Egy videó jó képet ad arról, hogy is kerül túlzott közelségbe egy cápa a búvárokhoz.

A szigonyos vadászat mifelénk nem nagyon űzött kedvtelés, a világ sok pontján pedig csak a sportszerűbb szabadtüdős vadászatot engedélyezik. Légzőkészülékkel felszerelt búvárok viszont például az Egyesült Államokban gyakran vadásznak, nem ritka látvány a szigonyokkal búvárhajóra szálló utas.

Ahány ház, annyi szokás- én ezzel kapcsolatban nem tudok mit mondani, mert a magam részéről sose érdekelt a víz alatti vadászat. Ugyan lehet, hogy valakit taszít a kilőtt halak látványa, de az tény, itt nincs vízbe visszadobált "mellékes" fogás, mint mondjuk a vonóhálózásnál, és nehezebb is letarolni egy adott merülőhelyet. A tisztességes búvár annyi halat lő ki, amennyit ő meg a család megeszik, és ez valahol rendben is van. (A kegyetlenségről annyit, hogy a disznóvágás se lehet nagyobb élvezet, legalábbis a disznónak.)

Csak éppen ennek a hobbinak megvannak a maga kockázatai. Ezt nyilván tudja minden olyan búvár, aki szigonypuskával a kézben ugrik a vízbe. Ami miatt érdemes szót ejteni erről, az a balesetek témája: a "búvárra támadt a cápa" címmel megjelenő írások túlnyomó részében olyan eseményről írnak, mint amit ez a búvár megörökített. 

A floridai vizekben ólálkodó ragadozók megérzik a vér szagát, a kilőtt hal vergődését, és jönnek. Egyre közelebb merészkednek, majd végül maguknak is akarnak a zsákmányból. Idegessé válnak, és bizony ha ott a hal a búvárnál, a cápa nem vacakol, ráúszik. Hát ebből lesznek aztán balszerencsés esetben a sérülések. De ha beugrik valaki Floridában merülni, és senki a közelben nem szigonyoz, azért ilyesmi aligha fordul elő vele. A videót nagyjából 1:50-től érdemes nagyon figyelni, akkor kezdi el egyre inkább zaklatni az emelkedő búvárt egy cápa.

Szóval hiába tűnik úgy, a palackkal merülő búvár a szigonyával csak ész nélkül lövöldöz, a valóságban nagyon is oda kell figyelni, ha maga nem akar bajba kerülni. És aztán mindenki saját maga eldöntheti, mit vállal be egy halvacsoráért.