Roncsok Mexikóban

Két hajó maradványait fedezték fel a Yucatan-félszigetnél.

roncs

A búvárrégészek egy 18. századi holland hadihajó és egy 19. századi brit gőzhajó roncsára bukkantak, illetve egy régi világítótorony maradványait is felfedezték három különböző lelőhelyen merülve, Sisal város közelében.

Manapság Sisal békés tengerparti hely, de a 18-19. században forgalmas kikötőnek számított, ahol sok hajó megfordult. Ezek közül a hajók közül viszont számos veszett oda a tengeren, némelyik a kikötőtől nem messze. Ezeknek a roncsoknak a keresése járt most eredménnyel.

A Madagascar Canyons nevű lelőhely nagyjából 40 kilométerre északnyugatra van Sisaltól, itt tucatnyi két és fél méter hosszú hajóágyút találtak. A régészek dokumentálták a leleteket, és a vizsgálatok alapján úgy vélik, holland hajók fedélzetén használatos fegyverekről van szó. 

A szakemberek szerint lehet, hogy a legénység maga szabadult meg a több, mint 300 tonnányi össztömegű ágyúktól, hogy a hajó a felszínen tudjon maradni. Kicsivel odébb 8 ágyút és 8 ágyúgolyót találtak a víz felszíne alatt, valamint kerámiatöredékeket, és úgy vélik, ezek is ekkor kerültek a tengerbe. Mára már a tárgyak jelentős részét benőtte a korall.

A másik hajóroncs Sisaltól csak egy ugrásnyira, két kilométer távolságra nyugszik. A brit hajó az Adalio nevű helyen található: a nevet annak a halásznak a nagyapjáról kapta, aki a régészeket a roncshoz vezette. Mississippi-típusú lapátkerekes brit gőzhajóról van szó, aminek koráról a kazán felépítése árulkodik: 1807 és 1870 között használtak ilyeneket. A hajó kialakítása alapján úgy vélik, Angliában épült. 

Végül pedig egy világítótorony maradványait is sikerült feltárni. A nyolc méter magas, 3,5 méter átmérőjű építményt még Porfirio Diaz mexikói elnök regnálása idején emelhették, és egy trópusi vihar dönthette le.

0 Tovább

Két cápa, egy búvár

Ez a pár másodperc elég sokaknak lenne egy életre elég merülési élmény.

A Dél-Afrikában készült felvételen az látható, ahogy egy búvár felett felbukkan két méretes nagy fehér cápa, és megnézik maguknak. Nem tudom, ki hogy van vele, de én így pár száz merüléssel a hátam mögött is kicsit elbizonytalanodnék, két ilyen ragadozó társaságában, pláne egyedül.

Tudom, aki filmezett, az ott volt a közelben, na de azért mégiscsak borzongató érzés, hogy karnyújtásnyira vannak tőled a nagy fehérek. Persze aki elég bátor vagy vakmerő, az fel sem veszi- de szerintem ilyenből van kevesebb.

Mert bármennyire közhely, hogy sok búvár rajong a cápákért, az ilyesmit mindig átértékeli az ember, ha olyan helyzetbe kerül. Pontosabban a rajongás megmaradhat akkor is, csak éppen biztonságos távolságból...

0 Tovább

Így néz ki a Kittiwake

A hurrikán által odébb dobott roncs még mindig látványos.

roncs

Az idei hurrikánszezon komoly pusztítást végzett a Karib-térségben és az Egyesült Államok keleti oldalán. Saját szememmel is láthattam, mennyi rombolás, törmelék maradt Floridában az Irma dühöngése után. 

roncs

A Kajmán-szigeteken 2017 októberében végigsöprő Nate a víz mélyén nyugvó, 2011-ben elsüllyesztett USS Kittiwake roncsot is képes volt elmozdítani. Mindez nagy szó, mert elég méretes hajóról van szó, mégiscsak 76 méteres a hosszúsága. Ám a vihar erejének nem tudott ellenállni: elbillent és közelebb került a zátonyhoz is.

roncs

Eleinte aggódtak, nem fog-e teljesen rádőlni az élő korallzátonyra, de úgy fest, ez nem történt meg. A merülési élmény valamelyest újszerű, hiszen már nem egyenesen áll, és így a beúszásnál kicsit megváltozik minden. (Bizton állíthatom, egészen más, amikor egy megdőlt helyiségben kell tájékozódni.)

roncs

A helyi búvárközpontok értelemszerűen kíváncsiak voltak, mi változott, és a feltöltött videók szerint továbbra is érdemes felkeresni Grand Cayman talán legizgalmasabb roncsát.

0 Tovább

Egy polip vagy kettő?

A biológusok orra előtt volt egy polipfaj, mégsem vették észre.

A történet igazán meglepő: a Csendes-óceán északi részén élő óriáspolipok hatalmas méretű állatok, és ugyan még mindig sokat nem tudunk az életmódjukról, azt azért nem lehet mondani, hogy ne vizsgálták volna már őket. Főleg az Egyesült Államok északnyugati vizeiben és Kanadában búvárkodnak a több méter karhosszúságú puhatestűekkel, amelyeknek csak a mérete félelmetes, valójában eszük ágában sincs emberre vadászni. 

A rémregényekben félelmetes lényekként ábrázolt polipok valójában a rejtőzködés nagymesterei: be tudnak olvadni a környezetükbe, no meg hihetetlenül kicsi résekben is el tudnak tűnni. A befogott példányok akváriumokban is megtalálhatók, mert szeretnének többet megtudni róluk.

Még 2013-ban fogott be 21 óriáspolipot alaszkai vizekben két kutató, David Scheel és Nathan Hollenbeck. 14 példányt egyértelműen be tudtak azonosítani, a jól ismert csendes-óceáni óriáspolipokról volt szó (Enteroctopus dofleini). A maradék hét viszont valahogy más volt, és mind ugyanabban tértek el: testükön volt egy kis fodorszerű bőrlebeny, a fejükön pedig nem egy, hanem két fehér pötty volt. 

Nyilván számtalan alkalommal láttak már ilyen apróságokban eltérő óriáspolipot a kutatók, de ennek a két szakembernek lett gyanús ez a mindegyik különcre ugyanúgy jellemző eltérés. És a végső válasz a genetikai vizsgálat volt: a szövetminta elemzése egyértelművé tette, különálló fajról van szó. Ez a fodros óriáspolip inkább északabbra, hidegebb vizekben fordul elő, de jelenleg még latin neve sincs, annyira új a tudomány számára.

Szóval még egy ekkora állat is el tud rejtőzni a tudomány képviselői elől, pedig bizonyára nem a tengerbiológusokat akarta becsapni azzal, hogy szinte ugyanúgy néz ki mint a másik fajba tartozók. Én el is gondolkodtam rajta, vajon az eddigi kutatásokat hogy nézik át a biológusok, hiszen az eredményeket nem egy, hanem két faj vizsgálatából kapták... A tanulság az, hogy ha a tengerkutatásra teszi fel valaki az életét, soha nem tudhatja, milyen meglepetésekkel szembesül.

0 Tovább

Az Everglades királya

Szemtől-szemben egy aligátorral.

Én tudom, hogy mindig egyre nagyobbat kell villantani, de bármennyire szeretem a látványos búvárfotókat, valahogy nem mernék együtt úszkálni egy aligátorral.

A floridai Everglades mocsár kétes hírű ragadozói kétségkívül látványosak- vagy akár úgy is mondhatnánk, lenyűgözően ijesztőek.

Szererncsére helyettünk merészkedett közéjük Lee Burghard, és fantasztikus felvételeket készített.

Paradise Found: King of the Everglades from Lee Burghard on Vimeo.

0 Tovább

A házasságok a mélyben köttetnek

Floridai búvártúrának indult, esküvő lett belőle.

A brit hadseregben őrmesterként szolgáló Thomas Mould még 2013-ben vett részt egy tréningnek induló túrán a tengerentúlon. A floridai merüléseket az Amoray Dive Resort szervezte a katonák számára, ám az egyik helyi oktató, Sandra Hyde és Thomas különösen jó viszonyba került.

Noha a fiatal brit katona talán úgy gondolta, másféle fogás vár rá a víz alatt, ő akadt horogra- és ezt még csak nem is bánta. Kapcsolatban maradtak Sandrával, többször is meglátogatták egymást, aztán végül megkérte a lány kezét. Töprengtek rajta, hogy Angliában egy régi templomban tartsák-e a kézfogót, végül a megismerkedésüket felidézve, maradtak a víz alatt házasságnál.

A ceremóniára a Florida Keys tengeri nemzeti parkban, a Molasses Reef színes halserege által körülölelve került sor. A fiatalok házasságának a híre bejárta az egész világot, de ők nem ennek ellenére sem maradnak a napfényes Floridában- Angliában képzelik el új, közös életüket.

0 Tovább

Meglett a Jane Miller

Tragikus sorsú hajó roncsára bukkantak a Lake Huron mélyén.

roncs

A Nagy-tavak sok titkot rejtenek a felszín alatt is. A Kanada és az Egyesült Államok között elhelyezkedő Felső-, Michigan-, Huron-, Erie- és Ontario-tó igazi történelmi helyszínnek számít. Itt Európában nem is feltétlenül tudjuk, mekkora jelentősége volt a tavak által biztosított vízi útvonalaknak a két ország életében.

Az évszázadok alatt nagyon sok hajó veszett oda, és mostanában egyre újabb roncsokat fedeznek fel. Egyrészt fejlődik a búvártechnika, jobbak a szonárok is. Másrészt sok olyan lelkes búvár is van, aki idő és pénzt nem sajnálva önállóan is folytatja a kutakodást a Nagy-tavak mélyén, hogy azok történelmének tanúit megtalálja.

A Jane Miller 1881. novemberében süllyedt el a Huron-tóban, a kanadai Ontario közelében. A viharba került hajó a fedélzeten tartózkodó mind a 28 embert magával rántotta a hullámsírba. A 24 méter hosszú hajó viszonylag újnak számított, alig két évvel korábban bocsátották vízre, és rendszeresen szállított utasokat illetve árut Collingwood és Manitoulin-sziget között. 

roncs

A helytörténészek számára fontos felfedezésről van szó, mert annak idején ezek a kis hajók kötötték össze a Manitoulin-szigetet a külvilággal. A roncs további vizsgálata olyan dolgokat mutathat meg a 19. század második felének mindennapjaiból, amik nagyon érdeklik a régészeket. A Jane Miller igazi időkapszula, ráadásul helyben is készült, Little Current városában.

A roncs a felvételek alapján egyenesen áll, és ahhoz képest, hogy 136 éve van a víz alatt, egyben is maradt. Egy kivételével valamennyi mentőcsónak a hajó testén van még, mint ahogy a főfedélzeten levő kabinokba is be tudtak nézni a búvárok. A kormánylapát erősen el volt fordulva, a hajócsavarról két lapát is letört, tehát talán manőverezni próbált, és a hajócsavar még forgott, amikor a fenékre ért. 

Jared Daniels, Jerry Eliason és Ken Merryman búvárok fedezték fel a Jane Millert, aminek árboca csak 23 méterre van a tó felszínétől. Nem úsztak be a roncsba, mert arra nem volt engedélyük, viszont benézve emberi maradványokat láttak. A roncs pozíciója nem nyilvános, amíg a hatóságok nem döntenek a továbbiakról.

A roncsot még a nyáron felfedezték, de csak az elsüllyedés 136. évfordulóján hozták nyilvánosságra a megtalálását. Merryman az egyik helyi roncskutató társaság alapítója, és nagyjából húsz roncsot fedezett fel a tavakban. Elmondása szerint az viszont mostanában ritkább, hogy különleges felszerelés nélkül merülhető roncsokat találnak- ám ma már a mélyebben levők sem számítanak elérhetetlennek.

0 Tovább

A merülés felszabadít

Búvárkodást oktat egy lábait elvesztett veterán katona.

Chris Middleton alig múlt 17 éves, amikor belépett a brit seregbe. Három év múlva Afganisztánban egy bomba robbanása súlyosan megsebesítette. Túlélte, de két lábát elvesztette. Nehezen birkózott meg azzal, ami rá várt, hiszen ettől a naptól kezdve élete alapvetően megváltozott. 

Komoly irodalma van ma már annak, hogy a harcteret megjárt, súlyos testi és lelki sérülésekkel hazatérő veteránok milyen traumákkal küzdenek. Sokan nyúlnak az italhoz- Chris sem volt kivétel. Sokáig nem akart szembenézni vele, hogy neki is problémája volt, nem akart beszélni róla, min ment keresztül.

A búvárkodás lett számára az a gyógymód, ami sokat segített felépülésében. A tenger szerelmese lett, imádja a nyugalmat, a szabadságot, s azt, hogy lábak nélkül is lebeghet, a többi búvárral együtt kalandozhat a víz alatt. Olyannyira beleszeretett a merülésbe, hogy maga is oktató akart lenni. 

Mostanra pedig már ő segít poszttraumás stresszel küzdő embereknek, akiket megismertet a búvárkodással. A Depthterapy olyan civil szervezet, ami sebesült, problémákkal küzdő veteránok búvároktatásával foglalkozik, és itt dolgozik Chris. A videót nézve látható, milyen magabiztossággal, profizmussal oktat, s így tényleg saját maga lesz a példa a hozzá hasonlókon átment veteránok számára. 

0 Tovább

Bringás búvár

Furcsa rekordot döntött egy indiai búvár.

Korán kapta a karácsonyi ajándékot két indiai barát: az egyik repülésben állított fel nemzeti rekordot, a másik pedig víz alatti kerékpározásban lett világcsúcstartó.

Számomra az utóbbi az érdekesebb, természetesen. A búvárbringázásról láttam már pár meglehetősen kínos videót, ugyanis sajnálatos módon a víz alatt az úszás sokkal hatékonyabb formája a haladásnak, mint a futás vagy a biciklizés. Nishant Patel talán alkalmasabb volt a legtöbb próbálkozónál, mert rutinos kerékpáros, downhill szakágban.

Egy edzés során, tavakon áttekerve jutott eszébe, víz alatt is lehetne biciklizni. Másfél évig készült medencében, hogy aztán a tengerben már ne legyen gond. A Bengáli-öbölben került sor a rekordkísérletre, méghozzá közel 33 méteres mélységben. 100 métert 6 perc 47 másodperc tett meg, ami jelzi, még egy jó kerékpárosnak sem kis feladat a felszínen jelentéktelen távolság letekerése. (Ami a videón inkább reménytelen küzdelemnek és kínlódásnak tűnik egy biciklit meglovagolva.)

Ez lett a rekordok nyilvántartója szerint a legmélyebb és leggyorsabb búvárbringázás. Persze, mint sok más csúcsnak, ennek sincs sok gyakorlati haszna, de azt elhiszem, hogy egy embernek kellemes érzés lehet ilyesfajta teljesítménnyel büszkélkedni- aztán visszatérni a szokásos hétköznapokhoz, de már rekorderként. 

0 Tovább

A legnagyobb hajótemető

Újabb remek videót találtam a Truk-lagúna roncsairól.

A Truk (avagy Chuuk) lagúna mélye valóságos hadiflottát rejt. Bár már a blogban is írtam róla, nem tudom megunni az ott készült jobb videókat, ugyanis olyan messze van, többségünk számára annyira elérhetetlen, hogy minden ilyen tud érdekeset mutatni.

A második világháború egyik legpusztítóbb tengeri ütközetének áldozatai voltak azok a japán hadihajók (sőt, még repülő és tank is van a víz alatt!), amelyek ma nem kevés búvárt vonzanak. Persze a mélység miatt felkészült, rutinos búvár számára tudnak igazán nagy élményt nyújtani a beúszások- már csak ezért is egyszerűbb a videókat megnézni...

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog