A tenger nem válogat

Tegnap reggel a Ras Mohammed nemzeti parkban merültünk. Van itt egy pár igen híres hely, egyikük a Jolanda nevű hajó roncsa. 

A maradványok jelentős része már lecsúszott a meredeken zuhanó falon. Ám a hajóról elnevezett zátonyon még akadnak dolgok, így a Jolanda rakományának egy része is: szanitereket szállított. 

A tenger pedig kicsit sem válogatós, benépesítette a vécécsészéket is. Fura kontraszt egy ilyen színes, látványos zátonyon a porcelánon megtelepedő korallokat- bár meglátásom szerint a roncs fém testét jobban kedvelik. 

Még egy merülést terveztünk itt, ami viszont igazán akciódúsra sikeredett. Egy helyen felbukkant egy titán íjhal. Ez a gyors, erős hal roppant agresszíven védi ivadékait, bárkinek nekitámad, aki közelít. Na ez a példány mindenkit megkergetett, aki csak a környéken járt. Nekem az uszonyomba harapott, azt ráncigálta, másoknak direkt az arcába úszott. Csak úgy tepertünk előle... 

Aztán kicsivel odébb két hatalmas tüskés ráját fedeztünk fel. Amikor közelebb értünk, elegánsan odébb tempóztak. Aztán váratlanul elkezdte őket támadni két méretes tüskés makréla. A ráják gyorsan el is menekültek, én meg csak lestem, sose láttam hasonlót. 

Szóval nem kizárólag békés élmény a búvárkodás, hanem igazi full HD, szuper 3D természetfilm, aminek soha nincs ismétlése... 

0 Tovább

Nyár, Egyiptom, búvárkodás

A szafari félidejében vagyunk, most már eltöprenghetek rajta, mi újság a Vörös-tengeren.

Manapság utazás előtt mind olyanok vagyunk mint az óvatos ember, aki még a hideg levest is megfújja. Túl sok rossz hír jut el hozzánk, gyengül a forint, tartunk a repüléstől és így tovább. Pedig utazni jó, utazni szeretünk, ezért aztán egy idő után felretesszük az aggodalmakat. 

A tavaly nyári egyiptomi tüntetések barátaim útjának tettek keresztbe. Valljuk be, máshogy tervez az ember, ha az út amire hónapokon át készül, egyik pillanatról a másikra meghiúsul. Bár nem voltam érintett, mégis elgondolkodtató volt az ügy. Ráadásul az ország is kezd megdrágulni, de... A Vörös-tenger az egyik legnagyobb kedvenc, nem olyan könnyen mondunk le róla.

Így aztán most is összejött a régi csapat, és belevágtunk a szervezésbe. Az esetleges drágulás nem tett boldogabbá, de összegezve Egyiptom még így is olcsóbb trópusi tengeri úti cél mint bármi más. Ez a realitás... A forint gyengesége pedig minden mást is megdrágított.  Csodák nincsenek, a búvárkodás nem olcsó kedvtelés. 

Még tucatnyi  egyiptomi út tapasztalatával felvértezve is tud apróbb meglepetésekkel szolgálni az ország. A belépéskor a határőr olyan bélyegző hiányát kérte számon, amit mi nem is kaphattunk, aztán mégis átengedtek. Sose fogom megérteni a helyi bürokráciát, de szerencsére nem is találkoztunk ezzel a későbbiekben. 

A hajót szerencsére már jól ismerjük, nem először utazunk a Cassiopeia fedélzetén. Most sem csalódtunk, de a kihajózás után már elsősorban az érdekelt,, mi vár ránk a víz alatt.

Bármennyire jól ismerjük a Vörös-tengert, amikor először beugrunk a 28 fokos vízbe, és feltűnik a korallzátony, máris eszünkbe sem jut, hogy ne tudna új élményeket adni. Három búvárkodással töltött nap után bátran mondhatom, élvezzük az felszín alatti órákat. Színes korallok és sok-sok hal várt ránk, delfinek bukkantak fel, teknősöket láttunk, polipokat, rákokat, murénákat figyelhettünk meg karnyújtásnyi távolságból. Merültünk nappal és éjszaka, sekély helyeken és aramlásos falaknál, korallzátonyoknál és roncsokban. Unatkoznunk pedig nem kellett. És még két izgalmas nap vár ránk!... 

Mit is mondhatnék? Bármi is jön, Egyiptom már nem okozott csalódás, legalábbis búvár szemmel. Aztán lehet ez még jobb is, csak legyen még egy kis szerencsénk... És oly távolinak, alaptalannak tűnik most a hezitálás, mint kis hazánk maga a viharos,  monszunesős nyárral. Otthon is történhet váratlan, és delfinekkel biztos nem futunk össze... 

0 Tovább

Egy teknős reggelije

A hajnali merülésre való felkelés mindig nehéz ügy. Reggel hatkor ébresztenek a hajón,  olyan gyakran fordul meg a fejemben, maradhatnék az ágyban is. De aztán általában erőt veszek magamon, mert a reggeli időpont ideális a legszebb nyílt tengeri zátonyokhoz. 

Ma hajnalban a Jackson Reef volt a célpont, ami színes élővilágú hely, gyakran felbukkanó teknősökkel. Ez persze csak esély,  sose tudhatjuk, mit találunk. Ám ezúttal szerencsénk volt,  egy koralltömb alatt ott tanyázott egy termetes teknős. 

Az ilyen idős, 60-70 centis példányok már nem túlságosan ijedősek. Ez is békésen ette a lágykorallokat, míg mi perceken át néztük őkelmét. Mindig letépett egy nagyobb darabot a korallból, és komótosan rágcsálta. Nyugodtan lehetett fotózni hosszú időn át,  mert ezt a veterán teknőst már nem zavarták a búvárok. Bizonyára tudja jól, a kalimpáló, buborékeregető, villogtató lények nem bírják túl sokáig a víz alatt. 

És valóban, a levegő korlátozott mennyiségben állt a rendelkezésünkre, hamarosan vissza is tértünk a hajóra. Ott pedig már várt a reggeli- bevallom, amikor láttam enni a teknőst, már a mélyben éreztem, éhes vagyok. De ilyen élmény után még a reggeli is jobban esett... 

0 Tovább

Éjszaka a Vörös-tenger mélyén

Lehorgonyoztunk egy csendes öbölben, ahol a hely alkalmasnak látszott éjszakai merülésre is. Általában védett, nem túl mély helyeket választunk, ahol egy kis eltévedés esetén sincs nagy baj.

A hajónk alatt volt egy kis roncs, az a fajta, ami nem túlságosan nagy és egyáltalán nem jelentős, még a nevét sem tudja senki. Manapság már alig ismerhető fel az egykori hajó, olyan szinten szét van esve. De a tenger számára a felszíni dicsőség mit sem számít. Az már csak a múlt, a jelen viszont arról szól, mennyi minden telepedett meg a maradványokon.

Először délutáni órákban mentünk vízbe, akkor sem volt rossz, de tudtuk, éjszaka egy kicsit minden más lesz. A korallokban élő aprócska rákok például az éjszakai órákban sokkal jobban megfigyelhetők. Rózsaszín és piros kis jószágok ezek, amelyek izegnek-mozognak, ahogy megvilágítjuk őket. A tűzhalak is aktívabbá válnak, de ami a legszebb, az a roncs fölött felbukkanó hatalmas halraj, ami elnyúló, élő szalagként lebeg a sötét vízben. A színük csak akkor látható, amikor rájuk világítunk. Mivel tudtam, ilyen fényviszonyok közt kár is próbálkozni, csak a szememmel követtem őket.

Éjszaka egyszerű a búvár dolga: ha valahol egy percek óta vakuval villogtató fotóst lát, ott biztos van valami. Egyikük apró murenát talált, megnéztük, aztán pár méterrel odébb, a roncs közepén felbukkant a "nagypapa", egy hatalmas, sötét színű példány. Bár a lámpa erős volt, csak a fejét tudtam megvilágítani. Karnyújtásnyira aztán egy krokodilhalat vettünk észre, aki mellett óriási kőhal hasalt. Épp készültem fotózni, amikor elúszott egy búvárcsapat mellettünk. A sok érdekes dologra rá se néztek, viszont roppant alaposan felkavarták a homokot, így aztán már mi se láttunk semmit. Ilyenkor mindig átfut az agyamon, korallmező felett is olyan óvatlanok?

Ám odalent hosszan bosszankodni felesleges, ezer érdekesség vár még. A fénykévék egy-egy koralltömböt világítanak meg, ám a lámpát fogó búvár alig látszik. Egészen más így, ebben a sejtelmes derengésben látni a zátony egy kis darabját. Úszunk egyik fénykörtől a másikig, hol ezt, hol azt látunk. A merülés végén eszembe jutnak a délutáni delfinek. Valaki azt mondta, milyen jó lenne, ha éjszaka jönnének, míg a víz alatt vagyunk. Ebben a sötétben viszont elsőre biztos pokolian ijesztő lenne egy csapatnyi hatalmas állat, ahogy villámgyorsan elénk úsznak a semmiből.

Bármennyire szeretjük őket, azért kihagynám az élményt. A víz nappal se a mi közegünk, éjszaka pedig főleg nem az. Pont eléggé kalandos az éjszakai búvárkodás nélkülük is, ők pedig jöjjenek csak nappal, ha meg akarnak örvendeztetni minket...

0 Tovább

Az első delfin

Vasárnap óta Egyiptomban vagyunk, egy hétig szafarizunk a tengeren. A víz ilyenkor 27-28 fokos, és ha szerencsénk van, sokmindent láthatunk. Mi valószínűleg mázlisták vagyunk, mert már az első napokban volt mit megcsodálni. 

A sok színes korallhoz is hozzá lehet szokni, az ember egy idő után már valami nagyra vágyik. És aztán felbukkant egy polip, pár muréna, nagy skorpióhal, szóval az első két merülés is jól telt. Naplemente előtt pedig beúszott pár delfin az öbölbe. A hajónktól 5-10 méterre mentek el, mi megnéztük őket, ők minket... Jó kis kedvcsináló volt az éjszakai merülés előtt. 

0 Tovább

A tenger ajándéka

A váratlan meglepetések miatt (is) szeretjük a búvárkodást: például ha felbukkan egy csapat delfin...

Amikor merülni megyünk, bárhová a világban, vannak bizonyos jó előre eltervezett dolgok. Nem árt tisztában lenni az alapvető viszonyokkal (hány fokos épp akkor a víz, jellemzően szelesebb vagy esősebb-e az évszak), no meg tájékozódunk a legjobb helyekről. Hiába nem voltam még sose egy-egy helyen, amikor a repülőre szállok az indulás napján, már tisztában vagyok vele, vannak-e szép zátonyok, melyikek a leghíresebb roncsok, várható-e valamilyen különleges élőlény.

Bármilyen meglepő, tényleg létezik olyan, hogy bizonyos hónapokban bizonyos helyeken bizonyos állatok nagyobb eséllyel fordulnak elő, máskor viszont gyakorlatilag teljesen esélytelen ezekkel találkozni. Ám meglehet, hogy ami az egyik élőlény szempontjából nem szerencsés szezon, más állatoknál pont jó.

Ám titkon mind abban reménykedünk, hogy mázlink lesz, és pont mi leszünk azok, akik teljesen váratlanul valami szuper élménybe futunk bele. Nekem is volt ilyenben részem, és bevallom, ezekre a merülésekre évek múltán is jól emlékszem. Kicsit erről is szól a búvárkodás: néha nem pont azt kapjuk, amit vártunk, néha viszont jóval többet is.

Görög ismerőseim, akik odahaza gyakran és sokat merülnek, Egyiptomba utaztak mostanában. Általam jól ismert helyeken búvárkodtak, a Giannis D nevű hajó roncsánál én is többször jártam már. Szép nagy vasdarab, de nem túl régen süllyedt el, tehát viszonylag egyben van, viszont kevésbé nőtték be a korallok. Általában jókat szoktunk itt merülni, van pár tipikus fotótéma is.

Ők is jól érezték magukat, és kis csónakjukon épp a nagy hajóhoz tartottak, amin a hét folyamán laktak. Ám egyszer csak a csónakot kormányzó egyiptomi szólt nekik, felbukkant előttük egy delfincsapat, és ha szeretnének velük úszni, ugorjanak be a vízbe csak úgy maszkkal, légzőcsővel. A delfinek pedig ott maradtak velük, a búvárok jól megnézhették őket- a kíváncsi delfinek pedig a vízbe merészkedő embereket. Lehet, nekik éppen olyan kellemes, emlékezetes percek voltak?...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Korallvidék

Sokféle merülőhelyet szeretek, de ha a szívemre teszem a kezem, meg kell állapítanom, a korallos, meleg vízű tengerekben roppantul élvezem azt, hogy csak úszom és nézegetem a színes korallokat, a körülöttük sürgő-forgó kis halacskákat.

Ugyanis roppant sok állat él az ilyen korallos helyeken. Pici korallsügérek és nagy ékszersügérek, utóbbiak a tenger legszebb állatai közé tartoznak. Néhol bohóchalak bujkálnak az anemonák csápjai közt, a papagájhalak a korallokat csipegetik, és ha jól figyel az ember, apró rákokat is felfedezhet.

A korallok közül lágy- és kőkorallok is szép számban élnek a még nem leharcolt élőhelyeken- sajnos ahol túl nagy a hajóforgalom és túl sok a búvár, gyakran látni sérüléseket. A Vörös-tenger déli részén nem kevés ilyen szép korallzátonyt látni, de például északon a Ras Mohammednél meg a hatalmas halrajok nyűgözik le az embert.

Szóval nincs mese, mindenféleképpen élmény ilyen helyeken a búvárkodás, akár nagyvadak, akár pici élőlények csodálhatóak meg ott. A víz pedig jó meleg, az ember szívesen időzik egy óránál bőven tovább is egy-egy merülésen a tenger mélyén. És elég egyetlen szép koralltömb...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Kisokos az őszi-téli búvártúrákhoz

Amikor nemrég őszi úticélokról írtam, kaptam megjegyzést, miszerint lehetnék konkrétabb, írhatnék árakról, lehetőségekről részletesebben. Ennek végülis nincs semmi akadálya, tehát most egy kis listát állítottam össze olcsóbbtól a drágábbig az őszi-téli búvárkodási lehetőségekről. Azt előre leszögezem, nagyon extrém, nagyon sok önálló szervezést igénylő úti célt nem vettem bele a bejegyzésbe, mert ezeket úgysem fogja senki egy pár mondatos leírás alapján tető alá hozni. Egyébként nem voltam a felsorolt helyek közül az összesen, de a lehetőségekkel nagyjából tisztában vagyok, ezért vettem a bátorságot az összegzéshez.

Az árakról annyit, hogy a repjegyeknél nem a valaha létezett legolcsóbb árakkal kalkuláltam, egyszerűen azért, mert mázlival ugyan ki lehet fogni az egy eurós jegyet, de az általános mégsem ez. Van egy megfizethető, különösebb mutatványozás nélkül elérhető árszint elég sok helyre, ezt szerepeltetem a repjegyáraknál (természetesen tévedhetek is, és persze nem vagyok mindentudó, létezhetnek bárhova olcsóbb alternatívák). A végső összegben pedig jellemzően nincs benne a transzfer, az étkezés, a többi program költsége- ahol mégis, jelzem.

A legolcsóbb lehetőség ebben az időszakban a medencés merülőhelyek felkeresése. Igen, ez csak annyit tud nyújtani, amennyit, de városlátogatással egybe kötve nem olyan rossz program. A brüsszeli Nemo33 felkeresése tipikus téli kiruccanás, a szervezés sem bonyolult. A Wizzair és a Ryanair is repül Charleroi reptérre, de szerintem a Wizz menetrendje szerencsésebb. A 30 eurós retúr árban csak kézipoggyász van, tehát ilyen konstrukcióban csak pár napos utazás tervezhető. A Nemo33 22 eurós árában a teljes felszerelés bérlete benne van, tehát a kézipoggyász még a búvároknak is elég. A szállás két éjszakára 80-100 euro lehet, szóval 150 euróból már kényelmesen tervezhető a repjeggyel, szállással, merüléssel a városlátogatás. Jótanács: hétköznapra legyen időzítve a merülés, mert akkor sokkal kevesebb a búvár a medencében.

Bár a Nemo33 a legismertebb, akad azért még más medencés merülőhely, például Németországban ott van a siegburgi Dive4Life 20 méter mély medencéje, ahol minden féle víz alatti néznivalók vannak. Ide a bő 1100 kilométeres távolságot leküzdve akár autóval is el lehet jutni- és akkor nincs poggyászgond, nem kell transzferdíjakat fizetni, és a merülés után sem kell várni 24 órát a repülés előtt.

Az igazi merülési élményekre vágyók számára aránylag olcsó alternatíva Ciprus akár még januárban is, bár akkor a víz már kicsit lehűl. Ide repül a Ryanair és a Wizzair is, de utóbbi a nyerő, mert közvetlenül Larnakába megy, ahonnan a bázisok a Zenobia roncsát merülik. Szerencsésen foglalva a 150 eurós retúr repjegyár reális (azért nem kevesebb, mert a keresésnél kiadott összegben még nem szerepel a feladós poggyász borsos ára, és ide bizony mindenki vinni szokta a búvárcuccát). Lehet 4 éjszakás utat tervezni, ekkor a szállás szerény helyen megúszható nagyjából 100 euróból, és két nap, 4 Zenobia merüléssel kijöhet 180 euróból. Összesen 430 euro, repüléssel, szállással, Európa egyik leghíresebb roncsának merülésével- korrekt összeg. A nem merülős napra a legjobb program egy kirándulás a fővárosba, Nicosiába, ahol a török oldalra is át lehet menni, de figyelem, oda nem elég a személyi, az útlevelet kérik!

November végéig, illetve tavasztól kiválóan merülhető Málta. Ide a Wizzair és az Air Malta repül, a repjegy egy árnyalattal drágább szokott lenni a ciprusinál, de 200 euróból megúszható. A szállás egy hétre 200 euróból már kellemes helyen is elérhető szezonon kívül, 10 merülés pedig nagyjából 250 euro. Ezért a cirka 650 euróért igazán változatos merüléseket lehet tervezni, általában kellemes az időjáras, és a nem merülős napo(ko)n pedig lehet barangolni a szigeten- van mit nézni, érdemes időt áldozni az őskori romokra, a lovagvárra, Mdinára.

A téli időszakban Máltánál a Kanári-szigetek kellemesebb, bár a víz olyankor már ott is csak 19-20 fokos. Ez persze vastag búvárruhában még mindig nem rossz. Amikor néha hallok nagyon olcsó repülési lehetőségről Tenerifére vagy Gran Canariára, mindig megnézem, átszállásos, fapados mókáról van-e szó. Mert ha igen, akkor a poggyászdíj miatt (egy hétre utazunk, búvárcuccot is vinni kéne) összesen 4(!) útszakaszon kell külön-külön poggyászfelárat fizetni, és az átszállásnál is rohangálhatunk a teljes csomaggal. Azt gondolom, nagyjából az a reális, ha a repjegyre és egy egyszerűbb apartmanos szállásra együtt minimum 400-450 euróval kalkulálunk, 10 merülés pedig 250 körül lehet. Ha mondjuk 700-at szánunk rá, akkor abba gyakorlatilag minden beleférhet az ellátáson kívül- persze ehhez kell egy kis szerencse. De érdemes pár plusz napot hagyni a szigetek felfedezésére, 2-3 napra bérelni egy autót igen olcsó, és rengeteg szép hely van a szigetcsoport összes tagján. Ha magunk szervezünk, akkor nem csak 7, hanem mondjuk 9-10 napos repjegyet is választhatunk, a szállás pluszköltsége már minimális, és így minden belefér a programba. Merülni valószínűleg Gran Canarián a legjobb, de az összes mellett akad pár jó merülőhely.

Aki télen is inkább meleg vízben búvárkodna, gondolkodhat egy last minute vörös-tengeri szafariban. Ez akár már 600 euróból is kijöhet, a repjegy durván 350 euro, és itt az árban a transzferek, a teljes ellátás is benne van. Cirka 1000 euro, meleg víz, akár 20 merülés, jöhet delfin, cápa, manta- nem csoda, hogy minden politikai bizonytalanság ellenére népszerű az egyiptomi búvárkodás.

A Karib-tenger már nagyobb falat, a számos kis szigetország különféle lehetőségeket kínál. Vannak cápakedvelőknek ajánlható helyek, mint a Bahamák, az egyéni búvárok számára ideális helyek, mint Bonaire, a komplett szállás-ellátás-merülés csomagokat jó áron kínáló szigetek mint Utila, de itt azért több egyéni szervezés szükséges. Aki inkább egyszerűen foglalható csomagokban gondolkodik, Bécsből repülhet Mexikóba például, 1-2 hét bő 1000 euro körüli összeg, és nem csak a tengerben, de a Yucatán-félsziget csodaszép cenotéiban (víz alatti barlangjaiban) is merülhet. Egy 10 merüléses csomag nagyjából 300-400 euro pluszban, attól függően, hogy tengeri vagy cenote merülések vannak benne.

Bár elsőre talán drágábbnak tűnik, a valóságban mégsem feltétlenül az a Dominikai Köztársaság. Sokak szerint ez az ország inkább csak "turistagyár" a Karib-térségben, de kétségtelenül megfizethető: egy normális szállodában két hét teljes ellátással, repüléssel és transzferrel akár 1200 euróból elérhető a német lastminute oldalak kínálatában. Ehhez lehet venni egy 250 eurós, 10 merüléses csomagot, és akkor a tengerparti heverészés mellett víz alatti kalandok is lesznek a programban. Ám megjegyzendő, nem itt vannak a Karib-tenger legjobb merülőhelyei, tehát nem számít a búvárkodás fellegvárának az ország. Ha mégis választani kell, a legtöbben Bayahibe térségét ajánlják a merülésre, mert itt a legtöbb a látnivaló. Szintén a Karib-térségben szóba jöhet még Kuba is, ahova szintén kínálnak korrekt árú all inclusive szállásos csomagokat, de sokan inkább szeretnék maguk felfedezni a különleges sziget minden zegét-zugát.

Az egzotikumra vágyók gondolkodhatnak egy kenyai utazásban is. Itt az ár nagyban függ attól, mit szeretne az ember programba iktatni: pár nap a tengerparton néhány merüléssel 600 euro körül kijöhet, de ha valaki már ilyen messze utazik, érdemes egy szárazföldi szafariparkot is felkeresni, ezzel együtt pedig inkább 1000 eurós nagyságrendről beszélünk. Ebben persze azért benne van, hogy minden szempontból változatos az utazás, és fázni biztos nem fog senki a kenyai télben. A repjegy ára nagyjából 700 euro körül indulhat, tehát összességében nem olcsó útról beszélünk, de nem is hétköznapi az afrikai kontinensen átélhető élmény.

Végül pedig nézzünk valamit Ázsiában. Itt elsősorban Malajzia, Indonézia, Thaiföld vagy a Maldív-szigetek szoktak tipikus úti célok lenni, de érdemes odafigyelni rá, hogy a szezonon kívüli időszak gyakran azért olcsó, mert az esős évszakban messze nem nyújt annyit egy-egy hely. Az ember pedig némileg bosszús, amikor spórolt ugyan 200 eurót, és így már "csak" 1500-at kellett fizetnie egy túráért, ahol az eső napjában többször bőrig áztatta. Szóval az, hogy Dél-Kelet-Ázsia, nem mond sokat, a pontos időszak és a pontos hely ismeretében lehet megmondani, mire lehet számítani.

A december-március közötti időszak például igen jó a thaiföldi Phuketen, a repjegy a Qatarnál például 7-800 euro körül van, a kinti szállás két hétre akár 200-250 euro körül megoldható. A merülések ára függ attól, hogy 2 vagy 3 merüléses napi túráról van szó, melyik helyeken, van-e csomagkedvezmény, de mondjuk 400 eurót rászánva már lehet rendesen búvárkodni. Összesen 1500 euróról beszélünk, természetesen ehhez még nyilván jöhet némi költség, de az ár semmiképpen sem mondható elrugaszkodottnak.

Ez így meglehetősen vázlatos összefoglalása a lehetőségeknek, és mindenki egyéni elképzelései, lehetőségei döntenek arról, szóba jöhet-e bármelyik. Tudom, manapság csak elméletben könnyű ezer eurókkal dobálózni, de hátha akadnak olyan szerencsések, akik merülhetnek még télen is. Nem feltétlenül kell a legdrágább utakat választani, máshol is vannak érdekes merülések. Legyünk előre tisztában azzal, mire lehet számítani látnivalóban, vízhőmérsékletben, árakban, és akkor nem ér csalódás.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A csodálatos Claudia

A cím talán becsapós lehet, de a most bemutatandó szép Claudia elsősorban a búvárok körében népszerű. Egy jól ismert merülőhelyről van szó a Vörös-tenger egyiptomi partszakaszának déli részén, ahová manapság a többség szafarihajóval jut el.

Emlékszem, amikor pár éve nagyon pörgött az egyiptomi búvárkodás: hajók álltak sorban a Claudia zátony előtt, és a búvárcsapatok folyamatosan jöttek mentek. Az idén nyáron viszont az idő nagy részében egyedül horgonyzott hajónk a merülőhely felett, senki nem zavart minket, tudtunk nyugodtan merülni, fotózni, nézelődni.

A Claudia önmagában talán nem lenne a legérdekesebb zátony, hacsak nem lenne itt egy sekély, könnyen beúszható, fényjátékos üregrendszer. Kétségkívül a déli szafarik egyik leglátványosabb merülőhelye ez, sokan vannak, akik nem tudják megunni, és rendszeresen visszatérnek. Évekkel ezelőtt én is készítettem itt egy videót, az utóbbi időben viszont inkább fotózgattam merülés közben. Amikor eszembe jutott most a Claudia, úgy döntöttem, előkotrom a régi felvételeket, és gyorsan vágok belőle egy rövidke filmet.

Ám a Claudiához egészen konkrétan személyes élmények is kötnek, méghozzá a legutóbbi nyári túráról. Ebben az évben is egy nagy csapat fotós társaságában indultunk útnak, és eleve úgy terveztük, a Claudián egy egész napot töltünk: reggel kezdjük itt a merüléseket, és egy éjszakait is beiktatunk.

Eleinte volt egy kis áramlás, amit benn az üregben egyáltalán nem lehetett érezni, így aztán nyugodtan, kedvünkre úszkálhattunk a járatokban. Később aztán volt, aki még visszatért a barlangos részre, mások kívül néztek szét, a szerencsések még egy cápát is láttak a távolban, másoknak teknős, napóleonhal jutott- unatkozni itt nem lehetett.

Zárásként jött az éjszakai merülés, ismét némileg felerősödő áramlásban. Pont emiatt nem az én saját, nagyobb gépemet vittem magammal, hanem a barátnőm kisebb kompaktját kértem el. És aztán a saját butaságomnak köszönhetően az üregben azt vettem észre, nincs meg... Mentünk tovább, láttunk spanyol táncost, különleges rákokat, úszkáltunk az este egészen más hangulatú üregekben, én meg bosszankodtam a gép miatt, és tanakodtam, vajon előkerülhet-e még.

A Claudia üregeiben éjszaka néha teknőst látni, mi viszont nem találkoztunk vele, és lassan indulni kellett vissza. Ahogy az üreg egyik bejáratához értünk, valaki lámpájának a fényköre egy különös állatra esett: egy óriási tüskés rája úszott alattunk! Szerencsés találkozás volt, az meg feltette a koronát a merülésre, hogy a rája egyenesen nekiment egy hatalmas teknősnek! A meglepett állat egy darabig közöttünk úszkált, megnézhettük alaposan, aztán eltempózott. Mi felmentünk a felszínre, ahol búsan meséltem a merülésvezetőnek, hogy a fényképezőgépem a barlangban maradt - valószínűleg örökre.

Ő egy kollégájával visszament, én meg kimásztam a vízből, és töprengtem, mit mondjak a barátnőmnek. Végül amikor találkoztunk, megkérdeztem, örül-e, hogy épségben visszajöttem? Rávágta, hogy természetesen igen. Az jó, mondom, de sajnos a géped viszont nem úszta meg a merülést... 

Így aztán a szép élmények ellenére nyomott hangulatban ültünk le vacsorázni, amikor megjelent a merülésvezető: kezében a géppel! Hihetetlen módon megakadt egy szikla mögött a kis kompakt, és sikerült megtalálniuk. Mit ne mondjak, a túra végén szép baksist (borravalót) kaptak a fiúk, az eset pedig megmaradt egy jó sztorinak. Ezek azok a jóféle kalandok, amik a leginkább emlékezetesek egy túráról, pláne ha happy end a végük...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A búvár és az ősz

Az ember élvezi a kevés napsütéses órát, örül, ha még nem kell téli gumit cseréltetni pár hétig, de a búvárkodás szerelmesei már tudják, hogy egy darabig nem nagyon lesz lehetőség váratlanul beiktatott merülésekre közeli tavakban, vagy az Adrián.

Igen, a víz hideg, a felszínen a levegő is hideg, ez így együtt pedig nem ideális kombináció. Szebb szeptemberi napokon talán még jó időtöltés egy merülés egy szebb hazai, szlovákiai vagy osztrák tóban, és ha süt a nap, akkor az ember gyorsan átmelegszik a kissé hűvös vízben töltött óra után. A vizek talán még tisztábbak is mint a nyáron, és esetleg némileg más képet mutat az édesvizek élővilága is. Esetleg érdemes olyan merülőhelyet választani, ahol valamiért ősszel, télen is melegebb a víz, ilyen például Tatán a Fényes-forrás, de annak idején gyakran merültek a magyar búvárok a meleg Hévízi tóban, vagy a szlovákiai Tornalján.

Az Adria déli részén még októberben sem olyan vészes a merülés, persze szárazruhában még később és északabbra sem problémás a búvárkodás. Ma már egyre többeknek van szárazruhája, tehát ez sokak számára jó alternatíva. Megjegyzendő, ilyenkor meglehetősen nyomottak az árak, zsúfoltság sehol nincs...

Aki melegebb vizekbe vágyik, Cipruson vagy Máltán még novemberben is kellemes viszonyok között búvárkodhat. A kalandvágyók becsomagolhatják a szárazruhájukat, és valamelyik fapadossal elutazhatnak Svédországba, vagy kereshetnek más úticélt északon. Meglehetősen más élményt nyújt az ottani búvárkodás, de nem meglepő módon ez csak keveseket hoz lázba.

A meleg tengerek közül a többség ilyenkor Egyiptom felé kacsingat, ám az utóbbi hetek eseményei nem javítottak az ország megítélésén. A charterjáratok a jelek szerint újraindulnak, tehát végre megint utazhatnak a nyaralók, a jelek szerint odakinn normalizálódott a helyzet. Mivel kevesebb az utazó, kevesebb a búvár, kicsit egészségesebbnek tűnik az élővilág. A Vörös-tenger mindig szép, de ha még gyakrabban láthatunk különleges élőlényeket, annak csak örülhetünk.

Ott vannak aztán a jóval távolabbi úti célok, de lássuk be, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, a Maldív-szigetek vagy a Karib-tenger nagyon sok búvár számára nem megfizethető. Azon kevesek, akik rendszeresen utazhatnak ezekre a drágább, de nagyon izgalmas helyekre, nyilván eddig is mentek, ezután is fognak.

Mi marad még? Hát a csempeszámlálás, a medencés merülések "izgalmas" világa. Azért ne írjuk le ezt a lehetőséget sem, hiszen az uszodázás jó alkalmat teremt a gyakorlásra, egy korallzátonynál úgysem fogunk maszkot üríteni. Változatos feladatokkal ez is lehet egyfajta kikapcsolódás, és végülis merülünk, búvárok társaságában vagyunk, tehát nem elvetendő lehetőség. Vannak ezekből a medencékből is különlegesebbek, mint a brüsszeli Nemo33 a híres 33 méteres mélységével, és Németországban több, kifejezetten búvárok számára kialakított medencés merülőhely van. Ezek közül több elérhető olcsó fapados járatokkal, és egybe lehet kötni a kiruccanást egy városnézéssel is.

Szóval hiába van vége a nyárnak, mi azért nem kell, hogy partra vetve töltsük ezeket a hónapokat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog