Egy lengyel tengeralattjáró drámai sorsának lezárását akarják megfejteni a roncs után kutató búvárok. A nyomtalanul eltűnt Orzel (Sas) nevű hajó rejtélye ugyanis 75 éve foglalkoztatja a lengyeleket, akik ebben az évben az évforduló tiszteletére több megemlékezést tartanak, filmet készítenek, és immár a sokadik búvárexpedíciót indítják a megtalálására.

Az Orzelnek nem csak az eltűnése drámai, hanem az azt megelőző időszaka is. Amikor 1939-ben a hitleri Németország megtámadta Lengyelországot, villámgyorsan haladtak előre a hazájukat védők hősiessége ellenére. Elfoglalták a nagyvárosokat, repülőtereket, kikötőket is, és persze minden használható harceszközre rátették a kezüket. 

A hollandok által épített, 1473 tonnás tengeralattjárót 1939-ban állították szolgálatba. Korszerű hajónak számított, viszont kicsit nagy volt a sekély Balti-tengerhez. Amikor a németek közeledtek, az Orzel kapitánya úgy döntött, nem engedi át a hajót az ellenségnek. Kihajóztak a nyílt tengerre, majd rövid tanakodás után az akkor még semlegesnek számító Észtországba mentek a kapitány betegsége miatt. Ám Tallinnban kellemetlen meglepetés várta őket: német nyomásra az észtek gyakorlatilag foglyul ejtették az Orzelt és legénységét. A kórházba vitt kapitány helyébe Jan Grudzinski lépett, aki hogy időt nyerjen, látszólag mindenben együttműködött a helyiekkel. Az észtek valamennyi hajózási térképet elvitték, és elkezdték leszerelni a fegyverzetet is. 

Egy éjszaka aztán a legénység leütötte és a tengeralattjáróra vitte túszként a hajót őrző két katonát, elvágták a villanyvezetéket, és megpróbáltak elszökni a sötétségbe borult kikötőből. Ám azonnal akadályba ütköztek, a szó szoros értelmében: egy homokpadon megfeneklett a hajó. Az észtek már tüzeltek rájuk a partról, amikor nagy nehezen sikerült hátramenetbe kapcsolva elmozdulni. Utána elhagyták a kikötőt, sikerült kiérniük a nyílt tengerre és a mélybe merültek, majd 24 órán át mozdulatlanul várakoztak. Eközben a fejük felett az őket kereső német és szovjet(!) hajók járőröztek folyamatosan.

Amikor elcsitult a zaj, elindultak, és eljutottak Svédországba, ott tették partra a két észt katonát. Majd megpróbáltak a Balti-tengeren át eljutni brit vizekre, de hajózási térképek nélkül igencsak nehézkes volt navigálni. Abban bíztak, hogy egy német teherhajó feltartóztatásával tudnak térképet szerezni, de csak ellenséges hadihajókkal találkoztak. Éjszaka a felszínre emelkedve próbáltak a világítótornyok segítségével tájékozódni, de ezzel sem ment minden hiba nélkül- volt, hogy napokon át meglapultak a tenger fenekén, majd később ismét megfeneklett a hajó. Még a brit hajóktól is tartaniuk kellett, ugyanis a tallini menekülés során megsérült a rádió, és nem tudták elmondani, kik is ők.

44 napig tartott a viszontagságos utazás Skóciáig. Itt gyorsan meg kellett javítani a tönkrement rádiót, és tört angolsággal jelezték a briteknek, hogy az Orzel megérkezett barátságos szándékkal, ne lőjenek rájuk. Mindenki megdöbbent, mert már rég elkönyvelték, hogy a lengyel tengeralattjáró odaveszett. A hajót és legénységet azonnal a Royal Navy állományába vették át, és az Orzel volt az első lengyel hadihajó, ami sikeresen torpedózott meg egy német hajót a Norvégia elleni invázió idején.

Ám 1940 júniusában az Orzelnek nyoma veszett. Azt gyanítják, baráti akna áldozata lett a tengeralattjáró és hős legénysége Norvégia közelében, de a roncsot mindmáig nem találták meg. Csak az elmúlt évtizedben fél tucat expedíció indult a felkutatására az Északi-tenger mélyére, de most egy halásztól kapott információ új reménnyel kecsegteti a kutatókat. Nem csak emberek merülnek, távirányítású eszközökkel is segítik a munkát, de nincs könnyű dolgok, ugyanis a helyszín ahol kutakodnak valóságos roncstemető, több száz hajó maradvány nyugszik a mélyben. Az expedíciót vezető búvár, Tomasz Stachura reménykedik benne, hogy ezúttal sikerrel járnak, és megírhatják az Orzel történetének utolsó fejezetét.