal- de sokan nem tudják, a Malom-tóba merülők is ugyanabban a vízben búvárkodnak. 

Érdekesség, hogy régen meglehetősen sok gondot okozott a tó, ami gyakorlatilag teljesen leszűkítette a Lukács-fürdő előtti utat. Hosszú időn át ment a huzavona, és még a tó betömése is felvetődött, de végül jobb megoldást találtak: ahol ma az utcán nézelődők állnak, az gyakorlatilag egy híd, és ha bentről nézünk kifele, láthatóak is a tavon átívelő pillérek. A régi képek tanúsága szerint jól menő presszó is volt itt.

A tó télen-nyáron 22-23 fokos, de nyilván szép időben kellemesebb itt merülni. Nagyon sekély, csak 1-2 méteres mélységben úszkálhatunk, de ott igazi dzsungel hangulata van a kristálytiszta vízben burjánzó vízi növényzetnek. Az aljzaton pedig aprócska halak úszkálnak. 

Túlzás lenne azt állítani, hogy komoly kihívás lenne a merülés, de így is megvan a maga szépsége. Szokatlan helyszín a város szívében, ahonnan szinte vissza lehetne integetni a villamoson utazóknak- nem mondom, hogy a Molnár János-barlang különlegesséhez mérhető, de nagyon különleges élmény.

0 Tovább

A sarkkör hőse

A Belgica egy évszázada volt a sarkköri expedíciók legendás hajója.

Norvégiában, Harstad mellett van egy nem különösebben látványos partszakasz. Mégis gyakran fordulnak meg erre búvárok, akik begázolnak a vízbe, s az ott levő kötelet követve a tenger fenekén kirajzolódó sziluettre figyelhetnek fel. Kicsit közelebb pedig láthatóvá is válik egy régesrég mélybe került hajó maradványa. 

A 36 méteres, vitorlákkal és gőzgéppel egyaránt felszerelt hajót 1884-ben építették Norvégiában. A Patria névre keresztelt hajóval eleinte bálnára vadásztak, aztán 1896-ban Adrien de Gerlache megvásárolta, és kutatóhajóvá építette át- no meg új nevetis kapott, ekkor lett belőle Belgica. Részt vett a belgák antarktiszi expedíciójában, és az első hajó volt, ami a fagyos kontinensen vészelte át a telet. Az 1897-ből Antwerpenből induló kalandos utazás során rekedt a jégbe fagyva a hajó, amire a legénység sem volt felkészülve. Sok viszontagság után, megfogyatkozva, 1901-ben érkeztek vissza Belgiumba, ahol óriási ünneplés fogadta őket.

1902-ben Fülöp, Orleans hercege vásárolta meg, és két északi-sarki expedíción vett részt 1905-ben és 1907-1909 között. Gröndland, Svalbard és a Ferenc József-föld partszakaszát térképezték fel, a második úton viszont ismét jégbe fagyott, de ezt is átvészelte.

A kiszuperált felfedezőhajót 1916-ban adták tovább, és akkortól Isfjord néven szolgált a Spitzbergák és Norvégia között, utasokat és árut szállítva. 1918-ban került Harstadba. A hajótestről leszerelték az árbocokat, és többé csak egyfajta úszó raktárként használták- viszont visszakapta a legendás Belgica nevet. 1940-ben a Norvégiában levő a francia-brit expedíciós csapatok vették igénybe, majd ők is küldték a tenger fenekére június elején, amikor visszavonultak.

A roncsot 1990-ben fedezték fel, horgonya ma Tromsö városában látható múzeumban kiállítva. Felmerült a Belgica másolatának elkészítése, és arról is szó volt, hogy az eredeti roncsot kiemeljék, miután a még ott levő robbanószereket hatástalanítják. De jelenleg még merülhetőek a legendás hajó maradványai, a látótávolság is szép lehet hogy egyben lássák a hajótestet, igaz, a hideg víz keveseket vonz. Az viszont mellette szól, hogy a történelem egy szeletének máig megmaradt fontos tanúja...

0 Tovább

Elhúz egy cápa

Kissé meglepte az ausztrál búvárt a felé közeledő nagy fehér.

Luke English, a RedBoats Diving egyik alkalmazottja éppen a Victoria államban található Mornington-félsziget közelében merült, amikor meglátta a felé úszó ragadozót.

Szerencséjére a cápa csak megnézte, miféle fura szerzet úszkál a tenger fenekén- leírt egy kört, aztán tovább is úszott. 

Mivel egyáltalán nem került veszélybe a búvár, utólag már jó sztorivá vált a nagy találkozás, amiről jókat lehet beszélgetni búvárkörökben. Pláne, hogy videó is készült, azaz a beszámoló hitelességét nem lehet kétségbe vonni.

0 Tovább

Élő halleves

A roncsokon élő rengeteg hal mindig lenyűgöző látvány.

A thaiföldi Khao Laktól nem messze süllyedt el bő három évtizede egy hajó. Nem híres, nem is különösebben látványos, és hogy a hajóforgalmat ne akadályozza, le is vágtak róla kiemelkedő részeket. Most kevesebb mint 20 méteres mélységben nyugszik a Bon Soong, pontosabban inkább a maradványai.

És mégis nagyon szép kis hely az ott készült felvételek alapján, mert felhőszerűen lepik be a halrajok. Kis tengeri oázissá vált ez a jelentéktelen roncs, egyszerűen azért, mert a víz alatt ez a dolog így működik.

Aki búvárként itt unatkozik, annak aztán nehéz izgalmasat vagy szépet mutatni, mert ez maga az élővilág csodája, annak folyamatos mozgásával, forgatagával...

0 Tovább

A hatóság mindent lát

Van, ahol a víz alatti szerencsejáték is tiltott.

Néhány búvár viccesnek szánt videót osztott meg: Thaiföld egyik híres merülőhelyén, Krabi közelében a víz alatt kártyáztak, pénzben. 

Persze még az is kérdés, a gyönyörű korallok nézegetése helyett miért akarja valaki a levegőt szerencsejátékokra pazarolni- de azt, hogy valaki nem az élővilágot csodálja, nem bünteti a hatóság. Azt viszont igen, ha szerencsejátékot űz: Thaiföldön erre szigorú törvények vonatkoznak. 

A rendőrség mindenesetre vizsgálatot indított,  hogy az ország vizeiben történt-e meg a tiltott kártyaparti, mert ha igen, akkor felelősségre is lehet vonni a búvárokat. Ha külföldön merültek a játékosok, akkor semmi gond, de az eset felhívja a figyelmet arra (sokadjára), hogy mindenhol tisztelni kell a helyi törvényeket, szabályokat. Mielőtt valaki azt hiszi, amit tesz, ártatlan poén, nézzen utána, a rendőrség is úgy gondolja-e...

0 Tovább

Búvárok Szaúd-Arábiában

A korábban bezárkózó ország is új lehetőségeket lát a turizmusban.

Ha ránézünk a térképre, akkor láthatjuk, hogy a búvárparadicsomként ismert Vörös-tenger leghosszabb partszakaszával Szaúd-Arábia büszkélkedhet. Ehhez képest a búvárok elsősorban Egyiptomot tartják számon, de még a nem épp fejlett infrastruktúrájú Szudán, vagy az aprócska vörös-tengeri parttal rendelkező Izrael és Jordánia is szépen profitál a búvárturizmusból. 

Ám ez a közeljövőben változhat. Az AP egy 29 éves helyi nő, Alossimi történetén keresztül mutatja be, hogy merrefelé változnak a dolgok. Ma már a hölgyek is búvárkodhatnak az országban, és nem kell férfi családtag kísérő ahhoz, hogy hajóra szálljanak. Ahogy az országban is új lehetőségek nyílnak meg, a lakosok számára ugyanúgy, legyenek akármelyik nem tagjai.

A konzervatív muszlimnak számít Szaúd-Arábiában a fiatal trónörökös több apró engedményt tett: lehet koncertezni, újra nyílnak a mozik, a nők pedig autót vezethetnek. Természetesen a keményvonalasok ellenzik ezeket is, de egyelőre a királyi család elkötelezettnek látszik. 

Persze jegyezzük meg, a nyitásra a gazdaság helyzete is rákényszeríti az országot. A tartósan alacsony olajárak miatt megrendült a költségvetés, kell hát az új bevételi forrás. Míg korábban csak zarándokok, esetleg üzleti utazók érkeztek, mostantól szeretnének turistákat is Szaúd-Arábiába csalogatni. Nem csak az idegenforgalom bevétele számít, hanem az is, hogy új munkahelyeket teremtenek- akár nőknek is.

A fő vonzerő a Vörös-tenger csodálatos, errefelé szinte teljesen érintetlen világa lehet. Egy 200 kilométer hosszú tengerparti részt jelöltek ki a fejlesztések helyszínéül- luxushotelekkel, a búvárkodáshoz szükséges infrastruktúrával és védett területekkel csalogatnák a külföldieket. Nem az olcsó tömegturizmus a cél, s az országba érkezőknek kell igazodni a helyi törvényekhez, de a kalandvágyó búvárok számára így is vonzó lehet a hely.

Már el is indult a munka, víz alatt és felett. A most már nyugodtan férfiakkal együtt búvárkodó Alossimi is részt vehet abban a kalandos feladatban, aminek során ennek a roppant hosszú tengerrésznek a legszebb zátonyait, ismeretlen roncsait kutatják fel. Sok érdekességet találtak már is, de gyanítható, az első években a vendégek némelyike is felfedező merülésekben vehet részt, olyan helyeken, ahol még alig jártak. Nagyon más ez, mint a milliószor merült egyiptomi zátonyok, vagy izraeli merülőhelyek. Új arcát mutathatja a Vörös-tenger még azok számára is, akik sokszor merültek a környékbeli országokban.

Szóval komoly terveket szőnek Szaúd-Arábiában, ami jó lehet a vendégeknek is, helyieknek is. Természetesen majd kiderül, milyen árszívonal és milyen víz alatti látványosságok várják majd a vendégeket, de az ország lehetőségeit tekintve simán belefér, hogy hatalmas hadihajókat, katonai repülőgépeket süllyesztenek a vízbe mesterséges zátonyként. Mint ahogy az is megtörténhet, hogy látványos, izgalmas roncsokat fedeznek fel, amik sokakat vonzanak.

Alossimi pedig már most is nagyon boldog, hiszen otthon merülhet: eddig jobban ismerte a Vörös-tenger egyiptomi zátonyait, mint saját hazája korallkertjeit. Mostantól viszont minden más, és reményei szerint jobb lesz.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog