Hat évtized után sem lehet biztosat tudni egy szovjet hajó körülszimatolására indult búvár haláláról, de a nyilvánosságra hozott titkos iratok sokat elmondanak arról, hogy terveztek meg egy ilyen bevetést.

Lionel "Buster" Crabb 1956. április 19-én veszélyes küldetésre indult. Crabb ismert, rutinos katonai búvár volt, és ezúttal az lett volna a feladata, hogy a Portsmouth kikötőjében horgonyzó, szovjet vezetőket szállító Ordzsonikidze nevű hadihajóhoz ússzon, és ott lehallgató berendezést helyezzen el.

A búvár nem tért vissza a tervezett időben, és később sem került elő. Csak bő egy év múlva sodort a partra a tenger egy megcsonkított, búvárruhás holttestet, aminek hiányzott a feje. Némi vizsgálódás után a halottkém úgy határozott, elegendő bizonyíték van arra, hogy Crabb az áldozat, így ezt az ügyet lezárták.

Ám azt még akkor sem lehetett tudni, pontosan miért is vesztette az életét a híres "békaember". Az őt ismerők szerint akkor már egyáltalán nem volt csúcsformában a rengeteget dohányzó, korántsem aszkéta életmódú Crabb. Tehát lehet, hogy egyszerűen a stresszes bevetés során kapott szívrohamot, netán más egészségügyi probléma vagy felszereléshiba okozta vesztét.

Voltak, akik szerint maga a brit titkosszolgálat végzett a búvárral, akiről úgy vélték, kapcsolatban állhat a szovjetekkel. Ennek azért elég csekély a valószínűsége, ám az inkább megtörténhetett, hogy a kikémlelt hajóról vették észre Crabbet. 2007-ben egy idős orosz férfi, Eduard Kolcov nyilatkozott arról, hogy annak idején katonai búvárként szolgált az Ordzsonikidzén, és a víz alatt vette észre a kémkedő brit búvárt- szembeszállt vele, és megölte. Egy másik állítás szerint a hajó fedélzetéről látták meg a mélyben úszó búvárt, és egyszerűen lelőtték. Azt sem zárták ki, hogy elfogták és a hajó fedélzetére vitték Crabbet, aki kihallgatás közben vesztette életét, és testét a vízbe dobták.

A brit titkosszolgálatoknál mindenesetre kitört a pánik Crabb eltűnése után. Nagyon megijedtek attól, hogy tényleg élve fogták el őt a szovjetek, akik aztán utána nyilvánosságra hozhatták volna, mint akartak kémkedni ellenük a britek. Igyekeztek titokban tartani az egész ügyet, de olyan rosszul szervezett volt az akció, hogy Crabb és kapcsolattartója a saját nevükön jelentkeztek be egy helyi hotelbe is- egy rendőr kitépte a lapokat, ezzel csak még gyanúsabb lett minden. Sántított az összetákolt fedősztori is, ez sem segített az ügy elkendőzésében. Crabb ráadásul népszerű ember, jól ismert búvár volt, nem csak egy névtelen titkosügynök.

Az igazi problémát az okozta, hogy az MI6 nem rendelkezett semmiféle felhatalmazással a kormányzattól. A miniszterelnök, Anthony Eden kategorikusan megtiltott mindenféle hasonló kalandorakciót, és állítólag a titkosszolgálatok tévedésből hitték, hogy ezt a búváros kémkedést jóváhagyta a külügyminisztérium. Utólag a legmagasabb szinten okozott megdöbbenést, hogy ilyen csapnivalóan tervezett akcióval kísérleteztek a titkosszolgák. Évtizedek múlva az is kiderült, hogy több, az MI6-nél dolgozó vezető kettős ügynökként a szovjeteknek kémkedett, így azok számíthattak Lionel Crabb megjelenésére- a búvárnak nem sok esélye volt a küldetés sikeres végrehajtására.

Ennyi baklövés után nem csoda, hogy a háborús hősnek számító búvár rejtélyes eltűnése sok találgatásra adott okott, és megszülettek a fenti teóriák. A sztori Ian Fleminget is inspirálta, akinek ez adta a Thunderball (Tűzgolyó) című James Bond-történet alapötletét. De nem csak ő merített ihletet a búváros kémkedésből! A britek a nyolcvanas években készítettek egy ügynökös sorozatot, a C.A.T.S. Eyes egyik epizódjában pedig egy brit búvárt csíp el a víz alatt egy csapatnyi orosz békaember...

Akár ehhez hasonló is történhetett a mélyben Crabbel- ki tudja, talán valaha pontosan kiderül-e, mi lett a végzete. Nincs mese, a kémkedés veszélyes mesterség, úgy meg pláne, ha esztelenül tervezik meg a bevetéseket...