Big Blue Búvár Blog

A Belgica egy évszázada volt a sarkköri expedíciók legendás hajója.

Norvégiában, Harstad mellett van egy nem különösebben látványos partszakasz. Mégis gyakran fordulnak meg erre búvárok, akik begázolnak a vízbe, s az ott levő kötelet követve a tenger fenekén kirajzolódó sziluettre figyelhetnek fel. Kicsit közelebb pedig láthatóvá is válik egy régesrég mélybe került hajó maradványa. 

A 36 méteres, vitorlákkal és gőzgéppel egyaránt felszerelt hajót 1884-ben építették Norvégiában. A Patria névre keresztelt hajóval eleinte bálnára vadásztak, aztán 1896-ban Adrien de Gerlache megvásárolta, és kutatóhajóvá építette át- no meg új nevetis kapott, ekkor lett belőle Belgica. Részt vett a belgák antarktiszi expedíciójában, és az első hajó volt, ami a fagyos kontinensen vészelte át a telet. Az 1897-ből Antwerpenből induló kalandos utazás során rekedt a jégbe fagyva a hajó, amire a legénység sem volt felkészülve. Sok viszontagság után, megfogyatkozva, 1901-ben érkeztek vissza Belgiumba, ahol óriási ünneplés fogadta őket.

1902-ben Fülöp, Orleans hercege vásárolta meg, és két északi-sarki expedíción vett részt 1905-ben és 1907-1909 között. Gröndland, Svalbard és a Ferenc József-föld partszakaszát térképezték fel, a második úton viszont ismét jégbe fagyott, de ezt is átvészelte.

A kiszuperált felfedezőhajót 1916-ban adták tovább, és akkortól Isfjord néven szolgált a Spitzbergák és Norvégia között, utasokat és árut szállítva. 1918-ban került Harstadba. A hajótestről leszerelték az árbocokat, és többé csak egyfajta úszó raktárként használták- viszont visszakapta a legendás Belgica nevet. 1940-ben a Norvégiában levő a francia-brit expedíciós csapatok vették igénybe, majd ők is küldték a tenger fenekére június elején, amikor visszavonultak.

A roncsot 1990-ben fedezték fel, horgonya ma Tromsö városában látható múzeumban kiállítva. Felmerült a Belgica másolatának elkészítése, és arról is szó volt, hogy az eredeti roncsot kiemeljék, miután a még ott levő robbanószereket hatástalanítják. De jelenleg még merülhetőek a legendás hajó maradványai, a látótávolság is szép lehet hogy egyben lássák a hajótestet, igaz, a hideg víz keveseket vonz. Az viszont mellette szól, hogy a történelem egy szeletének máig megmaradt fontos tanúja...

Kissé meglepte az ausztrál búvárt a felé közeledő nagy fehér.

Luke English, a RedBoats Diving egyik alkalmazottja éppen a Victoria államban található Mornington-félsziget közelében merült, amikor meglátta a felé úszó ragadozót.

Szerencséjére a cápa csak megnézte, miféle fura szerzet úszkál a tenger fenekén- leírt egy kört, aztán tovább is úszott. 

Mivel egyáltalán nem került veszélybe a búvár, utólag már jó sztorivá vált a nagy találkozás, amiről jókat lehet beszélgetni búvárkörökben. Pláne, hogy videó is készült, azaz a beszámoló hitelességét nem lehet kétségbe vonni.

A roncsokon élő rengeteg hal mindig lenyűgöző látvány.

A thaiföldi Khao Laktól nem messze süllyedt el bő három évtizede egy hajó. Nem híres, nem is különösebben látványos, és hogy a hajóforgalmat ne akadályozza, le is vágtak róla kiemelkedő részeket. Most kevesebb mint 20 méteres mélységben nyugszik a Bon Soong, pontosabban inkább a maradványai.

És mégis nagyon szép kis hely az ott készült felvételek alapján, mert felhőszerűen lepik be a halrajok. Kis tengeri oázissá vált ez a jelentéktelen roncs, egyszerűen azért, mert a víz alatt ez a dolog így működik.

Aki búvárként itt unatkozik, annak aztán nehéz izgalmasat vagy szépet mutatni, mert ez maga az élővilág csodája, annak folyamatos mozgásával, forgatagával...

Van, ahol a víz alatti szerencsejáték is tiltott.

Néhány búvár viccesnek szánt videót osztott meg: Thaiföld egyik híres merülőhelyén, Krabi közelében a víz alatt kártyáztak, pénzben. 

Persze még az is kérdés, a gyönyörű korallok nézegetése helyett miért akarja valaki a levegőt szerencsejátékokra pazarolni- de azt, hogy valaki nem az élővilágot csodálja, nem bünteti a hatóság. Azt viszont igen, ha szerencsejátékot űz: Thaiföldön erre szigorú törvények vonatkoznak. 

A rendőrség mindenesetre vizsgálatot indított,  hogy az ország vizeiben történt-e meg a tiltott kártyaparti, mert ha igen, akkor felelősségre is lehet vonni a búvárokat. Ha külföldön merültek a játékosok, akkor semmi gond, de az eset felhívja a figyelmet arra (sokadjára), hogy mindenhol tisztelni kell a helyi törvényeket, szabályokat. Mielőtt valaki azt hiszi, amit tesz, ártatlan poén, nézzen utána, a rendőrség is úgy gondolja-e...

A korábban bezárkózó ország is új lehetőségeket lát a turizmusban.

Ha ránézünk a térképre, akkor láthatjuk, hogy a búvárparadicsomként ismert Vörös-tenger leghosszabb partszakaszával Szaúd-Arábia büszkélkedhet. Ehhez képest a búvárok elsősorban Egyiptomot tartják számon, de még a nem épp fejlett infrastruktúrájú Szudán, vagy az aprócska vörös-tengeri parttal rendelkező Izrael és Jordánia is szépen profitál a búvárturizmusból. 

Ám ez a közeljövőben változhat. Az AP egy 29 éves helyi nő, Alossimi történetén keresztül mutatja be, hogy merrefelé változnak a dolgok. Ma már a hölgyek is búvárkodhatnak az országban, és nem kell férfi családtag kísérő ahhoz, hogy hajóra szálljanak. Ahogy az országban is új lehetőségek nyílnak meg, a lakosok számára ugyanúgy, legyenek akármelyik nem tagjai.

A konzervatív muszlimnak számít Szaúd-Arábiában a fiatal trónörökös több apró engedményt tett: lehet koncertezni, újra nyílnak a mozik, a nők pedig autót vezethetnek. Természetesen a keményvonalasok ellenzik ezeket is, de egyelőre a királyi család elkötelezettnek látszik. 

Persze jegyezzük meg, a nyitásra a gazdaság helyzete is rákényszeríti az országot. A tartósan alacsony olajárak miatt megrendült a költségvetés, kell hát az új bevételi forrás. Míg korábban csak zarándokok, esetleg üzleti utazók érkeztek, mostantól szeretnének turistákat is Szaúd-Arábiába csalogatni. Nem csak az idegenforgalom bevétele számít, hanem az is, hogy új munkahelyeket teremtenek- akár nőknek is.

A fő vonzerő a Vörös-tenger csodálatos, errefelé szinte teljesen érintetlen világa lehet. Egy 200 kilométer hosszú tengerparti részt jelöltek ki a fejlesztések helyszínéül- luxushotelekkel, a búvárkodáshoz szükséges infrastruktúrával és védett területekkel csalogatnák a külföldieket. Nem az olcsó tömegturizmus a cél, s az országba érkezőknek kell igazodni a helyi törvényekhez, de a kalandvágyó búvárok számára így is vonzó lehet a hely.

Már el is indult a munka, víz alatt és felett. A most már nyugodtan férfiakkal együtt búvárkodó Alossimi is részt vehet abban a kalandos feladatban, aminek során ennek a roppant hosszú tengerrésznek a legszebb zátonyait, ismeretlen roncsait kutatják fel. Sok érdekességet találtak már is, de gyanítható, az első években a vendégek némelyike is felfedező merülésekben vehet részt, olyan helyeken, ahol még alig jártak. Nagyon más ez, mint a milliószor merült egyiptomi zátonyok, vagy izraeli merülőhelyek. Új arcát mutathatja a Vörös-tenger még azok számára is, akik sokszor merültek a környékbeli országokban.

Szóval komoly terveket szőnek Szaúd-Arábiában, ami jó lehet a vendégeknek is, helyieknek is. Természetesen majd kiderül, milyen árszívonal és milyen víz alatti látványosságok várják majd a vendégeket, de az ország lehetőségeit tekintve simán belefér, hogy hatalmas hadihajókat, katonai repülőgépeket süllyesztenek a vízbe mesterséges zátonyként. Mint ahogy az is megtörténhet, hogy látványos, izgalmas roncsokat fedeznek fel, amik sokakat vonzanak.

Alossimi pedig már most is nagyon boldog, hiszen otthon merülhet: eddig jobban ismerte a Vörös-tenger egyiptomi zátonyait, mint saját hazája korallkertjeit. Mostantól viszont minden más, és reményei szerint jobb lesz.

A USS Juneau fedélzetén öt testvér veszett oda, akikről később hajót neveztek el.

Folytatódik a Microsoft-alapító milliárdos, Paul Allen roncskutató expedíciója, és a legújabb felfedezés ismét fontos hajó nyughelyét tárta fel. A USS Juneau-t (CL-52) néhány napja találták meg a Salamon-szigetek közelében, négy kilométeres mélységben. 

Az Atlanta-osztályú könnyűcirkálót 1942 novemberében süllyesztette el a japán haditengerészet. 687 amerikai tengerész veszett oda a tragikus esemény során, de ami miatt sokáig emlegették, az a Sullivan-fivérek története. 

Noha az amerikaiak nem engedélyezték azt, hogy testvérek ugyanabban az egységben szolgáljanak, az öt Sullivan fiú, George, Francis, Joseph, Madison és Albert ragaszkodott ahhoz, hogy egy hajón szeretnének szolgálatot teljesíteni, együtt. Azon a végzetes napon valamennyien odavesztek a hajóval együtt.

A haditengerészet a tiszteletükre nevezte el a The Sullivans (DDG 68) rombolót. Ennek egykori parancsnoka, Rich Brown emlékezett meg a testvérekről, miután hírt kapott a Juneau roncsának megtalálásáról. Elmondta, hogy a fiúk hősiessége azóta is példakép a haditengerészet számára, és a The Sullivans fedélzetén szolgálók mindig igyekeztek hűek lenni a névadók emlékéhez.

A USS Juneu rövid, de intenzív csata során veszett oda. A hajót eltaláló torpedók robbanása során sok tengerész halt meg, majd az alig fél perc alatt elsüllyedő hajó is sokakat rántott magával a mélybe. Több, mint száz tengerész viszont túlélte a csatát, köztük talán a Sullivan-testvérek közül is. Ám a haditengerészet csak napokkal később indított mentést, és akkor már csak tíz embert találtak életben. 

A Paul Allen által finanszírozott expedíció, a kiválóan felszerelt Petrel hajóval dolgozva, sorban fedezi fel a történelmi jelentőségű roncsokat. A munka folytatódik, a milliárdos szemmel láthatóan szenvedélyesen érdeklődik a mélységben található roncsok felkutatása iránt. Nem csak az a fontos, hogy sok fiatalon odaveszett katona nyughelyét tárják fel, hanem az is, hogy felhívják a háborúk néhány tragikus vagy esetleg elgondolkodtató történetére a figyelmet.

A tenger látványosságait nem csak víz alól érdemes fotózni: néha az égből a legizgalmasabbak.

A drónok térhódítása óta más szemszögből is látjuk például azt, ahogy Florida partja előtt milliónyi kis hal egyszerre mozog, hullámzik, áramlik. S ez a tömeg a víz alatt is érdekes, persze.

A sok kis halból pedig a nagyobb ragadozók, például cápák, madarak csemegéznek, de még a tengerre szálló emberek körül is ott ugrándoznak.

Az eseményről pedig igazán látványos videók is készülnek a drónokkal- ahol a halraj szétrebben, ott úsznak be közéjük a nagy ragadozók.

Sűrű sorokban masíroznak az ízeltlábúak Kaliforniában.

A Pleuroncodes planipes latin nevű faj egyedei időnként óriási számban fordulnak elő a tenger fenekén. Az évnek ennek a szakában San Diego környékén jelennek meg, de ha El Nino jelenség várható, akkor jóval északabbra is felhúzódnak. 

A nagyjából 10-15 centis rákok szaporodása érdekes, mert a planktonikus lárvák a nyílt tengerbe sodródnak ki, míg a kifejlett egyedek a part közelében vannak. Valószínűleg egy mélyebb vízben mozgó ellenáramással jutnak aztán vissza Kaliforniába. 

A rákok mindenesetre annyian vannak, hogy a tengerben élő többi élőlény alig tudja kikerülni őket- ebben a rövid videóban is látható megzavart polip, languszta, rája és tintahal. Nincs mese, eléggé bizarr látvány a tenger fenekét ellepő, élő vörös "szőnyeg", ami több ezer rákból áll...

Kanadában különleges programon vehetnek részt a tenger szerelmesei.

Manitoba tartomány szinte Kanada közepén található. Az egyébként is sok természeti szépséggel büszkélkedő országnak számos izgalmas pontja van, és a manitobai Churchill is egyike az érdekes helyeknek. A környéken élő jegesmedvékhez például fotós túrákat is indítanak.

Nyaranta ugyanis Churchillből indulnak azok a belugás túrák, amikor az errefelé élő több ezer barátságos fehér delfineket lehet megfigyelni. Persze hajóról is nagy élmény látni őket, de még az is lehetséges, hogy a vízből, velük úszva figyelhesse meg a belugákat a hideg víztől vissza nem riadó búvár. 

A belugák ráadásul hasonlóan kíváncsiak az emberekre, mint azok rájuk, így időnként egészen közel mennek a látogatókhoz a jellegzetesen "mosolygós" delfinek. Nincs mese, óriási élmény lehet együtt úszkálni ezekkel a szabadon élő delfinekkel, és sokkal izgalmasabb, mint egy delfináriumban nézni őket...

Amerikai nyugdíjasok próbálgatják a búvárkodást.

Egy bizonyos életkoron túl sokan úgy gondolják, már nem szerencsés új, főleg veszélyesnek mondott dolgokat kipróbálni. Az amerikai filmekből jól ismert bingó számít tipikus közösségi szórakozásnak az idősek körében- legalábbis sokszor úgy tűnhet, más nem is csinálnak.

A valóság persze jóval összetettebb, mert mindig voltak kalandvágyó nyugdíjasok. A 91 éves Velma Robinson, és barátnője, Helen Moffatt úgy döntöttek, ideje az unalmas medencés labdázást valami izgalmasabbra cserélni: kipróbálják, milyen a víz alá merülni.

Másokat talán elijeszt a sok felszerelés, a nehéz palack, de Velma el sem tudja képzelni, hogy csak a tévé előtt üljön naphosszat, mikor kint van a nagyvilág, ahol élvezni lehet az életet! Barátnője már előre nevet rajta, mit fognak szólni a gyerekek, hogy a nagyi búvárkodni akar.

Az idősek otthonában élők számára a Diveheart nevű alapítvány adja meg a szakmai segítséget a medencés próbamerülés biztonságos lebonyolításához. Állítják, bárki előtt nyitva áll a mélység, életkortól, fizikai állapottól függetlenül, csak megfelelő felügyeletre van szükség.

A Diveheart alapítója, Jim Elliott szerint a búvárkodás kipróbálása sokaknak ad lökést: "Akadtak, akik az első medencés merülés után újabb és újabb kihívásokat kerestek, amikre régen gondolni sem mertek. Azt mondták maguknak, ha a búvárkodás megy, akkor minden más sikerülhet- és ez igazán remek dolog."

Nem meglepő módon a vagány nagyik élvezték a lebegést, az újdonságot, ami különleges élményt jelentett számukra. Az idősek otthonában töltött mindennapokba csempésztek új élményt azok az önkéntesek, akik nagy lelkesedéssel vezetik be a felszín alatti világba azokat, akiket mindenki más lebeszélne az ilyesmiről.

A mosolygó arcokat látva aztán el lehet gondolkodni azon is, kinek van igaza...