Az édesvízi búvárkodás roppant demokratikus: nagyon hasonló az egész világon.

Meglehetősen sok víz alatti videót nézek, és be kell valljam, még ennyi év után is meg tud kicsit lepni, mennyire hasonló felvételek készülnek egy magyar, egy német vagy amerikai tó mélyén. Zöldes víz, nem túl jó látótávolság, pár hal, rák- no meg vastag neoprénruhát viselő, kicsit reszkető búvárok.

Néha az embernek eszébe jut, hogy igazságtalan a világ, hozzánk az Adria a legközelebbi tenger, ami azért télen már nem egy búvárparadicsom, míg mondjuk Mikronéziában egy kis szigeten élve az ember az én minden napján álommerülésekre készülhetne. Aki viszont nem tengerparton lakik, annak mindig kompromisszumot kell kötnie. Az édesvizek pedig hasonló élményt nyújtanak a világ legtöbb részén.

Szó sincs róla, hogy leszólnám a tavakat, bőven merültem én is bennük. Idehaza is megnéztem több tó mélyét, külföldön is búvárkodtam például osztrák tavakban. És nem egyszer ezek teljesen jó merülések voltak: kisebb-nagyobb rákokat néztem meg természetes közegükben, csak a tányérról ismert harcsát, csukát, pontyot vagy süllőt láttam testközelből. Az persze jellemző, hogy a kissé sivárabb helyeken valamit a víz alá süllyesztenek, autót, repülőt vagy buszt nézhetnek meg a búvárok látványosságként.

A Dutch Springs nevű hely New Yorktól keletre található. Az Egyesült Államok északkeleti részén azért a tengerben merüléshez is jó meleg cucc kell, és korántsem trópusi korallkertek várják a búvárokat. Ehhez képest egy rendesen kiépített tó, pár víz alatti látványossággal akár viszonylag vonzó is lehet. Ebben a videóban is látszik, a búvárokat az érdekli, hogy körbeúszhassák az elsülyesztett repülőt, iskolabuszt.

Az az igazság, sokan tanultunk ilyen körülmények között búvárkodni, ismerős a trepnin térdeplő emberek látványa, akik a zöldes vízben gyakorlatoznak. Aztán vannak, akik soha többé nem akarnak tóban merülni, mások meg megszeretik ezt is. Számomra inkább az a furcsa, amikor valaki a másik merülési szokásait kritizálja: bolondnak tartják azt, aki édesvízben is merül, vagy nem is gondolják igazi búvárnak azt, aki csak meleg tengerbe vágyik.

Pont az a jó, ha mindenki megtalálja, mi az, amit élvezni tud a búvárkodásban. Nem kötelező merülni, és nem kötelező mindenkinek mindenhol merülni. Ez nem katonai kiképzés vagy fizetett meló a kedvtelési búvárok számára: az a lényeg, hogy kedvünket leljük benne. Azt gondolom, gyakran csak annyin múlik az egész, hogy mutatják meg a kezdőknek az édesvízi merüléseket, mert igenis vannak ott érdekességen. De ha nem fogékony rá valaki, nem dől össze a világ.

Ami viszont egyértelmű, a tavi merülések világa demokratikus, hasonló kihívásokat támaszt mindenkivel szemben. Pont amiatt érezhetjük a világ bármely pontján merülve, mindenféle nációjú búvárral találkozva, hogy bárhonnan jöttek, mindenkinek szembe kellett nézni az első merülés előtt a saját félelmeivel. És aki ezt leküzdötte, sőt, a búvárkodást is megszerette, azzal egy hullámhosszra kerülhetek, bárhol is hoz össze a sors. Meglehet, ugyanazt a csodálatos korallkertet nézegetjük, miközben egyszer régen szinte ugyanolyan zavaros tóban tettük meg első uszonycsapásainkat, csak épp a világ két távoli pontján...