A napokban olvastam egy hírt búvárokról, akik egy menekültekkel elsüllyedt hajó roncsánál merülve szörnyű dolgokat láttak. Azon gondolkodtam, lefordítom, szólok pár szót arról, milyen nehéz is az ő munkájuk, de aztán letettem róla, még leírva is szörnyű dolgok ezek, hát még átélni...

A tenger mélyén nyugvó roncsok szinte mindegyike egy tragédia helyszíne. Bár mi már jellemzően nem merülünk olyan helyeken, ahol még emberek nyugszanak (van azért kivétel, az egyiptomi Salem Express például), de épp elég a tudat, hogy valamikor ott emberek az életükért küzdöttek. A tenger szép, a tenger izgalmas- de a tenger tud könyörtelen is lenni. 

Bár bizonyára vannak, akik valamiféle személyiséggel ruházzák fel a tengereket és az óceánokat, ilyesféle okból tiszteltek már a régiek is tengeristeneket. Áldozatokat mutattak be, könyörögtek hozzá, de azt hiszem, ezek hatásosságát nehéz lenne igazolni. A tenger tiszteletét viszont azoknak is meg kell tanulni, akik nem a spiritualitás oldaláról közelítik meg ezt a kérdést. A víz haragjával szemben nem nagyon tudunk mit tenni, és ezt csak az értheti meg, aki rossz időben volt a vízen.

A roncsok a tenger erejének bizonyítékai. Számtalan hajót pusztulását okozták a viharok, a felerősödő hullámok. De a háborúk során elsüllyesztett, vagy az emberi hiba miatt bajba került hajóknál is igaz az, hogy a rajtuk levők sorsa amiatt vált kétségbeejtővé, hogy kinn voltak a vízen. Ha nem jött a segítség időben, akkor hiába élték túl a hajót süllyedését, mégis a tengerbe vesztek.

Szóval a roncsoknál merülve időnként ez is eszünkbe juthat. Legyünk hálásak azért, amiért mi épségben térünk vissza a partra egy búvártúra urán, azért meg főleg, mert a víz mélyén töltött idő után a felszínre emelkedünk. A víz nem különösebben barátságos közeg, lélegzetünket visszatartva percekig lehetünk a felszín alatt, vagy vinnünk kell magunkban a palackban a levegőt. Szerencsések vagyunk, mert a mélyben kalandozhatunk, de a szabályokat sosem felejthetjük el.

Azért az a furcsa, kettős érzés megmarad, hogy minket ugyanaz a tenger ajándékoz meg rengeteg élménnyel, ami számtalan embernek a sírja lett. Nem mondom, hogy állandóan ez jár a fejemben, de néha eszembe jut. És talán más búvárnak is... Persze nem vagyunk ugyanolyanok, talán mások eltérő módon gondolkodnak erről. Ezzel nincs is semmi baj, a búvárkodás annyira sokrétű világba vezet be, ami mindenkinek mást adhat.

És néha amit látunk, az nem szép egyáltalán. Az a le nem fordított cikk is ilyesmiről szól. Kicsit túl sok volt már nekem is, ezért nem osztottam meg. De ami eszembe jutott az ember és a tenger kapcsolatáról, amiben annyi van a csodálattól a félelmen át a következményekre fittyet hányó kihasználásig, annak egy részét leírtam. Ám ha mindenre ki akarnék térni, nagyon hosszan tudnám folytatni..

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!