Pesti búvárkodás külföldi szemmel

Magyarországon járt és forgatott a Great Big Story stábja.

barlang magyar

Nem meglepő módon híre ment a nagyvilágban a Molnár János-barlangnak, hiszen nem nagyon van olyan, hogy egy lüktető nagyváros szívében lenne merülhető hely. Ráadásul meleg és kristálytiszta vízű barlangról van szó, nem tudom, bárhol létezik-e hasonló. A Frankel Leó utcában sétálók csak a Malom-tavat látják, és fogalmuk sincs, anna vize egy eddig több, mint hét kilométer feltárt járatú barlangrendszerből származik.

barlang magyar

A Great Big Story a CNN-hez kötődő, New Yorkban, Londonban és Stockholmban is központot fenntartó médiavállalkozás, ami rövid, izgalmas képi világú anyagokat ad közre a közösségi médiában. Elég érdekesnek gondolták az igazi természeti csodának számító budai barlang merülés sztoriját is, és erről készítettek egy látványos, szép anyagot, ami elég jól érzékelteti, milyen meghökkentő az a titokzatos járatrendszer, ami a rengeteg turista számára gyakorlatilag láthatatlan.

Jellemző, hogy sokszor mi magunk sem tudjuk, mekkora értékek rejtőznek hazánkban: ez a videó lett az utóbbi napok egyik legnagyobb nézettségű, legtöbbször megosztott filmje a Great Big Story oldalán, ahova igen sok anyag kerül fel. Ilyen kincsei vannak Magyarországnak, amik megérdemlik a figyelmet és a védelmet egyaránt, hiszen igazán büszkék lehetünk rájuk.

0 Tovább

Vér a vízben

Íme a bizonyíték, hogy egy karcolástól senkiből nem lesz cápacsali.

A cápák ragadozók, a tenger igazi nagyvadjai, s ezért óhatatlanul előfordulnak balesetek, amikor emberekre támadnak. Ám sokan még mindig azt hiszik, a cápák kifejezetten vadásznak a strandolókra, noha az ezt sugalló filmek egyhén szólva sem hitelesek.

Persze a cápakutatás tudománya nem éppen új. Pár évtizede, amikor az első könnyűbúvárok elkezdtek kutatási céllal merülni, értelemszerűen a cápákkal is foglalkoztak. Akkortájt mindenki őrültnek hitte a búvárokat, ha kifejezetten cápákkal akartak találkozni, ám Hans Hass, Jacques-Yves Cousteau és a többiek bizonyították, ez nem életveszélyes őrültség. Mára pedig már amatőr búvárok ezrei ugranak fejest hasonló kalandokba.

Egyre többet tudunk a cápákról, az életmódjukról, és ez talán segíthet abban, hogy csökkentsük a cápatámadások számát. Ha tisztában vagyunk vele, hol fordulnak elő nagyobb számban, mi vonzza őket, segít az emberek figyelmeztetésében. 

Azt már kiderítették, hogy hiába hírlik úgy, egyetlen csepp vér is rettentően felizgatja a cápákat, nagyon nem mindegy, milyen vérről van szó. Egy kísérletben például előbb emberi, aztán pedig tonhalvért engedtek a tengerben, s míg az előbbi semmilyen reakciót nem váltott ki, utóbbitól teljesen megőrültek és keresték a prédát.

Most egy búvár a cápáktól hemzsegő Dél-Afrikában egyenesen a víz alatt vágta meg a saját karját, hogy igazolja, ettől nem kerül bajba. S valóban, látható, hogy a körötte levő ragadozók nem lesznek kíváncsibbak rá.

Ettől még nem ajánlom, hogy bárki elvégezze ugyanezt a kísérletet, amit a cápákat nagyon jól ismerő profi bemutat, mert ettől még csúcsragadozókról van szó, és az ilyen mutatványokat elég megnézni. A lényeg az, hogy egy karcolás miatt nem kell pánikolva, sikongatva kiszaladni a vízből, ettől senki nem válik potenciális prédává...

0 Tovább

Különös búvárbaleset

Egy gyakorlott búvár speciális felszerelésével merülve alig két méteres mélységben vesztette életét.

A történet igazán tragikus: a liverpooli Martin Dash egy teljesen átlagos családi nyaraláson volt szeretteivel Cipruson. A rutinos technikai búvár az előző napokon már merült párat nagyobb mélységben a híres Zenobia roncs mellett, aztán elkísérte két gyerekét egy sekély öbölbe.

16 éves, alapszintű képzettséggel rendelkező lánya és 11 éves, teljesen kezdő fia egy helyi oktatók felügyeletével merültek. Dash is a vízben volt velük egy darabig, nézte ahogy gyakorolnak, lánya szerint még jelezte is a víz alatt hogy minden rendben, mielőtt egyedül indult el nézelődni. A férfit ekkor látták utoljára életben.

Dash élettársa a felszínen maradt, a vízben úszkált, amikor látta, ahogy egy eszméletlen búvárt segítenek ki a partra. Mivel sokan voltak a víz alatt, nem gondolta, hogy pont az ő társáról van szó. A férfi életéért 40 percen át küzdöttek, majd kórházba szállították, de nem lehetett segíteni rajta.

Két halottkémi vizsgálatra is sor került Cipruson, majd az Egyesült Királyságban is megvizsgálták az áldozatot. Egyértelműnek látszik, hogy Dash megfulladt, de a tüdejében nem volt víz. Így aztán most a figyelem középpontjába a férfi viszonylag újnak számító újralégző készüléke került.

Hasonlóval merült éveken át, megvolt a tapasztalata és háttere az akár száz méter mélységű merülésekhez is, így nehéz magyarázatot tartani arra, mi történt. Ugyanezt a felszerelést használta az előző napok sokkal komolyabb merülései során is, és ugyan nem volt maradéktalanul elégedettt, nyilván nem megy vízbe ha megbízhatatlannak találja azt. 

Ami az egész történetben elgondolkodtató, az a baleset egyik fontos tényezője: Martin Dash egyedül volt, amikor bajba került. Hiába volt nagyon sekélyen, amikor elvesztette az eszméletét, akkor nem volt aki azonnal segíthetett volna rajta. Egy ilyen rutinnal rendelkező, képzett búvár esetében nem szokatlan a magányos merülés, de mégis érdekes, hogy akár a kezdő gyerekei is képesek lehettek volna megmenteni őt, ha észreveszik mi történik vele...

0 Tovább

Ellenséges békaemberek

A víz alatt is fenyegetnek a magányos támadók.

Manapság a terrorizmusnak egy olyan vállfaja ijeszti meg az embereket, amikor nem egy alaposan kitervelt, bonyolult akció során támadnak meg ártatlanokat, hanem magányos elkövetők ölnek. Ez ellen szinte lehetetlen védekezni, hiszen egy embert, akinek a terveiről alig tudni, aki nem osztja meg mással a szándékait, nem lehet kiszúrni a tömegből.

A felszín alatt sem csak nagy tengeralattjáróktól, búvárhadseregtől kell félni, amiket ki lehetne szúrni a korszerű eszközökkel viszonylag egyszerűen. De egy ember az már más tészta. Mostanában arról adtak hírt Kínában is, hogy egyik idegen kikötőben álló hajójukról azt észlelték, búvár kémleli ki, s Japánt vádolták ezzel, és az Egyesült Államok egyik katonai bázisán okozott zavart egy "szellembúvár". Noha észleltek valamit, semmit sem találtak, és ez érthetően nem tetszik a csúcstechnikájára büszke haditengerészetnek.

Mondani sem kell, egy tengerparti nyaralóhelyen is tragédiát okozhatna, ha a víz felől, észrevétlenül közeledne egy terrorista, aki nem kést, hanem automata fegyvert vinne magával. Ezzel a veszéllyel is számolni kell, s a katonai kikötőknek is készülni kell a fenyegetésre.

Csak éppen hogy? Hermetikusan lezárni nem nagyon lehet egy kikötőt, egy magányos búvár elég kicsi ahhoz, hogy alkalmat találjon a bejutásra, s akár a riasztó-figyelő rendszereket is kicselezze. Létezik olyan búvárfelszerelés már elég régóta, ami nem ereget buborékokat légzés közben, tehát a felszínről nézelődve a búvárt nem lehet kiszúrni. Ezzel közelebb lehet lopózni hajókhoz, főleg ha nem túl védett kikötőben vannak éppen. A hajó pedig felrobbantható ha egy bombát tud rá erősíteni a búvár. A legsúlyosabb ilyen támadás 1964-ben történt, amikor egy vietnami "békaember" süllyesztette el a USS Card nevű hajót.

Ami még problémásabb, az az, hogy nem is feltétlenül kell, hogy robbantás legyen a behatolás célja. Azért az mégiscsak veszélyesebb, amikor annyira megközelít a támadó egy hajót, hogy arra rá tudjon erősíteni egy bombát. Ehhez képest elhelyezhet egy aknát a kikötő bejáratánál, ami akkor aktiválódik ha hajó halad el felette. Esetleg lehallgató, megfigyelő eszközt helyezhet el kikötőben, a hangok alapján ugyanis azonosítható a hajó, annak mozgása. Vagy esetleg a víz alatti kommunikációs kábelekre kerülhet valamilyen műszer.

A búvárok persze nem láthatatlanok, lehet bevetni szonárokat, sőt, idomított tengeri emlősöket is az elfogásukra. Különleges víz alatti gránátok és drónok is szóba jöhetnek. Az viszont mégis idegesítő lehet a világ legerősebb haditengerészetei számára, hogy egyetlen magányos búvár elsüllyeszthet, megrongálhat vagy más módon akadályozhat dollármilliós, csúcstechnikás eszközöket egy kis szerencsével. 

0 Tovább

Cápák a haltornádóban

Mindenki csodájára jár Tanya Houppermans képeinek.

cápa

Az Egyesült Államok keleti partszakaszán, Észak-Karolina államban a búvárok sok roncsot merülhetnek, s az egyik legfőbb látványosságnak a rendszeresen felbukkanó homoki tigriscápák számítanak.

Az ijesztő külsejű, valójában emberre teljesen ártalmatlan cápák az itteni pezsgő élővilág csúcsragadozói, és szép számban cirkálnak a roncsok közelében. Ezek olyanok a tenger fenekén, mint az oázisok, az egykori hajók maradványai rengeteg kisebb élőlénynek adnak otthont. A cápák szinte pásztorként terelgetik a kicsi halakat.

Tanya multinál dolgozott, és mellette lett szenvedélye a búvárkodás és a víz alatti fotózás. Mondhatni, "amatőr" volt, de ebben a szférában ez nem szokatlan, a magyar búvárfotósok legjobbjai is többnyire hétköznapi munka mellett lettek elismert képalkotók. Azóta Tanya már csak a fotózásra koncentrál, s hogy jó döntést hozott, azt a képek is igazolják.

Mivel Észak-Karolinában merül a legtöbbet, itt is készült a legtöbb fotója. A cápák szeremeseként természetesen elsősorban a ragadozókat fotózza errefelé és a világ más pontjain is, de ez a remekbe szabott képe egy tengeralattjáró roncsáról igazolja, más témáktól sem jön zavarba.

Ami még jobb: néha még kombinálni is tudja a cápás és roncsos témákat, így aztán a magamfajta lelkes búvárnak igencsak kedvet tud csinálni egy észak-karolinai kiruccanáshoz...

0 Tovább

A legmélyebb korallzátony

Másfél kilométeres mélységben is élnek korallok egy kutatás szerint.

Írország partjainál vizsgálódott a Granuaile nevű kutatóhajó, aminek a fedélzetén tengerbiológusok igyekeztek felderíteni, mi él a mélyben. Természetesen ilyen mélységbe már távirányítású robotot küldenek, s ezzel örökítették meg 1,600 méteres mélységben a Solenosmilia variabilis nevű korallt.

A Marine Institute és a National Parks and Wildlife Services szakértői több, mint ezer tengeri mérföldet hajóztak az ország partjai mentén át a három hetes expedíció során, aminek során a klímaváltozás hatásait kutatták. Nagyfelbontású videókat készítettek, mintákat gyűjtöttek ötven helyszínen.

Ahogy a vezető kutató, David O'Sullivan elmondta, néhány olyan élőhelyet és életközösséget fedeztek fel, amit még nem láttak korábban. Az, hogy a korallfajra 1,600 méteres mélységben bukkantak rá, abból a szempontból érdekes a számukra, hogy többet tudnak mostantól arról, milyen körülmények között képesek életben maradni.

A Solenosmilia variabilist általában 1,000 és 1,300 méteres mélység között lehet megfigyelni, köves aljzaton, de összefüggő zátonyt ritkán alkotnak. Nagyon lassan növekednek, évente csak egy mm-t. Az tehát, hogy egy nagyobb mezőt találtak, ami több ezer éve zavartalanul él a tenger mélyebb részén, nagyon izgalmas felfedezés a tengerbiológusok számára.

A mélytengeri korallokat pár éve képesek tanulmányozni a tudomány képviselői. Régebben csak halászok hálójába akadt példányokat hoztak a felszínre, már viszont már tengeralattjárókkal, távirányítású eszközökkel sokkal többet meg lehet tudni róluk. (Sajnos búvárként valószínűleg ilyen korallmezőknél sose fogok merülni...)

Most már folyamatosan meg lehet figyelni a változásokat, mi jelent rájuk fenyegetést. A mélytengeri vonóhálók, az éghajlatváltozás például gondot okozhatnak ezeknek a nagyon lassan növekedő koralloknak, s ha eltűnnek, sokára alkothatnak csak újra korallkerteket.

0 Tovább

A Lusitania távírója

Különleges tárgyat hoztak a felszínre a búvárok a híres hajó roncsából.

A Lusitania elsüllyesztése az első világháború egyik fontos története. A hatalmas óceánjárót a britek vették szolgálatba a harcok idején, s amikor 1915. május 7-én megtorpedózta az U-20 jelű német tengeralattjáró, 1201 utas veszett oda a hajóval együtt. A britek állítása szerint polgári célpontra támadt a német búvárhajó, ám mára már biztosnak látszik, hogy a civil álca alatt a britek hadianyag csempészésére használták a Lusitaniát az Egyesült Államokból.

A roncs Írország déli része mellett nyugszik 91 méteres, tehát nem éppen könnyen elérhető mélységben, de a mai búvártechnikával már nem számít extrém kihívásnak az itteni merülés. 

Noha a 240 méter hosszú hajótest már több, mint egy évszázada fekszik az oldalára dőlve a tenger fenekén, a Lusitaniának van tulajdonosa: 1982 óta Gregg Bemis az egyedüli birtokosa. Neki több alkalommal kellett bíróság előtt is megvédeni a tulajdonjogát, s azért is kritizálják, mert időnként a felszínre hozat relikviákat a mélyből.

Emellett azért finanszíroz kutatásokat, hogy kiderüljön, miért következett be a második robbanás. Az ugyanis máig rejtély, miért süllyedt el annyira gyorsan a Lusitania. Az U-20 csak egy torpedót lőtt ki rá, ám egy második, titokzatos robbanás okozta a hajó pusztulását. Könnyen lehet, hogy a rejtve szállított hadianyagok detonációja miatt veszett oda annyi utas. Noha a britek nem akarták elismerni ennek a lehetőségét, évtizedekkel később a roncson dolgozó búvárokat hivatalos úton figyelmeztették rá, hogy mindmáig veszélyes robbanószerek lehetnek a raktérben.

A most megtalált távírószerkezet fontos leletnek számít, mint ahogy a Lusitania fedélzetén is kiemelt szerepe volt. 2016 nyarán próbálták először a felszínre juttatni, de csak hónapokkal később derült ki, az emelőballonos búvár hibázott, így a távíró visszazuhant a tenger fenekére. Emiatt kritikák is érték Lomist, amiért nem vont be búvárrégészt a munkába.

Idén újból ráakadtak a szerkezetre, ami épségben úszta meg a sikertelen kiemelést. Ezúttal volt hivatásos szakértő is a helyszínen, a kiemelés is sikerrel járt. A távírót pedig egy helyi múzeumban állítják ki, azaz a helyi közösség és a látogatók sincsenek elzárva a Lusitania fontos tárgyi emlékének megtekintésétől.

0 Tovább

Az SS Helga Ferdinand

Ez a német teherhajó is a második világháború idején süllyedt el.

roncs

Skandinávia ismertebb roncsai közé tartozik a Helga Ferdinand. Az 1897-ben épült gőzhajtású teherhajó egyike volt annak a sok vízi járműnek, amit a németek besoroztak a tengeri szállítás bonyolítása okán. Ám értelemszerűen az ehhez hasonló öreg hajók, még ha rájuk is szereltek utólag néhány légvédelmi ágyút, nem számítottak nehéz prédának a szövetségesek hajói, repülői számára.

roncs

A teherszállító konvoj Norvégia partjai mellett hajózva keresett védettebb kikötési pontot, így jutottak el 1944. novemberében az ország délnyugati részén található Gulen közelébe. Az éj leple alatt szerettek volna tovább hajózni északra, ám 8-án a délutáni órákban egy brit felderítőgép feldezte a németeket, és ezzel a Helga Ferdinand sorsa is megpecsételődött. Hamarosan Bristol Beaufighter harci repülőgépekből álló kötelék csapott le a hajóra, ami nem sokkal később eltűnt a víz felszíne alatt, az Aquila nevű teherhajóval együtt.

roncs

A közel száz méter hosszú hajó roncsa jelentős részben egyben maradt. Érdekes pozícióban található az erősen lejtő aljzaton: az egyenesen álló hajó egyik árbocának a csúcsa van a legsekélyebben, 24-25 méteren már elérhető, a tat viszont közel 70 méteren nyugszik. Becsapós lehet tehát a gyakorlatlan búvár számára a roncs, csak megfelelő felszerelés birtokában szabad elúszni a végéig. 

A jórészt épségben levő roncson az errefelé szokásos jó látótávolság miatt jól áttekinthetőek az egyes részek. A hajózás iránt érdeklődők számára igazi időkapszula a Helga Ferdinand, ami nem csak második világháborús emlékhely, hanem a 19. század végéről származó hajó is érdekes lehet.

roncs

Már csak azért is érdekes a helyszín, mert az Északi-tenger hideg, sötét, zöldes színű vízében meglehetősen kísérteties élmény lehet a komor hajóorr megpillantása...

roncs

0 Tovább

Micsoda mázli

Egészen ritka cápafajba futott bele Indonéziában egy szerencsés brit búvár.

Penny Bielich Komodo szigete közelében merült, egészen pontosan Gili Lawa Aut mellett, amikor találkozott az óriásszájú cápájával. Annyira ritka élőlényről beszélünk, hogy az elmúlt négy évtized alatt csak pár tucatnyi alkalommal figyelhették meg. 

Meglepő módon az akár 4-5 méteresre megnövő óriásszájú cápa (Megachasma pelagios) csak 1976 óta ismert a tudomány számára, olyan pedig végképp ritka, hogy valaki a víz alatt örökítse meg. Alig tudunk valamit az életmódjáról, így aztán akár még egy rövid, nem különlegesen látványos videó is szenzációt kelthet.

Mi pedig megint arra gondolhatunk, mennyi minden rejtőzhet még a mélységben, ha egy ilyen hatalmas állatnak is sikerült szinte észrevétlenül megbújnia annyi ideig, és még ma is alig fordul elő hogy valaki találkozna vele természetes környezetében.

0 Tovább

Terített asztal

Ez aztán a látványos felvétel halfelhőbe úszó cápáról.

Furcsa dolog a tenger: néha a nyílt vízen történnek olyan dolgok, közvetlenül a felszín alatt, amit el se tudnánk képzelni. Aki már hajózott, láthatott olyat, hogy egy-egy ponton hirtelen elkezdenek megszaporodni a víz felett köröző madarak, majd sorban lecsapnak.

Ez általában akkor történik, ha a víz alatt olyan halraj verődik össze, aminek tagjaiból sokan falatozhatnak: a felülről érkező madarak s az alulról közelítő nagyobb ragadozók. Noha az egységes rajba tömörülés jelent valamiféle védelmet, de ha tátott szájjal beúszik egy cápa, akkor bizonyára le is nyel párat a kishalak közül.

A búvárfotósok egy része pont azért részesíti előnyben a látszólag semmit nem ígérő nyílt tengeri kiruccanásokat, ahol még a tenger fenekét se látják, nemhogy korallzátonyokat, mert ilyen látványosságok kerülhetnek a kameráik elé. No persze jól kell ismerni a tengert ahhoz, hogy ezt észre is vegye a kapitány- de ügyes, felejthetetlen felvételek születhetnek.

A legismertebb ilyen látványosság a dél-afrikai szardíniafutam, ahova nem csak cápák, de delfinek, bálnák is csapatostul érkeznek hogy a "terített asztalról" falatozzanak. A búvároknak meg persze arra kell vigyázni, nehogy véletlenül ők kerüljenek a ragadozók útjába a nagy sürgés-forgásban...

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Reblog