A közös szenvedély

A minap belefutottam egy cikkbe, ami arról szólt, úgy általában a merülési élményen túl mit adhat nekünk a búvárkodás. Beleolvastam, és igazat kellett adnom neki, formálja a szemléletünket, kikapcsol és még remek baráti társaságokat is összekovácsol.

Szerencsés az, aki búvárkodhat, de az igazi mázli az, amikor ezt egy jó csapattal teheti. A mi bandánk nemrég volt Egyiptomban, egy ismerős baráti társaság pedig pont ma reggel indul ugyanoda, ugyanarra a hajóra. Mindig megy a zrika, az ugratás, az ember erős szelet kíván a többieknek, no meg azt, hogy kerüljék őket a halak, de azért az ilyesmit senki nem veszi komolyan. Pont azért fér bele, mert ismerjük egymást, barátok vagyunk.

A tengermélyi kalandozás összeköt. Aki egyszer is lemerült palackkal a hátán, az értheti meg, mi is a kötelék köztünk, aki a csend világában kalandozunk. Aki szerelmese maradt ennek a kedvtelésnek, az pedig minden más búvárra testvérként tekint, nem számít se kor, se nem, se nemzetiség. Kialakulnak azok a közösségek, amiben hasonló módon gondolkodunk a búvárkodásról, és hasonló kalandokat keresünk: ki a sekélyben nézelődést, elmélyült fotózást részesíti előnyben, ki pedig a mélység, a roncsok szerelmese. Érdekes, hogy teljesen eltérő korú és hátterű emberekből is összetartó csapatok alakulhatnak ki, a mi túránkon a legnagyobb korkülönbség több, mint négy évtized volt!

És aki merül, az szereti a tengert, és igyekszik védeni is azt. Ez is fontos kapocs köztünk, megértjük és támogatjuk a környezetvédelmi törekvéseket, és ez bizony igen fontos szemléletformáló. Az ember harcos tengervédővé válik minden körben, akaratán kívül is kampányol. A családban, a nem búvár ismerősök közt is "terjesztjük az igét", ez pedig bizony jó dolog.

A búvárkodás más szempontból is jó hatással van ránk. A merülés egészséges, hiszen mozgunk a víz alatt, ami kifejezetten kellemes mozgásformának számít. A víz alatti lét ki is kapcsol, egy hét a tengeren felér sok terápiával töltött órával, szinte mindenki lelkileg feltöltődve tér haza. A merülések egészséges fáradtságával tagjainkban remekül tudunk pihenni, de pont a búvárkodás megkövetelte fegyelem miatt a bulizáskor nem szaladhat el velünk a ló.

Persze a lényeg az, hogy fantasztikus dolog egy új közegbe elmerülni. Nekünk karnyújtásnyi távolságra feltűnő valóság egy polip, egy delfin, egy csikóhal, amit mások csak természetfilmekből ismerhetnek. Könnyű beszédtémát találni, ha együtt vagyunk odalenn, miközben pár cápa bukkan fel a nagy kékségben... A közösen átélt kalandok kovácsolják össze a barátságokat, ezek az élmények feledtetik a hétköznapok gondjait, a látott élőlények védelméért harcolunk, és a keresésük közben egészséges testmozgást végzünk. Egy kedvtelés, számtalan pozitív hozadék- nekem ezt jelenti a búvárkodás.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Váratlan pánik

A kedvtelési búvárok képzése nem vesz túlságosan sok időt igénybe, és valljuk be, nem is nagyon alapos. A legtöbb búvár a sok merüléssel, a tapasztalattal szerzi meg azt a tudást, ami után azt mondhatjuk rájuk, önálló, felelősen dönteni képes, bizonságosan merülő emberek.

Persze van más útja is a tudás elmélyítésének, ugyanis számtalan továbbképző tanfolyam közül lehet választani. Ezek közül az egyik legizgalmasabb, vagy akár úgy is mondhatjuk, legszebb, a mentőbúvári képzés. Itt közbe kell szúrjam, most a kedvtelési búvárok számára szervezett mentőbúvári tanfolyamról beszélek, ami nem egyenlő azzal, amit mondjuk a tűzoltóság hivatásosa megtanul- inkább egyfajta képességfejlesztés, munkavállalásra nem készít fel.

Ám ezen a tanfolyamon már vannak olyan feladatok, amelyek megoldása után a búvár büszke lehet önmagára, mert bizonyította magának, képes váratlan helyzetben jól reagálni. És a kulcs a váratlanság: megtanulhatjuk ellenőrzött körülmények között, hogy kell visszatenni egy leesett búvármaszkot, de az életben nem figyelmeztet senki arra, hogy bajba fogunk kerülni. Az egyszerűen csak megtörténik, és sok múlik rajta, hogy reagálunk.

Az alábbi videón az látható, egy mentőbúvár tanfolyamon hogy próbál izgalmasabb szituációba keverni egy tanulót az oktató. Elvonja a figyelmét, óvatosan elzárja a palackot a tanuló tudtán kívül, és a közelében maradva várja, hogy az mit fog tenni. Természetesen mindezt a biztonság kedvéért sekély vízben.

Az oktató ott van karnyújtásnyira, a búvár érzékeli a gondot, ám mégsem a tartalék légzőautomatát kéri, hanem azonnal a felszínre lövi magát. Ha ez nem ilyen sekély vízben van, hanem mélyebben, egy efféle pánik az életébe kerülhetett volna. Mit is mondhatnánk? Ezen a feladaton megbukott a tanuló, de legalább tanulhatott belőle, milyen az, amikor váratlan helyzettel szembesül, és hogy lehet arra rosszul reagálni. Erről szól a biztonságos búvárképzés- és ha neadjisten egyszer a valóságban történik egy baleset, már rutinnal felvértezve tudja megoldani. 

Búvárszemmel az egész videó nagyon tanulságos, és persze nem csak a tanuló szűrhet le belőle magának dolgokat, hanem a néző is. A mi hobbink általában nyugis és biztonságos, de nekünk nem arra felkészülni, amikor minden pompásan megy, hanem a ritkán előforduló problémás merülésekre. Mert lám, egy pillanat műve, és máris a pánik lesz úrrá a búváron...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Golflabdák és aligátorok

Az egyik legegyszerűbbnek tűnő búvármunka a legveszélyesebbek közé tartozik: a golfpályák tavaiban elveszett labdákat kereső emberekre nem ritkán támadnak aligátorok. Természetesen erre ott van esély, ahol élnek ilyen ragadozók, tehát Floridából érkeznek a leggyakrabban ilyen hírek.

Pech, hogy a golfot is arrafele űzik nagy számban, ráadásul a sok amatőr labdái igen gyakran kötnek ki a tavakban. (Állítólag több millió nyugdíjas golfozik Floridában, sejthető, mennyi labdáról beszélünk...) Nyilván azt onnan egy golfozó nem tudja kiszedni, egy búvár viszont rövid idő alatt összeszed egy zsákkal. Nem kell mélyre menni, nincs áramlás, csak gyűjtögeti a labdákat, amit némi tisztogatás után újra eladnak. Maga az újrahasznosítás! Igaz, egy labdán a nyereség csak kicsi, de itt egy-egy búvár esetén több száz darabról beszélünk, és úgy már azért nem rossz üzlet ez.

A boldogságba csak az piszkít bele egy kicsit, hogy az időnként a tavakban ólálkodó aligátorok figyelmét felkeltik a víz mélyén dolgozók. Pár napja például a Bonaventure Country Club egyik tavában támadott egy búvárra egy ragadozó, és súlyos sebeket ejtett a bal karján. Stephen Martinezt kórházban kellett ápolni, de ő nem akar felhagyni a veszélyes foglalkozással. Miért is tenné? Nem először harapta meg aligátor... 2006-ban hasonló balesete volt, és akkor is folytatta ezt a munkát.

Akadtak viszont nála kevésbé szerencsések (már amennyiben mázlinak mondható az, hogy valakit kétszer is megharap egy aligátor, de mind a kettőt túléli), akik súlyosabban megsérültek. Meglepő módon egyébként a golflabda-keresés egyáltalán nem veszélytelen búvármunka az aligátoroktól függetlenül se, szinte minden évben életét veszti valaki. Ha hibás a felszerelés, valami egészségügyi probléma adódik, netán a rossz látótávolságú vízben zsinegbe gabalyodik a búvár, akkor nagy bajba kerülhet, ugyanis ők jellemzően egyedül dolgoznak.

És még ebbe az üzletágba is beszivárgott a bűnözés! Egy búvár például a pálya tulajdonosának tudtán kívül amurokat telepített a tavakba- a falánk növényevők ugyanis megettek mindent a fenéken, így sokkal könnyebb lett a labdák keresése. Ám ilyen halakat telepíteni tilos az Egyesült Államokban, rendesen meg is büntették a trükkös labdagyűjtőt.

Máskor pedig azért járnak pórul az engedéllyel dolgozó búvárok, mert gyakorlatilag kilopják előlük a labdákat a tavakból. Az éj leple alatt a pályára belopózó tolvajok gyorsan összeszednek amit bírnak, és aztán villámgyorsan eltűnnek. A labdáknak nincs sorozatszáma, sose derül ki, honnan szerezte valaki a piacra dobott használt labdáit.

Szóval a golflabda-búvárok elsőre dögunalmasnak gondolt életében jelen van a veszély, a nagy üzlet lehetősége és esetenként még a törvényszegés is. Van, aki ezek miatt hamar felhagy az ilyen munkával, más viszont meglepő módon élvezi és hosszú időn át kitart foglalkozása mellett. A szakma egyik nagy öregje 75 évesen, merülés közben vesztette életét, pedig több évtizedes rutinja volt, és a veszélyekkel is tisztában lehetett, hiszen saját fia is ilyen munkát végezve halt meg. Mégsem tudott felhagyni a golftavak mélyén búvárkodással, ami végül a végzete lett. Ezt neveik elhivatottságnak?...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Megelevenedik A nagy kékség

A híres búvárfilmet idézi az, ahogy két török szabadtüdős búvár hölgy egymás rekordját múlta felül a napokban.

Bizonyára sokan ismerik A nagy kékség (Le grand bleu) című francia filmet, ami két, egy levegővel mélységi merülési rekordra törő búvár rivalizálását állítja a központba- és még sok minden mást is. A filmnek volt annyi valós alapja, hogy egy olasz és egy francia búvár uralta egy időben a szabadtüdős búvárkodás világát, és egymás csúcsait múlták felül.

De ez a fajta nemes versengés nem példátlan ebben a sportágban. A törökök, közülük is elsősorban a hölgyek a világ élvonalába tartoznak a szabadtüdős merülésben. Az utóbbi években többük neve vált ismertté ebben a sportágban, és most újabb rekordjaik kapcsán hallhatunk róluk.

Derya Can pár napja hajtott végre egy fantasztikus merülést Variable Weight kategóriában. Ebben a versenyszámban a búvárt egy nehéz szán húzza a mélybe, ahonnan saját erejéből, a kötélen húzva magát kell a felszínre jutnia. Ezeknél a merüléseknél se maszkot, se uszonyt nem viselnek a búvárok, így még különlegesebb, hogy 90 méterre tűzték ki a célt!

A sikeres felszínre érés után a búvárnak még válaszolnia kell a versenybírók kérdéseire is, mert aki ekkor elájul vagy kába, annak eredményét nem hitelesítik. Derya szabályos rekordot ért el, és a CMAS által számon tartott csúcs ettől a naptól ez a bizonyos 90 méter lett. 

Ám a rekord csak pár napot ért meg, mert kicsivel később a szintén török Sahika Ercümen 91 méterre jutott ugyanebben a kategóriában. A merülésről készült videón látható, hogy itt is szabályosan zajlott minden (egyébként a két film remek képet ad arról, mennyire más ez a merülés, mint amikor valaki egy levegővel lebukik pár méterre nézelődni). Derya nagyon sportszerű módon rögvest gratulált honfitársnőjének a sikeres csúcsjavításért, de gyanítom, közben már azt tervezi, hogy hódíthatja vissza a rekordot.

Ki tudja, egyszer talán egy filmesnek ihletet ad majd a két csinos török búvárlány versengése a rekordért. Ám még egy plusz szálat beleszőhet a sztoriba: ennél ért már el hölgy jobb eredményt ebben a számban! Az orosz Natalja Molcsanova jóval 100 méternél mélyebbre ereszkedett, de nem a CMAS égisze alatt versenyezve, így az ő rekordját csak a saját búvárszövetsége jegyzi. Ettől persze a törökök teljesítménye még nagyszerű, de azért a külső szemlélő számára furcsa, hogy még a maroknyi versenyzőről szóló szabadtüdős csúcsdöntögetés esetén is szekértáborokba tömörülnek a legjobbak...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Az első merülés

Itt a nyaralás, sokan életükben először a víz alá merészkednek, de nem egy teljes búvártanfolyamot elvégezve, hanem csak úgy próbaképpen. Az ő kedvükért írtam egy kis gyors összefoglalást, ami segítheti az eligazodást a próbamerülések (avagy intrómerülések) világában.

Az első szabály: csak az merüljön, aki tényleg szeretné azt kipróbálni. Nem kell búvárkodni annak, aki fél a víztől vagy attól, ha víz alá kerül a feje, aki undorodik a halaktól, és persze annak sem javasolnám, aki egyáltalán nem tud úszni. A búvárkodás kikapcsolódás, élmény, de csak annak, aki azt képes élvezni. Láttam már embert, aki eleinte tartózkodott, később beleszeretett a merülésbe, de sokkal több unszolt feleséget, apukát, aki háromszor merült: először, utoljára és soha többé.

Szóval aki nagyon idegenkedik, de mégis érdekli az, milyen lehet a víz alá pillantani, az sekély vízben is megteheti ezt egy búvármaszkkal, a felszínen lebegve. Semmi baja nem lehet, és így is láthat pár érdekességet. Én ezt a felszínről nézelődést, az ún. sznorkelezést vagy légzőcsöves búvárkodást annak is ajánlom, aki szeretne valamikor befizetni egy próbamerülésre, mert egy picit kipróbálhatja az érzést. Akár ennyi is elég lehet ahhoz, hogy túllendüljön a kezdeti tartózkodáson, de annak, aki még mókából sem viselt búvármaszkot, nagy ugrás a teljes felszerelés, a palack, a több méteres mélység.

Ha megvan a nagy elhatározás, akkor el kell dönteni, hol akarja az ember kipróbálni a búvárkodást. Azt jó tudni, hogy a merülésnek kis mélységben is megvannak a szabályai (gondoljunk példaként az autóvezetésre, mehetünk 10 vagy 130 km/óra sebességgel, a gáz meg a fék pont ugyanarra szolgálnak), és ezért a próbamerüléseket is csak képzett búvároktatók bonyolíthatják.

Persze láttam én már olyat, hogy egy búvár az érdeklődő családtagnak ad egy búvármaszkot, átadja a tartalék reduktort, és aztán fél méteres "sekélységbe" leviszi kézenfogva őt. Bevallom őszintén, ennek se sok veszélyét látom, amíg ilyen mélységben maradnak ahol felállva mind a kettejüknek kinn a feje vízből. De én igazán nem javaslom ezt a megoldást, főleg azért, mert az ember hajlamos azt mondani magában, megy ez már jól megy, úszhatunk kicsit tovább, kicsit mélyebbre, aztán ha 3-4 méteren akármiért jön a pánik, abból nagy baj lehet.

Egy képzett búvároktató ugyanis fel van készítve arra, hogy a kezdő megijed, valamire rosszul reagál, és ki tudja őt ilyen helyzetből menteni. Az a dolga, hogy ezt megoldja, mellette lehet biztonságban az, aki még csak ismerkedik a merüléssel. Szóval aki a tengerpart mellett csöppen bele a próbamerülésbe, próbáljon profi búvárbázisra menni, ahol profi oktatók irányítják az első uszonycsapásait. Tudom, a kirándulásszervezők mindig azt mondják, a bázis hibátlan, de hozzá kell tennem, nekik is érdekük, hogy megbízható, jó helyre vigyék a vendéget, mert ha baj történik, akkor komoly perekkel kellene számolniuk.

Azt a kezdő úgysem tudja ellenőrizni, hogy az ember akivel találkozik milyen hivatásos búvár, de bízzunk az érzéseinkben: egy szimpatikus oktató, a falon levő, képesítést, minősítést igazoló oklevelek, egy rendezett, tiszta búvárbázis, nem szakadt, nem ócska búvárfelszerelésekkel teli tároló, egy szép hajó alapvetően azt jelzik, jó helyre kerültünk. Ha valami nagyon nem tetszik, mondjuk egy sufnit látunk, leharcolt cuccokkal, és semmilyen általunk érthető nyelven nem beszélő búvárral, nem kötelező merülni. Az világos, hogy a nyaralás a kalandról is szól, na de milyen áron!...

Ha már a nyelv szóba került: még a próbamerülők számára is kell egy rövid fejtágítást tartani az alapszabályokról. Ha nem értjük, amit mondanak, esetleg pont az ellenkezőjét csináljuk, mint kellene, az veszélyes is lehet. Ha nem mennek az idegen nyelvek, keressünk magyar búvárbázist, búvároktatót, találunk ilyet Egyiptomtól Horvátországig, Máltától Mexikóig. Amennyiben már jóelőre eldöntöttük, hogy a nyaraláson ki akarjuk próbálni a búvárkodást, akkor elutazás előtt lehet ehhez oktatót keresni, rajta keresztül a merülést megszervezni, és így akár teljesen ki is iktatható a képből a túraszervező. Nem mintha velük baj lenne, de amikor mi tartjuk kézben a szervezést, akkor pontosan tudhatjuk, mit intéztünk. De általában az utazási irodákkal külföldre menők is megbízhatnak a telepített idegenvezetőkben, mert azok nyilván igyekeznek az igényeinknek megfelelő partnerhez irányítani, magyar búvárbázisra például.

Visszatérve a rövidke elméleti alapozáshoz: ahol azt mondják, arra nincs semmi szükség, ott gyanakodjunk. Igenis kell tisztázni néhány alapvető dolgot, az életünk múlhat rajta, ne fogadjuk el azt a megoldást, hogy csak a víz alá akarnak nyomni miközben azt se tudjuk, hova megyünk, mi van rajtunk, hogy kell jeleznünk ha bajunk van. Figyeljük azt is, milyen helyen lesz a merülés, mert a teljesen kezdő próbamerüléséhez tökéletesen elegendő 3-4-5 méter is, számára így is nagyon új lesz az élmény. Nem jó, ha nagyobb csoportokat vezet kezdőkből egy oktató. Nyilván egy próbamerülő-egy oktató felállás lenne a legbiztonságosabb, de még kezdő is rendben van egy párban egy oktatóval. Persze lehetnek speciális helyzetek amikor többen lehetnek, például ha nagyon védett, sekély vízben van az a merülés, de ha lehet, olyan bázist keressünk, ahol személyre szólóbb a próbamerülés szervezése.

Kell-e saját felszerelés? Nos, a strandon vett olcsó kis "búvárszemüveget és békatalpat" inkább felejtsük el, ha valódi merülésre készülünk. A bázison adnak olyan felszerelést, ami megbízható, és persze segítenek abban is, hogy megfelelő méretűt válasszon az első merüléshez az újonc. Aki teljesen kezdő, az választani sem tud, hiszen nem tudja azt, mire kell figyelnie. Itthon el lehet menni egy búvárszakboltba, és vannak is olyan helyek szép számmal, ahol szakértő módon segítenek a választásban, de a jó felszerelés soha nem igazán olcsó, és ha később kiderül, nem is annyira tetszik a búvárkodás, akkor csak porosodni fog a szekrény mélyén a drága maszk és uszony. A másik fele a történetnek az, hogy ki lehet használni ezeket palack nélkül is, felszíni nézelődésnél. Konklúzió nincs, kinek ez, kinek az a megoldás a jó, de ha valaki bizonytalan, inkább ne költsön előre semmire.

Aki jó bázisra kerül, nincs is előre teljesen beijedve, próbál nyitott lenni az új kalandra, azt semmiféle baj nem érheti próbamerülés során. Így ha valakinek valami gondja akad, nem kell azonnal feladni, el kell magyarázni az oktatónak, mi nem tetszik, és ő biztos tud segíteni. A legtöbb gondra az a jellemző, hogy kis odafigyeléssel, koncentrációval leküzdhetők, szinte bárki élvezheti a búvárkodást- ám páran akadnak, akiknek ilyen-olyan okokból nem lehetséges a merülés. Ha valami fáj, nagyon nem jó, többszöri próbálkozás után is, akkor inkább fel kell menni a felszínre, nem szabad a merülésbe belesérülni.

Úgy általában pedig próbáljuk élvezni a búvárkodást. Miután kicsit megszoktuk a merülés érzését, nézzünk szét, hátha látunk pár halat, apró élőlényt. Mindig óvatosan mozogjunk, sose akarjunk semmihez hozzáérni, mert megsérülhetünk mi is, az élőlények is. Gyorsan elrepül az a pár perc a próbamerülésen, és ha tetszett, akár víz alá mehetünk újra- de mindig profi kíséretében vállalkozunk ilyenre, amíg tanfolyamot nem végzünk. Mert egy idő után úgyis eljöhet az a pont, amikor az ember szeretne önállóbb lenni, ennek pedig a további tanulás az útja.

Az viszont már egy másik történet...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Vízipisztoly nagyfiúknak

A buborékkarikákat lődöző eszközért egy fillért sem adnék, de egyszer azért kipróbálnám.

Ahogy telnek az évek, úgy tartozom én is egyre inkább azok közé a búvárok közé, akik inkább elhagynák a felesleges felszereléseket, mint hogy még pár darabot magukra aggassanak. Nemrég merültünk régi cuccokkal, nem volt se nyomásmérő, se mellény, mégis elboldogultunk odalenn, Cousteau-éknak sem volt több cucca, amikor kezdték az egész búvárkodást.

Persze van a fejlődésnek értelmes része, de pár dolog azért tipikusan olyasmi, amit drága pénzért megvesz a mindenféle búvárok játékszerre költő emberke, ám aztán a szekrény aljában kötnek, mert nem praktikusak különösebben. No, ez a víz alatt buborékkarikákat eregető eszköz a gyártó szerint jó arra, hogy jelezzünk a merülőtársnak, vagy a felszínre. Ez szép ötlet, de utóbbira vannak hatékonyabb dolgok, előbbinél pedig jobb megoldás az, ha nem 15, hanem másfél méterre vagyunk a másik búvártól. Ráadásul a mai időkben, amikor a repülős utazásoknál a súlykerethez igazodás a legnagyobb problémák közé tartozik, nyilván az első között itthon hagyott felesleges dolgok egyike lenne Torid Pulse.

Ahol van pénz, és a merülést nem a világ végére utazva kell megszervezni, hanem csak lesétálnak a tengerpartra, ott még csak-csak. Ilyen helyzetben nyilván én is elszórakoznék egy-két alkalommal merülés közben ezzel a különleges vízipisztollyal. A videó ugyanis meggyőző és felvillanyoz- egy pár percig legalábbis...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Full retró merülés

Olyan búvárcuccal merültünk, ami öregebb nálunk- egy élmény volt.

A történet valahol ott kezdődik, hogy a búvárkodás iránt érdeklődő emberek egy része, lévén merülni csak 1-2 hetet tudunk évente, filmeket néz, könyveket olvas a témáról. A mi körünkben ismertek a hőskorszak víz alatti felfedezői, sokat tudunk Cousteau-ról vagy Hans Hass expedícióról.

Értelemszerűen akadunk páran, akiket az is nagyon érdekel, milyen felszereléseket használtak annak idején. Mivel a több évtizedes cuccokat nagyon tartósnak készítették, ezekből szép számú még ma is működőképes. Hol olcsóbban, hol drágábban hozzá lehet jutni ősrégi felszerelésekhez, amiből némelyik dísznek jó, de van, amit könnyen helyre lehet pofozni.

Én először az interneten, majd egy Debrecen közeli faluban vettem öreg cuccokat. Utóbbi helyen egy zacskóban nyomtak a kezembe már ránézésre is remek állapotú légzőautomatát, műszereket, nevetséges áron. Nyilván ott hányódott ezer éve, nem is feltétlenül tudták, mire való. Igazság szerint ezeknek a cuccoknak nehéz meghatározni az értékét. Egy gyűjtőnek kincs lehet, de egy átlagbúvár korszerűbb felszereléseket használ, teljes joggal. Szóval van, aki egy fillért nem adna érte, de nekem bőven megérte az árát a cucc. 

Volt benne egy ősrégi, Barakuda típusú kéttömlős reduktor. Örültem neki, de azzal gondban voltam, hol lehetne megnézetni, milyen állapotban van. Az ember nem megy víz alá 20 centire se olyan cuccal, amiről semmit nem tud. Pár hónap után internetes beszélgetéseknek köszönhetően jutottam el egy búvárhoz, aki hozzám hasonlóan beleásta magát a témába, és közösen megnéztük a légzőautomatát.

Leesett az állunk, annyira szép volt belül minden. Némi tisztítás, fertőtlenítés után rátettük egy palackra, és kiderült, ez bizony működik. A legegyszerűbb, legrégibb alaptípusról van szó, pont olyan felépítésű, mint Cousteau-ék első nyomáscsökkentői. Naná, hogy ki kellett próbálnom!

Egy hét múlva pedig ismét Csepelen voltam. Az egyik tónál mentünk merülni, aminek "ábrándos szépségét" a földes út, a kisebb szemétkupacok, illetve a gyatra víz alatti látótávolság adta. Ez is egyfajta kaland... De a normál merülés után jött a nagy próba, feltettük a palackra az ősi reduktort, és 1-2 percet mind a ketten víz alatt voltunk vele.

Első tapasztalatunk az volt, hogy működik, a második pedig az, hogy kicsit "munkásabb" vele a merülés, nem adagolja úgy a levegőt, mint az új légzőautomaták. Mivel régen nem használtak nyomásmérőt, természetesen nem vagánykodtunk túl nagy mélységgel és túl hosszú merüléssel, ez az élménnyel egészen másról szól. Ráadásul kicsit újra kell tanulnunk az alapokat, hiszen nem használunk a víz alatti lebegést egyszerűsítő kiegyenlítő térfogatot sem, tehát nagyon fontos a megfelelő kisúlyozás. Ilyenkor az emberben mindig van egy kis bizonytalanság, óvatosan mozogtunk, hiszen némileg más felszerelésekhez szoktunk. A lényeg viszont az volt, hogy belekóstolhattunk ebbe a fajta búvárkodásba.

Én a kalandot még azzal is megfejeltem, hogy egy ősrégi búvármaszkot használtam a kollekciómból. Tiszta retró hangulatú volt így az egész, de legközelebb szerzek majd uszonyt is. Neoprénruhából olyat keríteni, ami régi, de még használható, nem egyszerű mutatvány, de nem adom fel, talán sikerül.

Mondjuk enélkül is vagány dolog volt a Cousteau-stílusú búvárkodás, és bizonyára lesz még folytatása. Bár pontos gyári számom nincs, a légzőautomatát katalógusban keresve, illetve a maszkot alaposabban megvizsgálva nagyon úgy tűnt, mind a kettő öregebb mint én. Nem semmi, hogy még mindig használhatók, a régiek tudták, hogy kell tartós felszerelést gyártani!

Bár abban nem vagyok járatos, úgy tippelem, olyan ez az egész kaland, mint a veteránautózás: a féltve őrzi régi dolgokat nem mindennap akarjuk használni, csak meg akarunk tapasztalni valami régi életérzést. Tanúsíthatom, a sekély és rövidke ismerkedő merülés széles vigyort csalt az arcunkra, pedig a látás meg a körülmények semmivel nem lettek jobbak Csepelen az első, "normál" merüléshez képest. Ennyi mégis elég volt egy maradandó élményhez...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Született búvárok

A mai ember azt hiszi, sokat tud a búvárkodásról, aztán szembesülünk egy videóval, ahol egy régi módon vadászó bennszülött számunkra hihetetlen természetességgel mozog a víz alatt- van min elgondolkodni.

Mi, modern szárazföldi emberek szép lassan beletanulunk a merülés tudományába, ki fiatalabban, ki idősebben kezdve a búvárkodást. Nem rossz teljesítmény a részünkről, hogy képesek vagyunk hozzászokni az idegen közeghez, de a fenti videón látható emberrel összevetve az a nagy különbség, hogy neki a tenger sokkal kevésbé idegen közeg. Ott nő fel a partján, sőt, beleszületik ebbe a világba. Nap mint nap ott zajlik az élete a vízben, a víz alatt, a tenger tartja el, az számára az egyik legfontosabb élettér.

Bajau spearfisherman - Mabul Island, Sabah-3

Nem csoda, hogy az ilyen ősi módszerrel búvárkodók különösebben nem agyalják túl ezt az egész víz alatti témát. Oda merültek már generációkkal korábban is, nincs ebben semmi nagy dolog- nekik. És persze mosolyognak rajtunk, akik palack nélkül félkarú óriások vagyunk, és nyilván furcsa számukra, hogy nem vadászni, élelmet szerezni akarunk, hanem élményeket és képeket próbálunk gyűjteni.

Bajau spearfisherman & cameraman - Mabul Island, Sabah

Persze ne feledjünk egy apróságot: mi a magunk területén esetleg pont ugyanúgy szakértők vagyunk, mint ők a búvárkodásban. Nekik nyilván fura lenne, egy internetes guru milyen információkat ás elő pillanatokat alatt, egy programozó milyen játékokat dob össze, vagy mondjuk egy műbútorasztalos milyen csodákat épít. Nekünk ez a "hazai pálya", nekik meg a tenger.

Hogy ki a szerencsésebb? Erre nincs értelmes válasz, nekik azt dobta a gép, nekünk meg ezt. A lényeg inkább az, hogy tiszteljük a másik jártasságát, tudását, és igyekezzünk tanulni. Mi, hiába élnek ők hozzánk képest a mindennapokban egyszerű életet (bár ez is kérdéses, hiszen a célok, a létfenntartás, a boldog, kiegyensúlyozott életre törekvés alapvetően nyilván ugyanazok), a tengerrel való együttélés titkait leshetnénk el tőlük. Bizonyára komoly haszna lenne...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

2 Tovább

Iszik vagy merül?

A búvártúrákon az esti órákban mindig előkerül néhány palack bor, egy kis pálinka, a vacsorához esetleg le lehet gurítani egy korsó jéghideg sört- de szerencsés ez egy olyan nyaraláson, aminek nappali óráiban nagy mélységbe merülünk?

Alapelvem az, hogy minden felnőtt embernek magának kell felmérnie azt, mit szabad megtennie és mit nem, milyen kockázatot jelent az ittasan merülés. Azt már az alaptanfolyamon megtanulja mindenki, hogy minél mélyebben van, annál jobban "üt" az ital, tehát még egy pohár sört sem illendő inni merülés előtt. Sőt, éppenséggel a vízbevitelre kell erősen figyelni, mert a búvárkodás során sok folyadékot vesztünk.

Szóval meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. Az értelmesen gondolkodó búvár maga is tudja, mit tehet meg és mit nem, de a vele együtt utazó barátok is bátran szólhatnak, ha már ideje letenni a poharat. Sok helyen maga a bázistulajdonos is figyel arra, éjfél után már ne kezdjen vad ivászatba az, aki másnap reggel ott szeretne lenni a búvárhajón. Ezen a fajta figyelmeztetésen normális ember nem akad ki, az ő érdekében történik- vagy folytathatja az ivást, és kihagyja a merülést. Ehhez is joga van mindenkinek.

Mert nyilvánvaló, hogy a nyaraláskor senki nem akar nyársatnyelten ücsörögni esténként egy pohár ásványvíz mellett. Ellazulunk, jól érezzük magunkat, nyilván lecsúszik némi ital, miközben a tengerparti naplementét bámulva osztjuk az észt, vagy a merülések során készült képeket mutogatjuk egymásnak. De elfelejteni akkor sem kell, hogy a hobbinknak vannak szabályait, amit be kell tartani. Ha figyelünk a mélységre, a levegőfogyasztásra merülés közben, akkor felkészült búvárként minden más kockázatra is gondoljunk.

Számomra az a legértelmetlenebb, amikor valaki még merülés előtt iszik egy kupicával, "átveri" a merülésvezetőt, hogy ő igenis elmegy búvárkodni így is. Csak ki is van itt átverve? Komoly bajba az a búvár kerülhet, aki a saját testi épségét teszi kockára brahiból, a merülésvezető vagy tud segíteni odalenn a rosszul lett embernek, vagy nem. Szóval aki ilyen trükkökkel él, jó, ha tisztában van vele, elsősorban magának árthat, és ezen a húzáson is csak azok körében tűnhetne vagánynak, akik közé egyébként józanul nagyon nem akarna tartozni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Párban fenn és lenn

A búvárkodás különleges jellege miatt sok barátságot kovácsol össze, de akár szerelmek is szövődhetnek. Meglehet, akár még társkereső programnak sem rossz, és ennek elég könnyen megfejthető oka van.

Aki elkezd egy búvártanfolyamot, az hamar megtanulja, ez egy kifejezetten társas program. Amatőr búvár sose egyedül merül, mindig van egy búvártárs, akivel odafigyelnek egymásra a víz alatt. Ez egy tisztán biztonsági szabály, mivel a búvár a felszín alatt van, ha bajba kerül, az tud rajta segíteni, aki karnyújtásnyira van, szintén a víz alatt. Szóval igyekezni kell mindig közel maradni ahhoz, akivel az ember együtt búvárkodik.

A jó társat, aki biztonságosan merül, nem kalandozik el egyedül, figyel ránk, megbecsüljük. Sokszor előfordul, hogy a felszínen is párt alkotók a víz alatt is társként merülnek, ismerik egymást, tudják, a másik mit szeret vagy mit nem- és persze a merülés után nyíltabban tudnak egymással beszélgetni. Naná, hogy jó kis családi viták is előfordulnak, de ez egy pár esetén bármikor megeshet- és az őszinteség néha hasznos.

Ám meg is lehet fordítani a dolgot. Van olyan, hogy valakivel a túra alatt ismerkedünk meg, pár merülés után kiderül, hasonlóan gondolkodunk a búvárkodásról, a felszínen is jól ki tudjuk tárgyalni a látottakat, szóval barátságok alakulnak ki. Az átélt élmények nagyon erős kapcsot jelentenek, hiszen nem egyszer előfordul, adott helyen csak egyik búvárpárnak, a csoport egy részének van olyan szerencséje, hogy delfint, cápát, teknőst lát. Meg tudjuk osztani ezeket az élményeket, képeket cserélünk, és legközelebb a túrákat is úgy tervezzük, hogy már új barátainkkal utazhassunk.

És persze igazi párkapcsolatra is van esély. Együtt merülni valakivel, az áramlásban kézen fogva, a felszínen egymást segítve hajóra mászás közben- már ez is megalapozza a mélyebb kapcsolatot. Aztán a beszélgetések a merülésekről, a közös kalandok mind segítik a továbblépést. Ezekből néha csak alkalmi kapcsolat lesz, előfordul, hogy az otthon maradt nem búvár feleség háta mögött szűri össze a levet a férj- ezeknek az afféroknak ritkán lesz jó vége. De komoly, tartós kapcsolat is lehet a búvárkodásból, szóval ha egy hölgy új társaságra, új ismeretségre vágyik, esélyt akar magának adni, akár egy búvártanfolyamot is megfontolhat.

Tudom, elsőre hülye ötletnek tűnik egy társkereső búvártúra, de miért ne működhetne? Nem biztos, hogy diszkóban lehet jól ismerkedni. Egy búvárhajón többségben vannak a jó hátterű, a világra nyitott, érdeklődő emberek, akikkel akkor is jó együtt tölteni az időt, ha nem születik semmiféle párkapcsolat. Ezt már sokan megtapasztalták, olyan baráti kör tagjaivá váltak, ami gyakorlatilag teljesen új lehetőségeket nyitott az életükben.

Én egyébként már szinglik számára szervezett búvártúrákról is hallottam, ahol jobban lehet ismerkedni. Pont az összetartás miatt fordul elő olyan is, hogy egy közösségbe tartozók együtt utaznak, együtt merülnek, például veteránok, munkahelyi búvárklubok tagjai szerveznek maguknak túrákat. A közös víz alatti kalandozás még erősebbé teszi a barátságokat, hiszen egymásra vagyunk utalva, és aztán együtt örülünk az élményeknek. Aki nagyon szerencsés, párt is találhat, de ahhoz még csak mázli sem kell, hogy barátokra leljünk, és ez szintén nagyszerű lehetőség.

Jó érzés egy csapathoz tartozni, aminek tagjai hozzánk hasonlóan egy kevesek által űzött, sokak által irigyelt izgalmas hobbit űznek. Mi akkor is tudjuk magunkról és a barátainkról, hogy búvárok vagyunk, ha hónapok óta víz közelében sem jártunk, nekünk mindig van közös témánk, mi soha nem vagyunk egyedül a szárazföldön se- mert ez egy társas kedvtelés fenn és lenn egyaránt.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog