A nagypapa hajója

Egy évszázada a mélyben nyugvó roncsnál búvárkodni eleve nagy élmény, de ha még családi kötődés is van a hajóhoz, sokkal izgalmasabb a látogatás.

roncs

Alan Lees annak idején rádiósként szolgált a City of Winchester fedélzetén. A brit teherszállítót a németek süllyesztették el 1914-ben Omán közelében, és jelenleg angol búvárok felügyelik a roncsot. Steve Dover ugyanis nagyjából húsz éve jelképes egy fontos összegért vette meg a roncsot az ománi államtól, és azóta több kutatóexpedíciót szervezett oda. A Royal Geographic búvárai mellett a helyi régészek és klubtársai is merülhettek a 30 méteres mélységben nyugvó maradványoknál. Az egyik érdeklődő pedig nem más volt, mint Christopher Lees, Alan Lees unokája.

roncs

A 6608 tonnás City of Winchester teherszállító gőzös teával és egyebekkel megrakodva hajózott, amikor 1914. augusztus 6-án a német SMS Königsberg megállította, majd a tenger fenekére küldte. A hajó érdekessége az, hogy ez volt az első világháborúban elsőként odaveszett brit teherhajó. A brit tengerészek elhagyhatták a hajót, és a túlélők mesélhettek a háborús évekről az utódoknak.

roncs

Christopher Lees így aztán rengeteget faggathatta nagypapát, aki mesélt arról, milyen volt akkoriban a tengerészélet, és persze részletesen beszámolt a hajó foglyul ejtéséről is. Érzékletes beszámolói alapján Christopher úgy érezte, szinte maga is jól ismeri az odaveszett hajót. Persze az annak idején eszébe sem juthatott, hogy az olyan rég és olyan messze víz alatt nyugvó roncsot egyszer saját szemével is láthatja majd.

A bankárként dolgozó unoka hobbiként kezdett bele a búvárkodásba a kilencvenes években, de akkor még nem sejtette, milyen időutazást köszönhet majd ennek. Egy újságban olvasott Dover expedícióiról, és megkereste a rutinos búvárt a családi történetekkel. Még Alan Lees naplóját is meg tudta mutatni neki. A City of Winchester történetéhez érdekes kiegészítést jelentettek ezek a családi históriák. Christopher Lees akkoriban még nem túl rutinos búvárként inkább csak reménykedett benne, hogy egyszer lemerülhet a roncshoz.

Aztán 84 évvel a hajó elsüllyedése után megtörtént a nagy pillanat. A hosszú szervezés után összehozott expedíció egyik tagjaként maga is megnézhette a City of Winchester maradványait. Láthatta az ablakokat, ahol annak idején nagyapja és tengerésztársai nézhették a tenger hullámait, a felbukkanó kikötőket. Megnézhette, hogy nyugszik a tenger fenekén a hajó, aminek víz alá küldését nagyapja fogságba esve nézhette végig annak idején.

A merülés történetét azért idézte fel Christopher Lees, mert a roncs sorsával törődő Steve Dover különleges díjat kapott munkájáért a brit búvárok szövetségétől. Az ő elkötelezettsége is kellett ahhoz, hogy a védett roncsnál zsákmányolók helyett kutatók búvárkodjanak, feltárják a leleteket, s enélkül nem jöhetett volna létre az unoka különleges merülése sem.

roncs

0 Tovább

Új magyar búvárfilm

A Spektrumon látható a Szudán víz alatti élővilágát bemutató film.

A Vörös-tengeren több ország osztozkodik. A rövidke izraeli és jordániai partszakasz mellett a búvárok leginkább Egyiptomba utaznak, a kalandvágyók Szudánba tartanak, míg a jövő egyik nagy dobása lehet ha Szaúd-Arábia is megnyitja kapuit a turisták előtt.

Egy kicsit mindenhol más a merülési élmény. Egészen északra, Eilat és Aqaba előtt kevésbé pompázatos a korallzátonyok élővilága, de a Sínai-félsziget csücskénél már igazán látványos a búvárkodás. De a rutinos búvárok szerint Szudán számít igazi paradicsomi helynek, ahol érintetlenebbek az élőhelyek és több a cápa, nagyobbak a halrajok.

Persze Szudán kevés átlagutazót vonz, így búvárhajóból is kevesebb járja ezeket a vizeket- nyilván ez is hozzájárul ahhoz, hogy nincs akkora nyomás a zátonyokon. A magyarok egy része viszont szívesen jár ide merülni, ha újdonságra vágyik, no meg arra a borzongásra, amit a cápás merülés jelent.

Egy közülük a már több színvonalas filmmel nevet szerző búvárfilmes, Sásdi Zsolt, akit egy merülés során még egy cápa is megsebesített, de ez sem tartja vissza a búvárkodástól. Több évnyi felvételből dolgozva készítette el legújabb, látványos alkotását, a Víz alatti vadon: Szudán című filmet, amit a Spektrum csatornán lehet megnézni. Legközelebb kedden délelőtt 9 órától látható.

0 Tovább

Búvárkodni király

A holland királyi pár Saba közelében a víz alatt nézte meg, milyen állapotban vannak a korallzátonyok.

Az sokak számára ismert, hogy az angol királyi családban hosszú hagyománya van a búvárkodásnak. Fülöp herceg volt az első elnöke a brit búvárok szövetségének (BSAC), őt fia, Károly követte, aki maga is részt vett pár víz alatti kalandban. Jelenleg Vilmos herceg az elnök, akinek felesége, Katalin is vizsgázott búvár, a nősülés előtt álló Harry herceg pedig a katonai szolgálata során vett részt búvárkiképzésben.

Meglehet, a mindig trendet diktáló brit királyi házat követve merülnek más uralkodók is. Így például II Albert, Monaco hercege is búvárkodik, és igyekszik felhívni a figyelmet a tenger védelmének fontosságára. 

A holland király, Vilmos Sándor 2013-ban lépett trónra. E minőségében néhány tengerentúli sziget uralkodója is: Curacao, Saba, Sint Maarten vagy Bonaire ezek közé tartozik. Arrafelé nagy gond, hogy a Karib-tenger korallzátonyai komoly veszélyben vannak, nagyon jelentős mértékben pusztultak el az elmúlt évtizedekben.

Saba előtt van a védett Sababank, az egyik legjobb állapotban fennmaradt élőhely. Itt nem csak a korallok épek, hanem a zátonyon élő kis halak és nagyobb ragadozók egyaránt jelen vannak- ez ma már sok karib-tengeri szigetnél nem így van. A védelem mindig sokat segít, a halászat tiltása például, de azért volna még tennivaló. A király és felesége, Maxima saját jelenlétével igyekszik a veszélyben levő korallzátonyokra felhívni a figyelmet, és talán ezzel többeket sikerül meggyőzni arról, támogassák a környezetvédelmi projekteket.

Az egy másik kérdés, hogy a búvárkörökben némi vidámságot okozott az a kép, amin a királyi pár kissé rendezetlen, búvármaszk nélküli vízbe csobbanása látható. Hát, végülis nyilván elég segítő volt körülöttük, hogy ne legyen bajuk, és ez a módszer rutinos búvárok számára sem különösebben kockázatos, de azért inkább furcsa. Persze ez csak mellékszál- a királyi látogatás nem erről szólt, és ha többen odafigyelnek a jövőben a korallzátonyokra, a célt el is érték.

És legalább a búvároknak is jut valami kis bulváros beszédtéma a kép láttán...

0 Tovább

Ha a Télapó búvárkodna...

Ajándékötletek a tenger szerelmeseinek.

Párszor írtam már arról, hogy mivel lehet vagy érdemes meglepni az olyan szerettünket, akinek a búvárkodás a kedvenc hobbija, de ez egy olyan téma, ami soha nem évül el. Így aztán idén is összeszedtem pár ötletet, ami beválhat.

Irigylem azokat, akik számára nem gond, hogy nagy értékű felszerelésekkel lepjék meg a párjukat, akár jó lesz, akár nem. A magam részéről ilyesmivel mindig nagyon óvatos lennék, de akad azért pár dolog, amivel lehet örömet okozni. 

Az egyik érdekes lehetőség, hogy manapság, amikor sok felszerelés unalmas kék vagy szürke színekben "pompázik", akkor a hölgyek egy része kissé vonakodva választ magának maszkot, uszonyt, kiegészítőket, mert nem pont arra vágyik, amit a boltokban találhat. Egy ismerősöm például régóta szeretett volna szép fehér uszonyt, s azóta is boldogan használja. Más imádja a rózsaszín vagy piros maszkját. A tengerentúlon járva pedig egy boltban azt láttam, hogy felszíni jelzőbójából is van élénkpiros, sárga illetve rózsaszín változat.

Haladóbb, rutinosabb búvároknak lehet érdekes a lehetőség, hogy a Molnár János-barlangban merülve fedezzék fel Budapest és az egész ország egyik legizgalmasabb természeti csodáját maguknak. Azt hiszem, egy ide szóló ajándékutalvány igazán szép meglepetés lehet a fa alatt.

Eljutottunk oda, hogy könyvet már nem nagyon ajánlok, mert valahogy megváltozott a világ. Persze, egy szép kötetet lapozgatni jó dolog, de míg régen búvárutakat is könyvekből terveztünk, ma már szinte mindannyian az interneten lógva böngésszük, hova menjünk és ott mit nézhetünk meg. Ami persze nem baj, de csak azért, hogy költhessünk némi pénzt, nem érdemes vásárolni olyat, ami aztán sose kerül le a polcról.

Ha viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a másik fél nem csak búvárkodni, de olvasni is szeret, akkor van választék könyvből. Érdemes az antikvár kötetek közt is szétnézni, egy jó Cousteau- vagy Hans Hass-klasszikus, netán Z. Vincze-könyv a búvárkodás hőskorába repíthet minket. És persze a sokat olvasó és sokat utazó búvár jó barátja, az e-könyv olvasó sem rossz ajándék. Csakis e-ink kijelzős, háttérvilágításos modellt választanék, ha most kellene ilyet venne.

Jöjjön a nagyobb falat: az utazás. Megint csak azt kell mondjam, szerencsés, aki csak úgy befizethet valakit ajándékba egy méregdrága hajós búvárszafarira, de nyilván nem ez a realitás. Jó megoldás a fapados repjegyekkel elérhető helyek közül az, ahol merülni is lehet. Ez persze szinte az összes tengerparti országról elmondható, de mi a tuti választás?

Brüsszel ebből a szempontból régi favorit 2-3 éjszakás utakra, ahol a programba iktatható a merülés a hatalmas Nemo33 medencében. Ez az a program, ami télen is kitőnő- vegyél repjegyet kettőtöknek egy hosszú hétvégére, és még akkor sem jártok rosszul, ha a búvárkodás elmarad. A gépek sűrűn járnak, van Ryanair és Wizzair ajánlat is akár hatezer forintos retúr árral, szóval ez egy kézenfekvő lehetőség.

Nem köztudott, hogy a szintén könnyen elérhető olasz városok közül például Róma vagy Nápoly környékén jókat lehet merülni. Előbbi esetében ki kell menni Ostiába, míg Nápoly előtt még egy ókori település maradványainál is lehet búvárkodni.

Nagyon jó, egész éves merülési lehetőséget kínálnak a Kanári-szigetek, gyakorlatilag az összesen van búvárbázis. Ám a távolság miatt ezeket szerintem legalább egy hétre érdemes felkeresni. Rövidebb utakra viszont kitűnő választás például Málta, ahova mind a két ismert fapados repül. Cipruson a Zenobia miatt jól ismert Larnakára a Wizzair jár, de nyártól a Ryanair kínálatba veszi Páfoszt. A tenger ott is szép, meleg, akár még ősszel is. A Vörös-tenger izraeli partszakaszán található Eilat pedig egész évben vonzó úticél, és idén a téli szezonra nevetségesen olcsón kínálta a jegyeket a Ryanair.

Ha pedig más ötlet nincs, érdemes lehet a kifejezetten a búváros pólókra, leggingsekre, egyebekre szakosodott boltok egyikében, mert itt is lehet jópofa dolgokat találni, netán bekukkanthatsz az etsy-re vagy az ebay-re. Az egyik legmókásabb apróság az a búvárformájú cucc, amivel a teakészítés válhat sajátos "merüléssé".

0 Tovább

Roncs a vulkán tövében

A füstölgő Anung egyik híres áldozata volt a Liberty hajó Bali szigete mellett.

Az amerikai hadi szállító történetét már régebben összefoglaltam, de most ismét aktuálissá vált a vulkán felébredése miatt. A Liberty évekig hevert Tulamben falu partján, amíg a legutóbbi nagy kitörésekor a láva bele nem sodorta a tengerbe, ahol igazi víz alatti oázissá vált. 

Most újabb komoly kitörésre számítanak a helyiek, a füstölgő vulkán miatt már a repülőforgalmat is leállították- ha a gépek nem szállnak le, azzal elszállnak sokak reményei is egy kellemes nyaralásra Balin, pedig a sziget egész évben népszerű.

Mivel a turisták igen jelentős része búvár, akik szinte mind elzarándokolnak a Liberty roncsához is, sokan aggódnak, nem okoz-e súlyos károkat a tengeri élővilágnak egy esetleges természeti katasztrófa? Reméljük, nem lesz se emberi áldozata a kitörésnek, se egyéb, és a roncs körül a jövőben is ugyanolyan pompás látvány vár minket, mint ezeken a videókon.

0 Tovább

A tenger Herkulese

Repülőt süllyesztettek el mesterséges zátonyként Aqabában.

A rövidke jordániai tengerpart pár éve igazán népszerű volt, amikor az állam támogatásával erősen megtolták a helyi turizmust. Sokáig csábított a lehetőség, hogy egyszer elutazzunk Aqabába, felfedezni a Vörös-tenger ottani világát, aztán megnézni Petra romjait vagy a Holt-tenger, de végül nem léptünk, aztán megugrottak az árak.

Természetesen előzetesen már tájékozódtam a helyről, így tudtam, vannak mesterséges zátonyok a város közelében: egy nagyobb hajó mellett ismert látványosság egy tank is, amit korallok és színes halak népesítenek be. De a "szomszédban", Izrael is új roncsokat telepített, a jordánok sem maradhattak le, és elég nagy dobással rukkoltak elő.

Ők ugyanis egy méretes katonai szállítógépet, egy amerikai gyártású, kiszuperált C-130 Herculest küldtek a tenger fenekére. A remek látótávolságban kitűnően áttekinthető az egész gép, és a nagy ajtókon a beúszás is könnyen megúszható. Ezt már az első felvételek is bizonyítják.

A repülőroncsok problémája csak az, hogy a kiürített raktér azért kevésbé érdekes, mint egy hajó belső tere, ahol kicsivel több általában a látnivaló. Bár nem tudom mi a koncepció, én talán beraktam volna néhány légvédelmi ágyút, harcjárművet (inkább itt vessék be őket, mint a felszínen, emberek ellen!), ami feldobhatta volna a dolgot. Hosszú távon mondjuk nyilván úgyis attól lesz érdekes a tenger Herkulese, hogy számtalan élőlény otthonává válik, de azért persze addig is, így is megér pár merülést.

Ráadásul kifejezetten könnyű merülésről van szó, hiszen csak 17 méteres mélységben nyugszik. Az 1950-es években szolgálatba állították C-130-as gépekből még ma is rengeteg szolgál a nagyvilágban. A négymotoros szállító afféle igazi "igásló", a 30 méter hosszú, 40 méter fesztávolságú gépekkel nagyon sok sereg dolgozik a hadszíntereken, a hátországban- és mostantól Jordánia a víz alatt is "bevet" egyet. A hadművelet neve az lehetne, hogy Operation Diving Tourism...

(Fotók: Torbjorn Gylleus)

0 Tovább

Akcióban a búvárnagyi

Nyolcvanadik szülinapját roncsmerüléssel ünnepelte Pat Fung.

Az öt unokával büszkélkedő bristoli hölgy ráadásul nem akármilyen helyen búvárkodott: a Skóciához tartozó Scapa Flow mélyén, 45 méterrel a felszín alatt nyugvó első világháborús roncs, a SS Kronprinz Wilhelmet kereste fel.

Pat nem a legidősebb búvár a világon. Az ő történetének különlegessége az, hogy eleve 68 esztendősen kezdett el merülni. Bár előfordul az ilyen, hogy valaki idősebb korban tesz először próbát a búvárkodással, sokkal jellemzőbb, hogy az egész életükben merülő "veteránok" űzik kedvelt hobbijukat, amíg csak lehet.

A 80 esztendős örökifjú búvár csak ebben az évben a skóciai merülés előtt Egyiptomban és Mexikóban kalandozott a tenger mélyén. De az első benyomás még a Maldív-szigeteken ejtette rabul, ahol egy bő évtizede férje nyugdíjba vonulása után töltöttek el pár napot, és a merülés kipróbálása után többé nem is akarta abbahagyni a búvárkodást.

Rendszeresen, évente több alkalommal utaztak el külföldi, meleg tengerekhez merülni. Aztán Pat úgy érezte, ez neki kevés, és csatlakozott a brit búvárszövetség, a BSAC egyik klubjához, és azóta odahaza is búvárkodik. 

Mint elmondta, egyszerűen imád víz alatt lenni. Szereti a békét, a csodálatos élővilágot, a súlytalanság érzését. Elmondása szerint néha az ő korában már úgy érzi, nincs meg a régi mozgékonysága, de a víz alatt megszabadul a nyűgeitől: mintha madár lenne, aki képes repülni. Élvezi annak a varázsát, hogy mennyi különleges élőlényt láthat szemtől szemben. Ám a skóciai roncsmerülés bizonyítja, minden búvárkalandra nyitott.

A 28 ezer búvárt tömörítő BSAC minden életkorú búvárt szeretettel vár soraiba, és mondani sem kell, nagyon büszkék a szépkorú merülőtársukra. Mary Tetley így fogalmazott: "Pat igazán remek példa arra, hogy bárki belevághat a búvárkodásba, kortól függetlenül." A merülés iránti lelkesedése mindenki számára inspiráló, s szívből kívánnak még neki sok szép merülést.

0 Tovább

Fény a tenger mélyén

Remek multifunkciós magyar búvárlámpát próbálhattam ki a közelmúltban.

Aki nem merül rendszeresen, annak nehéz elmagyarázni, miért is fontos a víz alatt a megbízható fényforrás. Még nappal sem árt, mert ahogy egyre mélyebbre megyünk, úgy tűnnek el a színek, s végül minden kékes-szürkés árnyalatú lesz. (Hogy ez miért is történik, arról itt lehet bővebben olvasni.) Aztán ha bekapcsoljuk a lámpánkat, meghökkenünk, hogy még az "unalmas" Adria mélyén is milyen pompás piros, bíbor, sárga élőlények bújnak meg.

Ez még inkább egyértelmű, ha mondjuk egy barlangról, üregről beszélünk, vagy egy roncs helyiségeiről, ahova alig szűrődik be fény. Lámpa nélkül egy sötét, kihalt helyiséget látunk, ha viszont van nálunk fényforrás, akkor kiderül, mi mindent süllyedt el a hajóval együtt. Az éjszakai merülés esetén pedig végképp nem kell indokolni, miért visz magával lámpát is a búvár.

Szóval a lámpa az éppen úgy része a búvár alapvető felszerelési tárgyainak, mint a maszk vagy a légzőautomata. A probléma ott kezdődik, hogy olyan lámpát szeretnénk, ami megbízható, többfunkciós, állítható a fényereje, sokáig bírja, nehéz beáztatni és még kicsi is. "Csak" ennyi elvárásunk van egy korszerű lámpával szemben...

Ezeket együtt azért elég nehéz teljesíteni. Közel két évtizednyi búvármúlttal a hátam mögött ódát (vagy tragikomédiát?) tudnék írni a lámpás kalandjaimról. Például voltak kicsi, de gyengécske lámpáim, amiket korlátozottan lehetett használni. Amikor videóztam, egy nagyon erős, de nagy és nehéz lámpaszettem volt, amivel alig tudtam repülős utakra menni. Szép volt, jó volt, és a sarokban kuksolt mert mindig maradt itthon. Gyönyörű nap volt amikor el tudtam adni. Később vettem Kínából LED-lámpákat. Olcsók volt de nem is tartottak sokáig- az egyiknek töltővel együtt durrant el egy akkumulátora, a másik meg beázott.

Mostanában inkább fotózok, a gépre rögzítve van egy mini videokamerám is. Ha egy olyan lámpát teszek fel, ami elég nagyot világít be a videózáshoz, akkor az éjszaka túl erős. Akkor egy vörös fényű lámpa lenne hasznosabb, ami nem riasztja el az állatokat. Ki akartam próbálni a kék fénnyel világítást a víz alatt, hogy megfigyelhessem a fluoreszkáló állatokat- újabb lámpa, újabb kiadás. Ha a nagy videós, a fotózáshoz szükséges, az UV fényű, meg a kis tartalék lámpákat egybe összeraktam volna, plusz poggyászt kellett volna vásárolni az utazáshoz...

A magyar gyártású Spark Lights lámpákkal ilyen előzmények után találkoztam. Bevallom, nagyon szkeptikus voltam, amikor azt ígérték, ezeket a funkciókat megkapom egyben, egy tenyérnyi méretű kis lámpában. Amikor a mindentudó Action Light 7F-et a kezembe vettem, és elkezdtem kapcsolgatni, meg is hökkentem, hogy valóban azt és úgy tudja, ahogy azt a katalógus állítja.

A régi, terjedelmes videós lámpámmal összemérhető fénye van, ha filmezni szeretnék. Tud kereséshez remek spot fényt szolgáltatni, van benne piros fényű LED, no meg UV és kék fényű is. Sorba raktam mellette gondolatban azokat a lámpákat, amikre az elmúlt években kisebb-nagyobb összegeket költöttem, s amelyek közül a többség vagy gyorsan cserben hagyott, vagy egyszerűen nem volt praktikus, s be kellett látnom, most bizony egy áráért mindet megkaphatom.

A legnagyobb csomagban ráadásul jár a lámpához minden kiegészítő, amire csak szükség lehet: markolat, kamerára rögzítéshez szükséges gömb, töltő, egyebek. A gyártó kifejezetten átgondolt terméket alkotott, mert a strapabíró kialakítás, a szabályozhatóság mellett még arra is figyeltek, hogy a burkolat megbontása nélkül lehessen tölteni, azaz nem kell attól tartani, rosszul összerakva beáztatjuk a lámpát. A sós víz ugyanis kegyetlen, ha ilyesmi történik, akkor a lámpa a jövőben már csak csinos dísztárgyként funkcionálhat... Komoly fejlesztések, újítások állnak amögött, hogy egy ilyen világszínvonalú magyar termék jelent meg a piacon, amire ráadásul valódi garancia vonatkozik- 6 évig vállalnak garanciát például a beázásra.

Mostantól a fényképezőgépemre ezt a lámpát szerelem fel: ha kell, videolámpának használom, ha kell, fókuszfénynek, éjszaka pedig a piros LED-et kapcsolom be. Végre nem kell ahhoz sem külön lámpa, hogy éjszaka a fluoreszkáló állatok neonfényeit megfigyelhessem. Vészhelyzetben pedig erős villogással tudok vele jelezni, amire remélhetően sose lesz szükség- de mindig jobb egy kéznél levő eszköz, mint egy olyan, ami csak akkor nincs ott, amikor kellene.

Pusztán egyetlen kellemes gondom van a Spark Lights Action Light7F lámpával. Annyi mindent tud, hogy tanulnom kell a használatát. Valóban, a régebbi lámpáim a ki- és bekapcsoláson túl nem nagyon rendelkeztek semmilyen lehetőséggel, itt viszont a funkciók olyan széles skálája elérhető, ráadásul mindig állítható erősséggel, hogy eleinte párszor biztos töprengenem kell majd, melyik kapcsolóhoz nyúljak. Ez az ára annak, hogy a régebben használt szatyornyi nehéz lámpát egyetlen csinos kis fényforrással váltottam ki. Sose rosszabb üzletet!

A tesztelt lámpát a termék gyártója bocsátotta rendelkezésemre. A Spark Lights Facebook oldalát kedvelve értesülhetsz a legújabb hírekről, kedvezményekről, újdonságokról illetve a ma induló Black Friday akcióról.

0 Tovább

Szigony, sügér, cápa

Egy videó jó képet ad arról, hogy is kerül túlzott közelségbe egy cápa a búvárokhoz.

A szigonyos vadászat mifelénk nem nagyon űzött kedvtelés, a világ sok pontján pedig csak a sportszerűbb szabadtüdős vadászatot engedélyezik. Légzőkészülékkel felszerelt búvárok viszont például az Egyesült Államokban gyakran vadásznak, nem ritka látvány a szigonyokkal búvárhajóra szálló utas.

Ahány ház, annyi szokás- én ezzel kapcsolatban nem tudok mit mondani, mert a magam részéről sose érdekelt a víz alatti vadászat. Ugyan lehet, hogy valakit taszít a kilőtt halak látványa, de az tény, itt nincs vízbe visszadobált "mellékes" fogás, mint mondjuk a vonóhálózásnál, és nehezebb is letarolni egy adott merülőhelyet. A tisztességes búvár annyi halat lő ki, amennyit ő meg a család megeszik, és ez valahol rendben is van. (A kegyetlenségről annyit, hogy a disznóvágás se lehet nagyobb élvezet, legalábbis a disznónak.)

Csak éppen ennek a hobbinak megvannak a maga kockázatai. Ezt nyilván tudja minden olyan búvár, aki szigonypuskával a kézben ugrik a vízbe. Ami miatt érdemes szót ejteni erről, az a balesetek témája: a "búvárra támadt a cápa" címmel megjelenő írások túlnyomó részében olyan eseményről írnak, mint amit ez a búvár megörökített. 

A floridai vizekben ólálkodó ragadozók megérzik a vér szagát, a kilőtt hal vergődését, és jönnek. Egyre közelebb merészkednek, majd végül maguknak is akarnak a zsákmányból. Idegessé válnak, és bizony ha ott a hal a búvárnál, a cápa nem vacakol, ráúszik. Hát ebből lesznek aztán balszerencsés esetben a sérülések. De ha beugrik valaki Floridában merülni, és senki a közelben nem szigonyoz, azért ilyesmi aligha fordul elő vele. A videót nagyjából 1:50-től érdemes nagyon figyelni, akkor kezdi el egyre inkább zaklatni az emelkedő búvárt egy cápa.

Szóval hiába tűnik úgy, a palackkal merülő búvár a szigonyával csak ész nélkül lövöldöz, a valóságban nagyon is oda kell figyelni, ha maga nem akar bajba kerülni. És aztán mindenki saját maga eldöntheti, mit vállal be egy halvacsoráért.

0 Tovább

A tó erődje

Közel háromezer éves romokra bukkantak török búvárrégészek.

A Törökország keleti részén található Van-tó az ország legnagyobb tava. A történelemben járatosak tudják jól, ez a vidék ősi civilizációk bölcsője. Nem füllentem, hogy ezeket én fel tudnám sorolni, és az Urartu államalakulatról valaha is hallottam volna mostanáig- de köszönhetően a búvárkodás irénti érdeklődésemnek ez is megváltozott.

A Wikipedia szerint az örmények Örményország elődeiként tekintenek Urartura. Ám ez az állam nem volt hosszú életű, az időszámítás előtti 9. és 6. század között létezett. Az asszírok támadási okozták a bukását, de hiába telt el hosszú idő, viszonylag sok építmény maradt fel Urartu fénykorából. Pontosan kivitelezett, erős, kőből épült erődítményeket találtak ezúttal a Van-tó mélyén is, ami egykor a felszínen lehetett, de a vízszint emelkedésével eltűnt.

Legendák és szóltak viszont róla, és ugyan a török búvárrégészek nem hittek a víz alatti város létében, megvizsgálták a helyszínt. És nagyon jól tették! Falakra bukkantak, romokra, egy közel egy négyzetkilométeres területen. Szóval lesz még okuk sokszor merülni itt, hogy feltárják a lelőhelyet, mert rejthet még sok érdekességeket a mélység. Az építmények korát ugyanis háromezer évesre becsülik!

Talán egyszer látogatók számára is megnyílik majd itt a búvárkodási lehetőség, mert a videofelvételek alapján érdekes lenne szétnézni. Kinyílt a nagyvilág, ezerféle úti cél közül lehet választani, de mindig vannak olyan "csemegék", amiket azért sokan megnéznénk. Hiába nincsenek korallok vagy cápák, egy tó is izgalmas lehet, ha annak mélyén ilyesmi nyugszik.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog