A tenger nagy és jórészt még felfedezetlen, és ezért mindig új eszközöket vetnek be a megismerésére. Ám az új önműködő drónok valószínűleg szívbajt hoznák rám merülés közben...

A kötelező leckét mindenki tudja, milyen nagy területét borítja Földünknek tenger és óceán, milyen óriási mélységek vannak benne és így tovább. A legelső nehézbúvárok felfedezésre még alig szorítkoztak, gyakorlatilag csak roncsot mentettek vagy szivacsot halásztak- a munkavégzés volt az első.

A felszínről nehéz tengert kutatni, és ezért a bátor fejlesztők mélytengerbe lemerülni képes eszközöket, tengeralattjárókat konstruáltak, illetve szabadabb mozgást lehetővé tevő légzőkészülékeket. Utóbbiakat most már milliónyi búvár használja, de túlnyomó részünk kedvtelésből merül, szó sincs tudományos munkáról.

Ráadásul a búvár lehetőségei korlátozottak, mélységben is, időben is. És itt jönnek be a képbe a drónok: ha van energia, dolgoznak, az adatokat műholdon keresztül el a központba, nem kell amiatt aggódni, hogy elfogy a palackból a levegőjük, a keszonbetegségre pedig fittyet hánynak. Arról nem is beszélve, hogy ők sose lesznek tengeribetegek...

Nem ugyanaz, ha egy búvár vizsgálódik, néhány területen még pótolhatatlan az ember jelenléte, intelligenciája, de vannak olyan adatok, aminek méréséhez nem kellünk. Például az önműködő eszközök közül a tengert járók folymatosan rögzítik a sótartalmat, a hőmérsékletet, az áramlatok irányát és ezekből az adatokból jobban megérthetjük az óceánokban zajló globális folyamatokat. Az utóbbi időben ráadásul nagyon visszaesett ezeknek az eszközöknek az ára, hála a folyamatos fejlesztéseknek, az egyre nagyobb teljesítményű, mégis olcsóbb alkatrészeknek. Az eltűnt maláj utasszállítót is jobb eséllyel kutathatják fel ezek a mélyre merülni képes, nagy távokat bejáró önműködő eszközök, mint egy ötletszerűen leküldött tengeralattjáró.

Azok az eszközök is nagyon hasznosak, amelyeket egy helyre telepítenek. A kamerák gyakorlatilag minden, a környezetükben történő dolgot rögzítenek, a felvételek visszanézhetők, elemezhetők, lehet vizsgálni a fajok felbukkanásának gyakoriságát, az élővilágot nem zavaró objektív előtt meg lehet figyelni bizonyos állatok viselkedését.

Ám mostanában egészen újféle robotokat is be akarnak vetni: az állatok mozgását utánzó eszközök halként úsznak a vízben vagy rákként járkálnak a tengerfenéken. Hogy praktikusabb-e ez, azt nem tudom, de azt viszont igen, hogy ha több, mint két méteres robotrák elindulna felém a víz alatt, hirtelen roppantul megijednék.

A koreai fejlesztésű robotrák 200 méteres mélységbe juthat el, felvételeket készít és adatokat rögzít, de arról nem hallottam, hogy a búvárok halálra rémisztése is a feladata lenne. Így aztán remélem, arra nem nagyon vetik be, ahol én is vízben leszek...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!