A búvárkodás hőskorának hosszú távú merülései sok ismerettel gazdagították a szakembereket. Manapság keveset hallunk ezekről az "emberkísérletekről", pedig nagy teljesítmény volt annak idején napokat a mélyben tölteni.

Ma már szinte feledésbe merült például a hazai Non Stop Merülés (NSM) kísérletsorozat, aminek harmadik lépcsőfoka során 50 órát töltöttek egy huzamban a búvárok- 1971-ben! 

A három magyar NSM medencékben került végrehajtásra, míg a külföldi próbálkozások között több tengerben. Fontos tudni, hogy élettani szempontból nem az számít, valaki nyílt vízben vagy egy uszodában van 3-4 méterrel a felszín alatt akár napokon át, így a magyar búvárok teljesítménye ugyanúgy elismerendő, mint a nagyobb hírt kapott próbálkozóké.

A legismertebb nyilván a Cousteau-csapat expedíciója volt, ami nem csoda, hiszen világsikerű ismeretterjesztő film is készült róla Nap nélküli világ címmel. Az ő búvárai által használt épületek között több elhagyatva a kísérlet helyszínén maradt, manapság is merülnek itt a Szudánba eljutók.

A hatvanas években viszont máshol is megpróbálkoztak a víz alatti tartózkodás meghosszabbításával, nem csak a kellemesen meleg Vörös-tengerben. 1965-ben az angliai Devon volt a helyszíne egy ilyen kísérletnek, egy alig 8 négyzetméteres alapterületű "házba" költözött be két búvár egy egész hétre. 

Dr Colin Irwin és John Heath akkortájt még csak 19 és 21 évesek voltak. A Glaucus Project nem csak azért volt érdekes, mert hosszú távú szaturációs merülésnek számított, hanem azért is, mert a fiatalok a lehető legalacsonyabbra szorították a költségeket. Míg az amerikaiaknál repkedtek a súlyos összegek egy-egy ilyen kísérletnél, a britek alig ezer fontot költöttek rá, ami fél évszázada sem volt sok pénz.

Irwin és Heath meglehetősen rossz körülmények között töltötte el a hetet: a házban alig 15 fok volt, éppen úgy, mint az azt körülvevő tengerben. A páratartalom is száz százalékos volt, ráadásul egy vihart is átvészeltek a tenger mélyén. Noha ilyen hosszú távú merülésnél nem lehet csak úgy a felszínre úszni, mégis szembe kellett nézni ezzel a lehetőséggel a tomboló hullámok alatt. Az ellátmányt búvárok hozták vízhatlan zsákba csomagolva, de azért komfortról szó sem volt.

Amikor lezárult a kísérlet, szerették volna a felszínre emelni az "otthonukat" is, ám kiderült, ezt nem tudják megoldani. A Project Glaucus roncsai tehát ugyanúgy a mélyben maradtak, mint Cousteau-ék épületei, és vélhetően ugyanúgy mesterséges zátonnyá is változtak. A kerek évforduló tiszteletére a búvárok visszatértek, és emléktáblát helyeztek el a helyszínen.

Szintén a nagy kaland előtti tisztelgésként virtuálisan újraalkották a víz alá tervezett ház modelljét, így "körbejárható" olyan formában, ahogy annak idején festett. Az egykor itt tartózkodó Colin Irwin is élvezte, hogy ismét megnézheti, hol töltöttek annak idején egy hetet társával.