Aki Balira tervez búvártúrát, általában beiktat egy napot Nusa Penida szigetnél. Van néhány ellenérv az ilyen kiruccanásokkal szemben: a transzfer hosszadalmas, a víz jóval hidegebb mint Bali északi részén, és a kiszámíthatatlan, erős áramlások már több búvár életét követelték.

Ehhez képest a többi búvárprogramhoz képest igencsak borsos árú Nusa Penida-túrákon mindig sok a résztvevő. A nagy találkozások esélye vonzza a búvárokat: garantált a mantás merülés, és az év bizonyos szakában jó eséllyel mola molát is lehet látni.

Így aztán mi sem akartuk kihagyni ezt a kirándulást. Tulambentól először elbuszoztunk Padangbai faluba, ott szálltunk hajóra, és onnan még egy órát repesztettünk. Szerencsénk volt, mert gyakorlatilag nem volt semmiféle hullámzás, kényelmes volt a hajóút, és Nusa Penida közelében igazán látványos volt a táj. Útközben tettünk egy kis kitérőt a Crystal Bay nevű merülőhely felé, ám amikor a rutinos helyi vezető meglátta az ottani, felszínről is jól megfigyelhető, mosógépszerűen forgó áramlatokat, intett: nem itt lesz az első merülés.

A Manta Point fele közeledve feltűnt, hogy szaporodnak a hajók a közelünkben, mind tömve volt búvárral és sznorisokkal. Mi valamivel gyorsabbak voltunk, de sejthető volt, a sok kifújt buborék miatt pezsgőfürdő lesz a víz alatt. Ilyenkor mindig eltöpreng az ember, a mantákat ez tényleg nem zavarja, tényleg látni fogjuk őket?

Gyorsan a vízbe ugrottunk a helyszínen, aztán mind fel is szisszentünk, annyira hidegnek tűnt a tenger. Tulajdonképpen egy macskaugrásnyira voltunk Tulambentől, ahol 29-30 fokos vízben búvárkodtunk, így itt szinte fagyosnak tűnt a 23 fok. Ez azért sokat elárul arról, milyen furcsák a Nusa Penida környéki áramlatok, amelyek hideg vizet hoznak. No meg a manták számára ideális ennivalót, ezért jönnek ide ezek a hatalmas ráják.

A víz alatt a látótávolság csalódást okozott, nem volt túl jó. De az a pár méter is elég volt ahhoz, hogy lássuk a fejünk felett pár méteres mélységben méltóságteljesen elúszó mantát. Ezek az elegáns állatok szinte repülnek a vízben, mozgásuk könnyed és harmonikus. Régen a babonás tengerészek féltek az akár 2-3 méteresre megnövő mantáktól, de a mai búvárok rajonganak értük.

Pechünkre az egyik később érkezett hajó kapitánya úgy döntött, pont a manták kedvenc helye felett áll meg, és ott ugranak be a búvárai. Ezzel aztán pár percre sikerült is elriasztani az állatokat, akik később váratlan helyekről bukkantak fel- oldalt vagy mögöttünk bukkantak fel, így néha csak forgolódtunk, amikor a jövetelükre figyelmeztető kopogást hallottuk. 

Ebben a zavaros vízben sok múlott a szerencsén. Én jó helyen voltam, több alkalommal egészen a közvetlen közelemben úsztak el a manták. Sőt, egyszer megfigyelhettem, ahogy szépen libasorban négy példány követi egymást. Persze a lehetőségekhez képest megpróbáltam fotózni, de tudtam jól, nagy képek nem születnek ilyen vízben. Attól még meg akartam örökíteni az élményt.

Mert élmény volt ez a javából. Igen, sok a búvár, igen, a látás lehetett volna jobb, ha szerencsésebbek vagyunk, igen, a víz hűvös volt, igen, a mélyben is érezhető hullámzás zavaró volt. De most komolyan, kezdjek el panaszkodni a körülményekre, amikor olyan állatokkal merülhettem, amik miatt minden búvár irigyel? Szó sem lehet róla!... Akkor is nagyon boldog voltam, hogy ott lehettem, és utólag is szívesen gondolok vissza erre a kalandra. És akkor még nem tudtuk, a nap második merülése is tartogat pár nagyon izgalmas pillanatot.

További Bali búvárkalandok:

Színpompás csigák birodalma

Egy magányos teknős

Cápák az asztal alatt

A törpe csikóhal nyomában

Kirándulás korallországba