A kárhozat útja

Még frissek az élmények, térjünk hát vissza a múlt heti vörös-tengeri szafarira. Ezúttal egy kevésbé örömteli dologról osztanám meg a gondolataimat.

Több, mint tíz éve járok Egyiptomba búvárkodni, és sajnos nem lehet nem észrevenni azt, hogy sok helyen vannak letört, elpusztított, halott koralltömbök. Főleg akkor voltak csúnya esetek, amikor még horgonyoztak a hajók, és amikor túl közel kerültek a zátonyhoz, akkor a nehéz horgony egész sávban tarolta le a korallokat. Manapság is előfordul, hogy a kapitány a búvárok kedvéért kockázatot vállal, amire aztán ráfizet, de ennek árát főleg az élővilág fizeti meg. Én a magam részéről inkább úszok plusz tíz métert a víz alatt, és ezzel a héten nem is volt semmiféle gond.

Ám nem egy elsüllyedt búvárhajó roncsánál merültem már (ezen túrán például kettőnél), ami jelzi, néha a természet is "törleszt". De ez persze édeskevés ahhoz képest, mi minden kárt lehet okozni nekünk, embereknek. Mi ezen a túrán is felhívtuk mindenki figyelmét az óvatosságra, és a csapatunk szerintem szépen is viselkedett ahhoz képest hogy jórészt fotósok voltunk, de érezhető a jele annak, hogy a népszerű pontokon nagy terhelésnek vannak kitéve a zátonyok. Még talán jó is az, hogy visszaesett a turizmus, hiszen sokkal kevesebben merülnek most a Vörös-tengerben, egy kicsit regenerálódhat az élővilág, aminek vannak is jelei. Sok szépet láttunk, óriási élményeink voltak, hiszen egy túrán volt cápa, delfin, teknős páraknak, panaszra okunk nem lehet.

Persze a letört korallok újjáéledése viszont egészen más tészta. Csodák nincsenek, és csak bízni lehet benne, hogy a tenger majd szép lassan jóvá teszi azt, amit mi, emberek elrontottunk. Mi pedig igyekezzünk úgy tengerre szállni, hogy mindig szem előtt tartjuk az óvatosságot. Ezért is készítettem az alábbi fotót "a kárhozat útjáról", egy zátony faláról, ahol egy vélhetően rossz helyen ledobott horgony egész sávban törte-zúzta a korallokat, hallottá téve a színpompás élőhely ezen részét.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Egyiptom másik arca

Tahrir tér és a Vörös-tenger víz alatti világa- micsoda kontraszt!

Volt szerencsém egy hétig a Cassiopeia hajón lakni és onnan sokat merülni a napokban Egyiptomban. Gyorsan össze is foglalnám az aktuális tapasztalataimat, és pár képet is megosztanék a túráról.

Az utazás nagyjából úgy zajlik, mint az utóbbi években zajlott: szerény színvonalú szolgáltatást nyújtó charterrel repültünk, Egyiptomban a tengerparton nem fogadtak vészes állapotok egyáltalán, de az látszik, hogy kevés a turista. Mi délebbre, Marsa Alamba buszoztunk, hogy hajóra szálljunk és merüljünk öt napon át.

Bár volt internet is a hajón, tudatosan nem néztem a híroldalakat. A napirendem legfontosabb része az volt, hogy felkeltem, meghallgattam a merülés előtti eligazítást, vízbe mentem, aztán evés és merülés, felváltva egészen az éjszakaiig. Mert errefelé naplemente után is merülni szokás, hiszen a tenger élővilága olyankor egészen más, aktívvá válnak bizonyos ragadozók, a halak alszanak, felbukkannak apró rákok, van mire rácsodálkozni.

Egy-két roncs és szép, fényjátékos üregek dobták fel a hetet, de a Vörös-tenger igazi "sztárja" a tenger élővilága. Hihetetlen, hogy míg a közelben levő sivatag olyan kihalt, a mélyben igazi színpomás korallzátonyok vannak. Sokat fotóztunk, és elhúzódtak a merüléseink, hiszen nem fáztunk a 28-29 fokos vízben.

Az út egyik fénypontja az Elphinstone zátony volt, ahol mélyen alattunk pörölycápák úsztak el- nagy élmény volt, de fotózni máshol tudtunk igazán. Annyi téma volt, halak és halrajok, barlangok és búvárok, roncsok és maradványok. Néhány kedves képemből osztok meg egy csokorra valót...

Búvár egyiptom vörös-tenger

Búvár egyiptom vörös-tenger roncs

Búvár egyiptom vörös-tenger 

Vörös-tenger tűzhal

Búvár egyiptom vörös-tenger bohóchal

Vörös-tengeri és más víz alatti fotók Facebook-oldalunkon!

0 Tovább

Búvárhumor

A kandi kamerás videók közül jobban szeretem az igazán ötleteseket, ahol tényleg valami váratlan fordulattal viccelik meg az áldozatokat. Bizonyára van ilyen búváros jelenet több is, de én most ezt a piranhásat találtam meg, ami szerintem meglehetősen szórakoztatóra sikeredett, morbiditása ellenére.

Persze itt is csak azokat lehet megtréfálni, akik a rémfilmekből tájékozódnak a ragadozók szokásait illetően, de mivel ők vannak többségben, bizonyára bőven akadt potenciális alany a parkban sétálók között.

További víz alatti érdekességekért, videókért, képekért látogass el Facebook-oldalunkra!

0 Tovább

Búvárfotózás: utómunka

Az elkészült víz alatti képeinkből kiválogattuk a legjobbakat, de még mindig van egy lépés amit nem hagyhatunk ki: az utómunka.

Manapság szinte fogalommá vált a "fotosoppolás", vagyis a Photoshop nevű szoftver gyakori emlegetése. Tisztázzuk gyorsan, aki a képeit korrekt módon feljavítja, az nem csaló, és ez a szoftver sem elég ahhoz, hogy rosszul komponált, elmosódott képeinkből díjnyertes fotókat varázsoljon. A Photoshop csak egy eszköz, és még csak nem is az egyetlen, amit az amatőr használhat.

Meg kell jegyezni, hogy a Photoshop meglehetősen drága program, és éppen ezért legálisan kevesen használják. De az is tény, a számtalan igazán összetett lehetőségének a töredékét sem szokták kihasználni az amatőrök, ezért egészen nyugodtan lehet helyette más, ingyenes alternatívát keresni.

Általános képnézegető és nagyon egyszerű képmódosító szoftvernek ott van például az IrfanView. Lehet a képeket vágni, átméretezni, állítani a kontrasztot, némileg a színeket. Ezek gyakran elegendőek egy gyors utómunkához. Lényegesen nagyobb tudású és szintén ingyenes a GIMP, amivel a hozzáértők egészen komoly utómunkát is elvégezhetnek. Fizetős, de a PhotoShopnál olcsóbb és nagyon jól használható a Lightroom vagy a Paint Shop Pro.

Kezdjük azzal, mi az, amit feltétlenül érdemes megcsinálni a képünkkel! A legtöbb esetben szükség van kisebb-nagyobb vágásra. Ez lehet csak egészen apró korrekció, amikor véletlenül picit belógó, oda nem illő dolgot vágunk le a kép szélén, de az is előfordul, hogy csak a kép egy kis részére van szükségünk, és nagyobbat vágunk. Mindig az eredeti képből kiindulva dolgozzunk, ne méretezzük át előtte! Így egy 6-10 megapixeles képből erős vágás után is maradhat 2-3 megapixeles kép, ami még jól használható. A vágás előtt enyhe forgatást is alkalmazhatunk, ha úgy érezzük, a kép valamelyik irányba "dől", bár ez a víz alatt nem mindig olyan egyértelmű mint a felszínen, ahol a horizonthoz lehet igazodni. Ügyeljünk rá, hogy a képen végül csak a főtéma maradjon, abból viszont ne vágjunk le semmit. Néha bizonyos részleteket is csak vágással tudunk kihangsúlyozni, például egy hal feje van a képen, de minket csak a szeme érdekel, akkor vágjuk ki azt.

A képen utólag érdemes kontrasztot állítani, általában ugyanis a kompaktos felvételek kicsit tompák. Lehet a fehéregyensúlyt is korrigálni, így lehet a kékes képekre több színt csempészni. De ezzel bánjunk óvatosan! Sokan követik el azt a hibát, hogy túlságosan pirossá teszik a képet, ami legalább annyira rossz, mint a túl kék. Egyébként ha nem volt külső megvilágítás és mélyebben voltunk, szinte képtelenség visszahozni a pirosas színeket, ne is erőlköldjünk. A kép ilyenkor esetleg hatásosabbá tehető azzal, hogy fekete-fehérré konvertáljuk, a roncsok gyakran lesznek így drámaibbak, látványosabbak.

Érdemes kiismerni az általunk használt szoftver lehetőségeit, a különféle színcsatornák állításának módjait, a színezést, a szűrőket, utóbbiak közül például hasznos lehet az élesítés (itt se essünk túlzásba, bár ez nagyjából minden utómunkára elmondható). Azt mondják, ha a kép alapvetően nincs elrontva, 5-10 perc alatt lehet belőle szebbet csinálni, egy kis vágással, kontraszt állítással, színegyensúly módosítással és élesítéssel. Érdemes meg esetleg a becsillanásokat kiretusálni.

Amikor minden képen órákat kell dolgozni, hogy legalább egy picit vállalható fotó legyen belőle, akkor bizony a víz alatt dolgoztunk rosszul. Ahogy fentebb írtam, semmilyen csodaszoftver nincs, amivel utólag "varázsolhatnánk"- gyakoroljuk és tanuljuk a búvárfotózást addig, amíg jó eredményeket nem kapunk már odalenn.

Mielőtt közzé tesszük a fotót, ne feledjük átméretezni. A közösségi oldalakon, fórumokon 800-1000 pixelnél nagyobb képeket megosztani értelmetlen, és ilyen kis méret esetén nem nagyon kell attól tartani, hogy valaki "lenyúlja" fantasztikus fotóinkat. A kép sarkában el lehet helyezni a készítő nevét, de ne legyenek illúzióink, amit feltöltünk, azt viszontláthatjuk máshol, akár a nevünk levágásval. Kár ezért a kép közepére nagy vízjeleket tenni, csak a saját fotóinkat rontjuk vele. Aki annyira fél, hogy valaki szörnyű dologra használja a fotóit, ne ossza meg őket, de nekünk, amatőröknek alapvetően öröm, ha sokan dicsérik a fotóinkat, tehát bátran mutassuk meg, mit sikerült összehozni a víz alatt. Amikor valaki olyan magas szintre jut, hogy képei dollárezreket érnek, akkor majd töprenghet más megoldáson, de ilyen búvárfotósból az egész világon kevés van. A lényeg, hogy az aránylag kis méretben feltett képeinket úgyse tudják újságokban lehozni, tehát nagy veszteség nem érhet.

Ha nyomtatni szeretnénk a fotóinkból, akkor viszont a létező legnagyobb felbontásút használjuk fel hozzá- na ez az, amit soha, sehova ne töltsünk fel, csak őrizzük meg az archívumban, és ebből készítsük a megosztott kisebb méretű verziókat. Látni fogjuk, papíron minden kicsit máshogy néz ki, erre az utómunka során is lehet figyelni, de mivel egyre kevésbé nyomtatunk fotókat, ez általában ma már nem olyan fontos szempont.

Végül essék szó arról, mi az, amit teljesen etikátlannak szoktak tartani az utómunkában. Nos, elsősorban az inkorrekt, ha a képen eredetileg nem szereplő részleteket helyezünk el, vagy ha kiretusálunk oda nem illő dolgokat. Ha nem volt búvár a cápa mellett, ne is illeszünk be oda, ha ott volt egy korall a teknős előtt, hagyjuk is ott. Efféle képekkel igazán magunkat csapjuk be, a mai fotódömpingben nehéz ilyen módon manipulált képekkel villogni, a legtöbbször ezt ki is szúrják. Bosszankodhatunk utólag, hogy milyen jó lett volna egy modell képre, de ne így oldjuk meg, hanem legközelebb hasonló helyzetben a víz alatt jusson eszünkbe, és kérjünk meg valakit hogy modellkedjen nekünk. Erre hosszú távon sokkal büszkébbek lehetünk majd, mint a manipulált fotóra...

(Az első az eredeti felvétel, a második a vágott és némileg módosított kép.)

Szeretnél többet tudni a búvárfotózásról? Nézz be Facebook-oldalunkra!

0 Tovább

Férj a víz alól

Mire nem jó, ha valaki ért a búvárkodás tudományához?...

Egy amerikai katona, Hyrum Bronson százados a légierő kötelékében szolgált Afganisztánban. A hazatérésre készült, felesége, Bethany örömmel hallotta hogy hamarosan újból láthatja a katonát családja, de azt nem tudta, hogy Bronson százados némileg korábban érkezik. Ő pedig úgy döntött, nem is szól előre, tehát megtudakolta, merre jár majd a család, és amikor felesége és a gyerekek a tengerpartra mentek fürdőzni, a víz alatt lopakodott közel hozzájuk. Aztán váratlanul kiemelkedett a tengerből, és mondani sem kell, Bethany szava elakadt a meglepetéstől. A megható videót rengetegen osztották meg az interneten (lassan hétszázezer megtekintésnél jár!), és én is bővítem ezek sorát...

További kalandok, fotók és élmények a víz alól - látogass el Facebook oldalunkra!

0 Tovább

A Lagoa Misteriosa panorámája

Egészen különleges módon nézhetünk szét a karosszékünkben ülve a Lagoa Misteriosa, azaz Rejtélyes lagúna nevű tó mélyén. Ez Brazília legmélyebb barlangja, 220 méternél is többet lehet ereszkedni amíg valaki a fenekéig ér- ez a magyarázata annak, miért nevezik titokzatosnak ezt a "feneketlen" víznyelőt.

A kristálytiszta vízben a búvárok a képzettségüktől függően mehetnek egyre mélyebbre, bár a fenekét elérni csak a legkiválóbb technikai búvároknak van esélye. Azért a többiek sem unatkoznak, mert már egészen sekélyen is nagyon érdekes a látvány.

Ennek jó bizonyítéka az alábbi lélegzetelállító panorámafelvétel-sorozat, ami több mélységi szinten mutatja be a merülőhelyet 4-18 méter között.


Mysterious Lagoon 2 in brazil

Érdekelnek a víz alatti világ további érdekességei? Nézz szét Facebook-oldalunkon!

0 Tovább

Paris, a celebbúvár

Meglepő, hogy elég sok híresség búvárkodik, de ha azt kéne eldönteni, kinek jut közülük a legtöbb médiafigyelem, biztosan Hilton kisasszony lenne a nyerő.

Akár jó, akár nem, minden érdekesnek számít, ami Paris Hilton munkásságával kapcsolatos. Az is, ha kipróbálja a búvárkodást, aztán ha később beleszeret a merülésbe és egy búvárhajó fedélzetén fotózzák le, és így tovább. Hogy miért pont ő? Nagy kérdés. A búvárkodást űző celebek többsége pont szeret kicsit eltűnni a reflektorfényből (lássuk be, ez a tenger mélyén, maszk mögött nem is lehetetlen), de Paris körül mindig van pár fotós.

Már az első képsorozat sem volt akármi. Nem emlékszem az akkori partnere nevére (vajon a szőke celeb igen?), de a képet fel tudom idézni, ahol Paris nagyon fontosnak gondolta azt, hogy derékig vízben állva, palackkal a hátán egy stílusos napszemüveget viseljen. Az értelmét ne keressük, a képek magukért beszélnek. (Mondani sem kell, nem egy eldugott ponton merülgetett, hanem Hawaii szigetén.)

Paris Hilton búvár

Még a víz alatt is pózolt egy kicsit a kamerának az új kalandra vágyó hősnő, de az ember azt gondolhatta, na bumm, megvolt a heti téma a bulvár (nem pedig a búvár) magazinoknak, letudta ezt a programot is.

Paris Hilton búvár

Ám később aztán a Twitterén újabb búvárfotókat osztott meg nagy számú követőjével, és az embernek már-már az az érzése támadt, hogy tényleg búvár lett belőle. 

Paris Hilton búvár

Végülis mind így kezdjük: egyszer teljesen kezdőként, a lelkesedés által hajtva vagy mások biztatására belevágunk, és aztán elkezdünk rendszeresen merülni járni. Azt hiszem, Paris Hilton számára mindez nem anyagi kérdés...

Paris Hilton búvár

Tavaly év végén pedig újabb képsorozatot láthattunk számos helyen megosztva, a híresség ismét Hawaii szigetén bukkant fel neoprénruhában, ezúttal már egy teljesen szokványos búvárhajó fedélzetén.

Paris Hilton búvár

És itt is készült víz alatti fotó, igaz, ezt talán pont nem kellene megosztani, mert ha lehet, odalenn nem kéne fogdosni semmit- ha igen, akkor sem illik képeket kitenni róla. 

Paris Hilton búvár

Mit is mondhatnék? Ez a bejegyzés a sok Paris Hilton-képpel hosszabb lett, mint az, amit Hans Hass munkásságának szenteltem, de valószínűleg jóval kevésbé tartalmas. Mindez persze nem tragédia, ez éppen úgy kapcsolódik a kedves hobbinkhoz. A jelenségen el lehet gondolkodni, például azon, hogy a búvár hírességekről készült képek többeknek csinálnak-e kedvet a merüléshez? Vagy ez abszolút bulvártéma, és csak női magazinokba való töltelék? Nem tudom.

Azt viszont látom, hogy ezeken a képeken a bulikról híres celeb nagyjából ugyanolyan fegyelmezett emberként viselkedik, mint bármilyen más normális búvár. A víz alatt egészen mást jelent, ha kalandról vagy élményről beszélünk, mint amikor valaki partiról partira jár. Ha nem írom le, hogy ezeken a képeken ki van, alig páran ismernék fel. Még az is meglehet, hogy a felszín alatt Paris is csak annyi, amennyi: valaki, aki élvezi a súlytalan lebegést, a tenger élővilágának látványát. A golfos Tiger Woods, aki szintén búvár, így fogalmazott: "A halak nem tudják, ki vagyok." Talán időnként még a magazinok királynőjének is szüksége van erre az élményre?

Persze ezt igazán akkor lehetne eldönteni, ha összefutnánk vele egy búvárhajón. Azért nem hiszem, hogy mostanában fog bejelentkezni egy túrára ahol én is jelen leszek, így marad nyitott a kérdés. Egyszerű búvárként csak azt mondhatom, szeresse a merülést, lelje kedvét benne, és ne bánja, ha egy lesifotós sincs a közelben, amikor búvárkodni indul...

További érdekességekkel, búvárkodással kapcsolatos hírekkel, képekkel várunk Facebook oldalunkon.

0 Tovább

Búvárfotózás: képelemzés

Vettünk gépet, el is készítettük első felvételeinket, majd ezeket a számítógépünkre letöltve nekiláthatunk a képek elemzéséhez. Ezt a lépést ne hagyjuk ki, nagyon fontos, ha valóban tovább akarunk fejlődni!

Az első fontos dolog az, hogy nagyon lényeges nekünk magunknak őszintén, kritikusan végignézni a képeinket. Ami nem elég jó, az nem elég jó, slussz, nem kell keresni a mentségeket a kicsit életlen, kicsit elmosódott képekre, vagy amiből kilóg a főtéma. Inkább koncentráljunk arra, mi miért lehet rossz.

Először is az élesség. Már korábban írtam, hogy gyakori a képek bemozdulása, ha a zársebesség lassú. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, a képnézegetők többségében van lehetőség az ún. EXIF információk megtekintésére, ez gyakorlatilag a kép készítésének adatait tartalmazza. Megnézhetjük a zársebességet, a rekeszt, az érzékenységet többek között. Ha itt a zársebesség (shutter) mellett 1/60-nál nagyobb értéket (1/30, 1/15, 1/8, stb.) láthatunk, akkor ez jó eséllyel magyarázatot is ad az életlenségre.

Az is előfordul, hogy az automata fókusz nem dolgozott jól, és a kis kijelzőn még használhatónak tűnő fotó a valóságban életlen. Nincs jobb szó ezeknek a képeknek a kezelésére: kuka. Pont az ilyen okok miatt egy témáról lehetőleg több képet készítsünk ugyanabból a szögből, mert könnyen lehet, hogy jelentős különbségek lesznek. Ha éles is a kép, nem mindegy, hol. A főtémának kell annak lennie, nem pedig az előtérbe belógó korallnak, vagy a hátul heverő kőnek. Alapszabály az is, hogy a szemnek kell élesnek lennie, ha valamilyen élőlényt fotózunk. Csak azokat a képeket tartsuk meg, amiken a főtéma éles (állatnál a szeme), nem mozdultak be, nincs levágva fontos része a főtémának.

A témáknál szót kell ejtsek arról, hogy úgyse fogadja meg senki a tanácsot, hogy az aránylag lassú kompaktokkal ne fotózzon gyorsan mozgó halakat- mindenki próbálkozik, én sem voltam és vagyok kivétel. A végeredményt látva pedig igazolhatjuk az alapszabályt, hogy bizony ez ezekkel a gépekkel nem működik: hacsak nincs nagy mázlik, épp elforduló vagy képből kiúszó halakból lehet egy "szép" kollekciónk.

Gyakran láthatjuk hóeséshez hasonló becsillanások sokaságát a fotókon. Ennek oka az, hogy a vaku fénye a felkavart vagy eleve ott levő lebegő részecskéken megcsillan. Ha a víz zavaros, csak nagyon közeli témát érdemes vakuval fotózni, és persze sokat jelent az is, ha mi magunk nem kavarjuk fel az aljzatot. Ha mégis óvatlanok voltunk, érdemes más témát keresni, mert ilyen körülmények közt nehéz jó képeket csinálni.

Búvár fotósAmennyiben a kép utólag nagyon színtelennek tűnik, szinte biztos, hogy egyszerűen túl távolról fotóztuk, és a vaku hatástalan maradt, vagy pedig nem állítottunk fehéregyensúlyt. Egy kicsit lehet ezen javítani utómunkában, de a reménytelenül kékes képeken az sem segít. Ahogy írtam korábban: közelebb, közelebb, közelebb! Ha a kép kiégett vagy túl sötét, akkor elrontottuk a manuális rekesz és zársebesség beállítást, vagy a gép nem volt képes a szélsőséges körülmények között dolgozni. Egy kis rutinnal hamar kitapasztaljuk, milyen fényviszonyok között kár elkezdeni fotózni, pl. roncsok belsejében vaku nélkül nem sokra megyünk.

A kompozíciós hibák is gyorsan kiderülnek, ha rossz helyen van a téma, felülről fotóztuk, zavaros a háttér, stb. Ha a kép éles, el lehet tenni emlékbe, de ami nem néz ki jól, az akkor sem jó kép, ha kedves a szívünknek... Érdemes jobb fotósok képeiből tanulni, a facebookon rengeteg búvárfotós csoport van, de nálunk is tartanak víz alatti fotós képzéseket. Aki már biztonsággal merül, pár fotós merülésen is túl van, sokat tanulhat az ilyenekből.

Egyébként sem szabad megsértődni a javító szándékú kritikáktól. Nem az segít, aki ész nélkül dicsér mindent, hanem az, aki rámutat a hibákra. Értékeljük azt, ha egy rutinos fotós rászánja az időt a képeink elemzésére, kritizálására, még akkor is, ha eleinte kevés sikerélményben lesz részünk. Mindenki így kezdi...

Szeretnél látványos víz alatti fotókat látni? Nézz szét Facebook-oldalunkon!

0 Tovább

Próba a rézsisakkal

Nem mindig volt a búvárkodás olyan könnyed, a többség számára kedvtelésből űzött tevékenység, mint manapság. Nagyon hosszú ideig szabadtüdővel merültek alá azok, akik a víz alatt dolgoztak. Mivel nem volt maszkjuk, nem láttak túl sokat odalenn, csak annyi levegőjük volt, amennyivel a tüdejükben lemerültek, és ezért igencsak kockázatos foglalkozás volt annak idején a búvárkodás.

Nagyon komoly újításnak számított az, amikor képesek voltak a felszínről levegőt juttatni a búvárhoz, aki ezek után sokkal tovább maradhatott a mélyben- sajnos ezzel viszont együtt jártak másféle kockázatok, a dekompresszióról például nem sokat tudtak, így nem egy búvár sérült meg súlyosan a felemelkedés közben.

Ám veszélyek ide vagy oda, sok helyen a búvárkodás volt a leginkább jövedelmező munka. Görögországban például a szivacsokért merültek alá már az idők kezdetétől, eleinte ott is csak szabadtüdősök dolgoztak, később pedig váltottak a rézsisakos nehézbúvár felszerelésekre. Ezekkel a mozgás meglehetősen nehézkes volt, a munkavégzés mégis sokkal hatékonyabbnak bizonyult.

Ám szépen lassan először a szivacsok tűntek el, aztán pedig a szintetikus szivacsok elterjedése miatt szorult vissza ez a tevékenység. Ma pedig már a szivacshalászok sem a rézsisakos felszerelést preferálják, sokkal jobban szeretik a könnyebb mozgást biztosító megoldásokat. De a görögök büszkék a hagyományaikra, és még múzeuma is van a szivacsbúvároknak például Kalymnos szigetén, ahol a legkomolyabb múltja van ennek a hivatásnak.

A görög búvárkodás egyik legendás alakja, Alexis Papadopoulos elsősorban könnyűbúvárként merült, ilyen technikával készítette filmjeit már évtizedekkel ezelőtt. Ám egyszer készített filmet a rézsisakos búvárkodásról is, és ennek kedvéért csinos lánya, Christina vette magára a nehéz búváröltönyt. A felvételek jól illusztrálják, hány ember segítsége volt szükséges annak idején ahhoz, hogy valaki lemerülhessen- egy mai könnyűbúvárnak ez sokkal könnyebben megy. 

De a lényeg, a borzongató érzés a víz alatt valószínűleg ugyanaz maradt. Hiszen akármit is használunk, idegen közeg számunkra a felszín alatti világ. Furcsa, hogy ennek ellenére ennyi embert vonzanak a tengerek és tavak mélységei...

További kalandok, fotók és élmények a víz alól - látogass el Facebook oldalunkra!

0 Tovább

A legócskább cápafilmek

A minap olvastam, megint valami bődületes marhaság bukkan majd fel a másodvonalbeli tévécsatornák műaorán: a cápák majd a tornádóból fognak támadni, a címe Sharknado... 

Ezek a blőd baromságok mostanában évről évre felbukkannak itt-ott, az Asylum nevű Zs-kategóriás filmszemét-gyártó garázscég ontja őket. Az ő kezükből kerültek ki mostanában mindenféle olyan "mesterművek", mint a Sand Sharks, a 2-Headed Shark Attack, a Mega Shark vs. Crocosaurus... Semmiféle komolyan vehető dolog nincs ezekben a filmekben, ostoba történetek, máshonnan kikopott színészek, gagyi effektusok fémjelzik őket. Tipikus, hogy a cápák nagymacskákra emlékeztető morgással vetik rá magukat a szerencsétlen áldozatokra. A homokban "úszó" cápák sztorija volt talán mind közül a leggázabb, bár erős a konkurencia...

De nem kell azt hinni, hogy mások korábban nem csináltak vacak cápás horrorokat. Az egyik közülök a Deep Blue Sea (Háborgó mélység) 1999-ből, ami még egy-két ismertebb arcot is felvonultatott a vásznon, mint például Samuel L. Jackson. Talán az átlagnál több pénzt költöttek az effektekre is, de ez igencsak elfecsérelt pénz volt, mert a végeredmény semmivel sem vehető komolyabban, mint a fenti darabok. Látványos ökörség az egész szuperintelligens cápákról, akiknek komplex haditerveit egy igazi generális is megirigyelhetné.

Volt egy cápafilmes sorozat, a Shark Attack 1, 2 és 3, ami közepes vagy gyenge filmekből állt, és az elsőben tulajdonképpen még érdekes is volt az alapszitu: a cápák nem voltak hibásak a támadásokért, és nem is őket mészárolták le, hanem a cápákat emberekre vadító gonoszokat. Aztán később visszatértek a gonosz cápák sztorijához, végül a negyedik film már a Shark Zone címet kapta 2003-ban. Nos, itt már kicsit sem ügyeltek a részletekre: a búvárok helikopterrel indulnak merülni, a vízbe ugrás után egészen más búvárokká válnak, ugyanis a korábbi Shark Attack filmek jeleneteit használták fel. Ez is egyfajta "újrahasznosítás", de értelemszerűen nehezen lehet komolyan venni egy olyan filmet, ahol még arra se vették a fáradtságot, hogy pont a látványos víz alatti jeleneteket ne forgassák le, csak beillesztették máshonnan őket... Sztori? Ugyan már...

Már így is elég sok filmipari hulladékot tettem be, így aztán ahelyett, hogy minden borzasztó cápafilmet betennék (hosszú lenne a lista...), egy régebbi "klasszikussal" zárom a bejegyzést. Az 1984-es Monster Shark a jó példája annak, hogy teljesen vad ötletek nem mostanában pattantak ki a filmesek fejéből: ebben az örökbecsű alkotásban egy polippal keresztezett mutáns cápaszörnnyel kell végezni...

Mit is lehetne mondani ezekről a filmekről? Általában jellemző a cápás felvételek gagyisága: vagy teljesen máshonnan származó, más minőségű cápás felvételeket kombinálnak a legócskább makettekkel, vagy eleve sok gyengécske számítógépes animációt alkalmaznak, ezért aki ilyen filmet lát, biztos lehet benne, a cápák valódi viselkedéséhez semmi köze nincs a jeleneteknek. A másik gond búvárszemmel az, hogy ha valaki víz alá merül, szinte biztosan cápaeledel lesz, pedig a valóság egészen más képet mutat. Az egy másik kérdés, hogy a "fejlődés" már oda jutott, hogy a tornádós meg homokban úszkáló cápák miatt a tengertől kilométerekre sincs már biztonságban senki a filmekben. Sajnos ugyanilyen veszélyeztetett a néző is, aki számos agysejtjével fizet azért, ha időt áldoz ezekre a borzalmakra...

Szeretnél még többet megtudni a víz alatti világról? Böngészd Facebook-oldalunkat!

7 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (220),cápa (142),video (133),búvár (126),fotó (67),baleset (66),híresség (51),környezetvédelem (51),alapok (45),film (43),adria (41),egyiptom (36),barlang (34),szabadtüdős (33),utazás (30),felszerelés (27),retró (27),régész (26),történelem (26),delfin (26),egzotikus (26),magyar (22),sellő (20),teknős (19),munka (19),bálna (19),édesvíz (17),usa (17),videó (15),tanfolyam (14),karib (14),bánya (12),Cápa (12),üzlet (12),kutatás (12),mélytenger (11),polip (10),ausztrália (9),támadás (9),kincs (9),fóka (9),doku (9),manta (9),medence (8),szobor (7),sport (7),szemét (7),tengeralattjáró (7),szafari2014 (7),málta (6),ciprus (6),rekord (6),tél (6),Bali (6),verseny (6),rák (6),cousteau (6),humor (6),szafari18 (6),tudomány (5),florida (5),ausztria (5),ázsia (5),csikóhal (5),rája (5),tintahal (4),hidegvíz (4),szafari2016 (4),múzeum (4),repülő (4),mexikó (4),olaszország (4),jordánia (3),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),skandinávia (3),találkozás (3),karácsony (3),krokodil (2),könyezetvédelem (2),spanyolország (2),hal (2),görög (2),muréna (2),európa (2),csiga (2),magyarország (2),medúza (2),éjszaka (2),bali (1),horvátország (1),bomba (1),balti (1),Florida (1),celeb (1),repülőgép (1),feketetenger (1),hollandia (1),írország (1),egyesült királyság (1),izland (1),könyv (1),bulgária (1),románia (1),korall (1),dubaj (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),uk (1),norvégia (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog