Május az egyik legjobb időszak az ország felfedezésére, víz alatt és felett.
Négy éve jártunk utoljára Jordániában. Kellemes utazás volt, de a novemberi eső elmosta a petrai látogatást, és azóta is motoszkált bennünk, hogy vissza kellene mennünk. Mivel Jordánia már nem gürdít akadályokat az utazók elé, legyenek oltatlanok vagy sem, összeverődött egy kis csapat, és élve a viszonylag olcsó repülés lehetőségével, nekivágtunk.
Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az utazás megdrágult. Egyrészt a koronavírus-járvány miatti lezárások óriási veszteséget jelentettek sok szolgáltatónak, akiik próbálják behozni ezt a kiesést. Másrészt jól ismert tény a magyar forint gyengélkedése, ami szintén nehezíti a tervezést. Egy pár hónap alatt könnyedén ugrott 10-15 százalékot a legtöbb utazás forintban kifejezett ára. De mit tehetnénk? Szeretünk utazni, összeszorítjuk a fogunkat, gyűjtünk és megyünk.
És általában ez megéri. Most sem volt ez másképp. A Holt-tenger, a Vörös-tenger, Wadi Rum, Petra és Jerash voltak a fő állomások. A Holt-tengerben való lebegés mindenkiből kicsit gyereket csinált, a Wadi Rum sivatagának holdbéli tájai ismét lenyűgüztek. Végre végigjárhattuk Petrát (vagyis egy részét), nem pedig csak a kapu előtt toporogtunk csalódottan, esőáztatta ruhákban. Jerash már csak hab volt a tortán.
A Vötös-tengerre egy napot szántunk, mert mégiscsak búvárok lennénk. A 23 fokos víznél merültem már épp melegebb vízben, de nem is olyan régen ugyanebben az időszakban az Adriára jártunk, 16-17 fokos tengerben búvárkodni- szavam ne legyen. A víz alatti múzeumról már írtam, de volt egy másik, bemelegítő merülésünk is, egy tulajdonképpen átlagosnak mondható korallzátonynál. Murénák, bohóchalak, sziklahal, hasonlók bukkantak fel, no meg egy élővilággal rendesen benőtt móló. Jó volt itt úszkálni a deszkákon átszűrődő napsugarak fényjátékában.
A kezdőket pedig elvitték egy körre a sekély zátonyon. Azt hiszem, lesz, akiből később vizsgázott búvár válik, mert azért a Vörös-tenger még 23 fokosan is nagyon izgalmas. Igazán jó volt látni az örömüket, lelkesedésüket! Ugyan nekem némileg több a tapasztalatom, nagyon is meg tudom érteni őket. A merülések között lazáztunk a hajón, mert ezúttal hajós kirándulást választottunk: együtt volt az egész csapat, és akár napozni, akár búvárkodni akart valaki, volt rá lehetősége. A Barakah viszonylag nagy hajónak számít, kényelmesen elfértünk, és még friss grillebédet is kaptunk, szóval nem volt rossz program.
Azért töredelmesen be kell valljam, a felszíni kalandokat legalább annyira vártuk, mint a víz alattiakat. Nem is tudom, hány olyan hely van, ami ilyen könnyen elérhető, és ebben a májusi időszakban is sok programmal, szuper időjárással kecsegtet. Jordánia az egyik legjobb úti cél, mert változatos, rendezett, megfizethető, és általában az emberek is igen kedvesek. Helyi segítőnk, Mohamed végig kalauzolt rengeteg látványosságon, és ugyan zsúfolt volt a program, én nem bántam, hogy nem volt üresjárat. Kiváló helyi szervező segítségével bonyolítottuk az utat, és nagyon jó döntés volt őket választani.
Nyáron már jobban meggondolnám az utazást, mert elképzelem a kiruccanást a sivatagba 40 fok feletti kánikulában- ez már meg tudja viselni az embert. Jerashban, a korábbi napok fáradtságával a lábainkban, kicsit elcsigázottan ültünk le az amfiteátrumban, és ugyan ez is komoly élmény, nekem átfutott a fejemben, milyen lehet itt tölteni az időt, amikor az ókori város kövei ontják magukból a meleget.
Mindenesetre Jordánia most igencsak népszerű, pont a jó adottságai miatt. Ráadásul két nemzetközi reptere van, simán belefér egy olyan út, amikor a nyaraló Aqabába érkezik és Ammanból indul haza- vagy fordítva. A legjobb az volt, hogy két éve először tényleg úgy éreztem, igazán szabadon utazunk, minimális vagy semmi korlátozással, nehezen követhető, gyakran szabályokhoz való igazodás nélkül. Hiányzott!
Szóval ez a jordán kör többről szólt számomra, mint magáról egy csodálatos ország meglátogatásáról. Szabadságról, ami már hiányzott. Jó, hogy ismét megtapasztalhattuk ezt az érzést!
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
