Különleges tárgyat hoztak a felszínre a búvárok a híres hajó roncsából.

A Lusitania elsüllyesztése az első világháború egyik fontos története. A hatalmas óceánjárót a britek vették szolgálatba a harcok idején, s amikor 1915. május 7-én megtorpedózta az U-20 jelű német tengeralattjáró, 1201 utas veszett oda a hajóval együtt. A britek állítása szerint polgári célpontra támadt a német búvárhajó, ám mára már biztosnak látszik, hogy a civil álca alatt a britek hadianyag csempészésére használták a Lusitaniát az Egyesült Államokból.

A roncs Írország déli része mellett nyugszik 91 méteres, tehát nem éppen könnyen elérhető mélységben, de a mai búvártechnikával már nem számít extrém kihívásnak az itteni merülés. 

Noha a 240 méter hosszú hajótest már több, mint egy évszázada fekszik az oldalára dőlve a tenger fenekén, a Lusitaniának van tulajdonosa: 1982 óta Gregg Bemis az egyedüli birtokosa. Neki több alkalommal kellett bíróság előtt is megvédeni a tulajdonjogát, s azért is kritizálják, mert időnként a felszínre hozat relikviákat a mélyből.

Emellett azért finanszíroz kutatásokat, hogy kiderüljön, miért következett be a második robbanás. Az ugyanis máig rejtély, miért süllyedt el annyira gyorsan a Lusitania. Az U-20 csak egy torpedót lőtt ki rá, ám egy második, titokzatos robbanás okozta a hajó pusztulását. Könnyen lehet, hogy a rejtve szállított hadianyagok detonációja miatt veszett oda annyi utas. Noha a britek nem akarták elismerni ennek a lehetőségét, évtizedekkel később a roncson dolgozó búvárokat hivatalos úton figyelmeztették rá, hogy mindmáig veszélyes robbanószerek lehetnek a raktérben.

A most megtalált távírószerkezet fontos leletnek számít, mint ahogy a Lusitania fedélzetén is kiemelt szerepe volt. 2016 nyarán próbálták először a felszínre juttatni, de csak hónapokkal később derült ki, az emelőballonos búvár hibázott, így a távíró visszazuhant a tenger fenekére. Emiatt kritikák is érték Lomist, amiért nem vont be búvárrégészt a munkába.

Idén újból ráakadtak a szerkezetre, ami épségben úszta meg a sikertelen kiemelést. Ezúttal volt hivatásos szakértő is a helyszínen, a kiemelés is sikerrel járt. A távírót pedig egy helyi múzeumban állítják ki, azaz a helyi közösség és a látogatók sincsenek elzárva a Lusitania fontos tárgyi emlékének megtekintésétől.