A cápák közül kevéssé ismertnek számítanak a hétkopoltyúsak, melyek ugyan sok helyen előfordulnak a világ tengereiben, de csak kevés ponton lehet velük búvárkodni.

Az általában nagyjából két méteres állatok (a nőstények nagyobbak) gyakran nagyobb mélységben tartózkodnak. Mindent megesznek ami a szemük elé kerül, és így gyomrukban találtak már egészen kis halaktól fókákig és delfinekig sokféle prédát. Időnként csapatokban vadásznak, a tengerfenék közelében úsznak.

Tavasszal például Kaliforniában lehet velük merülni. San Diego előtt, La Jolla közelében fordulnak elő a kelp erdőkben ezek a cápák, és szerencsés napokon a búvárokra nem nagyon figyelve több is úszkál sekély vízben. A helyi szervezők igyekeznek információt szerezni arról, mikor és hol látták őket, és így jobbak az esélyek. Ám természetesen a tenger nem múzeum, vagy ott vannak, vagy nem.

Mivel nem ideges és az ember szemben jellemzően nem veszélyes ragadozókról van szó, egészen közeli felvételeket is lehet róluk készíteni. Alapvető óvatosság nem árt, a kaland mégis megéri, hiszen ritka és igazán egyedi fajról van szó, ami több szempontból eltér a legismertebb cápáktól, például a kopoltyúk számát tekintve is- nem véletlenül ez a nevük.

A hétkopoltyús cápák más cápákhoz hasonlóan veszélyesek lehetnek ha provokálják őket, de nagyon kevés támadást jegyeztek fel. És hogy az emberek mekkora veszélyt jelentenek rájuk? Erről kevés az adat, mert nem igazán ismerik az életmódjukat. Időnként halászok hálójába kerülnek, noha nem ezeket akarják kifogni. Ez már csak azért is előfordulhat, mert gyakran élnek part közelében, sekély vízben. Egyelőre nem számítanak védettnek, mert keveset tudunk róluk, ám a jövőben minden bizonnyal sikerül többet kideríteni róluk. Akár egy-egy merülésen is megfigyelhetnek valami sajátosságot a búvárok, akik találkozhatnak ezekkel a titokzatos cápákkal.