Különféle teóriák léteznek arra, egyes állatfajok miért tűntek el a Föld történelme során. Érdekes, hogy ilyen kérdésekre is víz alatti kutatások segítségével adhatnak választ.

A szigetek olyanok, mint egyfajta természetes laboratóriumok, ahol jó megfigyelhető a fajok változása, fejlődése. Elég, ha csak arra gondolunk, Darwin is mennyit tanult a Galápagos-szigeteken töltött időszak során. 

A Bahamákhoz tartozó Abaco szigeten egy víznyelőben merülve talált a rutinos búvár, Brian Kakuk több rég ott nyugvó állati csontvázat. A kutatók nagy örömére, rengeteg maradványra bukkant: 96 gerinces fajhoz tartozó 5000 csontot talált a mélyben. 

Egészen pontosan meghatározható, hogy ezek a fosszíliák az utolsó jégkorszak idején kerülhettek a ma már víz alatt levő barlangokba, hiszen akkortájt alacsonyabb volt a tengerszint. A megtalált csontok közül 39 olyan fajé volt, ami ma már nem található meg a szigeten- ezek tehát kihaltak valamikor az elmúlt évezredek során.

Ezek után következett a további csontmaradványok vizsgálata. Mint kiderült, a jégkorszak után a közel százféle fajból csak 17 olyan van, aminek nem került elő további csontja, tehát ezek voltak azok, amelyek számára minden bizonnyal az éghajlatváltozás jelentette a végzetet. A többi viszont fokozatosan úgy tűnt el, ahogy az emberek megjelentek a Bahamákoz- több állat pusztult ki az emberi tevékenység következtében, mint a környezeti változások hatására.

Pedig nem akármekkora változásokat okozott a jégkorszak! Amíg alacsony volt a tenger szintje, Abaco sziget területe nagyjából 17,000 négyzetkilométer lehetett, míg ma csak 1,214. Ráadásul jelentős volt a felmelegedés is. Ám ennek ellenére ezt a változást a fajok jelentős része túlélte.

Amikor viszont megérkeztek az emberek, elkezdték kivágni vagy felégetni az erdőket, építkezni és földet művelni kezdtek, sok faj tűnt el örökre. Szinte az egész világon jellemző, hogy a nagy kihalási hullámok kezdete az ember megjelenéséhez köthető adott területen, de most már van összehasonlítási alap a többi globális változáshoz képest.

Ezeknek a folyamatoknak a megértéséhez járulhat hozzá a továbbiakban a karib-tengeri barlangokban merülő búvárok munkája, akik az ott talált állati maradványok felszínre hozásával segíthetik a tudósokat. Érdekes lehet úgy merülni, hogy nem csak azt fedezik fel, merre kanyarognak a víz alatt a járatok, de még azt is kiderítik, hogy vett kanyarokat a Föld történelme.