Big Blue Búvár Blog

Izgalmas videót osztottak meg nemrég: egy általam még soha nem látott repülőgépmaradványt úsztak körül búvárok Máltán. 

Ilyenkor persze minden roncsbúvárnak felcsillan a szeme, főleg azért, mert a felvételek alapján úgy fest, a gép nincs túl mélyen. Ugyan megviselt, de azért vannak egyben nagyobb részek, tehát éppenséggel egyszer érdemes lenne megmerülni.

Rögvest beindultak a találgatások, miféle gép lehet a kétmotoros, légcsavaros repülő. Tippeltek különféle második világháborús közepes bombázókra, ám hamarosan megérkezett a korrektnek tűnő válasz: egy Lockheed P-2 Neptune tengerészeti járőrgépről van szó. Az 1947-től bevetett Neptune korai verziója 23 méter hosszú, 30 méter fesztávolságú tengeralattjáróvadász volt, ami akár 10 fős legénységet szállított a fedélzetén. Az 500 km/órát is meghaladó csúcssebességű, bombákkal és rakétákkal felfegyverzett gépből több száz készült, ezek egyikéről készült a felvétel.

Mégpedig nem is akármilyen gép ez! Az eredetileg a US Navy állományában szereplő Neptune-t 1953-ban adták át a briteknek. A RAF 36. századában Máltán állomásozó P-2 1956 januárjában súlyosan megsérült leszállás közben. A gépen utazók közül senkinek nem lett baja, de a Neptune-t selejtezték. 

Végül nem ócskavasnak adták el, hanem 1957-ben a Remus nevű filmgyártó vállalkozás szerezte meg. Ők pedig egyszerűen a tengerbe süllyesztették, mert egy film forgatásánál szükség volt díszletként a víz alatt nyugvó repülőgépre.

Az a bizonyos film az 1958-ben bemutatott Silent Enemy volt, ami a brit katonai búvárkodás hőskorába adott bepillantást. A második világháború idején a felszín alatt is összecsaptak a katonák, és a legendás brit búvár, Lionel "Buster" Crabb gibraltári kalandjait dolgozta fel a Silent Enemy. Crabb 1956-ban bekövetkezett, máig nem feltárt halála után állított emléket az alkotás a búvárkodás korai időszakának.

Történelmi tény, hogy az olaszok már a negyvenes évek elején felhasználták a búvártechnikát, így tudtak észrevétlenül aknát csempészni hajókra. A Gibraltáron állomásozó Crabb és csapata azt a feladatot kapta, hogy találják meg és hatástalanítsák ezeket az aknákat. A britek meglehetősen egyszerű újralégzőkkel merültek akkortájt, hiszen a víz alatti hadviselésnek ez a formája még gyerekcipőben járt.

1943 júliusában közvetlenül a felszállás után a tengerbe csapódott egy B-24 Liberator típusú repülőgép Gibraltár közelében. A fedélzetén utazott Wladislaw Sikorski tábornok, aki az emigrációban hazájuk felszabadításáért küzdő lengyel vezetők közül a legnagyobb tekintélyűnek számított. Sikorsi halála után a lengyelek sorsáról a fejük felett döntöttek, így került szovjet befolyási övezetbe az egész ország. Ezért többen gyanakodtak arra, hogy a gép lezuhanása nem volt véletlen. Különféle teóriák születtek rá, ki állította félre a lengyel emigráció vezéralakját.

Crabb megbízást kapott arra, hogy próbáljon a víz alá merülve választ kapni a baleset okára. Ezt az epizódot is feldolgozta a film, amihez szükség volt a tengerben nyugvó repülőre. Laikus néző számára mindegy volt, hogy Liberatort vagy Neptune-t lát, így a kiszuperált P-2 tökéletesen megfelelt díszletként, és persze azt sem vehette észre senki, hogy Gibraltár helyett Málta volt a helyszín. Egy izgalmas víz alatti csetepaté háttere lett a roncs, ahol a brit és az olasz búvárok késekkel esnek egymásnak, némileg kiszínezve a valóságot. (A filmben 1:05:50-nél kezdődik ez a jelenet.)

Aztán elfelejtődött ez a forgatási helyszín, a géppel együtt. Ezért fordulhat elő, hogy sokak számára újdonság ez a roncs. A filmben látható állapothoz képest már erősen megviseltnek tűnik a Neptune, ami magyarázható azzal, hogy sekély vízben nyugszik, sokkal inkább kitéve a hullámok ostromának. Önmagában talán nem is lenne különösebben érdekes, de a filmmel, Crabb történetével együtt már sokkal izgalmasabbnak tűnik a merülés, aminek során körbe lehet úszni az egykori katonai gépből lett filmdíszletet.