Pár tonna arany

A britek háborúban elsüllyesztett vagyonára fáj a kincsvadászok foga.

Tele van minden a különféle kincskeresős sztorikkal, spanyol galleonok, Hitler aranya és más egyéb legendák nyomába eredtek már rengetegen a víz alatt. És mivel van aki sikerrel is jár, ezért aztán még elég sokat fogunk hallani hasonló expedíciókról.

Persze van különbség a zavarosban halászó és a kormányzat áldásával dolgozó kutatók között, nem mindegy, hogy valaki csak ötletszerűen merülget vagy nagyon is alapos munkát végez előtte, s az is fontos, hogy csak a kincsre megy a búvár vagy pedig fontos a történelmi értékek feltárása is.

Egy hír szerint most azt a célt tűzték ki roncskutatók, hogy az első és második világháborúkban elsüllyesztett brit teherhajók közül találják meg azokat, amelyek aranyat és más nemesfémeket szállítottak. A harcok idején ezeket azért szállították a tengereken, hogy az utánpótlásért, fegyverekért, ellátmányért fizessenek vele.

A kutatók 25 éve dolgoznak egy olyan adatbázison, ami a tenger fenekére került 7,500(!) brit teherhajót tartalmazza, s meghatározzák a legvalószínűbb helyzetét annak a hétszáznak, ami aranyat vagy más hasonló értéket szállíthatott. A Britannia's Gold szakemberei nyolcmillió dokumentumot nyálaztak át, hogy ezt az adathalmazt összeállítsák.

Mondjuk érthető a belefektetett nagy munka: laza 4,5 milliárd angol fontot érhet szerintük a mélyben nyugvó vagyon. Úgy vélik, egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen sok "aranyhajót" süllyesztettek el: a német hírszerzés, amint ilyenről szerzett tudomást, egyből tengeralattjárókat irányított oda, ahol felbukkanhattak. Mondani sem kell, egy ilyen hajó elvesztése duplán nagy csapás volt a britek számára. 

Szerencsére az arany nem romlik meg pár, a víz alatt töltött évtized során, tehát van esély arra, hogy megtalálják és kiemeljék a vagyont érő zsákmányt. A napokban induló 22 millió fontos költségvetésű expedíció vezetői legalábbis ebben reménykednek, s ehhez a legkorszerűbb technikát vetik be, nagy mélységben is működő távirányítású eszközöket, kifinomult műszereket.

Az első területen két első- és egy második világháborús hajó a kiszemelt célpont- csak ezekben 750 millió fontnyi zsákmányt remélnek. Az adatbázis értéke abban rejlik, hogy a hajó neve, adatai mellett szerepel a pontos rakomány, az elsüllyedés körülményei, helye, a vízmélység és így tovább. Nem csak egy forrásból tájékozódtak a helyzetről, a brit és német feljegyzések mellett a túlélők beszámolói is fontosak voltak.

Az is fontos szempont, hogy nem akarnak háborús sírhelynek számító roncsok megbolygatni, ahol nagyon sokan vesztek oda. És a felkeresett roncsoknál is emléktáblát kívánnak elhelyezni a mélyben. 

A brit hadihajók eleve védett roncsnak számítanak, de a kereskedelmi hajókat nem illeti meg ez a státusz. A roncsokban levő arany tulajdonosa viszont a kormányzat mindmáig, s először nekik jár a leletből. Utána az expedíció költségeit kell kitermelni, végül a befektetők részesednek a nyereségből, valamint juttatnak jótékony célra is belőle.

Persze azért még odébb van, amíg osztozkodni lehet a zsákmányon- majd élesben dől el, tényleg olyan nagyon pontos-e az a bizonyos adatbázis...

0 Tovább

A kikötői roncsok

Egy halászhajó is lehet jó búvárfotós téma.

A világon merülhető sok-sok roncs jelentős részének semmiféle különösebb érdekessége nincsen. Névtelen teherhajók, amik megfeneklettek majd elsüllyedtek, szándékosan a víz alá küldött halászhajók, feleslegessé vált őrnaszádok- némelyikről össze lehet szedni egy-két érdekes sztorit, némelyik a kora miatt válik izgalmasabbá, de a többi csak idegen test a mélyben.

Persze ezek is lehetnek menők, nagyon is, ha például megszállja őket az élővilág. Tele lesznek a zegzugok kisebb állatokkal, az egykori fedélzet maradványai felett halrajok köröznek, a kapitányi hídra beköltözik egy jókora muréna, és máris van mit nézni.

A másik lehetőség az, hogy maga a roncs válik különleges látvánnyá. Például a dőlés miatt lesz kevéssé szokványos, netán a fedélzet elemeinek korhadása miatt lesz sejtelmes, misztikus hangulatú, vagy esetleg a felépítmény egy kiemelkedő része vonzza a tekintetet. És ami látványként érdemes, az fotóstémaként is.

A Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén búvárkodtam már régebben, de nem volt olyan gépem, amivel tudtam volna jó képeket készíteni. Van egy Harbour wrecks (azaz kikötői roncsok) nevű hely Puerto Del Carmen előtt, ahol kiszuperált halászhajókat süllyesztettek el búvárlátványosságként. Van, ami erősen szétesőfélben van, de akad olyan is, aminek rácsos acélváza az orron kifejezetten jól megörökíthető téma. 

Lehet, hogy a nevét se tudom kideríteni soha ezeknek a hajóknak, mégsincs kizárva, hogy tudnék izgalmas, hatásos fotókat készíteni itt. S ez néha éppen akkora öröm, mint felfedezni magamnak egy történelmi jelentőségű roncs minden zegét-zugát, történetét...

0 Tovább

Igazi búvárhotel

Tajvanon építettek egy kis szállodát, ahol wellness szolgáltatások helyett búvármedence várja a vendégeket.

A nagy mélységű, meleg vízzel teli, kifejezetten búvároknak szánt medencékből egyre több akad: a brüsszeli Nemo33 volt az egyik első, de ma már van Olaszországban, Kínában is hasonló, és terveznek ilyet máshol is. (Többek között nálunk is házaltak ilyen tervvel az önkormányzatoknál, de ebből nem lett semmi.)

Tajvanon egy kicsit bővítettek a koncepción. A medence itt is mély, 21 méteres, meleg vízzel töltötték fel, építettek mesterséges barlangokat, van benn "roncs" és más hasonló érdekességek, amiknek köszönhetően nem csak egy üres medencében kell úszkálni.

Ám a közelmúltban megnyílt Divecube nevű hely egy kisebb hotel is, 30 szobával, étteremmel, búvárbolttal, és persze akad pár olyan szolgáltatás, amivel a merülések között (vagy helyett) el lehet ütni az időt. Azaz ha valaki megszáll itt pár napra, nem a fitneszterem futógépén kapcsolódhat ki, hanem felkap egy cuccot és búvárkodik egy órácskát.

Az viszont számomra nagy kérdés, mennyiért is adják a szobákat. Mert ha egy igazi búvártúra árával mérhető össze a szállás és merülés költsége, akkor nem tudom, megéri-e ez a nagyon mesterséges élmény. Téli időszakban még esetleg indokolható is, amikor hűvösebb a víz, de nyáron inkább mennék természetes vízbe. 

Tajvan ugyanis szigetország, tenger veszi körül az egészet, és vannak kifejezetten szép merülőhelyei is. Én, ha elvetődnék oda, biztosan ott akarnék merülni, nem egy hotelben Tajcsung város szívében. Ráadásul Tajvanról fapadossal könnyen elérhetőek az olcsó, ám világszínvonalú búvárhelyekről ismert dél-kelet-ázsiai célpontok, mint Bali Indonéziában vagy Cebu a Fülöp-szigeteken. 

Egy utazás előtti, téli időszakba tervezett búvártanfolyamnak azért jó helyszíne lehet a Divecube, vagy akkor, ha valaki viszi a családot is magával, akik közben nézelődhetnek, este együtt sétálhatnak a városban, szórakozhathnak. Hiszen én is ugrottam már ki Brüsszelbe barátokkal, és ugyan nem volt a Nemo33 egybe építve a hotellel, de csak egy villamosozásra volt- más kérdés, nekem egy merülés bőven elég egy medencében, akármekkora is.

0 Tovább

Letarolt korallzátony

Indonéziában pusztított egy nyaralóhajó a legénység hibájának köszönhetően.

A számtalan szigetből álló Indonézia egyik nagyon izgalmas, érintetlen szépségűnek számító helye Raja Ampat. Ez maga is egy szigetek sokaságából álló régió, Új Guinea szigete mellett. A búvárok körében legendás hírűnek számít, a korallzátonyok gazdagsága miatt.

Az MS Caledonia Sky egy 90 méter hosszú nyaralóhajó, ami március 3-án feneklett meg egy korallzátonyon, annak jelentős részét letarolva. Az ilyen zátonyok lassan, évezredeken át növekednek és rengeteg tengeri élőlénynek adnak otthont. A most elpusztított területen évtizedekbe telhet a regeneráció. A kárt nehéz pénzben kifejezni, de több millió dollárra becsülik.

Noha ezt talán megfizeti a hajótársaság biztosítója, de a pénzen nem lehet új korallzátonyt venni a régi helyett. A kapitány sem mentesül a felelősségrevonás alól, börtönbüntetésre is ítélhetik a környezetkárosítás miatt. Az MS Caledonia Sky 102 utassal a fedélzetén hajózott, és azért közelítette meg a partot, hogy a madarakat megcsodálhassák. Ám az apály miatt a hajó nekiütközött a zátonynak, tehát felelőtlenségről, navigációs hibáról volt szó, nem pedig technikai probléma vagy a rossz időjárás volt a baleset oka.

A zátonyt jól ismerő búvárok sírni tudtak volna a látvány miatt, ami a víz alatt fogadta őket. A gyönyörű korallok letörve, elpusztítva, és a halak is eltűntek a zátonyról. 

Az eset ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a turizmusnak bizony megvannak a hátulütői. A luxushajók már a világ eldugott pontjain is feltűnnek, gyakran kerül szemét és szennyvíz ezekből a tengerbe, és néha történnek ilyen balesetek is, amik olyan károkkal járnak, amiket több évnyi bevétel sem ellensúlyoz. 
0 Tovább

A sügérvédő milliárdos

Sir Richard Branson a Kajmán-szigetek közelében merült a Nassau sügérekkel.

A brit milliárdos, befektető és környezetvédő azért utazott el a Little Cayman szigetre, mert Dr Guy Harvey társaságában akart tájékozódni a tengeri élővilág állapotáról. Február közepén bukkannak fel nagy számban a sügérek a Karib-tengernek ezen a pontján.

Branson blogjában számolt be búvárkalandjáról, a rengeteg sügérrel való merülésről. Az eseménynek azért van jelentősége, mert a nagy számban egy helyen levő halak könnyű zsákmányai lesznek a halászoknak- viszont ha túl sokat fognak belőlük, állományuk vészesen lecsökken.

A két ismert személyiség már nem először kampányol közösen a tengeri élővilágért. A mostani merülés során velük tartottak a helyi környezetvédelmi hatóság szakértői, és a REEF nevű környezetvédelmi szervezet képviselői is. Utóbbiak másfél évtizede végeznek megfigyeléseket, és javaslatokat tesznek eredményeik alapján milyen korlátozásokat és szabályokat kéne életbe léptetni ahhoz, hogy a sügérek állománya regenerálódjon.

A brit millárdos ismertségét kihasználva próbálják a tenger megóvásának fontosságára felhívni a figyelmet. Bransonék remélik, hogy a Little Cayman közelében megszerzett tapasztalatok, amiknek köszönhetően már sikerült lépéseket tenni a sügérek védelméért, máshol is átültethetőek lesznek a gyakorlatba. A Guy Harvey alapítvány hét éve foglalkozik a témával, és helyi szinten is kampányolnak a lakosság körében, hogy mindenki megértse, milyen nagy a sügérek jelentőséget a tengeri életközösségben. 

A Nassau sügér igazán jellegzetes faj a Karib-tengerben. A búvárok is szeretik ezeket az érdeklődő halakat. Viszont a zátonylakók kevésbé barátságos oldalát ismerik, ugyanis közepes méretű ragadozónak számít. Ragadozók nélkül viszont a zátony nem maradhat egészséges.

A művészként és tudósként is ismert Guy Harvey örült, hogy Bransont is sikerült az ügy mellé állítani. A környezetvédelem ügye is jobban megy, ha népszerű emberek támogatják, így hálásak a nyilván pénzzel is támogató milliárdos segítségéért- ő meg legalább merült egy jót.

0 Tovább

Ne lovagolj cápán

Ilyen jótanácsok is szerepelnek a WWF új, cápás merültetésről szóló kiadványában.

Bár a címben felvetett gondolat talán furcsának hathat az átlagember számára, ennek a figyelmeztetésnek is megvan a helye a tájékoztatóban. Ma a búvárkodásban a cápákkal való garantált találkozás számít az egyik legjövedelmezőbb üzletnek, de egyre gyakoribb, hogy a nagy bevétel kedvéért sokan nem a legjobb módszereket követik. A WWF, a Project AWARE és a Manta Trust által jegyzett kiadvány célja az, hogy a cápák (illetve közeli rokonaik, a ráják) és a velük merülő emberek számára is a legjobb, legbiztonságosabb eljárások kialakításához adjon tanácsokat.

A cápás merültetés mellett vannak kétségtelen érvek. Egyrészt így az élő cápa lényegesen többet ér, mint a kifogott és megölt, tehát a tenger élővilágának fontos ragadozói kevésbé lesznek az orvhalászok célpontjai. Ma ugyanis az illegális cápauszony-kereskedelem jelenti a legnagyobb fenyegetést. De sajnos az is kiderült már, hogy a cápás merültetés hasznát több helyen pár vállalkozás fölözi le, a helyi közösségnek kevés marad belőle.

Szintén fontos szempont, hogy a cápákkal való találkozás a természetes élőhelyen erősíti a környezettudatos szemléletet, formálja azt, ahogy ezekre az állatokra tekintenek. Jó ellenpontja ez a cápás rémfilmek kitalált történeteinek, tehát az ilyen búvárkalandokról készített képek, videók is értékesek, mert bemutatják a különleges, és emberre nem veszélyes ragadozókat.

Mindez elméletben nagyon szép, de messze nem ugyanolyan jól szervezett a cápás búvárkodás a világ minden részén. Egyrészt a túlságosan koncentrált cápa- vagy rájatetetés teljesen meg tudja változtatni az állatok viselkedését, azok az emberek jelenlétét egyértelműen a táplálékkal azonosítják.

Másrészt sok helyen meglehetősen lazán kezelik annak szabályait, ki és hogyan érhet a cápákhoz. Az, hogy testközelből megnézik a búvárok az élőlényeket, jó dolog, de az állatok fogdosása, bökdösése, vagy extrém esetben a rajtuk való lovagolás veszélyes lehet az emberekre is, a cápákra is. A profik, akik ügyesen bánnak az állatokkal, azt a képet sugallják, bárki utánuk csinálhatja a mutatványaikat, pedig ez nem igaz.

A most megjelent útmutató elsősorban azoknak a vállalkozásoknak szól, akik cápás merültetést szerveznek. Tanácsokat adnak, hogyan lehet minél kevésbé befolyásolni az állatok természetes viselkedését, hogy lehet környezetbarát módon szervezni a búvárkodást, hogy érdemes etetni. Szóba esik a kutatókkal való együttműködés is.

A búvárok számára is adnak tippeket, hogy érdemes merülni, mire érdemes figyelni a víz alatt. No meg arra is kitérnek, egyáltalán milyen programokban érdemes részt venni és hogyan lehet kiválasztani, melyik szolgáltató tevékenysége szolgálja egyszerre a cápák és a vendégek érdekét is.

Az útmutató összeállítói nem titkolják, szeretnének párbeszédet generálni. Az ökoturizmus ma az egyik legtrendibb dolog az idegenforgalomban, amire ezt a címkét rásütik, egyből jobban eladható lesz. A cápás merülést is ide sorolják, de érdemes tisztán látni, mennyire üzlet ez, s mennyire "öko". A tapasztalatok megosztása, a legkorrektebb cégek népszerűsítése előbb-utóbb elhozhatja azt, hogy minél többen fogják a jó gyakorlatot követni- a búvárok és a cápák közös örömére.

0 Tovább

A beomlott Azúr ablak

A megsemmisült máltai látványosság maradványai víz alatt láthatók.

Megdöbbenést keltett a hír, miszerint a Máltához tartozó Gozo sziget fantasztikus természetes sziklahídja, az Azúr ablak egy nagy viharban összeomlott. A szakértőket ez nem lepte meg annyira, mert az állaga folyamatosan romlott, az utóbbi években embereket már nem engedtek fel rá. (Igaz, volt, aki illegálisan felmászott és leugrott, időnként nagy sziklatömböt is magával rántva.) A híd egyre karcsúbb lett, s csak idő kérdése volt, mikor adja meg magát a tenger folyamatos ostromának.

Búvárként is emléketes számomra a hely. Többször jártam Máltán, s az Azúr ablak közelében igencsak ismert merülőhely is van, a Blue hole (Kék lyuk). Sőt, a víz alatt még a sziklahíd alatt is átúsztunk, a tiszta vízben láthattuk felfelé nézve. A szikla most már a víz alatt van, s így persze egyáltalán nem túl látványos- de a búvárok végülis megnézhetik. Erről már fel is került az első videó, ami őszintén szólva nem mutat különösebben sokat- csak egy rakás hatalmas kő a tengerben.

De hozzá kell tenni, egy búvár számára ezen a helyen kívül még bőven vannak fantasztikus merülőhelyek Máltán, barlangok, zátonyok és roncsok. És a felszíni látványosságok a lovagvártól az őskori romokig szintén ott vannak. Pont az idén tervezünk visszatérni, és az Azúr ablakot ugyan már nem nézhetjük meg újra, de ettől még biztosan nem fogunk unatkozni...

0 Tovább

Egy rakás dajkacápa

Ha a cápák gyilkológépek lennének, egy ilyen merülést nem lehetne túlélni.

cápa

Ausztráliában, Új-Dél-Wales-államban található a Broughton Island. Ez a Sydney-től északra eső sziget rengeteg cápának ad otthont: az itt szürke dajkacápaként ismert fajt (Carcharias taurus) máshol homoki tigriscápaként emlegetik, s igen gyakran lehet látni őket akváriumokban. A fogságot jól tűrik és vicsorgó mosolyuk miatt kellően ijesztőek is a látogatók számára.

cápa

Ám a valójában ártalmatlan ragadozókról van szó. Hiába tűnnek vérszomjas fenevadnak a hegyes fogaikkal, soha nem esett még ember a támadásuk áldozatául. Ha volt is incidens, az inkább etetés közben történt vagy például amikor szigonyos halászoktól ragadták el a zsákmányt.

cápa

A videón látható is, hogy a búvárok körül nagy csapatokban úszkál akár tucatnyi ilyen cápa, és senkinek nem történik semmi baja. Élménynek viszont biztos kiváló, és nem utolsó fotó-, videotémának se a sok, egymás hegyén-hátán élő ragadozó...

0 Tovább

Lányok a tengerben

A nőnap kapcsán jutott eszembe a sok ügyes búvárlány, akivel az évek alatt találkoztam.

A hőskorban még nagy feltűnést keltett, ha egy nő is bekerült egy búvárcsapatba. Cousteau filmjeiben soha nem voltak nők, Hans Hasst viszont rendszeresen elkísérte felesége. Aztán ahogy a búvárkodás szerelmeseinek tábora növekedett, és bekapcsolódtak fiatalok, idősebbek, úgy egyre több hölgy végzett tanfolyamot.

Ma pedig már nincs értelme kiemelni az egy-két ügyes búvárlányt, mert rengeteg köztük az oktató, az ipari búvár, vannak női katonabúvárok, tehetséges búvárfotósok, kutatók és így tovább. Szóval ez a bejegyzés most nem akar motiválni, mert ezen már rég túl vagyunk, inkább csak kellemes emlékeket idézek fel, amit közösen értünk át tengerek, tavak, medencék mélyén kedves merülőtársaimmal.

0 Tovább

Sose késő búvárkodni tanulni

Régi álmát teljesítette be egy politikától visszavonult maláj közéleti személyiség.

Rafidah Azizt hazájában afféle helyi vaslady-ként ismerték, mert a közgazdász végzettséggel rendelkező hölgy fiatalon a parlament tagja lett, majd több, mint két évtizeden át volt Malajzia kereskedelmi minisztere. Egészen 70 esztendős koráig, 2013-ig viselte a képviselői tisztséget.

Az egykori miniszter ma is aktív a közösségi oldalakon, és nemrég arról számolt be nagy örömmel, hogy régi vágya vált valóra. Egy türelmes oktatónak köszönhetően búvártanfolyamot végzett. Be is számolt a thaiföldi merülésekről, az elért mélységekről, a látott szépségekről. 

Az, hogy a hetvenes éveiben merül valaki, ma már nem számít extrém dolognak. Az mondjuk valamivel ritkább, hogy 73 évesen kezdjen bele a búvárkodásba, de ha megfelel a fizikai állapota, és a szabályokat betartva megy a víz alá, akkor nincs akadálya a dolognak ilyen életkorban sem.

És az átélt élmény éppen olyan fantasztikus lehet a mélyben, akár fiatal, akár idősebb kezdőről van szó. Csak egy kis elszántság kell hozzá és egy jó oktató: a búvárkodás világa mindenki előtt nyitva áll.

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés