Big Blue Búvár Blog

Az egyik most felfedezett hajó 14. századi lehet a régészek szerint.

A Balti-tenger jó ideje a víz alatti régészet fellegvára, mert a különleges körülményeknek köszönhetően remek állapotban maradnak meg több száz éves fából épült hajók is. A mostani felfedezéseket pár hónapja tették svédek Stockholm környékén, és a leletek egy új tengerészeti témájú múzeumban lesznek majd láthatóak.

A svéd vizekben talált roncsok többsége abból a korszakból származik, amikor az ország nagyon élénk tengeri kereskedelem részese volt: a 17-18. században kerültek ezek a hajók a víz alá. A most találtak közül az egyik viszont ennél régebbi lehet, mert a részben az üledék rejtőző maradványok kogge típusú, 23-25 méter hosszú, 7 méter széles hajóra utalnak.

Jim Hanson régész elmondása szerint erősen megemelkedett a pulzusa, amikor feltárult a szeme előtt a szinte teljesen ép roncs. A másik, 16. századi roncson 20 hordónyi vasért, konyhai eszközök voltak rakományként, ehhez hasonlót még nem találtak a svéd kutatók.

A Stockholmba megálmodott új múzeum a híres Vasa hajó múzeuma mellett épülne fel, és 2020-ra tervezik a megnyitását. Az nem valószínű, hogy újabb Vasa kategóriájú hajót láthatnának itt az érdeklődők, ami 1961-es kiemelése óta igazi szenzációnak számít, és rengeteg látogatót vonz. A most megtalált roncsok is egyben vannak, de úgy vélik, a tenger mélyén a helyük, épségben. A felszínen majd inkább kiemelt tárgyakat, leleteket mutatnak be, és a roncsokat a digitális technika segítségével lehet "körbejárni" azoknak is, akik nem öltenek búvárfelszerelést.

Megkerülhetett a Clotilda roncsa Alabama partjainál.

Egy félreeső folyó deltájában, részben a víz illetve az üledék alatt rejtőzve találták meg egy hajó maradványait, ami egy szomorú történetről mesélhet. Ha a szakértők első vélekedése beigazolódik, a Clotildára bukkantak rá- az utolsó hajóra, ami rabszolgákat szállított Afrikából az Egyesült Államokba.

A Clotildát 1860-ban maguk a rabszolgakereskedők gyújtották fel, hogy ne maradjon nyoma az illegális szállítmánynak. Ám a roncs a szokatlanul alacsony vízállásnak köszönhetően a maradványok előkerültek, és a régészek szerint egyelőre semmi nem mond ellent annak a teóriának, hogy ezt a bizonyos hajót találták meg.

Hogy valóban erről a hajóról van szó, még nem száz százalékig bizonyos. Ettől függetlenül, már azért is fontos a Clotilda szóba kerülése, mert egy fájdalmas történetről mesél. A 19. század közepére már rég tiltották az emberek kereskedelmét az Egyesült Államokban, de továbbra is akadtak csempészek, akik elsősorban a déli államokba rovábbra is rabszolgákat vittek Afrikából. 

A Clotildát Timothy Meaher, egy helyi ültetvényes vette, aki úgy vélte, be tudja csempészni a rabszolgákat az országba. William Foster kapitánysága alatt indult el a hajó a mai Beninbe, hogy 110 embert hozzanak onnan. Mobile városától az éj leple alatt jutott el az eldugott folyóig, ahol egy folyami uszályra terelték őket, a Clotildát pedig felgyújtották és elsüllyesztették.

A rabszolgák öt év múlva, a polgárháború végén nyerték el szabadságukat, és sokuk leszármazottai még mai Mobile Africatown részén élnek. Számukra jelentősége van a roncs megtalálásának, s persze azért is fontos, mert ráirányítja a figyelmet az ország történelmének kevésbé dicsőséges eseményeire, amikkel kötelező szembenézni.

Maguk a maradványok nem sokat mutatnak, hiszen a hajó jórészt odaveszett a tűzben. Nem valószínű, hogy túl sok személyes tárgy kerülne elő, hiszan jórészt csak pár fa alkatrész és szögek maradtak ott, amik ráadásul korábban víz alatt voltak. A tűz nyoma viszont legalább igazolja, hogy a Clotildára leltek rá. Az ásatások mindenesetre folytatódnak- s ha tényleg beigazolódik a sejtés, a kör bezárul, egy történet végére pont kerül, és így mesélhető tovább.

A sztár is csobbant egyet a Nagy korallzátonynál.

Ahogy arról már többször említést tettem, a búvárkodás rég nem számít már különleges képességű vasemberek kedvtelésének. Noha Will Smith nem kevés akciófilmben szerepelt, a valóságban a 49 éves színész azért vélhetően kevésbé kemény legény. 

A leírás szerint még a nagy hal is ijesztő volt a számára, amikor az épp Ausztráliában nyaraló sztár a víz alá merészkedett. Ezek e krumplisügérek egyébként tényleg igen nagyra meg tudnak nőni, ráadásul nem túl félősek, közel mennek a búvárokhoz.

Persze van még bőven mit nézni a korallzátonyon, tehát Will Smith nyilván nem unatkozott. Egyébként is jó programokat szervezett magával, városnézéssel, utazgatással és még az épp most zajló tenisztornára is kiugrott. Számomra azért az a legszimpatikusabb, hogy a búvárkodásra is szakított egy kis időt- mivel nekem Ausztrália még fehér folt, irigylem is érte.

Megér közel másfél millió forintot tíz homár?

Egy búvárt csíptek fülön a természetvédelmi ellenőrök az angliai Northumberlandben tavaly szeptemberben, akinek zsákjában tíz ízeltlábú tengeri élőlény is volt. A 48 esztendős Trevor Bankhead talán nem is sejtette, mekkora bajba került. 

A jól felszerelt búvárnál volt egy homárfogó alkalmatosság is, tehát nem volt nehéz megállapítani, milyen céllal merült alá. A sikeres homárfogással pusztán csak két probléma volt: mindegyik az engedélyezett méretnél kisebbnek bizonyult, ráadásul a Northumberland Inshore Fisheries and Conservation Authority (NIFCA) kizárólag napi egy homár felhozatalát engedélyezi azok számára, akik nem rendelkeznek hivatásos halászati licenccel.

A búvár bűnösnek vallotta magát, de azt állította, fogalma sem volt a korlátozásokról. Azzal magyarázta, hogy tíz homár is volt nála, hogy nagyon szereti a tengert és kislányának szeretett volna egy tengeri témájú bemutatót tartani.

A bíróságot ez a védekezés nem hatotta meg, 1,996 font bírságot és 1,754 eljárási költséget kell megfizetnie Bankheadnek. Ez a majdnem másfél millió forint a NIFCA képviselője szerint egyértelmű üzenetet küld minden szabályszegő számára: akit elfognak illegális tevékenység űzése közben, az sokkal többet fizet a homárért, mint a boltban- és a fogást még meg sem tarthatja.

A Northumberland környéki tengerszakasz fontos élőlénye a homár, és a bíróság is a természetvédelmi hatóság mellé állt, mert felismerték ezen állatok jelentőségét, és a jog eszközeivel is segítik a védelmüket.

A tasmániai Bicheno környéké szép hely, de búvárszemmel nézve is érdekes. 

A világnak ezen a felén nem nagyon hallunk, milyen merülések vannak Tasmániában, pedig ahol delfinek, cápák, polipok, ráják, sárkányhalak fordulnak elő az rossz hely nem lehet. 

Elképesztő a polipok alakváltó képessége.

Aki még nem találkozott a víz alatt nyolckarúakkal, és dokumentumfilmekben sem nagyon szembesült a képességeikkel, talán csak rémfilmekben láthatott kitalált, mesebeli óriáspolipokat.

De a polipokra messze nem az jellemző hogy támadnak- épp ellenkezőleg, ezek a puhatestűek a rejtőzködés nagymesterei. Ez a rövid videó jó kis ízelítőt nyújt abból, hogy vált világosból sötét színre, és hogy alakul át a bőre is, amikor sziklához akar hasonlítani. A búvárok túlnyomó többsége úgy úszna el efelett a kődarabhoz hasonlatos polip felett, hogy eszébe sem jutna közelebbről megnézni, véletlenül nem él-e az a szikla?

A Pearl Harborben lebombázott hadihajó ma emlékhely.

Meglehetősen közismert az 1941. december 7-én lezajlott japán támadás története, amikor váratlanul csaptak le a Hawaii-szigeteken található amerikai haditengerészeti támaszpontra. Ennek esett áldozatául a USS Arizona, aminek felrobbanása 1177 ember életét követelte.

Az 1916-ban szolgálatba állított, 185 méter hosszú hajó menthetetlen volt. Bizonyos részeit kiemelték, de a test maga a kikötő fenekén maradt. Később egy hajóval megközelíthető látogatóközpontot emeltek felé, ahol a Pearl Harbort érő támadásnak szentelt múzeum található.

Az Arizona háborús sírhelynek minősül, így a roncsnál nem búvárkodhatnak látogatók. Ám a nemzeti park szakemberei rendszeresen felmérik az állapotát. Erre többek között azért is szükség volt, mert még évtizedekkel a támadás után is szivárgott az olaj a hajótestből. Ez a felvétel amiatt érdekes, hogy a maradványokat azok is megnézhetik, akik a korlátozások miatt nem merülhetnek a hajónál.

Hát ezért szereti annyi búvár a Maldív-szigeteket.

Ha úgy nézzük, nincs ebben a videóban semmi különös, csak pár tucat manta köröz a tengerben. Ám ha tudjuk azt, hogy ezeket a hatalmas rájákat a világ legtöbb helyén soha, vagy maximum nagy mázlival lehet látni, máris érdekesebbé válik a felvétel.

Akad ugyanis pár pont a világtengerben, ahol valamiért nagyon szeretnek tartózkodni ezeket a békés, elegáns óriások. Ez a csodás videó is ilyen helyen készült, a Maldív-szigetek egyik pontján. A mantáknak ugyanis vannak kedvenc "tisztítóállomásaik", ahol a kisebb halak lekapkodják róluk az élősködőket, és ezeken a helyeken sok rája gyűlik össze. 

Akár illúziórombolónak is mondhatnánk hogy egy "kocsimosóban" nézelődnek a búvárok áhítattal. De inkább azt érdemes látni, milyen izgalmas, összetett univerzum a tenger alatti élővilág, ahol mindennek meg van a szerepe, a funkciója, a helye.

A guantanamói bázison egy ideig felfüggesztik a búvárkirándulásokat.

Az amerikai hadsereg híres arról, hogy nem csak megbecsülést, jó fizetést kínál, de arra is ügyelnek, hogy a katonáknak jusson lehetősége minőségi szabadidős programokban részt venni. A Kuba délkeleti részén található Guantanamo elsősorban más témában vált hírhedtté, de alapvetően ez egy, máig az amerikaiak kezében levő haditengerészeti bázis. És itt a legkellemesebb kikapcsolódásnak a búvárkodás számít.

A Karib-tengerre sok turista is jár merülni, és vélhetően a bázis környéki tengerrész nem számít leharcoltnak, kevés lehet itt az átlagos nyaraló. Így aztán nyilván élmény a merülés, főleg a téli csúcsszezonban. 

A problémát az okozza, hogy a szigorú katonéletből kiszabadult amatőr búvárok nem igazán tartják be a szabályokat, és egyetlen év alatt ötször is baleset miatt kellett igénybe venni a hiperbár kamrát a bázison. Sőt, december 11-én egyetlen nap alatt két búvárt is kellett kezelni, és már a bázis vezetésének is sok volt, tehát egyelőre leállították a kedvtelési merüléseket. Persze nem biztos, hogy haditengerészek kerültek bajba, a bázis civil alkalmazottai is búvárkodhatnak, de arról nem adtak ki információt, kik pontosan az érintettek.

A balesetek történetei viszont elérhetőek. Azon a bizonyos decemberi napon egy alapképzettséggel rendelkező búvár túl mélyre ment, gyorsan emelkedett, kihagyta a biztonsági megállót, és fogalma sem volt arról, hogy kellene búvárkomputere jelzéseit értékelni.

Ő éppen úgy kamrába került, mint az a rutinosabb búvár, aki mélymerülést hajtott végre, és ugyan nagyon erős fejfájásra panaszkodott, még egy merülést bevállalt. Amikor ebből feljött, már nagyon rosszul volt, émelygett, a dekompressziós betegség tünetei jelentkeztek nála, tehát egyből kórházba vitték.

Az elemzések szerint mind a két baleset elkerülhető lett volna egy kis odafigyeléssel, a szabályok betartásával. Ezért aztán egyelőre nincs búvárkodás, mert a bázis parancsnoka, Dave Culpepper, aki egyébként pilóta és szintén kedvtelési búvár, fejtágítókat tart majd a merülés szerelmeseinek. Szerencsére a bázison rendelkezésre áll minden a kezeléshez, de a személyzet számára nem túl kellemes, hogy azért kell a kórházba berohanniuk, mert kedvtelési búvárok túlvállalják magukat, és nem a képességeiknek megfelelő merülést hajtanak végre.

A bázison elsősorban foglyokat őriznek, a katonák, a polgári személyzet és az egyéb itt élők száma nagyjából ötezer, és ez a nem kevés ember egy év alatt nagyjából 45,000 kedvtelési merülést hajt végre. Mivel nyilván nem mindenki búvár, egy emberre egész szép szám juthat. Ehhez képest nem sok a balesetek száma, de ha lehet ennél kevesebb is, akkor megéri egy kicsit odafigyelni erre, és akkor ez a kellemes hobbi továbbra is a legjobb elfoglaltság lehet a szabadnapokon Guantanamón.

Ehhez a lánykéréshez mind a két félnek be kellett dobnia magát.

A Fülöp-szigeteken, a Barracuda Lake mélyén kérte meg a kezét párjának egy szabadtüdős búvár. Az már az elejétől fogva látszik, hogy igazán jól érzik magukat kettesben a víz alatt.

Mivel a lány is rutinosan mozog légzőkészülék nélkül, nem akadt el a lélegzete, amikor előkerült a gyűrű: szemmel láthatóan nincs ellenére a házasság ötlete. Sok boldogságot az ifjú párnak!