Szép darab a Rolex Submariner, csak épp merüléshez nem nagyon használják már.

Valamikor a búváróra a felszerelés alapvető darabja volt, hiszen a felszín alatt töltött időt mérése a biztonságos dekompresszióhoz elengedhetetlen. A vagány és egyben elegáns, vízálló búvárórák szélesebb körben is divatba jöttek, a korai James Bond-filmekben is mindig viselte Submarinerjét Sean Connery. 

Ma is van piacon drágább és olcsóbb búváróra (és a drága itt tényleg drágát jelent), a karórák kedvelői számára vonzó darabok. Én viszont, aki hosszú évek óta nem hordok órát, inkább csak esztétikai értelemben találom őket érdekesnek. És a víz alatt pedig főleg nem nagyon van rájuk szükségem.

Nem mintha bármit változott volna a búvárkodás élettana, ugyanúgy kulcsfontosságú az idő, amit a mélyben töltünk. Csak éppen pár évtizede elkezdődtek a fejlesztések, és megjelentek az óra formájú, a dekompresszióval az aktuális mélység és az eltelt idő függvényében számoló műszerek, mára pedig a búvárok alapfelszerelése a búvárkomputer, ami mindezt pontosan, alaposan kidolgozott algoritmussal, különböző összetételű légzőgázzal képes számolni. Némelyikük pont olyan kicsi is, mint egy normál óra, akár a hétköznapokban is viselhető, mert mutatja az időt, de merülés közben válnak igazán hasznos segítőtárssá.

A hagyományos búváróra tehát pont búvárkodáshoz nem túl fontos, a felszínen annál inkább menő. Most már van olyan ami bírná az ezer métert, meg van bennük héliumszelep, meg hasonló érdekességek, amire egyébként sok szükség nincs, egy egészen szűk réteget kivéve. De hát az óraviselés nem csak erről szól, hiszen a pontos időt látjuk a telefonon is.

Azon meg kár keseregni, hogy egyszerűen nem arra használják ma a búvárórát, amire elvileg kitalálták. Mennyi ideig volt elengedhetetlen egy jó térkép a tájékozódáshoz, de a telefonokban jelen levő GPS-ek és ingyenes navigációs alkalmazások korában már csak érdekességnek számítanak. Ettől én még nagyon szeretem a régi, míves térképeket, és más nyilván így van a búvárórákkal: nem azért veszi, mert merüléshez kell, hanem azért, mert nagyra tartja annak szépségét, kifinomultságát, pénzben nem is feltétlenül kifejezhető értékét.