Utánpótlás

A Fortepan kimeríthetetlen forrása az érdekes, igazi kordokumentumnak számító fényképeknek. Még búváros is akad köztük, nekem ez az egyik kedvencem.

Meglehetősen vicces a nehézbúvár-felszerelésben ácsorgó felnőtt és a gyerek látványa, és amikor ez a kép készült, még egyértelműen a felnőttek elfoglaltsága volt a merülés. Az idők változnak, ma már gyerekek is búvárkodnak, de azt hiszem, még ma sem a legfiatalabbak kedvenc hobbija ez. Persze, eleinte érdekes, hogy lehet úszkálni a vízfelszín alatt, de azt, ahogy mi merülünk, egy idő után az ifjak megunják.

Az ember nem rohan, nem akar mindent egyszerre megnézni, hanem pont ellenkezőleg, lassú tempóban halad, hosszú perceken át letáboroz egy-egy érdekes dolognál. Valószínűleg az értékeli ezt a legjobban, aki már pont eleget rohangált a felszíni életében, és jól esik úgy eltölteni egy órát, hogy nem sietteti senki, és még a telefonja sem csöröghet. Ez utóbbi főleg fájdalmas lehet a mai huszonéveseknek, hiszen egy búvártúrán nem hogy a víz alatt, de időnként még a felszínen sincs térerő, nem lehet benézni a Facebook-ra...

Talán aztán az évek múlásával a ma még türelmetlen fiatal búvárok is elkezdenek pont úgy merülni, ahogy mi szoktunk. Vagy esetleg mi változunk meg, és megint elkezdjük hajszolni az izgalmakat, a mélységet? Pár év múlva kiderül...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A csodálatos Claudia

A cím talán becsapós lehet, de a most bemutatandó szép Claudia elsősorban a búvárok körében népszerű. Egy jól ismert merülőhelyről van szó a Vörös-tenger egyiptomi partszakaszának déli részén, ahová manapság a többség szafarihajóval jut el.

Emlékszem, amikor pár éve nagyon pörgött az egyiptomi búvárkodás: hajók álltak sorban a Claudia zátony előtt, és a búvárcsapatok folyamatosan jöttek mentek. Az idén nyáron viszont az idő nagy részében egyedül horgonyzott hajónk a merülőhely felett, senki nem zavart minket, tudtunk nyugodtan merülni, fotózni, nézelődni.

A Claudia önmagában talán nem lenne a legérdekesebb zátony, hacsak nem lenne itt egy sekély, könnyen beúszható, fényjátékos üregrendszer. Kétségkívül a déli szafarik egyik leglátványosabb merülőhelye ez, sokan vannak, akik nem tudják megunni, és rendszeresen visszatérnek. Évekkel ezelőtt én is készítettem itt egy videót, az utóbbi időben viszont inkább fotózgattam merülés közben. Amikor eszembe jutott most a Claudia, úgy döntöttem, előkotrom a régi felvételeket, és gyorsan vágok belőle egy rövidke filmet.

Ám a Claudiához egészen konkrétan személyes élmények is kötnek, méghozzá a legutóbbi nyári túráról. Ebben az évben is egy nagy csapat fotós társaságában indultunk útnak, és eleve úgy terveztük, a Claudián egy egész napot töltünk: reggel kezdjük itt a merüléseket, és egy éjszakait is beiktatunk.

Eleinte volt egy kis áramlás, amit benn az üregben egyáltalán nem lehetett érezni, így aztán nyugodtan, kedvünkre úszkálhattunk a járatokban. Később aztán volt, aki még visszatért a barlangos részre, mások kívül néztek szét, a szerencsések még egy cápát is láttak a távolban, másoknak teknős, napóleonhal jutott- unatkozni itt nem lehetett.

Zárásként jött az éjszakai merülés, ismét némileg felerősödő áramlásban. Pont emiatt nem az én saját, nagyobb gépemet vittem magammal, hanem a barátnőm kisebb kompaktját kértem el. És aztán a saját butaságomnak köszönhetően az üregben azt vettem észre, nincs meg... Mentünk tovább, láttunk spanyol táncost, különleges rákokat, úszkáltunk az este egészen más hangulatú üregekben, én meg bosszankodtam a gép miatt, és tanakodtam, vajon előkerülhet-e még.

A Claudia üregeiben éjszaka néha teknőst látni, mi viszont nem találkoztunk vele, és lassan indulni kellett vissza. Ahogy az üreg egyik bejáratához értünk, valaki lámpájának a fényköre egy különös állatra esett: egy óriási tüskés rája úszott alattunk! Szerencsés találkozás volt, az meg feltette a koronát a merülésre, hogy a rája egyenesen nekiment egy hatalmas teknősnek! A meglepett állat egy darabig közöttünk úszkált, megnézhettük alaposan, aztán eltempózott. Mi felmentünk a felszínre, ahol búsan meséltem a merülésvezetőnek, hogy a fényképezőgépem a barlangban maradt - valószínűleg örökre.

Ő egy kollégájával visszament, én meg kimásztam a vízből, és töprengtem, mit mondjak a barátnőmnek. Végül amikor találkoztunk, megkérdeztem, örül-e, hogy épségben visszajöttem? Rávágta, hogy természetesen igen. Az jó, mondom, de sajnos a géped viszont nem úszta meg a merülést... 

Így aztán a szép élmények ellenére nyomott hangulatban ültünk le vacsorázni, amikor megjelent a merülésvezető: kezében a géppel! Hihetetlen módon megakadt egy szikla mögött a kis kompakt, és sikerült megtalálniuk. Mit ne mondjak, a túra végén szép baksist (borravalót) kaptak a fiúk, az eset pedig megmaradt egy jó sztorinak. Ezek azok a jóféle kalandok, amik a leginkább emlékezetesek egy túráról, pláne ha happy end a végük...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Hétvégi mozi: Cousteau és a cápák

A híres francia búvár, Jacques-Yves Cousteau sok szempontból számított úttörőnek. Új felszerelések, új kutatási módszerek, új víz alatti kamerák- mindent nekik kellett kitalálni a kezdet kezdetén, amikor a víz alatti világ felfedezése még gyerekcipőben járt.

Ebbe a sorba illeszthető bele az is, hogy az első búvárok még az ismeretlennel néztek szembe, amikor rettegettnek gondolt élőlények közé merészkedtek. A cápákra még ma is sokan babonás félelemmel gondolnak, de annak idején pláne őrültségnek tűnt, hogy valaki egyenesen közéjük merül. Cousteau és csapata viszont meg akarta ismerni ezeket a ragadozókat, és sok víz alatt töltött óra alatt egészen más kép alakult ki róluk, mint amit az emberek többsége gondolt. 

Ám az is tény, hogy tisztában voltak a téma vonzerejével, és ezért a televíziós filmjeikben is gyakran foglalkoztak a cápákkal. Cousteau ismertségét az átlagemberek körében nem a tudományos munka alapozta meg, hanem az, hogy milliók csodálkozhattak rá a képernyőn bemutatott búvárkalandokra. Az Undersea World of Jacques Cousteau lenyűgöző volt a nézők számára, akik közül sokan maguk is kedvet kaptak a búvárkodáshoz. Ennek első epizódja volt az 1968-ban bemutatott Sharks, ami értelemszerűen a cápákról szó.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A legnehezebb feladat

Furcsa, különös, veszélyes búvármunkákból bőven akad. Azok a merülések nyilván nagyon veszélyesek, ahol mondjuk nagyon nagy mélységben, rettentő hideg vízben merülnek a több hetet nyomás alatt töltő (persze jelentős részben kamrában) ipari búvárok. Szintén nem kell magyarázni, miért lehet problémás a szennyvízben vagy mondjuk egy atomerőműben a búvárkodás.

Van viszont egy olyan feladat, ami búvártechnikailag talán nem akkora kihívás, anyagilag pedig végképp nem számít a vonzó munkák közé, mégis szükség van rá: a vízben eltűnt emberek utáni kutatás. Sok helyen válallják önkéntes búvárok ezt a nagyon nehéz feladatot, pedig ilyenkor a "siker" sem nyújthat igazi örömöt.

A víz sajnos nagyon kegyetlen közeg. Aki elmerül, annak csak percei vannak arra, hogy mentse magát, vagy hogy kivárja amíg valaki más érkezik segíteni. Amikor már a búvárokat riasztják és azok kiérnek a helyszínre, a víz alá merülő pontosan tisztában van, nincs esély életet menteni. A küldetése kizárólag az, hogy a felszínre hozza az áldozatot. Vannak csodaszámba menő esetek, amikor valaki egy felborult hajóban életben marad, ha abban benn reked némi levegő, de hiába írnak ilyenről néha a lapok, messze gyakoribb az, amikor életét veszti a bajba került ember.

Nagyon kegyetlen érzés lehet, amikor a keresés alig pár perc alatt eredményes, ugyanis az áldozatot megtalálják az elmerülése helyszínén, esetleg csak néhány méterre a parttól. Bányatavakban gyakran kerülnek bajba óvatlanok a gyorsan mélyülő víz miatt. Hiába mondják el sokszor, hogy itt nagyon kell vigyázni, mégis minden évben emberéletet követelnek ezek a tavak. Én merültem már bányatóban, és hiába van rajtam a felszerelés, bizony meglepi az embert, hogy roppant gyorsan mélyül a víz. A látás pedig tragikus: hiába van rajtunk búvármaszk, csak pár centire látunk, az iszap is gyorsan felkavarodik. Aki elmerül, nyilvánvaló módon semmit nem lát a zavaros vízben, fogalma sincs, merre van a fenn és a lenn. Szóval aki ilyen helyen fürdőzik, legyen fokozottan óvatos!

A kereső búvár is inkább tapogatózik, mint lát, de ha tudja, pontosan hol kezdje a kutatást, gyorsan megtalálhatja azt, amit keres. A folyókban eltűnteket keresők dolga sokkal nehezebb, hiszen az áramlás miatt a merülés is bonyolultabb, és az áldozatot is magával ragadhatja. Az is nehéz feladat, ha egy búvár barlangban tűnik el, mert egy élettelen testet roppant nehéz kivinni a szűk járatokból. Sajnos még olyan is előfordult, hogy a nagy mélységű barlangban megtalált áldozatot felhozni próbáló búvár maga is bajba került.

Dave Shaw esete a leghíresebb, aki 270 méteres(!) mélységből akarta felhozni egy fiatal búvár maradványait, amik több éve nyugodtak egy barlang járatában. Az extrém mélység és az ott végzett fizikai munka viszont a rutinos Shaw számára is túl nagy feladatnak bizonyult, és életét vesztette a merülés közben. Másnap, amikor a felszereléseket és a rögzített köteleket akarták kihúzni a segítő csapat tagjai, döbbenetükre azokba gabalyodva mind a két búvár teste is a felszínre került. 

Időnként pedig nem kell se barlang, se nagy mélység. Magyarországon egy Miskolc környéki tó volt a helyszíne egy súlyos balesetnek, amikor eltűnt szabadtüdősöket kereső légzőkészülékes búvárok vesztették életüket, egyetlen hiba következtében.

Egy szó mint száz, nem egy vidám téma az ilyen jellegű munka a búvárok körében. Ám vannak, akik bevállalják. Egyszer hosszabban beszélgettem egy búvárral, aki több ilyen kutatásban vett részt, és ő elmondta, úgy megy a víz alá, hogy nem személyes oldalról közelíti meg a dolgot. Egy megbízás, amit a legjobb tudása szerint teljesít, és igyekszik nem gondolni az emberi oldalra. Másrészt ha egy átlagember gyanútlanul botlik bele egy holttestbe, akkor az teljesen váratlanul éri, míg ő pontosan tisztában van vele, mit fog találni.

Bár szép számú merülésem volt már, nem tudom, én vállalkoznék-e ilyen feladatra. Vészhelyzetben biztosan, de egyébként?... Nagyon tisztelem azokat, akik képesek mindazzal szembenézni, ami a víz alatt várhatja őket egy ilyen keresés során. Igyekezzünk tisztelni a vízet is, hogy minél kevesebb munkájuk legyen...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tunyaság margójára

Tagadhatatlan, hogy ellustultam. Azzal tudom magam nyugtatni, hogy pár tucat merülés során mégiscsak mozgok valamit, de a lelkem mélyén tisztában vagyok vele, épp a víz alatt van kockázata a mozgásszegény életmódnak. Aki nem búvárkodik, nem tudja elképzelni, milyen gyakoriak a lassú tempójú, roppant nyugis merülések, és mennyire szeretjük ezeket, és így néha szinte sokkol, ha kőkeményen kell tempózni, hiszen elszoktunk a mozgástól. A sokk pedig stresszel jár, az nagyobb levegőfogyasztással, szóval kevesebb tartalék marad, a merülés is rövidebb lesz, és aki kifullad, az könnyen bajba kerülhet.

Egyszerűen nem szerencsés úgy vállalkozni egy potenciálisan komolyabb kihívást jelentő merülésre, ha az ember egy emeletet is csak lihegve tud leküzdeni. Igyekszünk elkerülni az áramlással szemben úszást, a kapálózást, a nehéz helyzeteket, csak hát a tenger időnként nem a mi szánk íze szerint működik, váratlan meglepetésekkel szórakoztatja a búvárt.

Egyébként is, miért én legyek egy csapatban a gyenge láncszem? Miért én bírjam a legkevésbé a cipekedést, az úszást? De az első kérdés: tulajdonképpen hol is csúszott félre a rendszeres mozgás? Gyerekként állandóan a közeli fekete salakos pályán hajtottam a labdát, bicikliztem, csatangoltam. Aztán egyre kevésbé foglalkoztam a sporttal (már úgy, hogy én csináljam, mert nézni azóta is nézem), és az utóbbi pár évben szomorkodva tapasztaltam, ahogy "összemennek" a neoprén ruháim.

Bár tele van az internet roppant nagy okosságokat író honlapokkal meg blogokkal, az igazi inspirációt egy régi barát adta: harmincon túl kezdett bele a rendszeres edzésbe, ma pedig az Ironman-versenyzők élmezőnyében van. Fantasztikus teljesítmény! Többet jelent egy-egy ilyen személyes példa, mint a fitness- és dietetika tudományához sorolható tucatnyi cikk.

Mert valahogy én most azt érzem, nincsenek roppant nagy titkok. Az ember futhat vagy biciklizhet, az alapköltség minimális, és biztos több eredménye lesz, mint a fotelben punnyadásnak. Vagyis nem több, inkább más, ellentétes előjelű. Lehet a táplálkozáson is változtatni, nyilván, de az extrém diéták és méregdrága edzőtermek mindegyike csak úgy működik, ha megvan az emberben az elhatározás. És slussz.

Nekem szerencsém van, mert volt a garázsban egy ócska biciklim, aminek a kerekét felpumpálva pár perc alatt elértem a közeli Dunaparton futó kerékpárutat. És egy ideje gyűjtöm a kilométereket, és még élvezem is a dolgot. Nem csak rendszeresen rákészülök a tekerésekre, beszereztem pár cuccot is a hidegebb időre, a biciklim néhány végképp elhasználódott alkatrészét pedig lecserélem. És hiszek benne, hogy abszolút rajtam múlik, hosszú távon rendszeressé válik-e ez a kis testmozgás. A biciklizés amúgy is nagyon praktikusnak látszik, hiszen merülés közben úgyis leginkább a lábizmainkat tesszük próbára. Szóval örülök neki, hogy az a régi bringa még van olyan állapotban, hogy bírjon egy 18 kilométeres kört- eddig ez volt a leghosszabb letekert táv.

Nem mintha Ironman-versenyeken akarnék indulni, erről szó sincs. Nekem ez nem kell, hogy elsődleges hobbimmá váljon, hiszen az továbbra is marad a búvárkodás. De talán még a merüléseket is jobban élvezem majd, ha többet bírok, ha nem jelent semmiféle problémát egy kis áramlás.

Viszont egy dolgot máris észrevettem. Megvan a vonzereje annak, hogy az ember naplót vezet a merüléseiről, szeretem a búvárkomputeremről letölteni a merülések adatait, böngészem a profilokat. Pluszt ad az élményhez az, hogy utólag egy kicsit újra át tudom élni a víz alatt töltött időt, mert adatokat látok, no meg persze fotókat. Talán ezért éreztem úgy, hasznos lehet, ha biciklizésnél is számítok a technikára: van egy régi "félokos" Nokia telefonom, aminek van GPS-vevője, és még egy Symbianon működő szoftvert is találtam a biciklizések nyomkövetésére. Vicces, hogy egy olyan dolog is tud inspirálni, aminek konkrétan a testmozgáshoz kevés köze van. Ám elégedetten nézegetem a térképet, és tervezem a következő útvonalakat. Bár néha úgy érezzük, a technika ránk telepszik, és sokkal jobb lenne, ha el tudnánk szakadni a kütyüinktől, én most úgy érzem, hasznukat is láthatjuk, ha megfelelő módon fordulunk hozzájuk. Persze könnyű nekem felismerni egy-egy cucc praktikumát, hiszen a búvárkodás technikai sport, ott elengedhetetlen tisztában lenni azzal, mi mire jó.

Szóval lelkesen töltöm le a megtett utak adatait, és aztán elmentem a térképeket. Íme, egy útvonal a Római-parttól Budakalászig- jól néz ki, nem? Igazán pöpec lenne, ha a víz alatti mozgásomat is ilyen formában tudnám nyomon követni...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A szép Adria

Már nem először hallom, hogy a horvát tengerparton nem lehet látni semmit a víz alatt, unalmas ott sznorkelezni vagy búvárkodni, egyébként is hideg a víz... Eközben szeptemberben néhány barátunkkal elmentünk egyik kedvenc helyünkre Dalmáciába, és most sem csalódtunk Razanjban.

Leginkább a partról merültünk, és sok kis apróságot láttunk, például rákocskákat, lepényhalat, pókhalakat, tengeri nyulat, de még olyan érdekességek is a szemünk elé kerültek, mint egy csikóhal, vagy polipok. Polippal még éjszaka is találkoztam, roppant izgalmas volt pár percig egy prédára leső nyolckarút.

Szóval az Adria igenis jó merülési lehetőségeket kínál, ráadásul sekély vízben nagyon kellemes, 22-23 fokos volt a tenger. Élveztük ezt a pár napot! És szívesen nézem ezt a pár képet, ami kinn készült...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A búvár és az ősz

Az ember élvezi a kevés napsütéses órát, örül, ha még nem kell téli gumit cseréltetni pár hétig, de a búvárkodás szerelmesei már tudják, hogy egy darabig nem nagyon lesz lehetőség váratlanul beiktatott merülésekre közeli tavakban, vagy az Adrián.

Igen, a víz hideg, a felszínen a levegő is hideg, ez így együtt pedig nem ideális kombináció. Szebb szeptemberi napokon talán még jó időtöltés egy merülés egy szebb hazai, szlovákiai vagy osztrák tóban, és ha süt a nap, akkor az ember gyorsan átmelegszik a kissé hűvös vízben töltött óra után. A vizek talán még tisztábbak is mint a nyáron, és esetleg némileg más képet mutat az édesvizek élővilága is. Esetleg érdemes olyan merülőhelyet választani, ahol valamiért ősszel, télen is melegebb a víz, ilyen például Tatán a Fényes-forrás, de annak idején gyakran merültek a magyar búvárok a meleg Hévízi tóban, vagy a szlovákiai Tornalján.

Az Adria déli részén még októberben sem olyan vészes a merülés, persze szárazruhában még később és északabbra sem problémás a búvárkodás. Ma már egyre többeknek van szárazruhája, tehát ez sokak számára jó alternatíva. Megjegyzendő, ilyenkor meglehetősen nyomottak az árak, zsúfoltság sehol nincs...

Aki melegebb vizekbe vágyik, Cipruson vagy Máltán még novemberben is kellemes viszonyok között búvárkodhat. A kalandvágyók becsomagolhatják a szárazruhájukat, és valamelyik fapadossal elutazhatnak Svédországba, vagy kereshetnek más úticélt északon. Meglehetősen más élményt nyújt az ottani búvárkodás, de nem meglepő módon ez csak keveseket hoz lázba.

A meleg tengerek közül a többség ilyenkor Egyiptom felé kacsingat, ám az utóbbi hetek eseményei nem javítottak az ország megítélésén. A charterjáratok a jelek szerint újraindulnak, tehát végre megint utazhatnak a nyaralók, a jelek szerint odakinn normalizálódott a helyzet. Mivel kevesebb az utazó, kevesebb a búvár, kicsit egészségesebbnek tűnik az élővilág. A Vörös-tenger mindig szép, de ha még gyakrabban láthatunk különleges élőlényeket, annak csak örülhetünk.

Ott vannak aztán a jóval távolabbi úti célok, de lássuk be, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, a Maldív-szigetek vagy a Karib-tenger nagyon sok búvár számára nem megfizethető. Azon kevesek, akik rendszeresen utazhatnak ezekre a drágább, de nagyon izgalmas helyekre, nyilván eddig is mentek, ezután is fognak.

Mi marad még? Hát a csempeszámlálás, a medencés merülések "izgalmas" világa. Azért ne írjuk le ezt a lehetőséget sem, hiszen az uszodázás jó alkalmat teremt a gyakorlásra, egy korallzátonynál úgysem fogunk maszkot üríteni. Változatos feladatokkal ez is lehet egyfajta kikapcsolódás, és végülis merülünk, búvárok társaságában vagyunk, tehát nem elvetendő lehetőség. Vannak ezekből a medencékből is különlegesebbek, mint a brüsszeli Nemo33 a híres 33 méteres mélységével, és Németországban több, kifejezetten búvárok számára kialakított medencés merülőhely van. Ezek közül több elérhető olcsó fapados járatokkal, és egybe lehet kötni a kiruccanást egy városnézéssel is.

Szóval hiába van vége a nyárnak, mi azért nem kell, hogy partra vetve töltsük ezeket a hónapokat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A Király a mélyben

Igen, maga Elvis Presley is játszott búvárfilmben! Ma már nem nagyon nézik az annak idején futószalagon gyártott Elvis-filmeket, amiben a Király különféle bonyodalmakba keveredik, de a lényeg az volt, hogy a történet bizonyos pontjain énekelhessen egy rock'n'roll slágert, a hatvanas években viszont sok rajongó váltott jegyet ezekre.

Az 1967-es Easy Come, Easy Go (Kalifornia kincse) egyértelmű sztárja Elvis volt, aki egy katonai búvár szerepét kapta a filmben. A történet nem túl izgalmas: van benne csinos fiatal lány, elsüllyedt kincs, gonosz ellenfél és sok zene. Ha nem kapcsolódna a búvárkodáshoz, nem is nagyon lenne értelme megemlékezni róla.

Elvis Presley, a búvár

Így viszont mégiscsak érdemes megemlíteni érdekességként, hiszen valószínűleg Elvisről a legtöbbeknek nem egy víz alatti akciójelenetekkel tarkított kalandfilm jutna az eszébe. Ő egyébként nem volt rossz színész, de középszerű filmekben nehéz nagy alakítást nyújtani, főleg, ha gyakorlatilag a nevével adták el az összeset, és a zenélés fontosabb volt, mint a sztori.

Igazán különleges talán attól lehetett volna az Easy Come, Easy Go, ha a Király a víz alatt is dalra fakadt volna. Ám valószínűleg az így is filmtörténeti érdekesség, hogy Elvis egy jógaórát énekléssel dob fel...

(A víz alatti akciójelenetek nagyjából a 80. perctől indulnak, a megzenésített jógaóra pedig a 33. percben kezdődik. Elnézést az orosz nyelvért...)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Cápaleves

Észak-Karolinát nem nagyon tartják számon a magyar búvárok a legérdekesebb úti célok közt, pedig...

Az Egyesült Államok délkeleti partvidékén található állam víz alatti érdekességeinek többsége roncs. A kiszámíthatatlan viszonyok miatt sok hajó veszett el ezen a környéken, és a nem túl hideg víz illetve a látványos maradványok miatt a roncskedvelők paradicsomává vált Észak-Karolina.

Ám a másfajta izgalmakra vágyók is kedvüket lelik az itteni búvárkodásban. Ezek a vizek ugyanis arról is ismertek, hogy sok cápa él itt, elsősorban homoki tigriscápák. Ennek a fajnak az egyedei jól ismertek a nem búvárok körében is, mivel fogságban jól tartható, így nagyon sok akváriumban láthatóak- Magyarországon is van belőlük. Bár a fogazatuk nagyon ijesztő, a valóságban nem számítanak veszélyes cápának.

Ez persze csak egy dolog, mert ha pár méterre feltűnik egy, akkor az ember azért elsőre nyilván kicsit megijed. Ha egészen közel van, akkor a búvárok jelentőségének még jobban felmegy a pulzusa. Na de mi van akkor, ha tucatnyi úszkál az ember körül karnyújtásnyira, miközben egy roncsban nézelődik? Aki szeretne legalább videón megnézni egy ilyen kalandot, kattintson az alábbi videóra...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Észak vonzásában

Bizonyára bolondos ötletnek tűnik, hogy az ősz közeledtével az ember Skandináviába vágyik, de bevallom, nagyon régen szeretnék már Norvégiában búvárkodni. Svédországban már volt ilyen kalandom, hála az olcsó fapados járatoknak, de a merülés szempontjából még többet ígérő norvég vizek mélyét még csak képekről, videókról ismerem.

Ami a felvételeken egyből feltűnik, az az, hogy a víz tisztább mint azt elsőre gondolná az ember. Az is látszik, hogy minden kicsit zöldes színben játszik, és a trópusi vagy mediterrán vizekben búvárkodók számára szokatlan élőlények bukkannak fel. Pont ez az izgalmas, hiszen másféle élővilágot fedezhetünk fel magunknak.

A roncsmániásoknak is volna mit nézni, és ezekben a hideg, sötét vizekben talán még kísértetiesebb élmény alámerülni egy hajó vagy egy repülő maradványaihoz...

Szóval az ember töpreng, számol, tervez... Az idén talán már nem fér bele, de jövőre hátha összejönne végre egy skandináv búvártúra.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (222),cápa (144),video (133),búvár (126),fotó (67),baleset (66),környezetvédelem (52),híresség (51),alapok (45),film (43),adria (41),egyiptom (36),barlang (34),szabadtüdős (33),utazás (30),felszerelés (27),retró (27),történelem (26),régész (26),egzotikus (26),delfin (26),magyar (22),bálna (20),sellő (20),teknős (19),munka (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),karib (14),tanfolyam (14),Cápa (12),üzlet (12),kutatás (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),manta (9),kincs (9),doku (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),szobor (7),tengeralattjáró (7),sport (7),verseny (6),ciprus (6),rák (6),rekord (6),humor (6),tél (6),málta (6),Bali (6),cousteau (6),szafari18 (6),tudomány (5),ázsia (5),florida (5),rája (5),csikóhal (5),ausztria (5),szafari2016 (4),mexikó (4),múzeum (4),hidegvíz (4),tintahal (4),repülő (4),olaszország (4),víz alatti (3),orosz (3),jordánia (3),skandinávia (3),találkozás (3),karácsony (3),Egyiptom (3),magyarország (2),könyezetvédelem (2),krokodil (2),spanyolország (2),muréna (2),medúza (2),görög (2),csiga (2),hal (2),európa (2),éjszaka (2),izland (1),hollandia (1),Florida (1),repülőgép (1),bulgária (1),könyv (1),bomba (1),románia (1),bali (1),balti (1),celeb (1),horvátország (1),Búvár (1),thaifold (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),görögország (1),feketetenger (1),norvégia (1),uk (1),egyesült királyság (1),korall (1),dubaj (1),írország (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog