Az első híd nyomában

A víz alatt is kutatják Prága múltjának titkait.


(Fotó: Andrea Kiss)

Akik jártak már a cseh fővárosában, jól simerik a híresebb látnivalókat, és szinte biztosan átsétáltak a legendás Károly hídon. Ám a Moldva első kőhídja a Judit híd volt, amit 1158-1172 között emeltek, Vencel király uralkodása idején. A nevét is a király feleségéről kapta. Egyébként Közép-Európában is az első kőhidak közé tartozott. A hidat az 1342-es árvíz sodorta el, csak a két torony maradt meg utána, melyek közül a kisoldali ma is látszik.

Idén januárban a Károly hídon nézelődő turisták furcsa dologra figyeltek fel: búvárok merültek alá a Moldvában, Az egykori Judit-híd ugyanis csak kicsivel északra állt a Károly-hídtól, tehát amikor a maradványait akarják megvizsgálni, errefelé kell keresgélni. 

A csapat vezetője, Barbora Machova a víz alatti régészet szakértője. Mint elmondta, a Judit híd nyomára már korábbi búvárexpedíciók is rábukkantak, ugyanis az 1980-as, 90-es években is kutakodtak itt. Ám ahogy fejlődik a technika, s ahogy egyre többet tudunk, érdemes újból alámerülni, folytatni a feltárást. 2014-ben is visszatértek a helyszínre, most pedig ismét sok érdekességre bukkantak. 

A legizgalmasabb az, hogy közelről meg tudták vizsgálni a Judit híd 11., a víz alatt épen maradt pillérét. Felmérést tudtak róla készíteni, és nyilván a többi pillér és maradvány vizsgálata is sokat elmond arról, milyen lehetett egykor a híd és hogy épült. Örülnek annak, hogy volt, ami épen maradt a felszín alatt, a komoly hajóforgalom ellenére- éppenséggel pont azért is fontos felmérni, mi van odalenn, mert így a hajók is elkerülhetik a maradványokat. A búvárok is azért dolgoztak a borzongató téli időszakban, mert ilyenkor közlekedik a legkevesebb a hajó a Moldván.

0 Tovább

Búvárbuli Budapesten

Remek családi rendezvény lesz március 24-én.

Mindig is lelkes népszerűsítője voltam az olyan eseményeknek, ahol a búvárok kötetlenül összejöhetnek, és ahol a programot kifejezetten ennek a kedvtelésnek a szerelmesei számára találják ki. Az igazi pedig az, ahol még merülni is lehet- akár tóban, akár medencében, az szinte mindegy. A lényeg, hogy víz alatt lehetünk, és ha még nem szokványos program, érdekesség is van, mindenki élvezi a találkozót.

Ezért írtam korábban többször a Retró Búvárfelszerelések Napjáról, ahol tényleg szuper hangulatban, remek szervezéssel tölthettük egyótt az időt.

Kiválóan sikerült a folytatás is, ezért vártam, az idén megrendezik-e. Nos, örömmel jelenthetem, hogy igen, március 24-én jón a soron következő rendezvény, ám még egy kicsit több programmal, új helyszínen. Ezúttal ugyanis igazán exkluzív körülmények között találkozhatunk: a Duna Arénába várnak mindenkit a szervezők.

Az esemény főtámogatója a nemrég alakult Honvédelmi Sportszövetség, a rendező pedig a Magyar Búvár Szakszövetség és az Imyke Diving Búváriskola és Búvár Klub. A retró merülés, azaz a régi, de még jó állapotú felszerelések kipróbálási lehetősége ebben az éven is főszerepet kap, tehát az ilyen érdeklődő búvároknak most is ott a helye. Vélhetően lesz egy-két fotós is a medencében, és így aki szeretne magáról fotót olyan cuccokban, mint amilyeneket korai James Bond-filmekben látni, annak ennél jobb alkalom nem kell.

Ám még ennél is több izgalmas programot szeretnének kínálni a szervezők, hogy igazi búvárünneppé váljon a rendezvény. Jelen lesznek a hazai búvárélet ismert személyeségei, például a világversenyeken sikert sikerre halmozó búvársportolók. Számítanak a családokra, a (még) nem búvárkodó hozzátartozókkal, akik itt megismerkedhetnek a búvárkodás világával. Lesznek vetítések, előadások is. 

A pontos, részletes programot hamarosan közzé fogják tenni a szervezők (és persze megosztom én is), de aki szeretne egy jó hangulatú búvárbulin részt venni, az már most bevésheti a naptárba a helyszínt és az időt: Duna Aréna, 2019. március 24. vasárnap.

0 Tovább

Búvárcserkészek bevetésen

A víz alatt is sütit árulnak a lányok.

Az Egyesült Államokban még ma is roppant népszerű cserkészmozgalomban lányok és fiúk is részt vesznek. A lányok által árult sütik (Girl Scout Cookies) nyeresége a helyi cserkéseknél marad, és ebből finanszíroznak különféle izgalmas programokat. A bevétel egy részét pedig maguk a sütit áruló cserkészlányok kapják, és ők döntenek arról, mire használják fel a pénzt- jótékonyságokra vagy közös programokra. Tervezésre, a célokért végzett közös munkára tanítja őket a program az ötletgazdák szerint. És persze sikerélményük is van, amikor összegzik az eredményeket, amihez mindenki hozzáteheti a magáét.

Köztudott, a cserkészek mindenféle területen kipróbálhatják magukat. A cserkészlányok között akadnak búvárok is, és ha már szeretik az időt a víz alatt tölteni, még sütit is árulnak ott. Még oktatófilmet is készítettek arról, hogy kell sütit venni búvármódra- itt pénz helyett kagylókkal fizetnek, és persze a sütit is vízhatlan csomagban kapják meg a vásárlók.

Ki gondolhatta 1917-ben, amikor az első sütiársítást megszervezték az oklahomai cserkészlányok, hogy még búvárok is árulni fogják egyszer? Persze azt se hihették akkoriban, hogy egyetlen év alatt közel 800 millió dolláros forgalmat bonyolítanak le a sütit áruló cserkészek, akik még a kedvetlésük űzése közben is ki tudják szolgálni a vevőket! 

0 Tovább

Isztambuli búvárkodás

A metropolisz víz alatti világát mutatja be egy új film. 

Az isztambuli idegenforgalmi hivatal mutatta be az új ismeretterjsztő filmet, amit a várost körülvevő vizek mélyén forgattak. A film azt a címet kapta, hogy "Két tenger, egy város: a víz alatti Isztambul". Egy ilyen rengeteg turistát vonzó úti cél esetén a merülni érkezők csak az utazók töredékét tehetik ki, ám tény, manapság már a zsúfolt nagyvárosok is szeretnék felhívni az aktív kikapcsolódási lehetőségekre a figyelmet a városnézés, szórakozás népszerűsítése mellett.

A forgatásban rengeteg búvár működött közre, akik 52 nap alatt 33 különböző helyen dolgoztak a Boszporuszban és máshol a város környékén. A rendező Sait Özgür Gedikoğlu volt. 

Ha a filmben szereplő helyek listáját nézzük, akkor kiderül, a búvárok alámerültek a nagyváros északi és déli partszakaszán, az ázsiai és az európai oldalon, s a kettőt elválasztó szorosban éppen úgy, mint a városhoz közel eső szigetek vizeiben. Igazi átfogó képet ad a tengeri élővilágról ez a film, aminek készítését ráadásul komoly víz alatti kutatómunka, felmérés is kísérte. 

A filmmel kettős célja van a készítőknek: egyrészt be akarják mutatni, hogy a nagyvárosnak nem csak a felszíni látnivalói érdekesek, másrészt pedig azt is a nagyközönség elé tárják, mennyire védelemre szoruló, izgalmas, értékes, ám a többség számára nem látható életközösség van a metropoliszt övező tengerekben.

0 Tovább

5000 méter mélyen

Megtalálták a USS Hornet roncsát.

A második világháború idején, 1942 októberében veszett oda az amerikai repülőgéphordozó a Santa Cruz-szigetek közelében vívott csatában. A japán zuhanóbombázók és torpedóvetők által elsüllyesztett hajó 2200 fős legénységéből 140 ember vesztette életét. Az alábbi drámai videón a USS Hornet utolsó óráiról készült riport látható.

A nemrég elhunyt milliárdos, Paul Allen alapítványa birtokában levő kutatóhajó, a Petrel csapata találta meg a Hornetet több, mint ötezer méteres mélységben. Ez természetesen minden búvár számára elérhetetlen, sőt, a tengeralattjárók többsége számára is. Időnként ilyen nagy mélységű roncsfelfedezéseknél szóba kerül a merülés lehetősége, hiszen a laikusok nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hol a határ. Nos, az átlagbúvárok túlnyomó többségének 40 méter körül, a technikai búvárok mehetnek csak 100-150 méter környékére, míg a 300-400 méter már extrémnek számít a katonai vagy ipari búvárok körében is.

Így aztán a USS Hornet esetében egészen biztosan csak kamerák felvételeivel kell beérni azoknak, akik kíváncsiak rá, hogy néz ki most a hajó.

0 Tovább

Gépek a bányában

Különös helyen lehet merülni Németországban. 

A Grube Felicitas bánya Észak-Rajna-Vesztfália államban található, Dortmundtól keletre. 1863-ban kezdték még itt a termelést, ami egészen a közelmúltig folyt. Utána viszont a víz vette át az uralmat a felhagyott tárókban, s ekkortól járnak ide merülni a barlangi búvárok. 

A merülések érdekessége elsősorban az, hogy a kristálytiszta vízben az egykori vágatok jól beúszhatók, át lehet úszni az ajtókon, s ott maradt sok gép, jármű is a mélyben, meglepően jó állapotban, mintha arra várnának, hogy egy nap valaki még újra indítja őke... Egyfajta ipari műemlék ez, nem pedig egy átlagos merülőhely. 

0 Tovább

Fókuszban a csikóhalak

Már azt is vizsgálják, árt-e a búvárfotózás a csikóhalak szemének?

Manapság gyakorlatilag az élet minden területén felmerülő kérdés,  hogy az emberi tevékenység milyen hatással van az élővilágra. Noha sokszor fontoskodónak tűnhet ez, azért mégiscsak van ennek több jó oldala. Egyszerűen a szemléletünk részévé vált ennek köszönhetően, hogy mi magunk is feltesszük a kérdés, mivel ártunk? És a cél pontosan ez: mi magunk legyünk tisztában azzal, hogy még akkor is okozhatunk gondot, ha pont olyan tevékenységet űzünk, amit természetközelinek gondolunk.

A búvárkodás igazi klasszikus példa erre. Csodáljuk a tenger élővilágát, figyeljük a halak sürgését-forgását, megviilágítjuk a színpompás korallokat, és persze fotókat is készítünk, hogy megmutathassuk másoknak is a víz alatti világ szépségét. Ám egy idő után óhatatlanul felmerül: mit szólnak az élőlények ahhoz,  hogy sorozatban villogunk rájuk a vakukkal? Hiszen ha mi magunk nézünk szembe pár tucat erős villanással, azért nem örülünk annyira, nekik mitől lenne ez jobb?

Az olyan, nem túl mozgékony állatok, mint a csikóhalak különösen sokszor vannak kitéve a búvárfotósok megjelenésének. Nem csak amiatt, mert nem úsznak el gyorsan, hanem azért is, mert fotógén lényként szívesen választjuk "modellként" őket. Ezért nem meglepő, hogy egy kutatócsoport azt vizsgálta, a csikóhalaknak mennyire árt a rendszeres vakuzás.

Maarten de Brauwer vezette azt az ausztráliai csapatot, ami több fajt is vizsgált, tengerben és akváriumi körülmények között egyaránt. Kíváncsiak voltak rá, változik-e a viselkedésük attól, hogy gyakran találkoznak búvárfotósokkal, s az is érdekelte őket, a szemükben történnek-e visszafordíthatatlan károsodások. Tanulmányuk szerint a búvárfotózás nem nagyon befolyásolja életüket, táplálkozási szokásait- de ez csak a vakuzásra vonatkozik, arra nem, hogy a fotósok piszkálják, terelgetik, zaklatják őket egy jó fotó kedvéért. Mindenesetre ők úgy vélik, az, hogy pár helyen korlátozzák a vakuk használatát csikóhalak és törpe csikóhalak fotózásakor, nem igazán bír jelentőséggel

Természetesen ahogy az manapság már csak lenni szokott, eredményeiket rögvest vitatni is kezdték. Az Egyesült Királyságban működő Seahorse Trust részéről Neil Garrick-Maidment kijelentette, a vizsgálati módszer téves volt, mert a vakuzás hatása nem egyből jelentkezik hanem akár hetek múlva. Az pedig végképp hiba, hogy akváriumban vizsgálódtak: nem csoda, hogy onnan nem "menekültek" a csikóhalak, hiszen nincs hova. Véleménye szerint nema vakuzás maga öli meg a csikóhalakat, hanem hosszabb távon a sok fényvillanás által okozott sressz. 

A Seahorse Trust így aztán továbbra sem javasolja a vakus fotózást ha csikóhal a téma. Hogy ez megvalósítható-e, az nagy kérdés. Fényforrás nélkül a látványos, színes víz alatti fotók nem születhetnek meg, ez tény. Az is tény, hogy talán nem feltétlenül kell minden egyes búvárfotósnak százával készíteni a képeket ugyanazokról a csikóhalakról. De a történet másik fele: ha nem lennének képek és videók, honnan is tudhatná ma már szinte mindenki a világon, hogy milyen csodálatos és védelemre méltó a tengeri világ? És ez független attól, hogy búvárkodik-e valaki, mert már mindenki látott lenyűgöző természetfilmeket.

Abban pedig még a más állásponton levő szakember is osztja az ausztrálok álláspontját, hogy vaku ide vagy oda, sokkal több problémát okoz a fikikai kontaktus, a csikóhalak (és bármilyen más állat) zaklatása és fogdosása. És jó lenne, ha ezzel tisztában lennének a búvárok, akár fotóznak, akár nem. Azaz az alapszabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek!

0 Tovább

Egy lélegzettel a Föld körül

Ezt a csodálatos rövidfilmet mindenkinek érdemes megnézni.

Mostanság búvárkörökben emlegetik azt az új filmet, aminek írója, rendezője és főszereplője Guillaume Nery, a szabadtüdős búvárkodás legendája. Nery nem csak kiváló sportoló, hanem kreatív alkotó is, aki ezúttal egy újabb remek filmet készített.

Első számú alkotótársa Julie Gautier, a felesége, aki szintén szabadtüdős búvár, s ezúttal ő volt az operatőr. Azaz a felvételek készítése során egyikük sem használt légzőkészüléket.

A különleges víz alatti utazás során eljuthatunk Mexikótól Japánig, Finnországtól Mauritiusig, s eközben izgalmas, szép, meghökkentő képek és nagy találkozások váltják egymást. Lenyűgöző a bő tíz perces Föld körüli merülés, feltétlenül érdemes megnézni- akár búvár valaki, akár nem.

0 Tovább

Fitten a búvárkodáshoz

A felszíni edzés adja meg az alapot a jó merülésekhez.

Sokszor előkerülő téma a búvárkodás sport jellege. Abból a szempontból a kedvtelési búvárkodás nem sport, hogy itt maximum az élmények gyűjtésében versengünk, míg az, hogy ki milyen gyorsan úszik le egy távot, kicsit sem számít. Ha nincs stopperóra, akkor merülhet bárki, bárhogy- de ez azért nem egészen így van.

A felszerelést a búvárok többsége segítség nélkül cipeli. Palackkal a hátunkon kell tennünk legalább pár lépést, amíg a vízbe érünk. A felszín alatt valamennyit biztos úszni kell, de ha áramlás van, akkor esetleg tempóznunk kell rendesen. A hajóhoz is el kellene jutni, vagy a parti merülésnél kievickélni teljes felszereléssel, hullámzásban. A hajóra bemászni, létrán fellépni- egyszerűnek tűnnek, néha mégis kihívást jelent.

Szóval nagyon érzi az ember a különbséget, ha edzettebben csobban a vízbe. Ritkábban görcsöl a láb, nem fullad ki egy kis úszástól, kevesebb levegőt fogyaszt és könnyedén emelgeti a palackot. 

Mint ahogy sok más esetben, itt is az a hasznos, ha igyekszünk változatos mozgásformákat űzni. A búvárkodás során végzett mozgáshoz szükséges állóképességet aerob edzéssel érhetjük el. A kocogás nem való mindenkinek, időnként pont ebben sérülnek le emberek, megfájdul a térdük- teljesen nulla edzettséggel inkább a biciklizést vagy az úszást válasszuk. Utóbbi általában is a legjobb, leghasznosabb sportok közé tartozik, és heti 1-2 alkalom az uszodában biztosan megteszi a hatását. 

A búvárok egy része derékfájásra panaszkodik, ami több okból fakadhat. Mindenképpen hasznos lehet a törzs izmainak edzése, mert ezzel sok hasonló problémát meg lehet előzni. Nagy szerencse, hogy ezen izmokat nagyon egyszerű, bárhol végezhető gyakorlatokkal is erősíthetjük: a sima deszka póz az egyik legismertebb és legjobb gyakorlat.

Mivel víz alatt szinte kizárólag a lábunkkal tempózunk, nem árt külön erősíteni a combot és a vádlit is. Erre például alkalmas lehet az egyszerű guggolás, kitörés is (mint ahogy az úszás vagy a bicikli szintén edzi ezeket a testrészeket). Merülés közben lábfejünk hátra van feszítve, ezért erre is figyeljünk oda: például a láb nyújtása lefeszített lábfejjel szintén könnyen megtanulható gyakorlat.

Aki ennél többet szeretne elérni, annak érdemes a különböző mozgásformákat kombinálni, és rendszeresen eljárni edzőterembe is. Ha nem nagyon van gyakorlatunk az erősítésben, érdemes legalább az elején személyi edző segítségét kérni, aki olyan programot tud összeállítani, amiben a számunkra érdekes testrészekre koncentrálunk. A funkcionáis edzések is nagyon népszerűek manapság, mert ezek az egész testet átmozgatják. Arról se feledkezzünk el, hogy minden edzés után szánjunk időt a nyújtásra.

Ha egyszerűen akarnám összegezni a nagy tudományt, mondhatnám, szinte mindegy mit, de valamit mozogjunk- akár búvárkodik valaki, akár nem. Azért ennél kicsit persze érdemesebb jobban elmélyedni a témában, mert tényleg van olyan edzésforma ami nekünk hasznosabb. No meg van, amelyik egyszerűen jobban tetszik, szívesebben csináljuk, és megfelelőbb az alkatunkhoz és edzettségi szintünkhöz.

Természetesen a mindennapokban is gyorsan érezni fogod a rendszeres mozgás jótékony hatását, de az igazi az, amikor a merülés is jobban megy.

Az pedig már csak hab a tortán, amikor az utóbbi években valahogy hastájékon furán szűknek bizonyuló búvárruha megint pontosan a mi méretünkhöz fog illeszkedni, és nem kell lecserélni...

0 Tovább

Karvaly a tenger fenekén

Olasz bombázó nyugszik egy görög sziget mellett.

felfedezés roncs

A második világháború idején a legendás német, szovjet vagy angol vadászgépek mellett rengeteg olasz katonai repülőgép is bevetésre került. Mivel a németeknek maguknak volt szüksége a korszerű harci gépekre, sok szövetségesüknek kellett beérnie olasz vadász-, bombázó-, szállítógépekkel. Ez igazi volt a magyar légierőre is, ahol nagy számban álltak szolgálatban például Fiat, Caproni és Savoia-Marchetti repülők.

Ez utóbbi gyártmánya volt az SM.75 jelű katonai szállítógép, ami egy súlyos katasztrófa főszereplője lett nálunk. A Jugoszlávia elleni hadműveletek során bevetni szándékozott ejtőernyősöket szállító egyik ilyen gép ugyanis a felszállás után nem sokkal lezuhant a veszprémi repülőtéren. A fedélzetén hősi halált halt katonák között volt vitéz Bertalan Árpád őrnagy, az ejtőernyős fegyvernem hazai megszervezője. 

A Savoia-Marchetti többi típusa közül említhető az SM.79 jelű gép, ami a Sparviero, azaz Karvaly nevet kapta. A harmincas évek közepén szolgálatba állított, kissé esetlen, "púpos" hárommotoros bombázó még sebességi rekordokat is döntött. Kissé elavultnak számított a második világháború idején, ám mivel több mint ezer darabot gyártottak belőle, nem csak az olasz, de a román vagy a jugoszláv légierő is harcba vetette. Az olaszok az SM.79 gépeiket legeredményesebben ellenséges hajók ellen, torpedóvetőként alkalmazták. Több rombolót is elsüllyesztettek, jópár más hajót pedig megrongáltak.

Athéntól délre található az apró Pórosz sziget, és ennek a partjainál fedeztek fel 2011-ben egy hárommotoros gépet 59 méteres mélységben. Mivel a repülő kiváló állapotban, szinte teljesen egyben maradt meg, nem volt nehéz azonosítani a típust: egy Savoia-Marchetti SM.79 gépről volt szó. Az nem keltett nagy meglepetést, hogy ilyen típusú olasz bombázóra bukkantak. Az SM.79-eseket a görögök ellen is harcba küldték 1940-ben, és persze a későbbiekben az Égei-tengeren is támadták a szövetségesek hajóit. Sőt, a jugoszlávok gépei közül is több Görögországba menekült. 

A kutatások során arra jutottak,  hogy ez a gép 1944 augusztusában veszhetett oda, amikor egy olasz SM.79 kötelék támadott angol hajókat Bengázi közelében. Egy olasz szakember szerint legalábbis ekkor kényszerült a vízre szállni az üzemanyag elfogyása miatt az a gép, amit a búvárok felfedeztek. Érdekesség, hogy az olaszok egy része már 1943. szeptember 8-án szembefordult a fasisztákkal, de voltak, akik továbbra is a németek oldalán harcoltak- természetesen a két szembenálló olasz haderő pont ugyanazokat a géptípusokat használta. A németekkel szövetségben maradtak légiereje volt az Aeronautica Nazionale Repubblicana, ennek egységéhez tartozhatott a Pórosz mellett lezuhant torpedóvető.

Az alábbi videó a roncsról készült, és nagyon szépen megmutatja, milyen kiváló állapotban nyugszik a mélyben a "Karvaly". Ugyan az 59 méter már nem kis mélység, ma már ez a technikai búvárok számára rutinmerülésnek számít, így volt idő és lehetőség alaposan feltérképezni a maradványokat.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

2019.03.19.
2019.03.16.

Google hirdetés

Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (227),cápa (146),video (133),mutazás (131),búvár (126),sztori (92),fotó (67),baleset (66),alapok (56),környezetvédelem (53),híresség (52),felfedezés (49),film (43),élmény (42),adria (41),egyiptom (36),utazás (35),barlang (34),szabadtüdős (33),retró (27),felszerelés (27),egzotikus (26),delfin (26),régész (26),történelem (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),tanfolyam (15),karib (14),üzlet (12),bánya (12),kutatás (12),Cápa (12),mélytenger (11),fóka (10),polip (10),doku (9),támadás (9),manta (9),ausztrália (9),kincs (9),medence (8),szobor (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),sport (7),szemét (7),ciprus (6),Bali (6),rekord (6),szafari18 (6),humor (6),rák (6),verseny (6),tél (6),málta (6),cousteau (6),ausztria (5),csikóhal (5),rája (5),florida (5),ázsia (5),tudomány (5),szafari2016 (4),hidegvíz (4),mexikó (4),tintahal (4),olaszország (4),múzeum (4),repülő (4),Egyiptom (3),bali (3),skandinávia (3),karácsony (3),jordánia (3),víz alatti (3),találkozás (3),orosz (3),görög (2),krokodil (2),spanyolország (2),éjszaka (2),könyezetvédelem (2),európa (2),magyarország (2), (2),medúza (2),hal (2),muréna (2),csiga (2),bomba (1),balti (1),celeb (1),Florida (1),repülőgép (1),horvátország (1),hollandia (1),írország (1),egyesült királyság (1),korall (1),izland (1),románia (1),könyv (1),bulgária (1),dubaj (1),feketetenger (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),uk (1),norvégia (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog