Színkavalkád

A búvárfelszerelések gyártói egyre változatosabb színű dolgokat kínálnak.

Abban a szerencsében volt részem, hogy a héten el tudtam menni Düsseldorfba, a Boot kiállításra. Ez egész Európa egyik legnagyobb vízisport kiállítása, aminek igen komoly búvárrészlege is van. Egy teljes pavilont megtölt a sok gyártó, forgalmazó, a búvárfotós cégek, az utazásszervezők, és jelen szokott lenni az összes ország, ahol komolyan számítanak a búvárturistákra.

Pár napja írtam arról a trendről, hogy most egyre több színes felszerelés vásárolható. A búvárok színe többé nem a fekete: mindenféle feltűnő, izgalmas, divatos, vagy időnként már túl harsány búvármaszk, uszony vásárolható. Sőt, a technikai búvárok világába is "beszöktek" a színek.

Én mindig is támogattam azt, hogy ha valaki a saját ízlésének megfelelő dologra vágyik, akkor hadd kaphassa azt meg. Elég drága egy teljes búvárfelszerelés- akkor az legyen olyan, mint amilyenre vágyik az ember. De természetesen nem az én kedvemért nyúlnak a színekhez a gyártók. Meglehetősen kifinomultak már a felszerelések, csak attól nem fognak többet eladni, hogy valami apróságot fejlesztenek. Ám az új színek csábítóak, még azok is vásárolni fognak megint, akiknek egyébként semmi oka nincs felszerelést cserélni.

Ez bizony üzlet. Sőt: nagy üzlet. Követni kell a trendeket, és ha az egyik gyártó bedobja a piacra a pink és narancsszín uszonyokat és maszkokat, akkor jön a többi is. És persze aki ismeri a régebbi cuccokat, tudhatja, harminc éve ezek már nagyon menők voltak, csak aztán jött a fekete-kék korszak átmenetileg.

Hogy aztán mi lesz a következő irányvonal, és meddig tart a színek uralma, azt nem tudom. De az biztos, hogy aki valami egyedibbet akar vásárolni, az most óriási választékból válogathat, bármelyik márka is legyen a kedvence.

0 Tovább

Az első búvártanfolyam

Kinek és hogy érdemes belevágni a légzőkészülékes merülésbe?

tanfolyam

Noha itt-ott lehet találni rövidebb "fejtágítókat", évről évre felmerül a kérdés a teljesen kezdők részéről, hova menjenek búvárkodást tanulni? Időnként a búváros csoportokban megosztanak egy hirdetést, véleményt kérnek oktatókról, iskolákról. Így aztán hiába írtam már erről a témáról korábban, ismét ejtek egy pár szót róla, mert az internet gyorsan felejt.

Most először arra szeretnék kitérni, mennyire nem lehet felelősen pusztán egyetlen hirdetés, ajánlat alapján eldönteni, hogy egy búvártanfolyam színvonalas és jó lesz-e. Évek óta elég alaposan benne vagyok a magyar búvárkodás világában, és ennek ellenére sem mondhatom, hogy tévedhetetlen szakértő vagyok. Van több száz, búvároktató minősítéssel rendelkező hivatásos, nem ismerhet mindenki mindenkit. A búváriskolák is átalakulnak, tulajdonost váltanak, netán szerződtetnek új oktatókat, tehát az, hogy pár éve egy iskolában találkozott valaki egy szimpatikus oktatóval, nem garancia arra, hogy ő most is ott dolgozik.

A történetnek van még egy fontos, általános jellemzője. A búvárkodás ma Magyarországon egyáltalán nem valami tuti üzlet, itt nem sokmilliós forgalmakról szól a történet. Aki eljut oda, hogy búvároktató legyen, túlnyomó részben nagyon szeret merülni. A hivatásos tanfolyam kihívás számukra, van, aki aztán külföldön vállal munkát, de aki itthon marad, azok számára ez igen gyakran csak kedvtelés. Nem az a cél, hogy nagy pénzt szakítsanak, hanem az, hogy a kezdőket megtanítsák biztonságosan merülni, és -ami legalább ilyen fontos!- a búvárkodást élvezni.

tanfolyam

Egyszerűen a búvártanfolyamok árában nincs akkora szórás, hogy ennek kellene a döntő tényezőnek lenni. A szuperolcsónak hirdetett lehetőségek egy részében jellemzően nincs benne minden költség. Ha összeadjuk az elejétől a végéig az egészet, hasonló nagyságrendekkel fogunk találkozni. Az én személyes véleményem az, hogy bárhol akarja valaki elkezdeni a tanfolyamot, simán kérjen az elején egy összegzést, mire számíthat, aztán dönthet. (A jó iskola több kalkulációt is készít, hiszen egyénfüggő, nem kell-e valakinek több uszodai gyakorlás, van árkülönbség az itthoni és külföldi vizsga árában is, stb.) 

A személyes szimpátia sokkal fontosabb. Nyugodtan be lehet jelentkezni Facebook-csoportokba is, ha valaki tanácstalan, kérdezősködhet, valószínűleg kap pár korrekt ajánlatot. Egy találkozó vagy egy telefonos egyeztetés sokat segít, mert akiről úgy érezzük, rábíznánk magunkat a víz alatt, azt érdemes oktatóként választani. Meglehet, kicsivel drágább vagy olcsóbb mint más, de ez nem számít- itt egyrészt a biztonságunkról, másrészt az élményszerzésről van szó.

Egyébként azért sincsenek nálunk nagy csodák, mert én pontosan ismerem a hazai búvárkodási lehetőségeket, tudom, mit nyújtanak a tavak a kezdőknek. Meg lehet bennük tanulni búvárkodni? Természetesen igen, de egészen nyugodtan meg lehet hallgatni a búvároktató ajánlatát, ha adriai vagy más tengeri tanfolyamot kínál. Remek búvárbázisok vannak szerte a világon, ahol szuper körülmények között lehet tanulni. Ez is drágíthat egy képzést, viszont ne feledjük, búvártanfolyamot egyszer kell végezni az életben, a kártyát többé nem kell megújítani. Akkor miért ne tanuljunk olyan helyen, ami eleve jobban vonz?

tanfolyam

Noha a csúcsszezon, a nyár még messze van, azért érdemes most elgondolkodni a lehetőségeken, mert van idő tájékozódni, személyesen iskolákat felkeresni, oktatókkal beszélgetni. Bárki bármit mond, elsőre felesleges megvenni minden búvárfelszerelést, ráadásul jó drágán. Ez majd ráér akkor, ha a búvárkodás tényleg életforma lesz. Olyan iskola nincs, ahol a tanfolyam árában a felszerelés nincs benne. (Legalábbis én nem ismerek- ha valakit olyan oktatóval hoz össze a sors, aki semmit nem tud adni, akkor én inkább keresnék másikat.) Az alapfelszerelés, mint a búvármaszk persze kivétel, azt be lehet szerezni a tanfolyam elején is.

Szóval most még van idő tájékozódni, gondolkodni, dönteni. Aztán tavasszal nyugodt tempóban lehet elkezdeni az elméleti órákat, majd az úszómedencés gyakorlásokat, ahol lesz idő plusz alkalmakra is- ha szükségesek. Kora nyáron pedig készen állhat a jelölt arra, hogy igazi nyílt vízben merüljön, vizsgázzon. 

A fentiek persze mind szépek, de van még egy fontos dolog, talán a legfontosabb. Legyen meg a valódi szándék! Ne azért merüljön valaki, mert odarángatja a párja, hanem azért, mert érdekli a víz alatti világ. Aki búvárkodni akar, érezze magát jól a vízben, legyen kíváncsi az élővilágra, a roncsokra. Ez hobbi, kikapcsolódás, élményszerzés- és annál azért drágább, hogy valaki csak kényszerből, unszolásra, kínlódva csinálja. Ha megvan az indíttatás, akkor nem számít a pénz, nem számítanak a leküzdendő nehézségek, hamarosan élvezni tudja még a kezdő is a búvárkodást. 

tanfolyam

Egyszerűen csak meg kell találni ezt a tanfolyamot, ahol segítenek elérni ezt a célt. Állítom, sokkal több a korrekt, képzett oktató, mint az olyan, akitől menekülni kell. Természetesen mindenkinek más a stílusa, ki katonásabb, kinek fontosabb a könnyed hangulat, de mindegyik módszer eredményes lehet. Találd meg azt, aki szimpatikus neked, és egy új világ nyílik meg előtted.

0 Tovább

Vidámpark búvároknak

Egy Jumbo Jet elsüllyesztésével akar magának kihasítani egy szeletet a nemzetközi búvárturizmus tortájából Bahrein.

roncs

Az már senkit nem lep meg, hogy az olajból meggazdagodott közel-keleti országok egyre inkább nyitnak az idegenforgalom felé. Az olaj sem tart örökké, ráadásul mindig javít a megítélésen, ha egy ország befogadó, a turistákat szívesen látó képet mutat magáról.

A probléma jellemzően az, hogy ezekben az országokban nem feltétlenül vannak igazi látványosságok, a sivatag és a hőség pedig csak kevesebb embert vonz. Ezért aztán ők maguk kezdenek eszement építkezésekbe, őrült projektekbe, óriási hotelekkel, mesterséges szigetcsoportokkal, fantasztikus szórakoztató parkokkal, sőt, múzeumokkal. És nem sajnálják a pénzt a minőségre, olyan partnerekkel dolgoznak együtt, mint a Ferrari és a Louvre.

Kétségtelen, hogy sikerült is olyan helyeket feltenni a turizmus világtérképére, mint Dubaj, pedig 15-20 éve még kevesen akartak volna akár egy napot is eltölteni arrafelé. A környékbeli konkurencia pedig nem akar lemaradni, és ha már álmodnak, akkor jó nagyot.

Bahrein például most a víz alatt építkezne. Egy százezer négyzetméter alapterületű "vidámparkot" alakítanának ki a búvárok számára. Itt hagyományos helyi épületeket húznának fel a víz alatt, de a látványosságok közül a legizgalmasabb egy elsüllyesztett Boeing 747 Jumbo Jet lenne. Ekkora óriásgépből még soha nem alakítottak ki mesterséges zátonyt- egészen biztos, hogy érdekes lenne a monstrumnál (és benne) búvárkodni.

Persze a történet másik fele az, hogy a leírásból nagyon úgy tűnik, itt bizony minden mesterséges lenne, szóval nagyon mű az egész. A világban merülhető vonzó roncsok egy része azért érdekes, mert történetük és történelmük van, a másik része meg azért, mert az egyébként is dús élővilágú helyszíneken hamarosan benépesítik a halak, a korallok. Hát a bahreini vidámparkra egyik sem lenne vélhetően igaz, bár úgy sejtem, ha kell, halakat is próbálnának importálni és betelepíteni. 

A mesterséges zátonyoknak mindenesetre komoly a vonzereje, dollármilliókban mérhető egy-egy ilyen projekt által generált bevétel, ha jól van kitalálva. És itt most az a nagy dobás, hogy Jumbo Jet lenne az egész víz alatti játszótér ékköve- mesterséges helyszín vagy sem, bizony egyszer azért én is megnézném a saját szememmel a víz alatt. 

Szóval személy szerint kíváncsian várom a híreket Bahreinből. Állítólag már a 2019-es idegenforgalmi csúcsszezon idején megnyílik a búvároknak szánt vidámpark- meglátjuk, milyen lesz, és akad-e, akit ez győz meg egy utazásról.

0 Tovább

Ötvenezer golflabda

Egyetlen ember is tud eredményt elérni a tengeri környezetszennyezés elleni küzdelemben- akár egy tinédzser is.

A napokban egyetlen, a világot bejáró búvártémájú hírt láthattunk mindenhol: a Hawaii mellett felbukkanó óriási nagy fehér cápáról, és a vele úszkáló búvárokról jelentek meg cikkek. (Én is ejtettem pár szót a témáról, hiszen nyilván megvan az érdekessége annak, hogy pár merész ember vízbe merészkedik ilyen ragadozók közelében.) Ám ez egy egyedi eset, ami bármennyire izgalmas téma, összességében nem akkora horderejű. 

Alex Weber egy fiatal kaliforniai lány, aki kortársaitól talán abban különbözik leginkább, hogy minden szabadidejét a tengerben tölti. Édesapja vezette be a búvárkodás tudományába, és lelkesen eljárnak azóta is merülni a híresen szép kaliforniai partszakaszokon. 

Két évvel ezelőtt Pebble Beach közelében úsztak a tenger fenekén, amikor megdöbbentő látvány fogadta őket: az aljzatot teljesen beborította valami fehér réteg, a homokot is eltakarva. Alex lebukott és kiderült, golflabdák hevertek a tenger fenekén ezerszámra. 

Alex és édesapja nem tétlenkedett, nekiláttak minél több golflabdát összegyűjteni. Sok órányi munkával szedték össze a rengeteg labdát, amelyeket a garázsban tároltak- nagyjából ötvenezer darabról volt szó, amelyek természetesen eléggé büdösek is voltak a vízben töltött idő miatt.

De a tinédzser búvár már többet szeretett volna elérni, ezért felvette a kapcsolatot egy kutatóval, Matt Savocával, aki a tengerbe került műanyag hulladék szakértője. A tudós pedig meghökkent a rengeteg golflabda látványán, és azt ajánlotta, dolgozzanak közösen. 

A tudományos munka ugyan érdekelte Alexet, de az akkor még csak 16 éves lány bevallotta, fogalma nincs arról, hogy lehetne erről szakcikket írni. Matt felajánlotta segítségét, és ennek része volt az, hogy közösen szálltak tengerre labdákat gyűjteni. Általában kajakkal mentek ki a helyszínre, és ha jó napot fogtak ki, több száz labdát emeltek a felszínre. Eközben folyamatosan hallották, ahogy újabb labdák potyogtak a vízbe...

A környéken összesen öt golfpálya van: kettő a parton, három pedig egy folyó mellett, ami magával sodorja a labdákat a tengerbe. Ott pedig egyrészt a műanyag borításból illetve magából a labdákból oldódik ki mérgező anyag, másrészt a hullámzás folyamatosan mozgatja a labdákat, amik súrlódnak, és mikroműanyag részecskék válnak le róluk. A probléma attól válik globálissá, hogy az egész világon rengeteg vízparti golfpálya van, tehát felbecsülhetetlen, mennyi szennyező anyag kerül így a tengerekbe és óceánokba. 

Ugyan a tinédzser búvár első tudományos cikke nem válthatja meg egyik pillanatról a másikra a világot, ám azt máris elérte, hogy a témáról sokan hírt kapnak. (Én remélem, hogy az is volt a cél, hogy még itt, a távoli Magyarországon is írok róla.) Az az önkéntes munka is példaértékű amit végeznek, mert amit kiszednek a vízből, az már nem szennyezi tovább a tengert. Alex egyetemre készül, tengerbiológiát szeretne tanulni.

Elmondása szerint az a baj, hogy a golflabdák nem lebegnek: ha a több ezer fehér labda a felszínen úszna nagy szigetként, még azok is felháborodnának, akik ma még nem is tudnak a problémáról, hiszen nem búvárkodnak. Ez pedig sajnos a tengerbe kerülő szennyezések általános tragédiája, mert bizony csak markonyian, a felszín alá merülők látjuk igazán, mekkora a gond. Ám mi csak egy szűk kisebbség vagyunk...

Alex Weber céljairól, a környezetszennyezés elleni harcról weboldalán lehet többet megtudni

0 Tovább

A mélység apró csodái

Nem is hinnénk, micsoda "űrlények" élnek a felszín alatt.

Tegnap az Ocean Art 2018 felvételeiből a nagyvadakról, víz alatti tájakról készített fotókról adtam közre egy csokorral. Ám annyira remek képet neveztek, hogy ma is megmutatok néhányat a díjazottak közül: ezúttal a szemmel időnként észre sem vehető, de színpompás apróságok világába pillanhatunk bele a legjobb búvárfotósok felvételeinek köszönhetően, egy-két izgalmas portréval megfűszerezve.

A teljes mezőny itt található.

0 Tovább

A lenyűgöző tenger

Mantatánc, bálnafarok, krokodil és rájasereg is a témák között volt az év legjobb búvárfotóinak versenyében.

Az Ocean Art 2018 az egyik legrangosabb, legszínvonalasabb víz alatti fotós verseny, aminek a közelmúltban hirdették ki a végeredményét. A fődíjat a fenti kép, Duncan Murrell alkotása nyerte el, de a többi fotó is hihetetlen. Ebben az összeállításban a nagylátószögű felvételekből válogattam.

A teljes eredménylista itt érhető el.

0 Tovább

Karnyújtásnyira az óriáscápa

Hawaii-ra látogatott az egyik nagy fehér cápa.

A hírek arról szólnak, hogy a Deep Blue nevet kapott, két és fél tonnás, hét méteres cápaóriásnál nagyobbat még nem fotóztak le- ezt, ha akarjuk, elhisszük, ha nem, akkor is jó. Az tuti, hogy egy kisbusz méretű ragadozóról van szó.

A búvárok egyébként gyakran kijárnak a nyílt tengerre kalandot keresve, de ekkora meglepetésre nem számítottak. Egy, a tengerben lebegő bálnatetemnél akartak filmezni és fotózni, amikor feltűnt a lakmározó nagy fehér cápa. Nem biztos, hogy mindenkinek lett volna bátorsága vízbe csobbanni a közelében ilyen helyzetben, de ők megtették, s nem is lett semmi bajuk.

0 Tovább

A Duna titkai

Izraeli búvárcsapat keresi a folyóba lőtt emberek maradványait.

A második világháború végén, a zsidóüldözések idején nagyon sok zsidó származású magyart végeztek ki úgy, hogy egyszerűen belelőtték őket a Dunába. Az áldozatoknak több helyen állítottak emléket, de maguk a maradványok még a mélyben lehetnek.

Pontosabban szólva nem nagyon lehet tudni, hét évtizeddel később mi van a Duna fenekén. Egyrészt rengeteg idő telt el, a folyó sodrása sok csontot magával vihetett egészen akár a Duna torkolatáig is. Másrészt ez mindig is egy forgalmas folyószakasz volt, sok más ember is életét vesztette itt. Ráadásul itt folyamatosan voltak kotrások, munkavégzések is.

Amikor néhány éve, a Margit híd felújítása során maradványokat találtak, csak DNS analízis alapján vélték azt, hogy talán zsidó származású embereké voltak, akik a holocaust idején vesztették életüket. Ám biztosat ennyi év távlatából nem lehet mondani.

A mostani kutatás is, aminek során izraeli csapat dolgozik a Duna rövid szakaszán, inkább azért jelentős, mert a múlt egyik sötét foltjára koncentrál. A szakemberek pontosan tudják, hogy hiába vizsgálják szonárral a folyó fenekét, hiába szállnak le majd búvárok, mindent feltárni és biztosat mondani egyszerűen lehetetlen. Ám az semmiképpen sincs kizárva, hogy nem találnak azért fontos leleteket is egy módszeres kutatás során.

Mindez a munka azért érdekes, mert ismét rávilágít arra, mennyire nem hitelesek a víz alatti kincskeresők munkáját bemutató akciófilmek. Pont olyan viszonyban állnak a valósággal, mint Indiana Jones és a régészek igazi munkája. Nincs egy Heuráka-pillanat, gyorsan felszínre hozott, vagyont érő kincs és hasonlók, a víz alatti kutatómunka a legtöbb esetben egészen másról szól. Arról,  hogy a felszín alatt rejtve maradt titkok egy részét megismerhessük.

Komoly, szisztematikus munka vár tehát arra, aki itt szeretne dolgozni. Ennek része a valóban veszélyes, hozzáértést igénylő merülés a Duna forgalmas szakaszán. És az még csak a feladat legelső része, hogy ha találnak valamit, azt a felszínre hozzák. Utána jön az elemzés, hogy megállapítsák, mit is találtak pontosan.

1944-ben ugyanis a Margit hidat a Dunába robbantották, és ekkor is sok ember veszett oda, akiknek maradványai ott lehetnek. Természetesen nekik is ugyanúgy kijár a végtisztesség, de az izraeli csapat elsősorban a zsidó áldozatokat szeretné megtalálni.

Azt gondolom, hogy a küldetés jelentősége messze nem abban áll, hogy csontokat hoznak a felszínre, amiket méltó módon el lehet temetni. Inkább az a fontos, hogy emlékezzünk azokra az áldozatokra, akiket ilyen kegyetlen módon öltek meg annak idején. Nagyon tiszeletreméltó, hogy vannak, akik ennyi év után is időt, energiát nem sajnálva próbálják feltárni, megismerni ezeket a múltbeli történeteket, személyes tragédiákat.

Fotók: Fortepan

0 Tovább

Egy kis fókashow

Na ez lehet az igazán nagy élmény!

Nem is nagyon szeretnék hozzáfűzni semmit ehhez a videóhoz, hiszen tulajdonképpen maga a film sincs túlbonyolítva: egy csapatnyi fóka úszkál, játszik, ölelkezik a búvár kamerája előtt. Mondhatni, élik az életüket, és ez ennyire lenyűgözően érdekes tud lenni. 

Nincsenek bezárva, nem idomítják őket, nem kell azon vitatkozni, etikus-e az egész fogvatartásuk a fizető nézők kedvéért. Egyszerűen csak jó nézni őket, és jó lenne egyszer a saját szememmel is látni ezt, még ha nagy duzzogva Kaliforniába is kéne menni miatta...

0 Tovább

Búvártrendek 2019

Ez lesz a menő a víz alatt az idén.

Mint ahogy minden kedvtelésnél, úgy a búvárkodás világában is folyamatos törekvés az, hogy újat hozzanak be a cégek. Legyenek azok felszerelések, utazások- valami mindig kell, ami egy kicsit felkavarja az állóvizet. 

Érdekes, az utóbbi időre jellemző tendencia, hogy egyre jobban elválnak egymástól a különböző búvár szubkultúrák. 20 éve a búvárok többsége hasonló, jól bevált úti célokra ment, sokuknál volt valami kisebb kamera, de kevesen voltak a komoly felszereléssel fotózók, vagy azok, akik a kifejezett technikai búvárkodás iránt érdeklődtek. Ám már nálunk is tetten érhető, hogy változik a szemlélet.

Miközben a fotósok egy része átváltott egészen kicsi akciókamerákra, amivel szinte állítgatás nélkül tudnak jó kis videókat készíteni, nagyon sokan választanak maguknak drága cserélhető objektíves fényképezőgépeket. A búvárcsoportokba ma már nagyon sokan tesznek fel kellemes víz alatti fotókat, az élmezőny pedig egészen elképesztő képeket csinál. Azaz aki ma igazán fotózni akar a víz alatt, nem éri be egy kicsi kompakt kamerával. Hiába lehet ezekkel is fotózgati, egyszerűen az ember nem szívesen osztja meg másik szuper fotói mellett a képeit.

Pedig nem kellene ezt éreznünk, hiszen sokan kezdtünk kis kamerával. De a közösségi oldalak, amik jók voltak arra,  hogy felpörgessék az ilyen csoportokat, pont jellegük miatt befolyásolják a felfogásunkat is. Egyszerűen úgy érezzük, ami nem elég jó, nem elég erős, az vacak és kár megmutatni- pedig ezek a mi élményeink, és pont ezért értékesek. Szóval azt gondolom, aki olcsóbb géppel dolgozik, az legalább magának őrizze meg a jó pillanatok emlékeit.

Ám visszatérve a trendekhez, ha valaki komolyan fotózni szeretne, akkor csakis cserélhető objektíves gépben, profi tokban, jó vakukban gondolkozzon. Ebben a kérdésben lehet nagyon is rosszul választani, tehát jobb előtte alaposan körbejárni a témát, mert a választék letaglózóan széles. És tele van víz alatti fotózásra specializálódott gyártókkal, boltokkal az internet, szóval érdemes észnél lenni. Divatosak lettek a MILC gépek, amelyek valamivel kisebbek, ezért könnyebb velük utazni, viszont minőségük kiváló. Aki egy ilyennel megtanul dolgozni, remek fotókat készíthet.

Persze ehhez kell a jó téma is! És a trendekre jellemző, hogy egyre többen keresik az egzotikus úti célokat. Régebben az emberek éveken át készültek egy dél-kelet-ázsiai útra, manapság többen évente elmennek ilyenre. Kifejezetten divatosak lettek azok a búvárszafarik, ahol nagyvadakkal lehet találkozni. Már a Maldív-szigeteknél is van egzotikusabb (és drágább) úti cél, például Socorro, a Galapágos-szigetek. Kifejezetten sokan vágynak cápás merülésekre is, lehetőleg ketrec nélkül.

Szerencsénk van, mert a nemzetközi repülőjáratok ára megfizethető lett, és az interneten jól megszervezhető egy búvártúra szinte a világ bármelyik sarkába. Így a hivatásos utazási irodák, a baráti csapatok és az egyéni utazók is megtalálják a számukra ideális lehetőségeket. Szintén kedvező lett az, hogy az olcsó diszkont járatokkal mindenféle közeli úti cél elérhető, így rendszeressé váltak a rövid és megfizethető ciprus, máltai, izraeli búvárutak. 

A búvárfotózás terjedése viszont azt is magával hozta, hogy olyan túrákat is szerveznek, amik átlagbúvárnak már alig élvezhetők. Divatos a "blackwater diving", ami azt jelenti, hogy az éjszaka közepén, a nyílt tengeren, sekély vízben igyekeznek lefotózni az ott levő izgalmas, apró lényeket- akár a csónakhoz kötve, hogy ne sodródjanak el a vaksötétben! Az itt látható különleges állatsereglet fotótémának látványos, de mint merülés azért elég saját élmény, ha valakinek nincs gép a kezében. Általában is jellemző a speciális túrák terjedése: az előbb említett fotós, cápás utak mellett roncsos, sarkköri, barlangi és egyéb tematikus búvárutakat hirdetnek többfelé.

Egyre hangsúlyosabb trend az, hogy a búvárok jelentős része érdeklődik a technikai búvárkodás iránt: barlangba, mélyre mennek különleges gázkeverékekkel, komoly tanfolyamok elvégzése után. Ma már ez egy komoly piac, amire rámozdultak a gyártók, óriási választékban lehet vásárolni a szükséges felszereléseket. Kialakult az az infrastruktúra is sok helyen, ahol a technikai búvárokat ki tudják szolgálni, képesek a számukra tanfolyamot tartani, gázkeverékeket tölteni. 

Érdekesség, hogy Budapest adottságai miatt pont ezen a területen került mostanában a búvárok érdeklődésének fókuszába. A Molnár János-barlang és a kőbányai pincerendszer ma már jól ismert a világon, hiszen sokan vitték hírét az itteni búvárkodási lehetőségeknek és a színvonalas szolgáltatásoknak. Annak idején csak maroknyian merülhettek zárt terekben, míg mára ez már nem egy kevesek számára nyitott lehetőség.

Persze fejlődtek a felszerelések is, de mivel a kedvtelési búvárok cuccai már elég hosszú ideje nagyon jók, inkább a technikai búvárkodás világában van mozgás. Új, "okosabb" búvárkomputerek jelennek meg, több gyártó is kínál remek újralégzőket, és száraz búvárruhákból is nagy a választék. 

Azért az átlagos hobbibúvár számára is akad újdonság: elsősorban a színek kezdenek megint megjelenni a felszereléseken. Az ázsiai búvárok igényeit kiszolgálandó már mindenféle csinos vagy meghökkentő színű búvárruhát lehet rendelni, és vannak színes kiegésztők a búvárkomputereken. Nagyobb választékban fordul elő narancssárga vagy rózsaszín uszony, maszk is mint pár éve. Így ha a felszerelés állapota igen gyakran nem is indokolná a bevásárlást, mégis van ami csábítja a búvárok egy részét.

A konklúzió az, hogy nagyon szélesre nyíltak a kapuk: ha valaki ma búvárkodni kezd, több irányba is elmozdulhat. Az egzotikus úti cél nem álom, a technikai búvárkodás megtanulható, fotózni, videózni is remek színvonalon lehet, miközben a felszerelés is lehet egyedibb. És ami a legjobb: ha valakit egyáltalán nem érdekelnek a trendek, csak hébe-hóba merülne egyet valamelyik közeli tengerben, vagy teljesen zöldfülűként egyáltalán csak kipróbálná a búvárkodást valahol, bőven van erre is lehetősége mert manapság ahol víz van, ott már merültetnek is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

2019.03.19.
2019.03.16.

Google hirdetés

Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (227),cápa (146),video (133),mutazás (131),búvár (126),sztori (92),fotó (67),baleset (66),alapok (56),környezetvédelem (53),híresség (52),felfedezés (49),film (43),élmény (42),adria (41),egyiptom (36),utazás (35),barlang (34),szabadtüdős (33),retró (27),felszerelés (27),egzotikus (26),delfin (26),régész (26),történelem (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),tanfolyam (15),karib (14),üzlet (12),bánya (12),kutatás (12),Cápa (12),mélytenger (11),fóka (10),polip (10),doku (9),támadás (9),manta (9),ausztrália (9),kincs (9),medence (8),szobor (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),sport (7),szemét (7),ciprus (6),Bali (6),rekord (6),szafari18 (6),humor (6),rák (6),verseny (6),tél (6),málta (6),cousteau (6),ausztria (5),csikóhal (5),rája (5),florida (5),ázsia (5),tudomány (5),szafari2016 (4),hidegvíz (4),mexikó (4),tintahal (4),olaszország (4),múzeum (4),repülő (4),Egyiptom (3),bali (3),skandinávia (3),karácsony (3),jordánia (3),víz alatti (3),találkozás (3),orosz (3),görög (2),krokodil (2),spanyolország (2),éjszaka (2),könyezetvédelem (2),európa (2),magyarország (2), (2),medúza (2),hal (2),muréna (2),csiga (2),bomba (1),balti (1),celeb (1),Florida (1),repülőgép (1),horvátország (1),hollandia (1),írország (1),egyesült királyság (1),korall (1),izland (1),románia (1),könyv (1),bulgária (1),dubaj (1),feketetenger (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),uk (1),norvégia (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog