A bálna és a háló

Akciófilmbe illő mentést hajtottak végre merész búvárok.

Most már tényleg mindenki hallhatott arról, mennyire elszemetesedtek a tengerek. Csak bízni tudok benne, hogy nem fásultak bele az olvasók, nem legyintenek erre a témára, ugyanis a helyzet kritikus. Talán pont az ilyen valóságos történetek azok, amelyek kézzel foghatóvá teszik a problémát- ezért is osztom meg ezt a videót.

A történet arról szól, hogy a búvárok a hajójukról azt vették észre, hogy egy borjával együtt úszó bálna különösen viselkedik. Aztán kiderült, hatalmas hálót vonszolt magával. Ez a háló nehezítette a mozgását, felsebezte a testét- hosszú távon akár bele is pusztulhatott volna.

A búvárok pedig akcióba léptek. Csak éppen egy bálna nem egyszerű páciens: nagy, gyors és erős. Ráadásul nem tudja, hogy épp segítenek neki, így például egyszer elindult a mélységbe, ahol a búvárok csak testi épségük kockáztatásával követhették volna. Ám a mentőcsapat nem adta fel, és amikor feljebb emelkedett az állat, folytatták a hálók elvágását, amíg sikerrel nem jártak.

Tényleg olyan ez a rövid videó, mint egy akciófilm, csak éppen itt minden valóságos- sajnos nagyon is. Ahogy már korábban is írtam a hasonló felvételekről, a gond az, hogy a legtöbb hálóba gabalyodott állat segítségére nem érkezik senki, és azok elpusztulnak. Valamit tenni kell, hogy változzon a helyzet- de sajnos ez a feladat nem egyszerű, nagyon nem.

0 Tovább

A hazavágyó katona

A tenger mélyén nyugszanak egy tragikus történet bizonyítékai.

Tíz évbe telt, amíg Grahame Knott sikerrel járt és megtalálta a US Air Force szállítógépét a csatorna mélyén, aminek helyzete fél évszázada ismeretlen volt. Most pedig elindulhat a szisztematikus kutatás a roncsnál, hogy kiderüljön, a repülésben járatlan, a gépet ellopó szerelő hibája miatt zuhant le- vagy esetleg a nyomába eredő vadászgépek lőtték le?

roncs

Grahame Knott elmondása szerint egy vagyont költött sörre, amíg a roncsra bukkant. A kutatás ugyanis nem a tengerben kezdődött, hanem az Egyesült Királyság déli partszakaszának kocsmáiban, ahol a sokat látott látott tengerészek meséi és megalapozott történetei közül kellett kiszűrni, mi segíthet a keresésben. A fenéken vontatott hálókba ugyanis sok olyan roncsdarab akad, ami később nyomra vezetheti a roncskutatókat. A halászok számára ez inkább bosszúságot okoz, s jól oda kellett figyelni rájuk, hogy kiderüljön, melyikük akadhatott repülőgépmaradványokat.

Mivel ezekben a vizekben számos roncs nyugszik, ezért egy-egy fém alkatrész csak a hozzáértők számára árulhatja el, pontosan mihez tartozik. Így aztán a halászok sztorijai, aminek még csak tárgyi bizonyítékai sem feltétlenül voltak, sokszor vezethetik tévútra a roncskutatókat. Ám a türelem és az okos kérdezősködés végül segített abban, hogy sikerüljön egy kisebb területre leszűkíteni a kutatást a repülőgép után. Idén márciusban szálltak először úgy vízre Knotték a Deeper Dorset búvárcsapattal, hogy ezen a területen vizsgálódva megtalálják a négymotoros C130 Hercules szállítógépet a tenger fenekén.

A feladat korántsem volt könnyű, hiszen csak a búvárbázis kicsi, 13 méteres hajójával dolgozhattak. Annak fedélzetéről eresztették a vízbe a szonárt, hogy lássák, mi van a víz mélyén. Ám eközben észnél is kellett lenni, mert igen forgalmas hajózási útvonalról volt szó. Persze használhattak volna csúcstechnikával felszerelt roncskutató hajót- de sajnos nem volt napi 30,000 fontjuk annak az igénybevételére. A teljes eszközparkjuk árából két napi hajózást tudtak volna csak finanszírozni, a napi üzemanyagköltséget is közösségi gyűjtésből fedezték. 

Az időjárás sem volt mindig barátságos, így csak 21 alkalommal tudtak kihajózni a kis hajóval a nyílt vízre. Majd elérkezett a 2018-ra tervezett utolsó kutatási nap novemberben, amikor végre valami ígéretes rajzolódotott ki a képernyőkön. Knott elmondása szerint nem egy nagy "Heuréka-pillanat" volt, hanem lassan nyert igazolást a tény, hogy megtalálták a repülőt, aminek 1969 május 23-án veszett nyoma. A vízbe eresztett kamera először azt mutatta meg, hogy ami lenn van, alumíniumból készült (az acél ugyanis máshogy korrodál), majd meglátták a vízből kiálló futóművet, a szárnyakat, és végül kirajzolódott a repülőgép. A csapattagok pedig arra gondoltak, talán a pilóta maradványai még ma is ott vannak a fülkében, fél évszázada- a tenger feneke magányos hely.

Paul Meyer minden bizonnyal nem ilyen sorsról álmodott. A US Air Force kötelékében szolgáló repülőgépszerelő még csak 23 éves volt, de már megjárta Vietnamot. 1969-ben egységével Suffolkban állomásozott, a RAF egyik bázisán. A fiatal katona szenvedett a honvágytól, nagyon szerette volna látni feleségét, akit nem sokkal korábban, kevesebb mint két hónappal azelőtt vett el. Alkoholba fojtotta bánatát, és az végképp elkeserítette, hogy áthelyezési kérelmét Virginiába elutasították. 

roncs

1969 május 22. éjszakáján is komolyan berúgott. Viselkedése miatt kivitték a kocsmából, majd a barakkhoz vitték hogy feküdjön le és aludja ki magát. De Meyer ehelyett nem tudott tiszta fejjel gondolkodni, az Epstein százados nevet használva megszerezte a 37789 számú C-130 Hercules szállítógép feletti irányítást. Mivel fedélzeti szerelő volt, tudta, mi hol van a gépen, még némi repülési ismerettel is rendelkezett. Felszállt a géppel, nyugatra fordult- és ez lett az utolsó útja. Repülés közben még felhívta a feleségét, akivel néhány szót váltott, és állította, képes lesz hazarepülni.

Ám ekkor már levegőben voltak a szökevény nyomába eredő vadászgépek is. Másfél óra múlva viszont a Hercules eltűnt a radarok képernyőiről, és csak napokkal később sodródott partra egy üres mentőtutaj. Még ma sem vikágos, hogy a gép azért zuhant-e le, mert a gyakorlatlan pilóta nem tudott megbirkózni a gép vezetésével a viharos időben, vagy esetleg a vadászok lőtték le. Erre nem feltétlenül azért lehetett volna szükség, mert így akarták megakadályozni a hazatérést, hanem azért, mert a képzetlen szerelő esetleg lakott területen is lezuhanhatott volna a méretes szállítógéppel, komolyt tragédiát okozva. A roncsot kereső búvár, Knott szerint a roncs vizsgálata majd megválaszolhatja ezt a kérdést.

A Deeper Dorset búvárainak nem ez az első felfedezése. Például ők találták meg az 1874-ben elsüllyedt Aracant, ami egyszer még a híres Cutty Sarkot is lehagyta. Rábukkantak a Miniota nyughelyére is: ez az első világháborús hajó ezüsttel megrakva süllyedt el- Ám a rakteret már kifosztva találták, amiből rájöttek, nem ők voltak ők az első itt, hanem a kincsvadászok. Knott megjegyzi, ők nem vagyont érő kincsekre vadásznak, hanem történetekre, ami egészen más. Éppen ezért tiszteletben tartják a balsorsú roncsokat is, így hiába szerveznek merüléseket kedvtelési búvárok számára, Meyer Herculeséhez nem terveznek túrákat. Az odaveszett szerelő családja ugyanis ma is él, és nem szeretnék, ha a szomorú történetet idéző roncsból egyszerű látványosság lenne.

roncs

Tavasszal folytatják a feltáró merüléseket, háromdimenziós modellt is alkotnak majd a roncsról. Persze már most is vannak első elképzeléseik- mivel a gép teste jórészt egyben van, ezért inkább tűnik valószínűnek, hogy a gép vízre szállt, mint hogy lelőtték. Egy nagy sebességgel lezuhanó gép ugyanis minden bizonnyal darabokra szakadt volna. De Knott nem akar találgatni, a merülések majd választ adnak ezekre a kérdésekre. Főleg azért nem akar így elméleteket felállítani, mert a US Air Force korabeli jelentése robbanásról és tűzről szól, ami egészen más jellegű eseményekre utal. Még a repüléstörténészek számára sem tiszta a kép, mert a jelentés csak arról tesz említést, hogy az amerikai elfogóvadász nem járt sikerrel az üldözés közben, ám vannak arra bizonyítékok, hogy angol és francia vadászok is keresték a Herculest. 

Knott mindenesetre a történet emberi oldalát is szeretné ismertté tenni. Itt volt egy fiatal katona, aki nem tudok megbirkózni a rá nehezedő nyomással, a családja távolléte miatt érzett magánnyal. Manapság ezt poszttraumás stresszként ismerik, és igyekeznek feltárni, kezelni. A beszámolók szerint Meyer egyébként is különös figura volt, aki a saját feje után ment, és ez vezethetett a tragikus döntéshez, a repülő ellopásához. A szerelő maradványait soha nem találtak meg. Egy vízben sodródó tetemet láttak hetekkel később a tengerben repülős ruhában, de nem emelték a fedélzetre, nem tudni, ő volt-e. 

Meyer felesége még ma is él, a nyolcvanas éveiben jár. Őt és Meyer mostohafiát is értesítették a felfedezésről. Bár mostohafia gratulált a búvároknak, azért bevallotta, keserédes pillanat ez a család számára, hiszen felidézte a szomorú történetet. Májusban, a repülőgép lezuhanásának ötvenedik évfordulóján Knott szeretne a víz alatt emléktáblát elhelyezni a roncsnál, és bízik abban hogy a hozzátartozók is el tudnak utazni Angliába a méltó búcsúztatásra.

(Jordániában egyébként tavaly egy pont ugyanilyen Hercules szállítógépet süllyesztettek el a búvárok számára, amit a közelmúltban én magam is meg tudtam nézni.)

0 Tovább

A leharapott búvármaszk

Cápa kapta le a búvár arcáról a maszkot Polinéziában.

cápa

Bár a felvétel állítólag már régebbi, csak most kezdett ismertté válni az interneten. A jelenet igencsak meghökkentő: egy cápa teljesen váratlanul kap a búvár arca felé, és szájával le is rántja a maszkot. De aztán tovább is áll, és a többi, arra köröző cápa sem ront neki az embernek.

Azt azért tudni kell, az, hogy a cápák túlságosan érdeklődőek, gyakran azért van, mert valamivel etetik, csalizzák őket- és itt is ez volt a helyzet egy beszámoló szerint. Bántani nem akarta a cápa a búvárt, de valamit látott, amiért odakapott. Meglehet, olyan mozdulattal igyekezte a ragadozókat csalogatni, amire így reagált. Szerencsére nem sérült meg senki sem az eset során, bár gyanítom, azért volt némi ijedelem.

0 Tovább

A cetcápa-biznisz

A Fülöp-szigetek egyik kis halászfaluja a tengeri óriásoknak köszönheti jólétét.

Oslob falu nem számított soha jelentős településnek. A Cebu sziget déli felén élő helyiek halászatból tengődtek már nagyon régóta, de ez soha nem volt könnyű kenyér. Ráadásul pár évtizede igazi rablógazdálkodás vette kezdetét, amikor gyakorlatilag barbár módon lehalászták a zátonyokat. Gyerekek hajtották a víz alatt a hálóba a halakat, a magányos halászoknak nem sok fogás maradt. Napi 1-2 dollárból próbáltak megélni- ahogy tudtak. Viskókban laktak, gyerekeik taníttatása pedig csak álom volt.

A Fülöp-szigeteken is kifogták időnként a hatalmas cetcápákat, mert ezek uszonyára Kínában volt kereslet. Oslob környékén viszont nem bántották a plankontevő, ártalmatlan óriásokat, igyekeztek velük együtt élni. Az errefele gyakran előforduló állatokat apróhalas csalival vitték távolabb a hálóktól, így azoknak nem esett baja.

2011-ben vette észre egy erre vetődő turista, hogyan terelik a cetcápákat a helyi halászok. Némi pénzért cserébe a közelükbe vitték őket, és ez adta az ötletet: egy egész iparágot építettek fel erre az oslobiak. Mára ez egy nagyon jövedelmező üzlet lett, az utóbbi években 750,000 látogatót fogadtak, akik a pár perces úszásért cserébe összesen több millió dollárt fizettek. Én is voltam olyan szerencsés hogy eljuthattam oda, úszhattam és búvárkodhattam velük, elképesztő élmény.

Ám az is tény, ezt a cetcápás mutatványt támadások is érik. Vannak, akik szerint ez rossz hatással van a cetcápákra, megváltoztatja a táplálkozási szokásaikat, és sérülésveszéllyel is jár, hogy sok csónak van a közelben, no meg ott van a rengeteg ember is a vízben. Ezért aztán akadnak, akik nemet mondanak erre a gyakorlatra- a hatóságok aztán vizsgálatot indítottak, és nem meglepő módon mindent rendben találtak. 

A bevételekből ugyanis adó formájában az állam is részesül. De a legnagyobb rész a helyi családoknál csapódik le, nem pedig külföldi pénzügyi befektetőknél, ami külön pozitívum. A régen is a tengertől függő emberek mostanra sokkal jobban élnek, gyerekeik is iskolába járhatnak. És persze mondani sem kell, a lehető legszigorúbban védik a cetcápákat is, hiszen belőlük élnek. Mert bárki bármit mond, a cetcápáknak nem az etetés a legrosszabb kilátás, hanem az, ha kifogják őket hogy levághassák az uszonyukat levesalapanyagnak. Egy közelmúltban készült tanulmány, ami az Ocean & Coastal Management szaklapban jelent meg, pont a cetcápás turizmus pozitív hatásait emeli ki.

A személyes véleményem az, hogy roppant könnyű egy gazdag nyugati országból okoskodni, hogy bánjanak a természeti erőforrásaikkal egy szegényebb országban, milyen módon ne használják ki az állatokat. Azt hiszem lenne megdöbbenés, ha Oslobból üzennének New Yorkba és Berlinbe, hogy azonnal zárják be az állatkerteket, és engedjenek minden állatot szabadon. Azt is tudom, mennyire vennék komolyan a felszólítást.

Ezek a cetcápák élnek- tudom, mert láttam őket és úsztam velük. Persze megváltozik az életmódjuk, de hatással volt rájuk a halászat is, méghozzá évezredek óta. Mindig is együtt kellett élni embereknek és állatoknak. Ráadásul bármennyire fontosnak gondolom a természet védelmét, azt gondolom, az emberek élete is számít, és roppant álságos a jólétből megmondani az oslobiaknak, hogy nyomorogjanak inkább a mi nemes elveink kedvéért.

Az pedig már csak hab a tortán, hány olyan ember lehet, akit a cetcápákkal való úszás élménye győzött meg arról, hogy ezeket a tengeri óriásokat is védeni kell?...

0 Tovább

Az összeomlás előtt

Az egyik utolsó videó egy roncsról, aminek hídja a víz alatt összeroskadt.

A Shinkoku Maru nevű japán tanker még a második világháború idején, 1944-ben süllyedt el a Chuuk-lagúnában. A világ leghíresebb roncstemetői közé számított térség egyik ismert roncsa 152 méter hosszú, és teljesen belepték már a korallok.

A tenger mélyén levő hajóroncsok folyamatosan változnak. Egyrészt azért, mert a fentebb említett élővilág egyre inkább meghódítja, megtelepedik rajta. Másrészt pedig az évek, évtizedek alatt folyamatosan rozsdásodik az acélszerkezet, majd végletesen elgyengül.

A Shinkoku Maru hídja igazi búvárlátványosság volt, ám 2018 elején a szerkezet összeroskadt. Így már csak a korábbi felvételeken láthatjó, milyen is volt ez annak idején. E videó készítője szerint talán ő volt az egyik utolsó, aki ilyen minőségben tudta megörökíteni a híd látványát.

0 Tovább

Harcjármű a víz alatt

Aqaba harmadik merülhető roncsát Tanknak hívják, pedig valójában nem is az.

roncs jordánia

Amikor a jordániai búvártúrán a merülőhelyekről beszélgettünk, gyorsan eldőlt, hogy a három izgalmas roncs mindegyikét meg akarjuk nézni. Nem nagyon van hely a világon, ahol egyetlen nap leforgása alatt lehet búvárkodni egy hajónál, egy repülőnél és egy tanknál is. Mint kiderült, a C130 Hercules repülő és a tank egy merülőhelyen van, tehát a nap harmadik merülésének a végét terveztük a sekélyben nyugvó járműnél.

roncs jordánia

Persze a katonai dolgokban járatosaknak még a korallok lepte harcjármű képe is árulkodó: ez nem tank. Én is gyorsan rájöttem, hogy a két ikergépágyú messze nem lenne elegendő egy korszerű harckocsin. Nem sok keresgélés kell hozzá, hogy egy nagy számban gyártott, Vietnamban is bevetett amerikai önjáró légvédelmi gépágyúról van szó: egy M42 Dustert süllyesztettek el a Vörös-tengerben még 1999 szeptemberében.

roncs jordánia

Bár szokatlan roncs ez, mivel csak a merülés fele jut rá, nem töltöttünk el ott nagyon sok időt- ráadásul november végén korán megy le a nap, ránk is sötétedett egy kicsit. De azért meg lehetett nézni a lánctalpat, no meg azokat a bizonyos 40 mm-es ikergépágyúkat is. Együtt a repülőronccsal kifejezetten érdekes volt a merülés. 

roncs jordánia

Kicsit úgy tűnhet, hogy ezen a három merülésen magukat az igazi, természetes korallzátonyokat hanyagoltuk. Nos, be kell valljam: tudatosan. Többségünk több helyen is merült már a Vörös-tengeren, akár itt az Aqabai-öbölben Eilatnál, Tabánál, akár Egyiptomban. Az itteni szép korallokat már láthattuk máshol, még szebbeket is, mint amik itt jellemzőek. A repülő és a tank roncsa viszont igazi különlegesség- és nem is bántuk meg, hogy most ezeket részesítettük előnyben.

roncs jordánia

0 Tovább

Aqaba Herculese

Jordánia legújabb merülhető roncsa egy hatalmas repülőgép.

roncs jordánia

A búvárok (és részben az élővilág) számára kialakított mesterséges zátonyok sorát mostanában már nem csak hajókkal igyekeznek gazdagítani. Különlegességként szívesen süllyesztenek repülőgépeket is, és ha azok elég nagyok, akkor egy merülésre elegendő élményt nyújtanak.

roncs jordánia

A jordánok jó alanyat választottak: az amerikai gyártású C130 Hercules négymotoros teherszállító nagyjából 30 méteres hosszával, 40 méteres szárnyefesztávjával tekintélyes meretű. A Lockheed által tervezett gép igazi legenda a katonai repülés világában: 1954-ben állt először szolgálatba, több, mint 2500 épült belőle, és még ma is több ország légierejében tölti be a megbízható "igásló" szerepét. 

roncs jordánia

Tavaly év végén küldték a víz alá alig 17 méteres mélységben Aqabától délre a jordánok az egyik Hercules gépüket. Szépen ki van takarítva, kényelmesen körbe lehet úszni, aztán be is lehet nézni. A tágas raktérben nem kell összehúzni magunkat, majd a pilótafülkét is meg lehet nézni. A helyiek egy csontvázt is elhelyeztek benne "pilótaként". Van, aki szerint bizarr látvány, de mivel egy mesterségesen elsüllyesztette roncsról van szó, én azért nem nagyon akarom túlgondolni ezt.

roncs jordánia

A lényeg az, hogy kifejezetten érdekes, egyedi roncsmerülési élményt nyújt a Hercules, és ugyanúgy partról elérhető, mint a többi jó hely Aqaba környékén. 

roncs jordánia

roncs jordánia

0 Tovább

A Cedar Pride roncsa

Mázli, ha egy király szeret búvárkodni.

roncs jordánia

Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, mert annyi érdekes helyre eljutottam a világban. A Vörös-tenger különösen kedves a számomra, és most már azzal büszkélkedhetem, hogy az Aqabai-öböl északi végén tülekedő négy ország közül háromban jártam, sőt, merültem is. Egyiptom után jött az izraeli kiruccanás, most legutóbb pedig Jordánia.

roncs jordánia

A vörös-tengeri partszakasz Aqaba előtt nem túl hosszú, és búvárszempontból elsősorban a déli része érdekes. Itt vannak a legismertebb merülőhelyek, és még csak hajóra sem kell szállni: egyszerűen begázolunk a vízbe és nézelődünk. A roncsokat is úgy helyezték el, hogy be lehessen úszni odáig.

roncs jordánia

A Cedar Pride nevű hajót már kifejezetten búvárok kedvéért süllyesztették el 1985-ben. A 74 méter hosszú teherhajó a hatvanas években épült Spanyolországban, majd pár névváltozás után libanoni kézbe került. 1982-ben Aqabában horgonyzott, amikor tűz ütött ki rajta, és javíthatatlanul megsérült.

roncs jordánia

A jordán király, aki maga is lelkesen búvár volt, felkarolta azt az ötletet, hogy az immár használhatatlan hajóból csináljanak mesterséges zátonyt. Alaposan megtisztították, majd hosszas egyeztetések után kijelölték a süllyesztés helyét. És minden a tervek szerint alakult: gyakorlatilag minden képzettségi szintű búvár számára elérhető, nagy és látványos roncsmerülőhely lett. 

roncs jordánia

A november végi 24 fokos víz már nem volt nagyon meleg, de azért inkább nem panaszkodom- teljesen jó volt itt búvárkodni. Kétszer is merültünk a hajónál, igyekeztünk megnézegetni. A három évtized alatt az élővilág is megtelepedett rajta, szóval kifejezetten érdekes a merülés. Aki Aqabában búvárkodni tervez, annak semmiképpen sem érdemes kihagynia.

roncs jordánia

0 Tovább

Veszélyes cápacsalizás

Egy egyiptomi hajó legénységét büntették meg cápák etetése miatt.

A közelmúltban súlyos baleset történt a Vörös-tengerben, egy cápa harapott meg egy búvárt. Több szakértő is megszólalt a baleset kapcsán, néhány újabb videót is láthattunk, ahol a fehérúszójú óceáni cápák meglehetősen tolakodó módon viselkedtek- és néha úgy festett, csak a szerencsén múlt, hogy más búvárt nem ért sérülés.

Az viszont feltűnő, hogy néha a cápák tudatosan mentek olyasmire, amit mintha feléjük nyújtottak volna a búvárok- a kis kamerák pontosan ilyenek voltak. Akadtak, akikben már ekkor felmerült a kérdés: miért reagálnak így? Mi annyira érdekes az emberekben a cápák számára?

Aztán pár nappal később néhány újabb fotó járta be az internetet: az egyik egyiptomi búvárhajó fedélzetéről vízbe lógatott hússal csalogatták a közelbe a cápákat. Ez a gyakorlat rendkívül veszélyes, a cápákat felingerli, éppen ezért tilos is. A helyi környezetvédelmi szervezet emberei gyorsan a nyomára akadtak a szabályszegőknek, a legénységet és a búvárhajó üzemeltetőjét is megbüntették.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez annyira egyedi eset lett volna. Nagyon elkeserítő, hogy pont a búvárokból élők követnek el ilyen baromságokat, amivel a búvárokat sodorják veszélybe. Természetesen a cápák közelében mindig óvatosnak kell lenni, ám ha az állatok viselkedését ilyesmivel befolyásolják, arra azért elég nehéz készülni. Remélhetően ez a büntetés figyelmeztetés lesz azok számára, akik hasonló módon akartak látványosságot csinálni a vendégek számára.

0 Tovább

A búvárfestő

A víz alatt alkot a művészi hajlamú búvároktató, Olga Belka.

A különféle víz alatti tevékenységek sorát bővíti a mélyben végzett alkotás. Olvastam már búvárfestőről, most épp egy Thaiföldön dolgozó orosz hölgy sztoriját kapták fel, aki a mélyben ragad ecsetet.

Hogy aztán tényleg azért jobb a festés, mint a fotózás, mert egy másabb, izgalmasabb kép lesz a végeredmény a víz alatti világról, azt éppen nem tudom- de így is becsülöm, akinek búvárcuccban sikerül festeni. Már maga a technika sem lehet egyszerű, mert az aligha lenne szerencsés, ha a sós víz feloldaná a festéket, azaz ami elkészül, egyből el is tűnik. Neki viszont sikerült ezt a problémát is megoldania.

Mindenesetre elsőre a többség számára épp elegendő látni a mélység csodáit, aztán rövid idő után nagyon sokan érzik úgy, hogy meg is örökítenék amit átéltek. Csak általában az egyszerűbb módszer választjuk: fotózunk. Le a kalappal az előtt, aki inkább fest, és még csak nem is rosszul.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

2019.03.19.
2019.03.16.

Google hirdetés

Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (227),cápa (146),video (133),mutazás (131),búvár (126),sztori (92),fotó (67),baleset (66),alapok (56),környezetvédelem (53),híresség (52),felfedezés (49),film (43),élmény (42),adria (41),egyiptom (36),utazás (35),barlang (34),szabadtüdős (33),retró (27),felszerelés (27),egzotikus (26),delfin (26),régész (26),történelem (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),tanfolyam (15),karib (14),üzlet (12),bánya (12),kutatás (12),Cápa (12),mélytenger (11),fóka (10),polip (10),doku (9),támadás (9),manta (9),ausztrália (9),kincs (9),medence (8),szobor (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),sport (7),szemét (7),ciprus (6),Bali (6),rekord (6),szafari18 (6),humor (6),rák (6),verseny (6),tél (6),málta (6),cousteau (6),ausztria (5),csikóhal (5),rája (5),florida (5),ázsia (5),tudomány (5),szafari2016 (4),hidegvíz (4),mexikó (4),tintahal (4),olaszország (4),múzeum (4),repülő (4),Egyiptom (3),bali (3),skandinávia (3),karácsony (3),jordánia (3),víz alatti (3),találkozás (3),orosz (3),görög (2),krokodil (2),spanyolország (2),éjszaka (2),könyezetvédelem (2),európa (2),magyarország (2), (2),medúza (2),hal (2),muréna (2),csiga (2),bomba (1),balti (1),celeb (1),Florida (1),repülőgép (1),horvátország (1),hollandia (1),írország (1),egyesült királyság (1),korall (1),izland (1),románia (1),könyv (1),bulgária (1),dubaj (1),feketetenger (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),uk (1),norvégia (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog