Gyerekbúvárok

Pár gondolat arról, mi a véleményem a gyerekek búvárkodásáról.

A hétvégén medencézni voltunk. Barátaim elhozták nyolcéves kislányukat, aki vízibolhaként úszkált fel-alá, lebukott, kincsre vadászott gyerekméretű maszkjával, uszonyával. Szemmel láthatóan rettentően élvezte a vizet, s ez egy jó lépés ahhoz, hogy valaki egyszer a búvárkodást is megszeresse, pláne, ha a családban többen is merülnek.

De azt is el kell mondani, hogy az is tökéletesen látszott, miért kell a gyerekek esetén a szülőknek felelősségteljesnek lenni. A kislány, bármennyire ügyes volt, enyhén szólva sem volt a fegyelmezettség mintaképe. A búvárkodás nem éppen nagy tudomány, de pár szabályt be kell tartani. És amíg a gyereknél ez kérdés lehet, addig nem kell erőltetni a búvárkodást.

Aztán még ugyanazon a délutánon a felszínen csevegtünk, amikor megszólított egy érdeklődő, hogy is lehet valakiből búvár. Elmondta, ő és lánya is szeretne tanfolyamot végezni, én pedig igyekeztem elmesélni, hogy is megy ez. A lány 12 éves múlt, érdeklődve hallgatta, látszott rajta, hogy benne már megvan az a komolyság, hogy egy búvárképzésre is bátran be lehessen íratni.

Azt gondolom, a konkrét életkor csak egy szám. A búvároktatási rendszerek meghatározzák, hány éves korban milyen tanfolyam végezhető, milyen korlátozással, de nem ugyanolyan minden 10, 12, 14 éves gyerek. Őszintén kell felmérni azt, képes-e az ifjonc fegyelmezetten betartani a legfontosabb alapszabályokat. Nagy mélységbe merülünk, nyílt tengeren, bármi, bármikor megtörténhet. A búvárnak felelősen kell cselekedni, figyelnie kell a társára.

Amíg úgy ítéljük meg, erre nem feltétlenül képes a tinédzser, nem kell erőlteni a búvárkodást- viszont remekül lehet együtt légzőkészülék nélkül úszkálni a tengerben, ami szintén jó családi program. Olvassunk közösen a tenger élővilágáról, tanuljunk róla, mi él a mélyben, mi lehet veszélyes, miért nem szabad megfogni semmit, sőt, a készülék nélküli merülés alapismereteit összegző könyvek is léteznek. Mert azért annak is van tudománya, ha nem akarjuk magunkat veszélybe keverni!

Ha elszánja magát a gyerek és a szülő a búvárkodásra, mi lehet a teendő? Kicsik számára már nálunk is hirdet több búváriskola gyerekbúvár-tábort, amikor medencében, felügyelettel, biztonságos körülmények között gyakorolhatnak, ráadásul van a kicsik méretében felszerelés is. Ez egy jó ízelítő, kiderül az is, a gyereknek tényleg van-e kedve hozzá, s a jó oktató el tudja mondani, felkészültnek látja-e a gyereket a továbblépésre.

A komoly és kellő vízbiztonsággal rendelkező, ügyes gyerekek esetén jöhet a bizonyos korlátozásokkal már nyílt vízben is merülést lehetővé tevő tanfolyam. Nem kell egyből rohanni minden drága cuccot megvenni, lássuk először, tényleg szereti-w a búvárkodást az ifjonc. A búvárkodás ugyanis inkább lassú tempójú, nem valami észveszejtően pörgős, extrém kaland. Aki ilyenre számít, akár csalódhat is, viszont aki beleszeret a felszín alatti világba, a rabjává válhat a búvárkodásnak. Hagyjunk rá időt a gyereknek (no meg persze magunknak is), hogy ráérezzünk az ízére.

Hiszek benne, hogy a merülés remek közös, családi program lehet. Ennek ma már nem sok akadálya van, és bármelyik tengerparti nyaraláson befizethetünk 1-2 merülésre. Remek élményeket lehet gyűjteni a könnyen elérhető Horvátországban, Máltán, Cipruson vagy a Vörös-tenger egyiptomi, izraeli partszakaszán. 

Szóval a tizenévesek előtt is nyitva a búvárkodás világa, s szerencsés esetben a szülők is vele tartanak, és mind ugyanannyira élvezik is azt.

0 Tovább

Az U-711 roncsa

Csak pár napot kellett volna még kihúznia a háború végéig ennek a német tengeralattjárónak.

roncs

Az U-711 egy VIIC típusú tengeralattjárót 1942-ben bocsátották vízre. A 67 méter hosszú hajó, a hasonló célra bevetett többi tengeralattjáróval együtt, sok bevetést teljesített. Az egyik általa elsüllyesztett hajó a HMS Bluebell korvett volt.

Mint ahogy a német tengeralattjáróknál az megszokott volt, az U-711 sokfelé felbukkant a nagyvilágon. A háború végefelé már talán a legénység is elsősorban a túlélésre játszott, és talán nem is hitték, Norvégiában, a sarkkörön túl csaphat le rájuk az ellenség 1945. május 4-én. Épp a Black Watch nevű hajó mellett álltak, amikor brit repülőgépek csaptak le a németekre, és mind a két hajót elsüllyesztették. Az U-711 legénységéből 40 fő veszett oda, csak 12 tengerész élte túl a katasztrófát. 

roncs

A Black Watch roncsának jelentős részét kiemelték, már csak a hajóorr van a víz alatt. A 45-55 méteres mélységben nyugvó U-711 megfelelően képzett búvárok számára jelenthet érdekes látványosságot. A hideg víz sem könnyíti meg a merülést Harstad környékén, bár valószínűleg a norvég búvárokat kicsit sem lepi meg a hőmérséklet.

Cserében egy olyan hajó maradványait nézhetik meg, amitől karnyújtásnyira volt a háború vége- ám a sors máshogy intézkedett, és sok emberrel együtt odaveszett azon a borús napon.

0 Tovább

Merülés a Titanichoz

Újból pénzes amatőröket várnak egy expedícióra.

2018 májusában kerül sor egy mélytengeri merüléssorozatra a Titanic roncsához. A nagy mélység miatt természetesen csak különleges tengeralattjáróval mehetnek a vendégek az óceánjáró maradványainak közelébe, s ennek igen borsos költségei vannak.

Nem ez az első alkalom, hogy jól fizető vendégeknek kínálják fel a lehetőséget arra, hogy megnézzék a világ egyik leghíresebb roncsát. Bár az egy merülést magában foglaló program több, mint százezer dolláros ára nem kevés, de ha úgy nézzük, az a harminc millió forint nem megfizethetetlen egy közepesen vagyonos rajongónak. Mivel a roncs a nagy mélységben állítólag közel áll az összeroskadáshoz, aki meg akarja nézni, annak ki kell használnia minden kínálkozó lehetőséget.

A különleges helyszín miatt hosszú ideig nem is láthatta senki a Titanicot. Csak 1985-ben jelentette be Dr Robert Ballard a roncs felfedezését, azóta nagyjából 200 ember merülhetett alá tengeralattjáróval, hogy saját szemével lássa az 1912-ben elsüllyedt hajólegendát. Bár a Titanic híres hajó volt mindig is, a hollywoodi filmsikertől kezdve megint újból rengetegen beszélni kezdtek róla.

Szóval biztos akad majd ember, aki befizeti az egészen pontosan 105,129 dolláros díjat- ez állítólag a Titanic első osztályú jegyének inflációval növelt ára. Igazán stílusos!

S hogy megéri-e? Akinek futja rá, annak biztosan. Én mondjuk a saját szemmel láthattam már több tucat roncsot, volt köztük hatalmas is, híres is, meg persze kevésbé fontos is. Búvárkodni lényegesen olcsóbb, egyszerűbb, és általában közelebb is kerülhetünk a roncsokhoz, be is kukkanthatunk és így tovább. A Titanic is beférne a sorba- de abból a pénzből inkább elmennék sok-sok búvártúrára, a világ több pontjára, és káprótolnám magam rengeteg egyéb víz alatti látnivalóval.

0 Tovább

Hat nap a víz alatt

Megint egy török búvár állított fel csúcsot.

Azt kell mondjam, a törökök igazán "rekordérzékenyek". Vannak szabadtüdős sportolóik, akik kiváló eredményeket állítanak fel, s akadnak olyanok is, akik inkább a kitartásukkal jeleskednek. Mert ahhoz azért kell ilyesmi, ha valaki hat napot akar a mélyben tölteni egy huzamban.

Cem Karabay volt az, aki nemrég Ciprus északi részén, azaz a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság felségvizeiben merült alá. És még az időtartam, a 142 óra, 42 perc és 42 másodperc sem véletlen: 42 éve léptek partra a török csapatok a szigetnek ezen a felén. 

Karabay már rutinos csúcsjavító, 2009-ben, 2011-ben és 2015-ben is hajtott végre extrém hosszú merüléseket nyílt tengerben és medencében egyaránt. Utóbbi műfajban 192 óra a rekordja, ami szintén nagyon durva eredmény. 

A búvárnak természetesen a víz alatt is ennie, innia kellett, s hogy ne unatkozzon, búvár ismerősei keresték fel egy kis társasjátékozásra. A felszínen pedig a miniszterelnök várta a régi-új rekordert. 

Hogy aztán mennyi lehet ennek a fajta merülésnek a maximuma? Fogalmam sincs, annyira nem is foglalkoztat- nekem elég egy óra is egyszerre, ha az elég érdekes. Az egy helyben ücsörgés napokon át számomra borzasztóan hangzik, még ha tengerben is lennék. Na, ezért nem lesz belőlem sose búvárrekorder.

0 Tovább

A korallkert nem sétatér

Egy búvároktató tanítványaival a korallokon állva gyakorlatozott, ezért büntetéssel néz szembe.

A búvárkodásban az egyik fontos kérdés az,  hogy is képezzék a kezdőket. Vannak afféle túlpörgetett, túlságosan rövidre szabott "gyorstalpalók", ahol egyszerűen nincs idő alapos képzésre. A búvárkodás elmélete nem bonyolult, de a víz alatti mozgás annyira más, mint a felszíni, hogy a többségnek idő kell ahhoz amíg megszokja a lebegést.

Több oktató pont ezért már a tanfolyam legelejétől sem hajlandó a kezdőket a medence aljára térdepeltetni, lebegéshez szoktatja őket minél korábban. Ennek megvan az az előnye, hogy a búvárok érzik, tanulják, hogy kell mozogniuk- mert mindegy, hogy medence vagy nyílt tenger, a lényeg ebből a szempontból ugyanaz.

Kinn a tengeren pedig már végképp el kellene jutni oda, hogy a tanulók és oktatóik ússzanak, ne pedig sétáljanak, ugyanis itt nem a csempéket tapossák, hanem az élőlényeket. Egy Thaiföldön merülő búvár pont ezért döbbent meg, amikor látott egy oktatót, aki két koreai tanítványával egyenesen a koralltömbökre állt rá gyakorlás közben.

Jelentette a fényképekkel dokumentált esetet, és meg is indult a vizsgálat. Nem csak a környezetvédelmi hatóságot, a rendőrséget is bevonták az ügybe. Viszonylag gyorsan megtalálták az oktatót is és a búvárcéget is, és mind a kettejük ellen eljárás indult. Az oktató először tagadta a szabályszegést, de aztán a képeket látva elismerte, hogy ő vezette azt a bizonyos merülést.

Nem csak őt büntetik majd meg, hanem a céget is, hiszen az ő felelősségük ellenőrizni az embereik munkáját. Az, hogy a vendég fizet, csak egy dolgot: akkor sem szabad a korallzátony közelébe engedni, ha még nem elég felkészült a merülésre, és óvatlanul tör-zúz a mélyben. Példát kell statuálni, mégpedig azért, hogy mindenki megértse, ha mindenki a korallokon sétálna, azok villámgyorsan elpusztulnának, és többé egy búvár sem fizetne a merülésekért, ha csak halott élővilág várná őket. A környezetvédelem több a tenger védelméért, manapság már üzletnek sem utolsó...

0 Tovább

Egy délelőtt a Molnárban

Ismét volt szerencsém merülni a Budapest szívében levő barlangban.

magyar barlang

Remélhetően már nem nagyon kell bemutatni a Molnár János barlangot búvárkörökben. A Rózsadomb alatt húzódó, több kilométer hosszú vízzel telt járatnak híre ment az egész világon. Ez persze érthető is: télen-nyáron meleg a kristálytiszta víz a mélyben, és egészen hihetetlen látványosságok akadnak itt.

magyar barlang

Abban van némi zavar, pontosan ki merülhet itt. Ennek jól szabályozott feltételrendszere van, az első szakasszal megfelelő rutinnal rendelkező, de barlangi búvári végzettséggel nem rendelkezők is megismerkedhetnek profi vezető kíséretében. Most is két ilyen búvártárs jött el, hogy saját szemükkel nézzék meg ezt a különleges helyet.

magyar barlang

A legtöbbeket meglepi az, hogy valóban ennyire Buda szívében van a hely, pár lépésre a legközelebbi villamosmegállótól. Aztán a tó is mindenki fantáziáját megfogja, aminek partján ott van az elhíresült mocsári ciprus- a híresztelésekkel szemben épen, nem esett semmi baja.

magyar barlang

Aztán odabenn jöhet az alapos eligazítás, az ismerkedés a felszereléssel, a merülési terv ismertetése. Ilyenkor persze mindenkiben dolgozik az adrenalin, és amikor elsüllyedünk a sötét vízben, csak lámpáink fényére hagyatkozva, izgatottan várjuk a kalandot.

magyar barlang

És a Molnár nem okoz csalódást: nem kell mélyre hatolni ahhoz, hogy különleges szikrákat, hihetetlen kristályokat lássunk, meghökkenjünk a tíz méter alatti fantasztikus látótávolságon. Az pedig hab a tortán, hogy megnézhetjük a barlangban élő aprócska vakrákokat is.

magyar barlang

Azt hiszem, roppant szerencsések vagyunk, amiért nem kell drága repülőjegyre vadászni, az ideális szezonra várni, ha egy igazán lenyűgöző helyen merülnénk. Ha valakinek van egy haladó búvári végzettsége, megfelelő tapasztalata, tehet egy kirándulást a Molnárba, testközelből láthatja, micsoda kincsen ül Budapest. Tagjai lehetünk annak a szűk csapatnak, akik saját szemükkel láthatják ezt. S ki tudja, biztos akad, akinek ez nem elég, és barlangi tanfolyamot végezve mind többet akarnak maguknak felfedezni ebből a fantasztikus természeti képződményből, ami még sok titkot rejt.

magyar barlang

A merülés után vigyorgó, lelkes búvárok mellett azok is örülnek, akik számtalanszor merültek már itt, s most másnak mutathatják meg a barlangot. Vélhetően ők is ugyanúgy kezdték: rabul ejtette őket a Molnár szépsége egyetlen merülés alatt...

0 Tovább

Horog a gyomorban

Citromcápát szabadított meg egy búvár egy testébe fúródott horogtól.

cápa

A floridai Josh Eccles Jupiter közelében merült, olyan helyen, ahol gyakran bukkannak fel cápák. A búvárok szeretik ezeket a találkozásokat a ragadozókkal, de ezúttal az egyik citromcápa különösen viselkedett. Eccles szerint az állat folyamatosan közel ment hozzá, nekiúszott, ezért a búvár nagy halcsalival kínálta meg, hogy alaposabban megnézhesse.

Akkor vette észre, hogy a cápa hasi részébe egy horog fúródott be, amit aztán sikerült kihúznia. A horog elrozsdásodva akár a cápa életét veszélyeztető fertőzést is okozhatott volna, de így talán a ragadozó megússza a dolgot. 

Utólag persze lehet azzal magyarázni a cápa viselkedését, hogy direkt hívta fel magára a búvárok figyelmét, ugyanis a segítségükben bízott- ez jól hangzik, de könnyen lehet, egyszerűen csak fájdalmakat érzett az állat, ezért reagált furcsán. A cápákat ezeken a merüléseken etetik, aminek köszönhetően egyébként is közel kerülnek a búvárokhoz. De a búvár által megosztott képen látható, mekkora a horog a kezéhez képest, és ha elképzeljük, mit érez az, akinek egy ilyen van folyamatosan a gyomrában, máris érthetővé válik, mitől volt szokatlan a viselkedése.

0 Tovább

Búvárlányok a kínai seregben

Ázsiában is bizonyítanak a nők a katonai búvárkodás területén.

Manapság már nem akkora szenzáció, ha nőkből válik profi ipari vagy katonai búvár. Egyesült Államokban még a hetvenes évek elején végezte el az első nő a haditengerészet híresen kemény SEALS búvárképzését, azóta pedig már rengetegen szereltek fel és váltak búvárrá. Sőt, még Magyarországon is szolgál nő a búvárok között.

Tulajdonképpen nincs ebben semmi különös: a nők is el tudják látni azokat a feladatokat, mint a férfiak. Nagyon sokszor sokkal praktikusabb okai voltak a tiltásnak, például a tengeralattjárón szolgáló tengerészek esetén: egyszerűen a szűkös helyen nem lehetett külön "női szakaszt", női hálótermeket, mellékhelyiségeket kialakítani.

De aztán nyilván idővel ez úgyis változik, hiszen a kikövetelik maguknak a nők is a szerepvállalás lehetőségét. Ha valakinek pont az az álma, hogy víz alatt hatástalanítson aknákat, zavaros vízű kikötőkben keressen dolgokat, vagy hajók alját tisztogassa, akkor miért ne? Jusson ki a nőknek is ebből a mulatságból...

Ez a képsorozat a kínai haditengerészet frissen avatott búvárairól készült. Bevallom, a korszerűnek nem igazán mondható felszerelés a vékony lányokon nem sugallta számomra azt a képet, hogy ők a nyugati hadseregek magasan képzett búvárnőivel felvehetnék jelenleg a versenyt, de mindig el kell kezdeni valahol...

Aztán ki tudja, a látszat könnyen csalhat, és nagyon vagány, ügyes és bevállalós búvárcsapat lehet belőlük könnyen és gyorsan. Az meg, hogy kicsit csajosan örülnek a sikeres vizsgának, senkit nem érdekel, amíg profik és komolyak, amikor élesben végzik a feladatukat...

0 Tovább

Roncsok a Korall-tengerben

Négy hajó maradványát találták meg Ausztráliában a Kenn Reefs mellett.

Vannak a világtengernek olyan pontjai, ahol jelentős volt a történelem folyamán a hajóforgalom, de még nem tárták fel alaposan a régészek a roncslelőhelyeket. Mert ahol sok hajó jár, ott sok el is süllyed- a Karib-tengerben, a Balti-tengerben, a Földközi-tengerben ezért van annyi roncs.

Ausztrália nagyon hosszú partszakaszán viszont még bőven van olyan pont, ahol érdemes alaposabban vizsgálódni. A Kenn Reefs meglehetősen távol esik Queensland nagyvárosaitól, de arról 1987 óta tudni lehet, akad ott pár roncs. Ebben az évben egy expedíció tért vissza, hogy megvizsgálják a lelőhelyeket.

Hosszasan készülődtek, hiszen 500 kilométernyire fekszik a partoktól ez a zátonyrendszer, és hogy biztosra menjenek, az összes korábbi feljegyzést begyűjtötték. Az 1987-ben rögzített pozíciók, a hajók elvesztéséről szóló információk mind fontosak lehetnek a keresés és azonosítás során. 

A Silentwood Foundation által finanszírozott expedíció célja az volt, hogy az ausztrál történelem korábbi időszakának kulturális örökségét feltárják. Az itt nyugvó hajók ugyanis jellemzően a 19. század közepéről származnak, akkortájt népesítették be egyre inkább az európaiak a kontinenst. 

Némelyik roncs olyan sekély vízben nyugszik, hogy még légzőkészülékre sem volt szüksége a régészeknek, egyszerűen lebuktak. Műszeres felméréseket végeztek, rajzoltak és fotóztak, hogy rögzítsék az állapotokat. Ezek alapján próbálják meg majd azonosítani a roncsokat, hiszen részletes adatok vannak az egykor odaveszett hajókról, azok rakományáról. Igaz, a többségük Sydney-ből indulva veszett oda, és onnan akkortájt nem nagyon szállítottak semmit.

Ráadásul néha nem könnyű észrevenni, hogy adott ponton roncs nyugszik, úgy benőtték a korallok két évszázad alatt a maradványokat. Közel is esnek egymáshoz a roncsok, hasonló felépítésű hajókról van szó, tehát azt is ki kell bogozni, melyik mihez tartozik. De hát ez a különleges "kirakós" teszi annyira izgalmassá a búvárrégészek munkáját.

0 Tovább

A búvárkodás biznisze

Az egyik legnagyobb búvároktatási rendszer 700 millió dollárért cserélt gazdát.

Sokféle, a búvárkodással kapcsolatos témában írogattam már ezen a blogon is, és többször esett szó arról, mekkora üzletág ez globálisan. Itthonról nézve persze ez nem annyira érthető, hiszen csak pár tavunk, esetleg víz alatti barlagunk van. Pedig meglepően sokan rendelkeznek búvárigazolvánnyal itthon is, igaz, csak egy részük űzi aktívan ezt a hobbit.

De kis hazánk kis pont a búvárkodás világtérképén, összehasonlítva mondjuk Floridával. A tengerparti országok közül sok évtizedes hagyománya van a búvárkodásnak Olaszországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, és mostanában Indonéziában vagy a Fülöp-szigeteken igazi turisztikai attrakcióvá vált a merülés.

Szóval nem annyira meglepő, hogy a PADI, a világ jelenleg legnagyobbjának számító búvároktatási szervezete 700 millió dollárt ér. Meg kell jegyezni, még van több igazán komoly, rengeget igazolványt kiadós világszervezet, és sok kisebb, helyi alapítású oktatási rendszer is. Így aztán a PADI-nak is komoly a konkurrenciája, ezért a pénzért nem egy örök ideig pénzt termelő céget kaptak a befektetők, hanem egy komolyan versengő piacon kell tovább dolgozni, pénzt keresni.

A nagyságrendet illetően jó tudni, hogy a legolcsóbb NBA franchise értékét becsülik 750 millió dollárra, az NFL-csapatok másfél milliárdtól indulnak- ez ugyan több pénz, de a világ legsikeresebb, legnézettebb ligáiról beszélünk. A magyar focibajnokság összesen nem ér 700 millió dollárt, szóval búvárként kihúzhatnám magam, mert a mi kis közösségünk világszinten többet ér, mint a Fradi meg a többi remek klub.

Csak hát bármekkora üzlet ez az egész, alapvetően mégis inkább a kedvtelés része vonz. Megfizeti az ember a felszerelést, az utazást, a merülést, de a kapott élmény viszont pénzben nem kifejezhető. Aki nem hiszi, úszkáljon egyszer testközelben cápával, delfinnel, teknőssel, bohóchallal vagy polippal, és majd megérti. A víz alatt nem számít, ki mekkora értékű világszervezet tanfolyamát végezte, milyen szintű búvár, mennyit tud merülésre költeni. És ez az igazán szép benne.

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés