Jacques-Yves Cousteau legendás filmje óta sokan a csend világaként gondolnak a víz alatti univerzumra. A valóság az, hogy búvárkodás közben nagyon is hallunk mindenféle zajokat, zörejeket. Ezek egy részének semmi köze az élővilághoz: magából a légzőkészülékből távozó buborékok, elhúzó csónakok is lehetnek hangosak. Ám az állatok is sürögnek-forognak, és ha egy kicsit odafigyelünk, akkor hallhatjuk is a kis ollók csattogását, a papagájhalak korallőrlő harapását és így tovább. 

Egy rövidfilm vicces módon hangeffektusokkal kíséri a szenzációs felvételeket. Tényleg nagyon jók a képek, búvárként is rácsodálkoztam milyen közeli felvételeket készített a filmes. Ezek az állatok, rákok, csigák, halacskák a valóságban csak pár centisek vagy akár még annál is kisebbek, így még én magam sem látom őket merülés közben.

Megjegyzem, sok ismerőst láttam a filmben. Mint a leírásból kiderült, ez a páratlanul gazdag élővilág az indonéziai Bali szigetének egyik leghíresebb pontján él: a Tulamben falu előtti öbölben. Itt én magam is eltöltöttem már két hetet, és ezekből az állatokból szép számmal láttam is.

Csak kellett hozzá egy rutinos, jó helyismerettel rendelkező, profi helyi búvár, aki megtalálta ezeket az apróságokat. Mert sajnálatos módon elsőre végig úszkálva gond nélkül elmegyünk mellettük, egy árva csigára se bukkanunk rá. Pedig ott vannak, színesek, és mégis... 

Szóval a film még nekem is érdekes, azoknak pedig főleg az lehet, akik el se tudják képzelni, mi él arrafelé. Ezek a jószágok tényleg így néznek ki, szó nincs arról, hogy egy sci-fi kedvéért alkotott számítógépes grafika készítője álmodta volna meg ezeket a csodalényeket. Bámulatos dolgokat rajt a tenger- ennyi az egész.