Nedves vagy száraz?

Az árvízi búvármunkák kapcsán már írtam a hideg vízről mint nehezítő tényezőről, de a hobbibúvárok számára is kritikus dolog ez, ha előszezonban akarnak merülni.

Nem meglepő módon a kulcs a búvárruha. (Búvárruha még meleg vízben is kell, mert a víz 25-ször jobb hővezető, mint a levegő, gyakorlatilag pillanatok alatt ki lehet hűlni még lubickoláshoz megfelelő hőfokú vízben is, hát még hidegebben!...) A búvárkodásban nem jártasak számára ez csak "gumiruha", és a kezdő búvárok is általában csak egyfélével találkoznak: ez a neoprén anyagból készült nedvesruha. A neoprént magát 1930-ban fedezték fel a DuPont szakemberei, de hogy ki készített ebből először búvárruhát, sokáig vitatott volt. Jelenleg úgy tartják, egy egyetemi kutató, Hugh Bradner volt az, aki William Bascom javaslatára 1951-ben ebből készített ilyen felszerelést, de az első piaci sikert nem ők aratták, hanem Jack O'Neill. 

Óriási nagy változások nem voltak azóta sem, a habosított neoprén anyagú búvárruhák ma is széles körben elterjedtek és kedveltek. Van belőlük vékonyabb és vastagabb, egész testet fedő overáll vagy rövidruha- mindenki ízlése, igényei szerint válogathat. Mivel egy jó ideje már egy külső nylon fedőréteget is kapnak a ruhák, elvileg bármilyen színűek lehetnének (és a nyolcvanas években volt is mindenféle neonszínű csoda), manapság általában a fekete és a sötétkék az uralkodó szín ezen a téren.

A nedvesruhákkal nincs is semmi baj, ha a tipikus 20 fok feletti vízben végrehajtott 40-60 perces merülésekről van szó. Aki fázósabb, az vastagabb, netán két részből álló ruhát választ, a többségnek általában elég sok helyzetre megfelel egy 5 mm vastag overáll. De ha a víz nagyon hideg, vagy elhúzódik a merülés, akkor a nedves ruhában nagyon lehet fázni. Az ok egyszerű, a névből is kitalálható: ez alá a ruha alá beszivárog a víz. A kérdés csak az, hogy ömlik-e vagy szivárog, mert előbbi esetben folyamatosan újabb adag hideg vizet kapunk a ruhába, magyarán majdnem olyan, mintha nem is viselnénk semmit. Ezért kell a nedvesruhának is nagyon jól illeszkedőnek lennie, viszonylag jól záró mandzsettákkal. Némi víz bejut, és nagyon lassan cserélődik, tehát a test nem hűl le nagyon. Ám a fentebb említett esetekben, nagyon hideg vízben ez sem elegendő.

Ezért találták fel már egészen régen az ún. szárazruhákat, amelyek mandzsettái teljesen zártak, és nem jut be a ruhába a víz. Ezek alá úgy szokás beöltözni, mint mondjuk egy hegyi túrára: vastag aláöltözőt, zoknit vesz fel a búvár, és mivel ezek szárazan maradnak merülés közben, kiválóan szigetelnek. Ezekkel lehet elhúzódó munkákat végezni, ilyenben merülnek a mélytengeri vagy barlangi expedíciók búvárai. A probléma csak az, hogy egy minőségi szárazruha sokkal drágább, mint egy nedvesruha, több odafigyelést is igényel, és a rendszeres karbantartás miatt is többet kell rá költeni. Ha pedig a mandzsetta nem jó, a hideg víz bejut a ruhába és eláztatja a száraz aláöltözőt, akkor bizony pokolian kellemetlen helyzetbe kerül a búvár. (Még egy megjegyzés. Gyakran kérdezik a kezdő búvárok, hogy tényleg bele lehet-e pisilni a búvárruhába- nos, igen, ez lehetséges, de inkább csak nedvesruhába érdemes, mert a szárazban a fent említett okokból több mint kellemetlen végeredménye lehet.) Szárazruhából nem csak neoprén van, hanem másféle anyagúak is, és ezeknek az aláöltözés lehetősége miatt nem kell annyira testhezállónak sem lennie, könnyű megismerni az ilyen felszerelésben merülő búvárokat.

Később pedig megjelentek a félszáraznak nevezett ruhák a gyártók kínálatában. A név ne tévesszen meg senkit: az alapelveiket tekintve bizony nedvesruhákról van szó. Ezek alá is beszivárog a víz, csak éppen sokkal kevesebb, mert jobban zárnak a mandzsetták és esetleg száraz cipzárt is kapnak ezek a ruhák. Mindenesetre én ilyet használok, mert egészen hideg vizekben is jól működik, és az ára egy szárazruháét meg sem közelítette- persze ez típusfüggő, ebből is vannak méregdrágák.

Nedves, félszáraz, száraz búvárruhák

A kezdő búvárnak mindenesetre azt kell a fejébe vésnie, hogy bármilyen ruhát is vesz, annak nagyon jól kell illeszkednie. A többségüknek pont elég egy vastagabb neoprén overáll az elején, természetesen csuklyával ha netán hideg vízbe is megy, később úgyis beszerez majd egy vékonyat is, ha megengedhet magának trópusi búvártúrákat. A szárazruha már nem mindenkinek elengedhetetlen, sőt, a többség egyszerűen nem merül annyit hideg vízben, hogy megérje a beruházás. A félszárazon viszont el lehet gondolkodni, feltéve, hogy jó áron jut hozzá az ember,

Mi a jó ár? Egy 5 mm-es neoprén nedvesruhánál 25-50 ezer között érdemes nézelődni, egy jó félszáraz 60-100 ezer között érheti meg, de ha valaki keveset merül hideg vízben, az overáll mellé megvásárolt vagy bérelt rövidruhával is kiválthatja alkalmanként. A szárazruha nagyjából 150 ezertől indul, de nem ritkák a fél millió forintba kerülők sem. Nem kevés pénz- de aki sokat vagy hivatásszerűen merül olyan körülmények között, annak még ez is megérheti.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Árvízi búvárkodás

A Duna még mindig emelkedik, megfeszített munkát végeznek az önkéntesek és hivatásosok. Több helyen a búvárok bevetésére is szükség volt, és ez nem előzmény nélküli, már több évtizeddel ezelőtt is vettek részt búvárok az árvízi védekezésben. (Akit érdekel, az 1970-ben történtekről itt olvashat részletesen.)

Hozzá kell viszont tenni, ez bizony a nehéz és veszélyes búvármunkák közé tartozik. Nem a mélység a problémás, hanem maga a folyó, mindenképpen kell a biztosítás a búvárnak, és azt sem kell magyarázni, mi történne velük erős sodrásba kerülve. A látótávolság gyakorlatilag nulla. Apró ráadás, hogy még a víz sem túl meleg, most talán 15-16 fokos lehet.

Mit is jelent ez? A búvár a víz alatt pusztán tapogatózva tájékozódhat, és így próbálja megoldani a feladatot amivel megbízták. Sok ezer embernek van valamiféle búvárvégzettsége az országban, de csak töredékük képes a víz alatt ilyen körülmények között dolgozni. Többségünk egyáltalán nem is azért merül, mert munkát akarnánk végezni, tehát fel sem vagyunk készítve az ilyesmire.

Ezért aztán most is azokra a profikra kell hagyni a merülést, akik képesek ezt biztonsággal végezni. A többiek segíthetnek ezer más módon, a homokzsákolással, az ellátással, vagy akár már azzal is, ha nem akadályozzák a munkát, nem mennek bámészkodni és fotózni oda ahol mások dolgoznak és végrehajtják a hatóság utasításait.

A búvároknak pedig minden bizonnyal még bőven az ár levonulása is lesz elég dolguk a folyó mentén, ha lezárul a védekezés, kezdődik a következő árvízre a felkészülés. Hiszen lehet még nagy a víz a Dunában jövőre és a következő években is...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Esti vers

Egy ógörög vers a tengerről, az óceánok világnapjának előestéjén. És persze nem nehéz a víz erejének emlegetése kapcsán a mostani árvízre gondolni- tisztelet a gátakon dolgozóknak!

ANTIPATROSZ
Bárhol tenger...


Bárhol tenger a tenger. Mért vádolni a Hellész-
      pontoszt, Oxeiait s vészteli Küklaszokat?
Rágalom ez csak; mindezeket kikerülve, különben
      hogy veszhettem el én lokriszi öblök előtt?
Partravivő szelekért könyörögj, mert tenger a tenger:
      fekve e sírban, jól tudja Arisztagorasz.

Búvár és roncs

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Szemét a tengerfenéken

Szétnézve a tengerparton, az azúrkék hullámokban gyönyörködve eszünkbe se nagyon jut, hogy a felszín mennyi mindent elrejt. Előlényeket, hajóroncsokat és - szemetet. Sokszor vagyunk úgy, hogy amit nem látunk az nincs is. Pedig nagyon is ott van!

A Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) egy videót tett közzé, amiben a mélytengerben, akár 4000 méteres mélységben dolgozó kutatórobotok felvételeit vágták össze. Ezúttal nem misztikus élőlényeket mutatnak viszont be, hanem az odalenn nyugvó szemetet, ami igen lassan bomlik el.

Mit is lehetne hozzáfűzni ehhez? Engem nem lep meg annyira a videó, hiszen magam is részt szoktam venni tó- vagy tengertisztítási akciókban. Idehaza például Budakalászon merültem szemétért, a Lupa-tavakba hihetetlen dolgokat dobálnak az emberek: a kommunális hulladék mellett gumiabroncsokat, biciklit, háztartási gépet találtunk. De Horvátországban is gyűjtöttem már szemetet a víz alatt, tavalyelőtt például a rogoznicai kikötőben. A merülőpárommal három megtömött zsáknyit vittünk belőle a felszínre, volt ott cipő, játék, gyógyszeres flakon és sok-sok sörösdoboz, üdítős üveg. Mi, magyarok általában is szívesen veszünk részt az ilyen munkákban, velünk együtt még tucatnyi magyar búvár merült alá, feláldozva a nyaralás egyik délelőttjét, de hiába dolgoztunk keményen, még mindig bőven maradt a víz alatt hulladék.

Szóval azért mert valamit nem látunk, attól még nagyon is ott van. Csak a gond az, hogy ha túl sok lesz a szennyező szemétből, egyre kevesebb lesz az élővilágból. Vagyis ez nem teljesen pontos így. A víz alatti állatok rafináltak, beköltöznek az üvegekbe és konzervdobozokba, benépesítik a roncsok zugait. Akár azt is hihetnénk, szemetelni jó, de aztán előkerülnek a műanyag zacskókat lenyelő és elpusztuló teknősök, vagy a mérgezett vízben fuldokló halak, és igazolják, nem az a jó megoldás, ha így tüntetjük el a szemetünket. Majd találnak maguknak más, természetes otthont a halak és a többiek...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Hidegben víz alatt, víz felett

Elsőre furcsának tűnt az ötlet, hogy Horvátország után ne hazafele vegyük az irányt, hanem célozzuk be Ausztriát. A Grüner See még éppen volt annyira magas, hogy érdemes legyen ott merülni, a kitérő kilométerben nem volt vészes, inkább csak az lehetett kérdés, a mostani bánatos időben van-e értelme esőben merülni egyet ott.

De az időjárásra úgysem tudunk befolyással lenni, tehát Pag szigetről Szlovénián át elmentük Steiermarkba. Az út nem volt vészes, a horvát-szlovén határon történő ácsorgást kivéve. Az idő sem volt rossz, és ahogy közeledtünk az úticélhoz, Tragöss faluhoz, még a nap is kisütött. Az örömünk csak az utolsó percekben romlott el, mert konkrétan a tónál esett az eső. Mindegy, a merülést úgyis másnapra terveztük, összehúztuk magunkon a kabátot, aztán kerestünk egy éttermet.

A szálláshely a faluban volt, kellemes szobákkal, csak éppen az udvaron volt átható az istállószag. Nem baj, sok időt nem töltöttünk ott, és azért ugyan nem lehet megszólni senkit hogy családi gazdaságot is üzemeltet a kis vendégház mellett. Reggelre pedig az eső is elállt, sőt, még a nap is kisütött időnként! Hétfő lévén alig volt rajtunk kívül ember a tónál, a szélben próbáltam egy panorámaképet készíteni a tóról.

Grüner See a felszínen

Ezután nyugodtan, ráérősen készültünk a merülésre. Nekem csak nedvesruhám volt, de igyekeztem felkészülni, volt vékony aláöltözőm, vastag overállom, és felé még egy újabb csuklyás rövidruhám is. Tulajdonképpen nem fáztam a 6 fokos vízben, de bőven elég volt a félórás merülés. Noha az ember nem bánja, ha nincs a környéken sok búvár, most azért jó lett volna, ha úszik szemben egy, mert a víz alatti panorámáról akár azt is lehetne hinni, hogy a felszínen készült...

Grüner See a víz alatt

Utána jött egy gyors átöltözés (pörögtem a 11-12 fokban), egy ebéd a tóparti fogadóban, aztán indulás. Volt egy tervünk, hogy plusz egy éjszakát Burgenlandban töltünk, de olyan ramaty idő fogadott arra, hogy letettünk róla. Nem láttuk értelmét, hogy 50 eurós szobában ülve lessük az ablakot verő zivatart...

Pár konkrétum még az osztrák kitérőről, hátha érdekelnek valakit az árak. A horvát útszakaszon a szokásos díjak volt, Szlovéniában viszont nem vettük meg a kb. 50 km autópályáért az egy hónapig érvényes, 15 eurós matricát, hanem kikerültük mellékutakon. (Egyébként nagyon szép tájakat láttunk ott is.) Ausztriában a 10 napos, 8,3 eurós matricát már megvettük. A tónál levő faluban fejenként 25 euróért kaptunk szállást reggelivel, a tónál a napi parkolási/merülési díj 9 euro, ha valaki helyben szállt meg, akkor a számlával igazolhatja ezt, és úgy csak 8. Egy bécsi szelet körettel 8,5-9,5 euro volt, egy kávé 2,5. És ha valaki június elején Burgenlandban jár, vehet epret, egy nagyobb kosárral 10 euro... A Grüner See egyébként 380 kilométerre van Budapesttől, tehát oda-vissza 760, míg Pagról a kitérő csak 280 km pluszt jelentett. A gázolaj olcsóbb helyen 1,28, autópályán 1,43 euro volt.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Adriai élmények

Ez a szezon is kellemesen indul, pedig az időjárás nem igazán kényeztet el. Napon belül váltja egymást eső és napsütés Szerencsére mindenhol közvetlenül a vízparton, a bázisszálláson volt a szobánk, tehát csak lesétáltam egy palackért, összeszereltem és beugrottam merülni. A víz Razanjban 19 fokos volt, Karlobagban és Pagon csak 17, de azért van vastag neoprén ruhám hogy ez ne okozzon gondot: közel egy órákat voltam a víz alatt.

És persze nem unatkoztam. Délen egy merülésen hét tengeri nyulat, borosüvegben lakó halacskát láttam, északra pedig amforákat, rákokat, morgóhalat, csikóhalat, csigákat- párat sikerült fotózni is belőlük.

Ízelítőként jöjjön pár kép.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Egy film kétféle befejezéssel

Búvárkörökban gyakori hivatkozási pont Luc Besson jól sikerült filmje, A nagy kékség (Le grande bleu). A rendező a búvárkodás szerelmese, ennek a filmjének maga írta a forgatókönyvét is. Az 1988-ban született alkotás két szabadtüdős búvár történetét meséli el, akiknek a szenvedélye az, hogy a lehető legnagyobb mélységbe merüljenek le egyetlen lélegzetvétellel. A film hangulata megkapó, a színeszek (Jean-Marc Barr, Jean Reno) is kiválóak a szerepben, és Eric Serra filmzenéje is a nagyszerű. Nem titok, blogom elnevezése sem véletlen, bár talán nem volt szerencsés az angol verziót választani- erről mindjárt bővebben szólok is.

Magáról a filmről annyit, hogy Jacques Mayol neve tényleg jól cseng a szabadtüdős búvárkodás világában, de a valós történetben másféle tragikus fordulat miatt hallhattunk róla: 74 évesen önkezével vetett véget életének. Volt egy Enzo nevű olasz búvár is a rekorderek közt, csak nem Molinari, hanem Maiorca, ő pedig ma is él. Létezik az a fajta No limit szabadtüdős rekord kategória is, amiben a búvárok a filmben versengenek, illetve akadnak más kategóriák, mindenesetre ma már egészen extrém eredményeket érnek el a legjobbak. Az osztrák Herbert Nitsch jelenlegi rekordja nem kevesebb, mint 214 méter!

De a játékfilm nem dokumentumfilm, tehát engem sem zavarnak a valóságtól való eltérések aki ismerem a szereplők igazi történetét, azoknak meg pláne mindegy, akik nem is hallottak róluk. Ennek nem nagyon van jelentősége, amikor a mozivásznon vagy a képernyőn látjuk az alkotást.

Van viszont olyan dolog, ami felett nehezebb napirendre térni. És itt kell a Big Blue kitérőt megtenni: Luc Besson ugyanis nem tehetségtelen rendező, de nem csak a filmezést szereti, hanem a pénzt is. És éppen ezért úgy gondolta, Amerikában a Serra-féle filmzene nem elég hollywoodi, és a film végére is kell egy izmos hepiend. Így aztán azok, akik megrendülten nézték annak idején a francia eredeti lezárását, kissé meglepődnek, amikor az amerikai verzió cukormázas zenével (a szerző Bill Conti) kísért szentimentális utolsó jelenetét először megnézik. Erről van szó:

Szóval van itt egy film, ami legendává vált az elmúlt negyed század során, sokan emlegetik, sokan hivatkoznak rá, sokan szeretik. És van ennek egy olyan verziója, ami remek példája annak, amikor a rendező lelkesen áldozza fel a film hangulatát a pénz oltárán. Vádolni nem kell érte, az ő ötlete, az ő munkája, és a siker meg a neheztelés is az ő jussa. Így döntött valamiért- mi pedig szerencsések vagyunk, amiért nem kell az amerikai verziót néznünk, mert mifelénk inkább az eredeti a hozzáférhető. Mivel ebben az évben van a bemutatójának a 25. évfordulója, talán érdemes is újra belenézni, persze szigorúan a Le grande bleu-be.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Merülésre fel!

Jön a nyár, számtalan tengerparti kaland vár ránk, és ha van rá lehetőségünk, ne hagyjuk ki a legjobbat. Lepjük meg magunkat egy kis búvárkodással!

Akinek már van búvárvizsgája, annak sok jó merülést kívánok. De a bejegyzés többi része elsősorban a nagyon kezdőknek szól. Tudom, írtam már erről korábban, de most egy kicsit még alaposabb szeretnék lenni.

Aki nem akar sokat költeni, vagy a készülékes merüléstől ódzkodik, annak is van jó tippem: a felszíni, légzőcsöves búvárkodás avagy sznorkelezés. Egy olcsó maszk, egy légzőcső és már indulhatunk is, ha valaki gyorsabban akar haladni, akkor pedig egy pár uszonyt is vásárolhat magának. Ez nagyon kellemes program akár a gyerekekkel is.

De pár dologra azért itt is figyelni kell! A legfontosabb szabályok egyike az, hogy ha valaki víz alá bukik, itt is ki kell egyenlítenie a nyomást, amit a legegyszerűbben a maszk orrészénél az orr befogásával és egy erős orrba fújással tehetünk meg. Ezt a felszínen is ki lehet próbálni, érezni kell, hogy "kipattan" a fül. Ha valaki nem boldogul ezzel, egyszerűen ne bukjon le a víz alá, és nem érheti baj. Ha viszont enélkül teszi meg, akár pár méteres mélységben dobhártyasérülés lehet a következmény. Szintén érdemes a napvédelem miatt legalább egy pólót felvenni, de a nagyobb sportáruházakban egész korrekt áron vehet vízisporthoz ideális felsőt.

Aki sznorkelezik, az például a Vörös-tengerben a sekély korallmezők felett rengeteg érdekeset láthat, a Földközi-tenger térségében pedig a kavicsos-sziklás öblöket keresse, mert a homokos strandokon semmit nem fog látni. Alapszabály, hogy bármit is látunk, semmit ne akarjunk megfogni, megérinteni, kihozni! Az ártalmatlannak tűnő élőlény veszélyes is lehet, a kihozott kagylókért, korallokért pedig súlyosan megbüntethetik a nyaralókat, tehát csak nézelődjünk, esetleg fotózzunk, ne pedig fogdossunk.

Aki a készülékes merülést szeretné kipróbálni, annak rengeteg lehetősége akad. Ahol tenger van, ott búvárbázis is van, ahol búvárbázis van, ott pedig a tapasztalattal nem rendelkezők számára mindig ajánlanak próbamerülést. Kevés fontos alapismeret van, de azokat meg kell értenünk: ha nyelvi problémánk van, akkor inkább válasszunk magyar búvároktatót. Könnyebb a feladat, mint gondolnánk, Egyiptomban, Horvátországban, Máltán, Spanyolországban konkrétan magyar búvárbázisok is vannak, de rajtuk kívül is nagyon sok helyen találhatunk a külföldi bázisokon magyar oktatót. Ha búvárkodási terveink vannak, érdemes előre érdeklődni.

Egy próbamerülés ára 30-50 euro között mozoghat, függ a helyszíntől, a programtól (van ahol egész napos hajókirándulás keretén bonyolítják, máshol csak beviszik a partról a búvárt a tengerbe, stb.), és így tovább. Próbáljunk megbízható bázist választani, ahol érezzük az odafigyelést, ahol egy próbamerülőt visz egyszerre egy profi búvár, ahol a felszerelések nem kopottak, ahol kapunk a méretünknek megfelelő ruhát, és így tovább. Bármit is tesz a vezetőnk, figyeljünk rá, bármi gond akad, jelezzük, soha ne cselekedjünk pánikolva, kapkodva, ész nélkül és itt is érvényes, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek.

Ha bizonytalan valaki a tekintetben, hogy neki való-e a búvárkodás, nem kell feltétlenül külföldre utazni egy ismerkedésért a légzőkészülékkel: pár ezer forintért idehaza is lehet medencés próbamerülésben részt venni. Néha ez az ésszerűbb megoldás, mert ha megtetszik, akkor egyből tanfolyamra is be lehet fizetni.

Az igazi búvárkodáshoz ugyanis teljes búvártanfolyamot kell végezni. Ez 4-5 napos általában, az árakban nagy a szórás. A kuponos tanfolyamokról itt írtam, ennek lényege az, hogy lehet olcsóbbat is választani, de nem biztos, hogy érdemes, és jól olvassuk át az ajánlatot: ha feláras pár tétel, gyorsan kiderülhet hogy a kuponos tanfolyam egyáltalán nem olcsó, és még átverve is érezzük magunkat.

Szóval lehet itthon, nyaralás előtt tanfolyamra befizetni, és vagy idehaza egy tóban megejteni a vizsgát, vagy a magyar oktatóval elmenni külföldre vizsgázni nyílt vízre. Talán ez a legjobb megoldás. Pár nap itthon elmélettel és uszodával, aztán egy hosszú hétvége az Adrián, és máris büszke tulajdonosai lehetünk egy végzettséget igazoló búvárkártyának. Tartsuk észben, hogy a búvárkodást kicsik és nagyok bátran űzhetik, a szabályokat betartva gyerekek és nyugdíjasok is jókat merülhetnek, tehát elvileg mindenkinek kellemes elfoglaltság, de senkinek sem kötelező! Ha komoly ellenérzéseink vannak, ha nem érezzük jól magunkat a víz alatt, nem szabad erőltetni, persze azt is tudni kell, hogy mindenki bénázott az elején, egy-két rossz élmény miatt azért ne adjuk fel. Azt gondolhatja egy kezdő, én könnyen mondom, hogy a búvárkodás a legjobb hobbi, de be kell valljam: én sem voltam ügyes az elején. Ma a kezdeti dolgokon már csak mosolygok, és örülök hogy nem adtam fel.

A búvártanfolyamot természetesen lehet teljes egészében külföldön végezni, akár a magyar bázisokon, akár máshol ha nincs gond az idegen nyelvű oktatással. Én személy szerint úgy tartom, a többségnek kellemesebb élmény a külföldi vizsga, ahol már az elejétől fogva tengerben lehet merülni, és rá lehet csodálkozni, mi minden él a víz mélyén. Meglepő, de nincs igazán nagy különbség az árakban. Idehaza 60-80 ezer egy tanfolyam ára hazai vizsgával, erre egy horvát vizsga esetén jön némi felár. Külföldön pedig a tanfolyam 400 euro körül lehet, tehát nagyjából annyi, mint a hazai képzés külföldi vizsgával.

Szóval összefoglalva: a sznorkelezés ingyen van, a hazai medencés próbamerülés kb. 20 euro, a külföldi 30-50, egy kuponos tanfolyam hazai vizsgával kb. 40 ezer forint (130 euro), normál áron 80 ezer (270 euro), egy adriai hosszú hétvége plusz költsége kb. 100-120 euro (és az útiköltség), egy teljes külföldi tanfolyam 350-400 euro.

Aki sznorkelezne, az általában csak egy olcsó, strandoláshoz jó maszkot választ (ne csak szemüveget, hanem az orrot is magában foglaló maszkot vegyünk!), mellé egy légzőcsövet, ez így együtt 20 euro lehet. Vicces, de ha idehaza elmegyünk egy korrekt sport- vagy búvárboltba, 9000 forintért (30 euróért) már akár márkás, minőségi maszkot és légzőcsövet vásárolhatunk, amit később valódi merülésekhez lehet használni, és a vásárláshoz rendes eladói segítséget kapunk, mert a maszk illeszkedése kulcsfontosságú! Egy alapszintű papucsos uszony, amihez nem kell búvárcipő, 4-5000 forint lehet, egy, a későbbi készülékes búvárkodáshoz is jó csizma és uszony együtt nagyjából 25000 forint (85 euro).

Ezeket is meg lehet venni külföldön, de ha lehet, ne a bazárban nézelődjünk, hanem egy búvárboltban vagy akár a bázison ahol próbamerülést-tanfolyamot csinálunk. Itt akár kedvezményt is kiharcolhatunk. De azt jó tudni, a próbamerüléshez mindenhol adják a teljes felszerelést, előtte semmit nem kell megvenni, és a jobb bázisok a tanfolyamhoz is biztosítanak mindent. Ha megtetszik, utána nyugodtan meg lehet venni ami csak kell.

Ezek az alapfelszerelések akár egy évtizedig is kitartanak, és aki ritkán merül, nem akar sokat költeni, akkor a tanfolyam után bárelhet mindent. Egy tengerparti nyaraláson 30-50 euróért már merülhetünk egyet, szóval az egyszeri 400 eurós kiadás a tanfolyamra, majd a kb. 100-120 eurós minőségi maszk és uszony vásárlás után már csak az egyes merülések árát kell kiadni.

Hogy drága-e a búvárkodás, nehéz megítélni. Amikor valakinek nem nagyon van pénze nyaralni (és sajnos manapság nem kevés ilyen honfitársunk van), akkor minden drága. De ha más hobbikra gondolunk, akkor azért láthatjuk, egy jó bicikli sem olcsó, a síeléshez is kell felszerelés, pénz az utazásra, síbérletre, vannak költségei a szörfözésnek, vitorlázásnak. A búvárkodásban az a jó, hogy az elején egyetlen jól behatárolható költségű nagyobb kiadásunk van, utána pedig rajtunk múlik, mennyit tudunk rááldozni. Persze a merülés addiktív: ha beleszeretünk, sokat költünk rá. Ám utólag mégis úgy fogjuk gondolni, minden pénzt megér...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Csak lazán

Mert van amikor nem delinekben és cápákban gyönyörködünk, nem barlangokban lessük a fényjátékot, nem roncsok rozsdás lemezei mellett keressük a múlt emlékeit, nem a nagy mélységben éljük át a kalandot, nem az üregekbe világítva próbálunk rejtőzködő tengerlakókra bukkanni, egyszerűen csak élvezzük azt, hogy a víz alatt vagyunk... 

És persze mindezt stílusosan, pinkben.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Haltornádó

A búvárkodásban számomra a legkülönlegesebb élmények közé tartozik, amikor egy olyan halrajat látok, ami szinte egységes gömbnek vagy függönynek látszik. Nagy érzés beúszni egy ilyenbe, hirtelen azt se tudni, hol a fel és a le... Nekem is volt ilyen élményben részem például a Kanári-szigeteken vagy a Vörös-tengeren, előbbi helyen még videó is készült. (Egészen pontosan Gran Canaria egyik merülőhelyén, a Pasito Blancón.)

Nemrég viszont láttam egy nagyszerű képet, ahol markrélák szinte tornádóra emlékeztetve alkottak egy egészen a tengerfenéktől induló oszlopot, ami mellett eltörpül a búvár. Ebben az a különleges, hogy a makrélák lényegesen nagyobbak, tehát önmagukban a halak mérete miatt is izgalmas a kaland. Most pedig megtaláltam a videót is, ami erről a merülésről készült- pazar látvány!

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog