Változó tengerkutatás

Cousteau eleinte még bombával számolta a halakat, de ma már ilyen módszerrel senki nem dolgozik. De természetesen nem lehet vádolni a víz alatti kutatás úttörőit, egyszerűen olyan új tudományterületre merészkedtek, aminek minden módszerét, eljárását maguk dolgozták ki. Később pont Cousteau-ék voltak azok, akik más módon vizsgálódtak, ők kövezték ki az utat az utódoknak. A bombától eljutottak az egyre fejlettebb víz alatti kamerákig, javított felszerelésekig, komoly laborrá fejlesztett kutatóhajóig- ma is nagyban támaszkodnak az ő felfedezéseikre.

És ne feledjük, akkor mondjuk volt egy tengerkutató csapat, ami robbantott egy helyen, és a felszínre jövő halakat megszámolva csinált egy statisztikát. Ma meg ezrével vannak dinamitos halászok, akik naponta többször robbantanak a korallzátonyoknál, kiszedik az értékesebb fogást, a fiatal, kicsi ivadékok elpusztításával meg nem törődnek. Őket nem érdekli a tudomány... Hasonló a helyzet a vonóhálós halászattal, senkit nem érdekel, milyen pusztítással jár a munkájuk.

Ha voltak is vitatható módszerei az úttörőknek, akkor az egész világon maroknyi búvár vizsgálódott a mélyben, sokkal több hasznot hajtott a kutatásuk, mint amennyi kárt okoztak. És ma már miattuk tudjuk sokkal jobban, miért fontos a folyamatos megfigyelés, vizsgálat.

Persze az eszközeink óriásit fejlődtek. A folyamatosan víz alatt levő megfigyelőkamerák rengeteg értékes felvételt rögzítenek. A miniatűr jeladókkal nyomon lehet követni kis és nagy élőlények mozgását, vándorlását, sokat tanultunk arról, milyen mélyen vadásznak a cetek, és merre úsznak a nagy fehér cápák. Sőt, olyan kicsik lettek a kamerák is, hogy a cápák szinte "selfie" videókat készítenek, amiből kiderül, nem pontosan úgy viselkednek, mint ezt eddig hittük.

Régen úgy tudtak meg újat a ragadozók táplálkozásáról, ha az állatot kifogták, megölték és felboncolták. Ma a partra vetett tetemekről azonnal értesítést kapnak a szakemberek, és máris a helyszínre mennek. Sőt, kidolgoztak számos eljárást az állatok sérülés nélküli vizsgálatára: a kifogott állatot villámgyorsan gyomormosásban részesítik- biztos nem boldog tőle, de nem is pusztul el, és a célt eléri.

Persze meg lehet kérdezni, ugyan mitől jobb nekünk, ha megtudjuk, az ínyenc cápák melyik halak húsát szeretik a leginkább? Egyrészt kiderül, mi a fő táplálék, aminek a teljes lehalászásával azok a ragadozók is bajba kerülnek, amik azt a halat fogyasztják. Másrészt így tudtuk meg, hog a rengeteg, a tengerben úszó szemétből milyen sok kerül az állatok gyomrába- a szerencsések nem pusztulnak ebbe bele, de rengeteg állat veszti így az életét. A drónok bevetésével szintén az élővilágot meg nem zavarva lehet folyamatosan információkat gyűjteni a tengerről.

Az állatok vándorlása ugyanígy fontos adatokat szolgáltat. Ha tudjuk, mikor, merre a leggyakoribbak mondjuk a nagytestű cápák, a strandolókat is jobban lehet védeni egy-egy partszakasz időleges lezárásával. Ha látjuk, hol szapodornak az állatok, hol jönnek világra a fiatal bálnák, cápák, a terület szigorú védelmével meg tudjuk óvni a populációt. Ha folyamatosan megfigyeljük egy zátonyon a változásokat, kiderülhet, hogy a tenger melegedése, a savasodás, a szennyezés pusztítja-e leginkább a korallokat- és milyen gyorsan képesek regenerálódni.

Meglehet, irigylésre méltó annak az embernek a munkája, aki csak búvárkodik, fotózik meg jegyzetel. Persze ez a karrier mindenki előtt nyitva áll, aki nyelvet beszél és külföldön tengerbiológiát tanul, és kutatóként el is tud helyezkedni. És persze nem mindig akkora öröm, hogy vízbe kell menni, bármi is van, mert a kutatásban a rendszeresség igen fontos.

A kapott eredményekre alapozott tanulmányok pedig nem öncélú irományok egyáltalán. Egyszer még aranyat érhetnek, amikor veszélybe kerül rengeteg ember élete, akiket jelenleg a tenger tart el. Mindazt, hogy ma ez egy komoly tudománynak számít, többek között Cousteau-nak, Hassnak, Beebe-nek köszönhetjük. Így fordulhat elő az, hogy ma még annak is a pozitív oldalát nézzük, hogy valaha valaki egy víz alatti robbantással szolgálta a tengerkutatást- nagy cél érdekében tette, és később maga jött rá, hogy nem ez volt a jó megoldás. Erről szól a tudomány: kísérletezés, tanulás, fejlődés!

0 Tovább

A mélység drónjai

A tenger nagy és jórészt még felfedezetlen, és ezért mindig új eszközöket vetnek be a megismerésére. Ám az új önműködő drónok valószínűleg szívbajt hoznák rám merülés közben...

A kötelező leckét mindenki tudja, milyen nagy területét borítja Földünknek tenger és óceán, milyen óriási mélységek vannak benne és így tovább. A legelső nehézbúvárok felfedezésre még alig szorítkoztak, gyakorlatilag csak roncsot mentettek vagy szivacsot halásztak- a munkavégzés volt az első.

A felszínről nehéz tengert kutatni, és ezért a bátor fejlesztők mélytengerbe lemerülni képes eszközöket, tengeralattjárókat konstruáltak, illetve szabadabb mozgást lehetővé tevő légzőkészülékeket. Utóbbiakat most már milliónyi búvár használja, de túlnyomó részünk kedvtelésből merül, szó sincs tudományos munkáról.

Ráadásul a búvár lehetőségei korlátozottak, mélységben is, időben is. És itt jönnek be a képbe a drónok: ha van energia, dolgoznak, az adatokat műholdon keresztül el a központba, nem kell amiatt aggódni, hogy elfogy a palackból a levegőjük, a keszonbetegségre pedig fittyet hánynak. Arról nem is beszélve, hogy ők sose lesznek tengeribetegek...

Nem ugyanaz, ha egy búvár vizsgálódik, néhány területen még pótolhatatlan az ember jelenléte, intelligenciája, de vannak olyan adatok, aminek méréséhez nem kellünk. Például az önműködő eszközök közül a tengert járók folymatosan rögzítik a sótartalmat, a hőmérsékletet, az áramlatok irányát és ezekből az adatokból jobban megérthetjük az óceánokban zajló globális folyamatokat. Az utóbbi időben ráadásul nagyon visszaesett ezeknek az eszközöknek az ára, hála a folyamatos fejlesztéseknek, az egyre nagyobb teljesítményű, mégis olcsóbb alkatrészeknek. Az eltűnt maláj utasszállítót is jobb eséllyel kutathatják fel ezek a mélyre merülni képes, nagy távokat bejáró önműködő eszközök, mint egy ötletszerűen leküldött tengeralattjáró.

Azok az eszközök is nagyon hasznosak, amelyeket egy helyre telepítenek. A kamerák gyakorlatilag minden, a környezetükben történő dolgot rögzítenek, a felvételek visszanézhetők, elemezhetők, lehet vizsgálni a fajok felbukkanásának gyakoriságát, az élővilágot nem zavaró objektív előtt meg lehet figyelni bizonyos állatok viselkedését.

Ám mostanában egészen újféle robotokat is be akarnak vetni: az állatok mozgását utánzó eszközök halként úsznak a vízben vagy rákként járkálnak a tengerfenéken. Hogy praktikusabb-e ez, azt nem tudom, de azt viszont igen, hogy ha több, mint két méteres robotrák elindulna felém a víz alatt, hirtelen roppantul megijednék.

A koreai fejlesztésű robotrák 200 méteres mélységbe juthat el, felvételeket készít és adatokat rögzít, de arról nem hallottam, hogy a búvárok halálra rémisztése is a feladata lenne. Így aztán remélem, arra nem nagyon vetik be, ahol én is vízben leszek...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább
12
»

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog