Búvárként természetesen kötődöm a vízhez, de nem kellene sokat magyarázni, hogy nem csak számomra bír jelentőséggel a víz, hanem az egész Föld számára kulcsfontosságú. Ezért 1994 óta március 22 a víz világnapja.

Különös, hogy hiába elképzelhetetlen a földi élet víz nélkül, mi alig figyelünk arra, mi történik a folyókkal, tavakkal, tengerekkel és óceánokkal. A mindennapokban is elég pazarlóak vagyunk, amit mi a világnak ezen a részén ma még megtehetünk, de sok helyen már most sincs elég víz. Nem lenne jó eljutni oda, hogy nálunk is hiánycikk legyen.

Globális szinten a tengerek szennyezése kritikus probléma. Vannak olyan dolgok, amelyek nincsenek szem előtt, de bármikor ökológiai katasztrófát okozhatnak. Rengeteg fegyver és méreganyag került a mélyben a háborús években, amelyek ma is ott vannak, és nagy kérdés, mikor kezdenek el szennyezni.

Az üvegházhatás miatt melegednek a tengerek, ez bizonyos élőhelyekre pusztító hatású, másrészt ha emelkedik a tengerszint, sok partmenti város kerülhet bajba. A túlhalászat megtizedeli az élővilágot, az ipari tevékenység is folyamatosan szennyez (emlékezzünk az olajkatasztrófákra), a kontrollálatlan fejlesztések által okozott károkat pedig csak az látja, aki a felszín alá néz. Volt részem már ebben pár alkalommal, így aztán tudom jól, milyen szomorú dolog letört korallokat látni. 

Ami a leginkább megdöbbentő, az a globális szeméttermelés: ez ugyanis igen jelentős részben kerül az óceánokba. Az áramlatok egész szigeteket hoznak létre a vízben lebegő hulladékokból. Több alkalommal vettem részt víz alatti és vízparti szemétszedésen, zsákszámra szedtük ki mindig a hulladékot, de természetesen soha nem sikerült mindent kiszedni- sziszifuszi munka ez.

A napokban a washingtoni látogatáson részt vevő brit trónörökös, Károly herceg emelte fel a szavát az óceánok szennyezése miatt. Kijelentette, hogy születendő második unokájára is gondol, amikor sürgeti, hogy találjunk közösen megoldást erre a problémára. A jelenlegi vedd meg- használd- dobd el kultúra egy becslés szerint azt eredményezheti, hogy egy évtized múlva minden három tonna, a tengerben élő halra egy tonnányi szemét esik majd! A tengeri emlősök felének beleiben lehet már valamennyi mennyiségű műanyag hulladék, és ezek egy része ebbe bele is pusztul.

Vannak jó példák, és Károly, aki maga is búvár, tehát a tenger szerelmese, ezeket is kiemelte. Ha sikerül kiterjeszteni az újrahasznosítást, akár a negyedére csökkenhet a tengerbe jutó hulladék mennyisége. A szomorú az, hogy még ez is irdatlan mennyiség- de minél kevesebb, annál jobb. 

Így ezen a napon én is arra biztatok mindenkit, gondoljon erre, amikor vásárol vagy kidobja a szemetet. Furcsán hangzik, de akár innen, Európa szívéből is eljuthat valami az óceánok közepére. Nem így kellene kapcsolatot teremtenünk a vizek világával... 

Aki kíváncsi rá, mit veszíthetünk, azt arra biztatom, hogy szerezzen egy búvármaszkot, és tengerparti nyaralása alkalmával lessen be a felszín alatt. Szinte mindenütt fel fog bukkanni egy pár halacska, ha jól figyelünk, láthatunk a kövek között sétáló rákokat, üregekből pislogó polipokat. És szinte biztos, hogy a legtöbb helyen lesz valami szemét is elszórva a mélyben. Ha látunk ilyet, kihozhatjuk, és persze tehetünk arról, hogy se mi, se családtagjaink ne szórjunk el szemetet. A mai gyerekek még belenőhetnek ebbe a felelős gondolkodásba, csak el kell magyarázni, miről van szó.

A tenger mindenkié, nincs kivételezett helyzetben még a trónörökös unokája sem. Ugyanúgy élvezhetjük mind a szépségét, és ugyanúgy szükségünk van rá hosszú távon az élethez. Becsüljük meg és tiszteljük, mert ezzel magunknak és leszármazottainknak teszünk jót. A vizek védelme nem egy hóbort, hanem nagyon is racionális döntés- erre is gondolhatunk a víz világnapján.