A világ sok pontján háborognak a búvárok, mert a hírek szerint a helyi önkormányzat 2016. január 1-től tiltani fogja a különleges smaragzöld színéről és kristálytiszta vizéről híres tóban a merülést.

Hadd kezdjem a téma körüljárását a saját élményeim felidézésével! Még nem voltam túl rutinos búvár, de vágytam arra, hogy új helyekre jussak el. A hazai tavakban többször csalódtam, vagy a csapnivaló látótávolság, vagy a nem létező infrastruktúra miatt, ezért egyre gyakrabban kezdtem el Ausztria felé kacsingatni. Több, mint egy évtizede annak, hogy elkezdtem szomszédainkhoz járni, ahol több remek búvárélményem volt.

Szerencsére akkortájt már az interneten is sok információt el lehetett érni. Több osztrák oldalon olvastam egy legendás kis tóról, ami Stájerország szívében található, Tragöss falu mellett. A leírás szerint a környező hegyekben tavasszal elolvadó hó vize tölti fel a völgyet, és ebben a jéghideg, ám kristálytiszta tóban lehetett merülni nagyjából május és augusztus között, amíg túl sekély nem lett.

Elautóztunk, és már elsőre magával ragadott a csodaszép környezetben levő Grüner See látványa. A tó partján levő parkolónál csak páran álltak, könnyű volt öltözni, szerelni. Még egy búvárcsapatot is találtam, akik szívesen megengedték, hogy csatlakozzak hozzájuk. Bár nedvesruhában meglehetősen hűvös volt a víz (alig 6-7 fokos nyáron is!), nagyszerű élmény volt a kristálytiszta tóban a merülés. A felszín alól kinézve látszottak a környező hegyek, odalenn pedig pisztrángok úszkáltak a hideg víz által konzervált zöld mezők, fák felett.

Az évek alatt többször sikerült eljutnom a tóhoz. Néha sekélyebb vízállásnál merültem, néha mélyebb volt, a látótávolság pedig a nagyon jó és a káprázatos között változott. Több alkalommal jöttek velem barátok, és mindenkinek lelkesen meséltem a Grüner See fantasztikus víz alatti világáról, így szerintem többeket én biztattam fel a látogatásra. Azt hiszem, nem csalódott soha senki...

Egy-két éve kapta fel a nemzetközi híroldalak egy része a tó nevét. Olyan sztárok osztották meg az itt készült különleges fotókat, mint Ashton Kutcher. Nem csak az országon belülről érkezett egyre több búvár, a világ minden pontjáról jöttek, egyre többen olyanok, akik csak a Grüner See-re voltak kíváncsiak. A tó melletti parkolóban már nem lehetett megállni, a víz alatt igazi forgalmi dugók alakultak ki, az üzletet szimatolók kíváncsi turistákat, teljesen kezdő búvárokat vittek magukkal a mélybe jó pénzért. Csak szerencsés napokon lehetett kifogni nyugalmasabb időszakot- jellemzően akkor, ha egyébként nem volt túl jó idő a környéken. 

A sok látogató pedig nem tett jót a tónak. Az óvatlan búvárok felrúgták az aljzatot, odalenn is romlott a helyzet, a felszínről nézve pedig kezdett eltűnni a tó nevét adó smaragzöld szín. Valamit lépni kellett, és a helyi önkormányzat azt a megoldást választotta, hogy mostantól minden tilos a tóban: az úszás, búvárkodás egyaránt. 

Drasztikus megoldás, és fájlalják azok a búvárok is, akik már merültek itt, illetve azok is, akik még nem. Magyar búvárként hozzászoktam ahhoz, hogy évről évre változik, mi merülhető és mi nem, mert itthon ez teljesen szokásos, de Ausztriában általában más a tempó. Nekik egy merülőhellyel kevesebb, de annyi szép tavuk van, hogy búvárkodhatnak sok más helyen. Mi, akik csak az igazi különlegességnek számító Grüner See miatt autóztunk el a környékre, mostantól ezt a régiót kerülni fogjuk, hiszen sétálni sok más helyen is lehet. 

Nyilván ez veszteség lesz a turizmusból élő helyiek számára, tehát azt hiszem, az ottaniak egy része sem boldog a döntéssel. Ha veszélyben van a tó, azt kell mondjam, ellenérzéseimmel együtt sem tudom hibáztatni az önkormányzatot. Mégiscsak az ő felelősségük megőrizni egy természeti kincset az utókornak- ha a túl sok turista tönkretenné a helyet, hosszú távon ugyanúgy elmaradnának a vendégek. 

Sokakkal együtt abban bízom, hogy lesz majd azért egyszer egyfajta kompromisszum, például bizonyos időszakokban, korlátozott számban merülhetnek búvárok, és nem fogják engedni, hogy teljesen kezdők merüljenek ott. Az sem gond, ha viszonylag drágább lesz a búvárkodás, hiszen úgyis csak 2-3 évente mentünk el oda egy kis borzongásra a hideg, de gyönyörű tavat megcsodálni a felszín alatt. Beleférne, ha egy kicsit emelnének a díjon, és elfogadnánk, hogy előre kell jelentkezni.

A végleges tiltást viszont nehéz megemészteni. Mondhatnám, én már merültem, kipipálhatom a kalandot, de sok más ember soha nem élhetné meg azt a különleges élményt, amit a Grüner See ad. Szomorú lenne, ha csak a képek és a videók maradnának meg nekünk...