Egy halászhajó is lehet jó búvárfotós téma.

A világon merülhető sok-sok roncs jelentős részének semmiféle különösebb érdekessége nincsen. Névtelen teherhajók, amik megfeneklettek majd elsüllyedtek, szándékosan a víz alá küldött halászhajók, feleslegessé vált őrnaszádok- némelyikről össze lehet szedni egy-két érdekes sztorit, némelyik a kora miatt válik izgalmasabbá, de a többi csak idegen test a mélyben.

Persze ezek is lehetnek menők, nagyon is, ha például megszállja őket az élővilág. Tele lesznek a zegzugok kisebb állatokkal, az egykori fedélzet maradványai felett halrajok köröznek, a kapitányi hídra beköltözik egy jókora muréna, és máris van mit nézni.

A másik lehetőség az, hogy maga a roncs válik különleges látvánnyá. Például a dőlés miatt lesz kevéssé szokványos, netán a fedélzet elemeinek korhadása miatt lesz sejtelmes, misztikus hangulatú, vagy esetleg a felépítmény egy kiemelkedő része vonzza a tekintetet. És ami látványként érdemes, az fotóstémaként is.

A Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén búvárkodtam már régebben, de nem volt olyan gépem, amivel tudtam volna jó képeket készíteni. Van egy Harbour wrecks (azaz kikötői roncsok) nevű hely Puerto Del Carmen előtt, ahol kiszuperált halászhajókat süllyesztettek el búvárlátványosságként. Van, ami erősen szétesőfélben van, de akad olyan is, aminek rácsos acélváza az orron kifejezetten jól megörökíthető téma. 

Lehet, hogy a nevét se tudom kideríteni soha ezeknek a hajóknak, mégsincs kizárva, hogy tudnék izgalmas, hatásos fotókat készíteni itt. S ez néha éppen akkora öröm, mint felfedezni magamnak egy történelmi jelentőségű roncs minden zegét-zugát, történetét...