Egy roncs 25 éve

Igazi élő zátonnyá vált Kanadában a Chaudiere.

roncs

Azon senki nem nagyon lepődik meg, hogy a trópusi tengerekben víz alá került hajók pár év alatt teljesen megváltoznak: megtelepednek rajtuk a korallok, szivacsok, színes halak úszkálnak felette, a zugaikban rákok és murénák telepednek meg. Így aztán a meleg tengerekben elsüllyesztett hajókból gyorsan mesterséges zátony lesz.

roncs

A Kanada nyugati részén található Brit-Kolumbia körüli hideg vizek is jó merülőhelynek számítanak, mert különleges az itteni élővilág. Ám arról például nekem nem sok fogalmam volt, mi történik a hajókkal, ha itt lesz belőlük mesterséges zátony

roncs

A HMCS Chaudiere nevű rombolót 1959-ben állították szolgálatba, majd kanadai zászló alatt több NATO-műveletben is részt vett. A vele egy osztályba tartozó rombolók korszerűsítéséről született döntést megváltoztatták, és a Chaudiere kimaradt a programból költségcsökkentés miatt. Így aztán először kiképzésre használták, majd 1974-ben kivonták a szolgálatból. 

roncs

1991-ben a kanadai kormányzat a hajót eladta egy mesterséges zátony telepítését tervező szervezetnek jelképes egy dollárért. A szükséges tisztítás után 1992 decemberében süllyesztették el a 112 méteres hajót Sechelt Inlet közelében. Ennek negyedszázados évfordulója adta az apropót a mesterséges zátony alapos felmérésére.

A videó igazolja, hogy még a hideg óceánokban is teljesen újjá tud éledni egy roncs. Ráadásul a roncsbúvárok számára is érdekes merülőhellyé válik- ha gondosan tervezik meg a műveletet, a mesterséges zátony-programok mindenki számára hasznosak lehetnek.

0 Tovább

Roncskutató szoftvermilliárdos

Paul G. Allen expedíciója újabb hajókra bukkant a tenger mélyén.

roncs

Egyre komolyabban kell az egykori Microsoft-társalapító kutatási tevékenységét, mert már nem az első híres roncsot találták meg. Ezúttal a Fülöp-szigetek déli részén dolgoztak, Mindanao közelében, japán és amerikai hajók után kutatva. A Petrel nevű hajót 2016-ban vette meg a milliárdos, és a 35 fős legénység rendelkezésére csúcstechnológiás eszközök állnak, amelyekkel akár hat kilométeres mélységig képesek felderítést végezni.

roncs

Meg kell jegyezni, Allen nem azért kutatja a háborús roncsokat, mert zsákmányra vadászik, ki akarná fosztani a maradványokat- elsősorban a történelmi jelentőségű víz alatti emlékhelyeket akarja feltárni. Így tudhattunk meg többet a híres USS Indianapolis, a japán Musashi vagy az olasz Artigliere sorsáról.

A most megtalált hajókból a leghíresebb a USS Ward, ami a legelső amerikai hajó volt, ami lövést adott le a második világháborúban. 1941. december 7-én Hawaii közelében támadott meg egy japán minitengeralattjárót- a Pearl Harbort érő csapás előtt még a hajnali órákban, és el is süllyesztette azt. Egy másik amerikai hadihajó, a USS Cooper is előkerült Leyte közelében 250 méteres mélységben.

roncs

Az expedíció által felfedezett öt japán hadihajót is megpróbálták azonosítani. Az első vélemények szerint a Yamagumo és a Michishio rombolókat 100 méteres mélységben, a Yamashiro és a Fuso csatahajókat 200 méteren, az Asagumo nevű hajót 250 méteres mélységben találták meg. A hajók 1944 októberében vesztek oda a Surigao-szorosnál zajlott ütközetben. Ez a történelem legnagyobb tengeri csatájának volt az egyik szakasza, aminek során a japánok az amerikai és ausztrál flottával csaptak össze.

Az amerikai közvéleményt természetesen elsősorban a USS Ward érdekelte, ami 1944-ben süllyedt el, egy sikeres kamikaze-támadás után. A Ward csapatszállítóként és őrhajóként volt szolgálatban amikor súlyosan megrongálta egy japán repülő és kigyulladt. A hajót a legénység elhagyta, majd egy másik amerikai hajó, a USS O'Brien küldte a tenger fenekére. Érdekesség, hogy az O'Brien kapitánya az a William Outerbridge volt, aki 1941-ben a Ward kapitányaként szolgált. 

A szakemberek szerint a most felfedezett hét roncs erősen megviselt állapotban van a tenger fenekén, de a tenger élővilága már benépesítette a maradványokat. Paul Allen csapata a roncsokat háborús sírhelyként kezelte, nem hatoltak be a távirányítású eszközökkel és nem hoztak semmit a felszínre, mint ahogy a pontos helyzetüket sem hozták nyilvánosságra. 

0 Tovább

Florida víz alatti múzeuma

Az első tengeri szoborparkot telepítik az Egyesült Államok területén.

szobor

A víz alatti szoborparkok divatossá váltak mostanában. Jason deCaires Taylor két leghíresebb alkotása, a mexikói és a lanzarotei tengermélyi tárlat már jól ismert, számtalan búvárt vonzó látványosság. Nem meglepő, hogy máshol is kedvet kaptak a hasonló tervek megvalósításához.

Florida állam nyugati részén, a Mexikói-öböllel határos területen nem különösebben látványos a felszín alatti világ. Jellemzően homokos aljzat van, és búvárként nyugodtan mondhatom, a "beautiful sandy bottom" felett úszkálni nem különösebben izgalmas. A kisebb élőlények nem találnak védelmet, zugokat, élőhelyet, és így aztán nem jönnek a nagyon sem. A kihalt homoksivatag nem csak halakat nem vonz, turistákat se.

A South Walton megyében megvalósuló ambíciózus tervre pályázatot írtak ki a szobrászoknak. Olyan a víz alatt maradó alkotásokat kellett tervezniük, amelyek anyaga környezetbarát, s elegendő lehetőséget az élővilágnak a megtelepedése. Az alkotásokat egy alapítvány finanszírozza. A szobrokat 15-20 méteres mélységbe telepítik majd.

szobor

Ez lesz tehát az első víz alatti szobortárlat a tenger mélyén Észak-Amerikában az ötletgazdák szerint. Ezen persze lehet vitatkozni, mert egyfajta múzeumnak foghatók fel az elsüllyedt hajók roncsai, s a mesterségesen elsüllyesztett hajók egy részére is szobrok kerültek. És persze vannak olyan helyek, mint a Neptune Memorial Reef, ahol már most is emberi alkotások vannak. De ha éppen ezt akarják az első ilyen művészeti múzeumnak nevezni, azzal sincs gond- pár év múlva nem az lesz a lényeg, ki és miben az első, hanem hogy mennyire válik élővé a sok alkotás.

A szobrok koponyát, mozgásban levő hajócsavart ábrázolnak például, és van, ami Jacques-Yves Cousteau-nak állít emléket. Remélhetően olyan víz alatti oázis lesz a szoborparkból, ami állatoknak és embereknek is kedvére lesz.

0 Tovább

A félezer éves cápa

Létezhet olyan állat, ami kortársa volt Shakespeare-nek és Einsteinnek is. 

cápa

A grönlandi cápák a legrejtélyesebb halak közé tartoznak. Az Észak-Atlanti térségben élő ragadozók egyikének vizsgálata után kutatók állítják, akár 512 éves is lehet az a példány. Természetesen a cápáknak nincs személyi igazolványa, születései anyakönyvi kivonata, de azért vannak eszközök, amivel próbálják a korukat meghatározni. És azt egy tudós már felvetette, hogy ennek a fajnak az egyedei a 400 évet is megérhetik. Ki tudja, talán még ezzel is alábecsültük a veteránok korát.

Annak a bizonyos grönlandi cápának a méreteit vizsgálva jutottak arra a következtetése, hogy a 6 méter hosszú ragadozó legalább 272 éves, de ennek majdnem a duplája is lehet. Ha tényleg 1505-ben született volna, akkor még a Shakespeare-darabok ősbemutatóját is láthatta volna, s tanúja lehetett volna az első spanyol expedícióknak Amerikába. De az több mint valószínű, hogy az Egyesült Államok alapítása, az 1848-as forradalmak, a hirosimai atombomba vagy a Szovjetunió bukása úgy zajlott le, hogy eközben a hideg Atlanti-óceán mélységeiben élt ez az állat. 

Tehát vélhetően ezek bolygónk legtovább élő gerinces állatai. Persze a méretük ellenére meglepően jól rejtőzködő grönlandi cápák élete még ma is nagyon titokzatos. Egy frusztrált tudós nem is olyan régen jelentette ki, hogy mennyire hihetetlen, hogy egy ilyen csúcsragadozóról sokáig még gyanítani sem lehetett, 20 vagy 1000 évig élnek. Azt se nagyon lehet tudni, mit esznek. Találtak már jegesmedve-maradványokat a gyomrukban, de a kutatók szerint ezek a cápák nem vadásznak rájuk, hanem a víz mélyére süllyedt tetemekből lakmároznak. De könnyen lehet, még ezen a téren is érik meglepetések a kutatókat.

A Norvégia és Kanada között nagy távolságokat beúszó állatok vizsgálata során arra is kiváncsiak, mi lehet a hosszú életük titka, mi a különleges a génállományukban. Erről még csak tippek vannak: egy kutató szerint gyakorlatilag fogalmunk sincs a válaszról. A hideg közeg, az anyagcsere, a táplálkozás, a gének? Talán egyszer majd kiderül. De most még azt sem tudjuk, hol és hogyan szaporodnak, pontosan merre vándorolnak, hogy élnek- csak azt tudjuk, hogy sokáig, nagyon sokáig.

cápa

Búvárként pedig végképp ritka a találkozás ezekkel az állatokkal. Párszor fordult csak elő, és mivel szerencsére méretük ellenére veszélytelenek, nagy kalandnak számítanak. Talán ha többet megtanulunk róluk, azt is tudjuk majd, hol keressük őket...

0 Tovább

Egy ókori kikötő

Görögországban ritkán unatkoznak a búvárrégészek.

Az egykori Korintosz városának közelében bukkantak rá a római kori kikötő maradványaira. Az első századból fennmaradt kikötői építmények annak az időszaknak a tanúi, amikor a rómaiak a saját képükre formálták Korintoszt. A rendkívül jó állapotban megörződött romok tekintélyes, öt tonnás kövekből állnak.

Időszámításunk előtt 148-ban a rómaiak legyőzték a görögöket, és leromobolták Korintoszt. Egy évszázad múlva építettek csak újjá a várost, amikor Julius Caesar felismerte a hely stratégiai jelentőségét. Magáról nevezte el: Colonia Laus Iulia Corinthiensis lett az új neve. 

A Koppenhágai Egyetem kutatói a helyi búvárrégészekkel együtt dolgozva tárják fel az ókori építmények maradványait Lechaion előtt, ami Korintosz fő kikötője volt. 2017-ben jutottak el az első római kori falakhoz. A két és fél hektáros területen levő romok az első században épült létesítményekből származnak. Igen komoly építkezésbe foghattak annak idején a rómaiak, mert egy 45 méter hosszú, 18 méter széles és 4 méter magas mólót emeltek. Egy másik, négy hektáros területen pedig hatodik századi kikötőre bukkantak. További izgalmas leleteket is vizsgálnak, mert úgy vélik talán megtalálták a világítótorony épületének alapjait.

Ahogy egy forgalmas kikötőben nem meglepő, sok tárgyi lelet is előkerült. Fából, csontból készült eszközök, töredéket, magok is remekül megörződtek az üledékben. A régészeket lenyűgözte, amikor két évezrede a mélyben nyugvó cölöpökre bukkantak. A jó állapotú maradványokból még DNS-mintát is tudtak venni, aminek elemzése sokat elárul az egykori viszonyokról.

A közös dán-görög projekt még 2013-ban indult, Dr Bjorn Loven és Dr Dimitris Kourkoumelis vezetésével. Több alap is támogatja a munkát, ami elég sokáig el fog tartani, a lelőhely kiterjedése miatt. A görög vizekben annyi régészeti lelet rejtőzik még mindig a számtalan sziget közelében, hogy az ilyesfajta nemzetközi együttműködésre szükség van, enélkül ugyans a helyiek nem boldogulnának.

0 Tovább

Csak egy kis cápacsípés

Még egy ártatlannak tűnő turistalátványosság sem feltétlenül veszélytelen.

A Karib-tengeren töltötte nászútját egy ifjú pár. Ilyenkor persze nem csak egymással foglalkoznak a fiatalok, hanem kicsit belekóstolnak a kalandokba is. Így aztán befizettek egy olyan helyre, ahol dajkacápákkal lehet úgy úszkálni, mint a delfináriumokban a (nem mindig) barátságos emlősökkel.

Hogy mennyire van értelme annak, hogy bezárják ezeket a ragadozókat egy helyre turistacsalogató látványosságként, az nagy-nagy kérdés. Persze, az élmény megvan, hiszen "vérszomjas" cápák körében lubickolhatnak az emberek, de valójában ez azért messze nem olyan, mint amikor valódi búvárkodás közben látjuk őket, élőhelyükön.

És ezúttal valamiért még be is kattant az egyik állat, így a velük úszkáló Sarah Illig már csak azt vette észre, hogy valami belekapott a kinyújtott karjába. Szerencsére az első ijedtség komolyabb volt, mint a sérülés, de azért nyilván nem lehetett kellemes élmény, amikor fájós kezéről lerázta a cápát, és attól tartott, a többi nem vadul-e be.

Sarah a videó alatti beszámolóban leszögezi, hogy nem provokálta az állatokat, nem rángatta az uszonyukat- ez jól látható is. Tulajdonképpen semmi különös nem történt. Éppen csak egy ragadozó nem pont úgy viselkedett, ahogy azt tőle valaki elvárta. Hogy ez az állat hibája-e, az őt bezáró embereké, vagy a ragadozókkal együtt úszkálóké, mindenki eldöntheti maga.

0 Tovább

Aknakeresés, lövészet, mentés

Az orosz búvárok kiképző központjában minden speciális tevékenységet be lehet gyakorolni.

A katonai és rendvédelmi búvárok nem saját kedvtelésükre merülgetnek, nagyon komoly feladatokra kell felkészülni. A kiképzés egy szintig persze hasonló az amatőrökéhez: meg kell tanulni a légzőkészülék használatát, az alapvető fizikai, élettani ismereteket.

Ám a következő lépésben már arról szól a történet, hogy olyan helyzetekkel szembesítik őket, ahol saját félelmeiket kell legyőzni. A kiképző központban ugranak magas toronyból vízbe, egy helikopter makettje például tíz méterrel van a felszín felett, hogy a valós körülményeket szimulálják.

A higgadtság a rutinnal jön meg, és aki hidegvérűen cselekszik, hatékonyabb. Az olyan speciális feladatoknál, mint a víz alatti aknakeresés és hatástalanítás, vagy a víz alatti céllövészet, ez elengedhetetlen. Ehhez az 50 méteres, mély medencében még egy hajó oldalát, tereptárgyakat is elhelyezték, hogy ahhoz hasonló legyen minden, mint nyílt vízben.

A riportban az orosz és belorusz különleges alakulatok búvárai gyakorolnak közösen. A terrorizmus elleni harcban a felszín alatt behatolni próbáló ellenségre is fel kell készülni, ezért van szükség az ilyen kiképzésekre.

0 Tovább

Akna a víz alatt

Mark Milburn már nem az első második világháborús fegyvert találta meg Falmouth közelében.

A tengerekben található, oda nem való dolgok közül mostanában a hulladékról beszélünk a legtöbbet. Európa nagy részén nem nagyon voltak komoly háborúk évtizedek óta, így aztán kicsit elszoktunk attól, hogy aknák és bombák pusztítsanak bőven a harcok után.

A mélység viszont még most is sok szomorú titkot rejt, hiszen a felszín alatt sokkal könnyebben veszett nyoma a robbanószereknek. Ahol gyakrabban fordultak meg bombázók, ott még ennyi évtizeddel a második világháború után is találni veszélyes dolgokat.

Az angol búvár által november végén megtalált gyanús, nagyméretű tárgyról például az derült ki, hogy a németek által alkalmazott G-akna, azaz ejtőernyős bomba. Ez az egy tonna tömegű bomba nem a hagyományos módon leérkezve robbant fel, vizet érve pedig a fenékre süllyedt. 

A rutinos búvár, aki látott már hasonló eszközt, felvételeket készített a bombáról, aztán azonnal felvette a kapcsolatot a parti őrséggel. A kiérkező tűzszerészek pedig felrobbantották a veszélyes szerkezetet.

A parti őrség tisztában van vele, hogy lehetnek még a közelben ilyen bombák, ezért mindenkit arra figyelmeztetnek, hogy ha gyanús, ismeretlen tárgyat találnak a víz alatt, ne piszkálják, ne próbálják felnyitni, hanem inkább azonnal értesítsék a megfelelő szerveket. Épp eleget pusztítottak a második világháborúban a hasonló bombák, nem kell, hogy újabb áldozatokat szedjenek, teljesen értelmetlenül.

0 Tovább

A kalapos búvárszamár

Egyiptomban is vannak víz alatti szobrok.

Egy hírben azt olvastam, hogy egy orosz búvár titokzatos szamárszobrot "fedezett fel" a tenger mélyén, amire még egy kalapot is helyeztek. A készített felvételek alapján egyértelmű, a hosszúfülű állatról készült alkotás már évek óta a víz alatt van.

Szerencsére nagyon sok kutatás nem kell hozzá hogy kiderítse az ember, a dahabi előtti víz alatti szobrok egyikére talált rá a Vörös-tengerben. Bár akkora felhajtás nem volt körülötte, mint a mexikói víz alatti szoborparknál, a Sínai-félsziget déli részén levő, búvárok körében népszerű város partjai előtt is elhelyeztek néhány környezetbarát anyagból készült alkotást. Ez a videó azért érdekes, mert a pár évvel ezelőtti állapotát mutatja a szamárnak, amikor még messze nem nőtte be az élővilág. (És ekkor még kalapot sem viselt...)

Noha sokat változott a szobor azóta, azért költői túlzás lenne a Vörös-tenger leglátványosabb merülőhelyének nevezni. Talán majd pár év múlva, több szoborral, nagyobb élőhellyel izgalmasabb lesz, most még viszont elsősorban arra alkalmas, hogy kis színes hírt lehessen faragni a "rejtélyből".

0 Tovább

Készül az új Avatar

A filmsiker folytatása kedvéért Sigourney Weaver 68 évesen tanult meg búvárkodni.

film híresség

James Cameron pár igen sikeres filmet fel tud már mutatni: az Avatar mellett például az Oscar-esővel jutalmazott Titanic, vagy a horrorklasszikus Aliens is az ő nevéhez fűződik. Köztudott róla, hogy mennyire izgatja a víz alatti világ, készített dokumentumfilmeket a témában, A mélység titka igazi scifi klasszikus búvárfilm, az első rendezése pedig a Piranha 2 volt, ami kissé gagyi rémfilm ugyan, de a víz alatti jelenetek korrektek.

A nagyon szép bevételt termelő Avatar folytatása már forog, és ebben is szerepet kapott Sigourney Weaver, aki vagy három évtizede dolgozott először Cameronnal. Mivel jellemzően víz alatti közegben játszódik, a színészek mozgását a motion capture technológiával a vízben rögzítik. Ez igazi újdonság és nagy kihívás- és ennek kedvéért a színésznő megtanult egy lélegzettel és légzőkészükkel is merülni.

film híresség

Ahogy a frissvizsgás búvár elmondta, a rendező gratulált neki, és azzal a jó hírrel örvendeztette meg, hogy mostantól a földgolyónak az a háromnegyede is megnyílt a számára, ami eddig elérhetetlen volt. A tengerek felfedezése még amatőr búvár számára is izgalmas kaland, s nem is igazán kor kérdése, ki merülhet.

A kitűnően úszó Sigourney Weaver számára persze nem lehetett nagy kihívás a búvárkodás, hiszen már az 1997-ben forgatott Alien-folytatásban is bőven voltak víz alatti jelenetek, ahol szintén elboldogult. Szóval volt mire építeni, de az, hogy állítása szerint már eljutott oda, hogy 4 percig képes visszatartani a lélegzetét, így sem rossz teljesítmény.

film híresség

Weaver egyébként egyik legkellemesebb élményeként emlékszik vissza a víz alatti munkára, így reményei szerint ugyanolyan jó móka lesz most az Avatar 2 kedvéért merülgetni. A filmben egyébként Kate Winslet és Zoe Saldana is szerepelni fog, de arról még nem kaptunk hírt, hogy a tengermániás Cameron belőlük is búvárt faragott-e.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog