Mit bír el a tenger?

Kritikus helyzetben az óceánok élővilága.

Két, meglehetősen szomorú bejegyzést is olvastam a napokban. Mind a kettő ázsiai esetet mutat be: az egyiken az látható, ahogy egy indonéz faluban lakó asszony a szemetes tartalmát egyszerűen a tengerbe üríti.

A másik beszámoló arról szólt, hogy a híres búvárparadicsomként ismert malajziai Mabul szigetén a víz alatt a turisták ezúttal nem találkoztak mantával- ám visszatérőben a szigetre láthattak kettőt is, amiket éppen halászok darabolnak, néhány ördögrájával egyetemben.

Nem gondolom, hogy abban a helyzetben lennék, hogy nekem kellene beleokoskodni a néha igen szerény helyzetben lévő ázsiaiak dolgába. Azért lássuk be, annak a sok, például Balin termelődő szemétnek jelentős részét mi, nyugati turisták termeljük. Palackozott víz, chipses zacskó, kimerült elemek és így tovább. 

De ettől még nem kell annyiban hagyni a dolgot. A tenger élővilágát megtizedeli a kontrollálatlan halászat, a rengeteg hulladék pedig a még ott levő élőlényeket pusztítja. Segíteni, támogatni kell azokat a helyi kezdeményezéseket, amik felveszik a harcot ezekkel a problémákkal. Jó példát is lehet mutatni azzal, hogy az ember nem pazarol, odafigyel a környezetére. És sose kell sajnálni azt a kis felárat, ha az ilyen szempontokra odafigyelő hotelben szállunk meg, az élővilágot tiszteletben tartó búvárbázissal merülünk.

A Blue Planet új sorozata elriasztó képet fest arról, mi van ma a tengerekben, és nyugaton, ahol rengetegen látták ezek a képeket, már be is indultak az akciók. Az Egyesült Királyságban például több százezer embert várnak a "tavaszi nagytakarításra" a tengerpartokra. Jó példa ez: mielőtt az elmaradott országokat számon kérjük, először tegyünk rendet a saját házunk táján. 

Aztán lássuk, mire megyünk globális összefogással! Nem igaz, hogy nem lehet új anyagokat bevezetni, amelyek gyorsan lebomlanak. Nem igaz, hogy nem lehet a jó módszereket meghonosítani, ha megmutatják, mit tesz a tengerrel a hanyagság. Ezen a bolygón több milliárd ember él, és igenis a túlnyomó többség meggyőzhető a jó dolgokról. 

A cselekvést pedig nem lehet holnapra halogatni, hiszen már tegnap is késő lett volna. Az okozott károkat visszacsinálni nem lehet, az új projektek hatása így is csak soká lesz mérhető. Lehet, hogy aki e sorokat olvassa, úgy érzi, egyedül nem sokat tehet- természetesen megváltani a világot egyikünk sem fogja, ám munkánk eredménye igenis össze tud adódni. Ne higgye senki, hogy csak a búvároknak baj, hogy egy szép merülőhelyen szemét lebeg a szemük előtt!

Sajnos mindannyian az egész világon nagyon rosszul fogunk járni, ha tovább pusztítjuk a tengert. És én nem szeretném megérni, hogy jobb híján a mindent elborító szemétből kellene magunknak ételt készíteni valahogy, mert már csak az áll rendelkezésre- viszont abból jó sok van...

0 Tovább

A jó magyar búvárok

Érdekes legenda, hogy aki itthon tanul meg merülni, az felkészültebb búvár lesz a külföldön tanfolyamozó nyápicoknál.

Időről időre felröppen az a megjegyzés búvárkörökben, főleg, ha tanfolyam előtt állóknak kell okoskodni, hogy azért kell itthon tanulni, mert aki itthon megállja a helyét, az mindenhol a világon jó búvár lesz.

Az egyszerűsítő lózungokkal jellemzően az a baj, hogy nem igazak mindenkire, minden helyzetben. És sajnos ez erről a gondolatról is elmondható- de azért egy kicsit árnyalnám a képet.

Én értem, honnan ered ez a sztori. Pár évtizede igencsak problémás volt Magyarországon búvárrá válni. Az emberek klubokhoz csatlakozhattak, hónapokon át "inaskodtak", segítettek pakolni, cipekedni, palackot tölteni, hetente 1-2 este medencében gyakoroltak légzőkészülék nélkül, majd palackkal. A klubtársakkal együtt jártak tavi merülésekre, nyáron és télen, a mainál egyszerűbb felszereléseket használva, azokat nagyon megbecsülve, hiszen nem volt egyszerű beszerezni őket.

Mire a jelöltet búvárrá avatták, több hónapnyi intenzív klubélet volt a háta mögött. Tudta magáról, mi mindent tud megoldani egy lélegzetvétellel, változatos körülmények között merült a tavakban meg ahol lehetett, és jól ismerte a klubtársait, azokat, akikkel jellemzően együtt merült, néha nem csak kedvtelésből, hanem munkát végezve. Ha elvetődött külföldre, már messze nem volt zöldfülű kezdő, a tiszta, meleg tengerben jól elboldogult, ráadásul olyanokkal utazott, akikkel egyébként is jól ismerték egymást.

Naná, hogy ilyen előzmények után lehetett azt mondani, tanulj itthon, és akkor aztán búvárt faragunk belőled! Csak az a baj, hogy aki ma Magyarországon tanfolyamra befizet, pont olyan elméletet tanul, mint bárki aki külföldre megy, pont ugyanolyan alapgyakorlatokat hajt végre védett vízben, és pont ugyanúgy négy merülés után búvárkártyát kap, mintha bárhol máshol végezné el a képzést.

Teljesen felesleges emlegetni azt a régi búvárképzést és az ott megszerzett rutint, amikor ma ilyen tanfolyamot gyakorlatilag senki nem tart. A tavi merülések sok dologra felkészítenek, de akinek két nap alatt négy csobbanás jut egy bányatóban, fog pislogni amikor eljut a tengerhez. Például amikor alatta nem 10 méter a maximum mélység, tehát ha le is süllyed, megállítja az aljzat- tengerben lehet a fenék több száz méteren is. És egy tónak a közepéről is ki lehet valahogy evickélni, de akit tengerben elkap az áramlás, akár másik kontinensen is kiköthet.

Ezekre pedig pár rövidke tavi merülés nem készíthet fel. Természetesen régen sem készített fel senkit, de nagyon nem mindegy, hogy 30-40 tavi merüléssel, jól ismert merülőtársakkal jutott-e el valaki a tengerhez, vagy pedig itthoni gyorstalpaló után, egy vadidegen helyen befizetve egy merülésre. Utóbbi esetben az ember még alig tud lebegni, levegőfogyasztása sem az igazi. Ehhez képest teljesen új környezettel és új emberekkel szembesül.

Fordítva természetesen pont ugyanúgy elmondható, hogy ha valaki a Maldív-szigeteken pár nap alatt megtanul merülni, attól még erősen zavarba fog jönni, ha a csepeli bányatavakban kellene búvárkodnia és navigálnia.

Egy szó mint száz: önmagában a tanfolyam helyszíne egy ilyen pár napos képzés esetén biztosan nem készít fel mindenre egy kezdő búvárt. A rutin az, ami sokat segíthet. Mert akkor szép lassan fejlődve, lépésről lépésre haladva lehet az emberből egyre ügyesebb búvár, aki tisztában van vele, mi az, ami nem neki való, tiszteli a mélységet, és igyekszik mindig tanulni. 

Ha valakinek arra van lehetősége, nyugodtan fizessen be itthoni tanfolyamra, csak azt ne higgye el, hogy két nap egy bányató mellett szuperprofi búvárt csinál belőle. Ennél azért jóval összetettebb a történet...

0 Tovább

Merülés az óriásgömbben

Ha már nagyon hiányzik a búvárkodás, itt a vészmegoldás.

Telente, amikor itt Európában erősen beszűkülnek a búvárkodási lehetőségek, szokás vicces képekkel szórakoztatni egymást, kétségbeesésében hol merülnének az emberek. A fürdőkád tipikus helyszíne poénos képeknek- aki zuhanykabint választott, pórul járt.

A szerencsésebbeknek saját medencéje van, ami azért bővíti a lehetőségeket, legalábbis elméletben. Mert palackja és kompresszora azért már messze nincs mindenkinek. Egyébként is elég ingerszegény a környezet, a házi medencék ráadásul jellemzően nem is túl mélyek. Ha már klóros vízbe vágyik az ember, egyszerűbb oda menni, ahol palack is van, meg mélység is.

Egy nagyon okos arc azok segítségére sietett, akiknek nincs otthon medencéje, de úgy búvárkodnának egy jót otthon. Egy, jellemzően vízi mókára használt óriásgömb használatán fordított egy nagyot: ezt töltötte meg vízzel, hogy "merüljön". Alapos, részletes, és szerintem messze túl hosszú videót készített az élményeiről. (Az akció kb. a 6. perctől kezdődik.)

Konklúzió? Hát, nagyjából az, ami sejthető. Egy nagy műanyag gömbben merülni pont ilyen "izgalmas", mint ahogy azt bármelyikünk előre elképzelni. Talán csak annyi látványossága van, hogy az egyébként szárazon levő dolgokat vízrétegen keresztül látjuk. Micsoda mázli, hogy volt ember, aki kipróbálta helyettünk...

0 Tovább

Cápapiruett

Eli Martinez nem az az ijedős fajta: közel fél tonnás tigriscápával balettozik.

A tigriscápa a legveszélyesebb cápafajok közé tartozik. Gyakorlatilag mindenevő, szinte konzervnyitóra emlékeztető fogai számára nincs túl kemény falat. Emberek is estek már áldozatul támadásának.

Így aztán a búvár mutatványa nem veszélytelen, még ha annak is tűnhet nyugodt reakciója miatt. Természetesen rengeteget merült ilyen ragadozókkal, tudja mit csinál, tisztában van a kockázatokkal- de másnak nem érdemes utána csinálni...

0 Tovább

Az év búvárfotói

Fantasztikus képeket neveztek az Underwater Photographer of the Year 2018 versenyre.

Mit is mondhatnék? Inspiráló, hogy itt tart ma a búvárfotózás élvonala! Az ember mindig tud ötletet meríteni egy ilyen galériát átböngészve...

0 Tovább

Barlangban rekedve

Edd Sorenson búvármúltjában van egy hihetetlen mentőakció.

barlang

A barlangi búvárkodás nem számít a legveszélytelenebb hobbinak. Ma már könnyen lehet olyan tanfolyamot találni, ahol elsajáthatítóak a zárt téri merülések alapszabályai, sok helyen vannak felkészült vezetők a búvárok kalauzolására, szóval messze nem akkora a kockázat, mint a hőskorban. Az viszont tény: igen gyakran az emberi tényező a legfontosabb egy baleset bekövetkezésekor.

Edd Sorenson azon rutinos, magasan képzett profi barlangi búvárok közé tartozik, aki vészhelyzet esetén riasztható. Oregon államból költözött Floridába, hogy barlangi búvárkodást oktathasson, mert errefelé bőven akadnak híres barlangi merülőhelyek. Ekkor vált a nemzetközi víz alati barlangi mentő egység (IUCRR) tagjává is.

Hiába van ilyen szervezet, az szinte soha nem fordul elő, hogy időben érkezne a segítség. Természetesen nem példa nélküli, hogy nagy szerencsével megmenekül aki barlangban reked: a közelmúltban Spanyolországban élt túl egy búvár több napot egy barlangban, és magyar búvárt is mentettek már pár éve zárt térből.

Ettől függetlenül Sorenson tudja, ha hívást kap, lélekben egy holttest keresésére kell felkészülni. 2012 áprilisában például hét órájába telt, amikor egy áldozatot kellett kihoznia egy igen szűk részről, aki beszorult. Amikor megkérdik tőle, hogy tud ilyen feladattal megbirkózni, azt mondja, kikapcsolja az érzélmeit, az elvégzendő munkára koncentrál.

Alig egy hét múlva újból csörgött a telefon, és egyből a legrosszabbra gondolt. A Mills Pond egyik felén tartott tanfolyamot- ha öt perccel később hívják, már víz alatt lett volna, nem tudott volna átrohanni a baleset helyszínére. Egy kétségbeesett apa hívta, aki fiával és lányaval a Twin Caves nevű helyen merült alá. Ennek a 6-30 méter mélységben húzódó, hosszú barlangrendszernek sok mellékága van, és kötél csak a fő ágban segíti a tájékozódást.

A barlangi búvárkodásban meglehetősen sok dologra kell figyelni, ami tanfolyamon sajátítható el. A csak nyílt vízi búvárkodásban járatos apa és merülőtársai úgy mozogtak, hogy felrúgták az aljzat üledékét, és a barlangban a látótávolság pillanatok alatt teljesen lecsökkent. Egy helyi barlangi búvár épp merülést vezetett, amikor látta, mi történik. Jelzett a csapatának, hogy kifelé, de épp csak annyi idejük volt, hogy a kötélhez menjenek és azt követve elindultak. Apa és fia őrült tempóban hagyta le őket, amikor megijedtek a teljesen zavarossá vált vízben.

A felszínen derült ki, hogy a lány nem tartott velük valamiért, valószínűleg egyszerűen nem látott semmit. A felemelkedő barlangi búvároknak könyörgött az apa, hogy menjenek vissza érte, de ők egyszerűen nem voltak felkészültek mentésre ilyen körülmények között, és nem vállalhatták senki életének a kockáztatását. A bajba került, pánikoló búvár felszínre hozatala csak a legképzettebb búvárok számára kivitelezhető egy barlangból.

barlang

Edd Sorenson számára mindig össze van készítve egy teljes barlangi felszerelés, ha azonnal riasztják mentéshez. Mire visszament érte a bolthoz, alkalmazottja már mindent összerakott a számára. A hívás után 15 perccel ért a helyszínre, beöltözött és lemerült- tudta, hogy minden pillanat számít.

Noha üledékfelhő borította a bejáratot, a tapasztalt búvár, tudta, merre kell keresnie. Beúszott, de gyakorlatilag semmit nem látott. Ezért aztán jobbra-balra úszva, minél nagyobb területet lefedve próbálta keresni az eltűnt búvárt- és tíz perc múlva egy kapálózó lábba ütközött. A lány egy apró kis üregbe dugta ki a fejét, ahol megrekedt némi levegő. Elmondása szerint próbált kijutni, de mindig elakadt, és óriási mázlijára visszatalált a kis üregbe. Fázott és ijedt volt, de végre megérkezett a segítség.

Edd Sorenson elmondta neki, kiviszi a barlangból- de nyugodtnak kell maradnia. Sorenson nem bízta a véletlenre a kijutást, saját kötelét már a keresés elején rögzítette. Így aztán visszataláltak a főkötélhez, és a kezét szorongató lánnyal elértek a kijáratig, ahol átpréselték magukat a lyukon, majd a felszínre emelkedtek. 

Először hitetlenkedés, majd kitörő öröm fogadta, hogy mind a ketten életben vannak. A lány már a vízben hálálkodni akarta, de Sorenson tudta, majd ráér erre, ha már a parton lesznek. A legrosszabbtól tartó apa szeretett volna valamit adni, de a mentőbúvár ezt visszautasította. Így aztán egy alapítványnak adott pénzadományt a nevében. A megmentett búvár egy kedves levélben mondott köszönetet, amit Sorenson azóta is őriz. 

Ez a történet tehát jól végződött- de sajnos ez a ritkább eset. Természetesen nem lehet tökéletesen nullára csökkenteni a kockázatot, de felkészüléssel, tanulással, a képzett búvárokkal való merüléssel legalább az emberi tényezőre befolyással lehetünk. Aki csak olyan merülést vállal be, amelynek során bekövetkező vészhelyzeteket kezelni tudja, nagyban javítja az esélyeit. Mert nem mindig van pont kéznél egy Edd Sorenson...

0 Tovább

Akcióban a reaktorbúvárok

Nem öngyilkos akció a merülés az atomerőműben, ha valaki kellően felkészült a feladatra.

Egy bő évtizede állították le az angliai Suffolkban található Sizewell A atomreaktort. Ennek medencéjéből emelik ki a használt radioaktív fűtőelemeket 10 hónapos munkával: egy 12 fős amerikai búvárcsapat vállalta a feladatot.

Az ilyen munkát általában a távirányítású eszközökkel végzik el, ahol az embereket nem fenyegeti sugárfertőzés- elvileg. Mivel az eljárás során máshogy kezelik a radioaktív hulladékot, ennek is megvannak a veszélyei.

A víz alatt dolgozó búvárok, amennyiben megfelelő védőfelszerelésben merülnek, biztonságosabban tudják sugárbiztos tárolókban elhelyezni a fűtőelemeket. Ráadásul könnyebben el tudják érni a nehezen megközelíthető helyeket, mint a gépek.

 

A nukleáris búvárcsapat már dolgozott az Egyesült Királyságban: 2016-ban a szintén 2006-ban leállított kenti Dungeness A reaktorban végezték el ezt a feladatot. Több, mint 250 merülést hajtottak ott végre, és sok értékes tapasztalatot szereztek, amit a mostani munka során is felhasználnak. Az ott kiemelt fűtőelemeket sikeresen tovább tudták szállítani egy újrafeldolgozó üzembe.

A Sizewell A radioaktív hulladékával is ez fog majd történni. Az első merüléseket már végrehajtották, felmérték a munkaterepet, felállították a szükséges berendezéseket, és elkezdték az első rekeszek kiemelését. Komoly munka vár a veszélyt vállaló ipari búvárokra, akik ugyan igyekeznek belátható időn belül végezni, ám kapkodásról szó sem lehet. Ez nem olyan munka, ahol megérné kockáztatni egy kis időspórolásért...

0 Tovább

Egy korallra lecsücsülünk, hopp!

Thaiföldön nem tolerálják, ha egy jó fotó kedvéért korallokra hever valaki.

A mai Facebook-instagram-univerzumban mindent megteszünk a lájkokért. Születnek a képek életveszélyes helyzetekben, pusztán azért, hogy nagyobb figyelem irányuljon a készítőkre. Akadnak olyanok, akik magasból tesznek a helyi törvényekre, vallásra, csak hogy "jópofább" fotókat tudjanak lőni. És olyan is előfordul, amikor azzal nem törődnek, a természetet károsítják fotózás közben.

Víz alatti fotózás közben egyébként komoly kihívás úgy mozogni, hogy az ember ne érjen hozzá semmihez, ne okozzon kárt. Egyrészt ezért fontos, hogy csak rutinos búvár kezdjen fotózni, akinek a lebegés, a mozgás már nem okoz semmilyen gondot. Másrészt mindig dönthetünk úgy, bármennyire csábító a téma, hogy inkább keresünk mást, ha az jobban megközelíthető. 

Ha aztán mégis felkerül egy olyan kép, amin az látható, hogy valaki a korallokat, állatokat fogdossa, búvárkörökben gyakran felháborodnak- de ez még épp nem tragikus. Ám amikor a hatóság kezébe kerülnek az önlebuktató bizonyítékok, akkor már nagyobb a baj. 

Thaiföldön két ügyben is eljártak mostanában. Az egyik búvárbázis vendégei a hajón dolgozó hivatásosok tudtával úgy ünnepelték egy búvártársuk 200. merülését, hogy koralltömbre feszítettek ki egy molinót- a bázis engedélyét felfüggesztették, ami azért elég kemény szankció a csúcsszezonban.

A másik fotósorozaton pedig turisták voltak láthatóak, akik a korallokon ülve pózoltak. Ők bírságot kaptak, mert elismerték a vétséget. Azt állították, nem tudták, hogy nem sziklán ülnek hanem kőkorallon- de ez nem ad felmentést a számukra.

A hatóságok tisztában vannak vele, hogy nem tudnak minden egyes turista mellé környezetvédelmi őrt adni, főleg nem a víz alatt. Pedig meg kellene érteni, ahol ennyi látogató van, ott a sok apró érintés összességében komoly korallrombolássá válik. Az ilyen büntetések, a felröppenő hírek pedig visszatartó erőt jelenthetnek, mert mind többen értik meg, a korallzátony élő, sérülékeny világ- meg kell tanulni úgy megnézni, fotózni, pózolni előtte, hogy ne essen semmi baja.

0 Tovább

Örökké a szívbe zárva

Különös párkapcsolatban élnek ezek a jellegzetes zöld férgek.

A Bonellia viridis nevű lények nőnemű egyedei nagyjából 15 centisre nőnek meg. A tenger fenekén, kövek között élnek, az aljzaton található táplálékot fogyasztják. Sajátos, élénk zöld színűket azoknak a pigmenteknek köszönhetik, amelyek egyébként mérgezőek, és a kutatók jelenleg azt vizsgálják, fel lehet-e használni valamilyen gyógyszer alapanyagaként. 

A hímek viszont ehhez képest gyakorlatilag láthatatlanok: csak 1-3 milliméter hosszúságúak, és a nőstények testén belül élnek, magukban életképtelenek. Tulajdonképpen kizárólag szaporító szerveik vannak. Mondhatni, ha egy nőnemű Bonelliát látunk, akkor valahol ott kell lennie "a szívébe zárva" egy hímnek is.

Mellesleg a nem meghatározott nemű lárvák attól függően lesznek nő- vagy hímneműek, hogy amikor letelepednek a tenger fenekén, van-e a közelben nőstény. Ahol nincs, kifejlett példányként nőneműek lesznek, ám amelyek kapcsolatba kerülnek a nőstények zöld pigmentjével, hímmé fejlődnek ki, majd a párjuk testébe kerülnek.

Sajátos "házasság" ez, s így aztán amikor ezt az Ausztráliában készült videót megnézzük, eszünkbe juthat, a tenger mélyén sokkal több izgalmas történet van, mint amennyi a szemünkkel látható. Ha megismerjük ezeket, még egy elsőre nem túl bizalomgerjesztő lény felbukkanását is sokkal többre értékeljük.

0 Tovább

A Camia

Boracay egyetlen roncsmerülőhelye mesterséges zátony.

roncs

Még az olyan országokban is, mint a Fülöp-szigetek, néha felmerül a kérdés, van-e egy érdekes roncs a víz alatt. Pedig ott aztán bőven akad természetes korallzátony, fantasztikus szépségű élővilággal. De a hajóroncsoknak mégiscsak van valamiféle vonzereje, kalandfaktora.

roncs

Az országnak bizonyos pontjain bőven akad roncs: ahol a második világháború idején csaták zajlottak, ott nem kevés hajó került a tenger fenekére. Coron vagy a Subic Bay ilyen hely. Más, szintén sok búvárt vonzó szigetek, mint Cebu vagy Boracay viszont nem számítanak a roncsbúvárok paradicsomának.

Boracaynál ezt a problémát a Camia nevű hajó elsüllyesztésével próbálták orvosolni. Nem különösebben fontos hajóról van szó, a 37 méteres teherszállítóhoz hasonlók ezrével járják a tengereket. A 2001-es elsüllyesztése óta viszont szépen benépesítették a halak az egyenesen álló roncsot.

A videók arról árulkodnak, hogy be is lehet nézni a hajó belsejébe, tehát egy merülésnek biztos jó lenne, ha arrafelé vetődnék. De azért azt hiszem, ahol ennyire szép a tenger maga, inkább csak kitérő lenne egy ilyen roncs számomra, nem pedig fő célpont...

roncs

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog