Néhány barátom is ott volt Tatán, ahol a víz alatt állítottak karácsonyfát. Szerencsére videók is készültek, így én is megnézhettem, milyen volt a hangulat. És beletekinthet a dologba az is, aki nem tudja elképzelni, hogy zajlik egy búvárkarácsony.

Voltam már ilyen eseményen, Csepelen. Emlékezetes volt, mert rendesen lehűlt a levegő, és egy kissé rosszul szervezett tévés jelenlét miatt perceken át fáztunk a vízben a merüléstől az utolsó pillanatban, teljes cuccban megijedő riporternőre. Persze mi, akik tudtuk, mivel jár egy rövid búvárkaland december közepén, sejtettük, hogy ez lesz a vége, és végül jól is éreztük magunkat.

Tatán egy kicsit jobb a helyzet, mert a Fényes-forrás vize lényegesen melegebb, mint az átlagos tavak. Semmi különleges felszerelés nem kell a búvárkodáshoz a meleg források miatt, így jó buli lehetett ez a merülés is. Igaz, hogy nincs túl nagy mélység, de ez ilyenkor aztán egyáltalán nem számít. A lényeg a vidámság, no meg a víz alatt is jól festő feldíszített karácsonyfa.

Ilyenkor két dolog jut az eszembe. Az egyik az, hogy jó dolog látni, mlyen kis vagány közösséget alkotnak a búvárok. A másik meg az, hogy ennek ellenére kezdenek fogyatkozni a közös programok, események. Nem nagyon zajlik a búvárélet, pedig néha vannak jó hírek mifelénk: ilyen volt az is, hogy megint lehet merülni Tatán, a Molnár János-barlangban. Szóval szép karácsonyi ajándék lenne, ha megint volna egy kis pezsgés a hazai búvárkodásban. Már az se lenne rossz, ha azok is újból örömet találnának egy kis merülgetésben, akik mostanában ilyen-olyan okokból felhagytak vele. Ezzel ráadásul elsősorban nem is másoknak szereznének igazán nagy örömet, hanem maguknak.