Búvárkodni jó, de mindenkinél más út vezet el addig, amíg igazán élvezni kezdi a merülést.

A helyzet ugyanis az, hogy a víz alatti lét egyáltalán nem természetes egy ember számára. Ezzel nincs különösebb gond, elvileg a búvártanfolyam arról is szólna, hogy a kezdeti ellenérzéseket leküzdjük. Ám az, hogy az ember képes épségben befejezni egy merülést, még nem biztos, hogy igazán szereti is a búvárkodást. 

Tudjuk, érezzük, hogy sok élmény vár ránk odalenn, tehát igyekszünk legyűrni kétségeinket és szembenézünk a kihívásokkal. A szerencsésebbek már az első medencés merüléseken szuperül érzik magukat, de becslésem szerint a többségeknek szükséges néhány alkalom, amikor már nem gondolnak lépten-nyomon a veszélyekre, a felszerelésekre, nem a palackban levő levegőt ellenőrizgetik félpercenként, nem nézegetik idegesen állandóan, ott van a merülőtársuk a közelben.

Bizony, a társ, a felkészült vezető jelenléte az egyk legfontosabb. Az embert kezdőként igen gyakran segíti a gondokon az, hogy ott van valaki mellette, akiben feltétlenül megbízhat. Nincs minden merülésen vészhelyzet, amit csak együtt lehet megoldani, egyszerűen csak jobb párban búvárkodni. A szabályok is ezt diktálnák, de ezen túlmenően tényleg kellemesebb élmény, amkor egymásnak mutogatjuk a látnivalókat.

Ám igazán akkor lesz élvezetes a búvárkodás a pár mind a két tagjának, ha mind a ketten eljutottak egy olyan szintre, hogy nem az aggodalomról szól a merülés. És sokak elkövetik azt a hibát, hogy nem keresik az okát annak, miért nem tudják igazán jól érezni magukat, vagy nem segítik velük utazó párjaikat abban, hogy alapvető kétségeiket leküzdjék.

Oda kell figyelni a másikra, el kell kísérni a tapasztalatlan búvárt medencézni, nyugisabb merüléseket kell szervezni, át kell beszélni, ha valami gond van. És majd eljöhet a pont, amikor a korábbi aggodalmak nevetségesnek tűnnek. A barátnőm például eleinte a meredeken zuhanó falak mellett bizonyalanodott el- a nagy kékben úgy érezte, a semmiben lebeg. Ilyenkor elegendő volt akár fél percnyi kézfogás, hogy biztonságban érezze magát, aztán egy idő után ilyenre már nem volt szükség. Rájött, hogy a nagy kékben ugyanúgy lehet és tud lebegni, mint egy sekély zátony mellett.

Másnak a rendszeres uszodai gyakorlás segít, amikor rájön, a korábban szinte hihetetlennek tűnő feladatokat is meg tudja csinálni, sőt, többre is képes, mint hitte volna. A hölgyekre jellemzőbb, hogy bizonyos feladatokkal túl sokat küszködnek. Egy türelmes és jó oktató már a tanfolyamon képes kezelni ezeket a dolgokat, de sokak csak nagy nehezen eljutnak a vizsgáig, de bennük marad a bizonytalanság. 

Ilyenkor egy rutinos merülőtárssal gyakorlás is bőven elegendő lehet. Ismertem egy búvárt, aki két tucat merülése ellenére nagyon idegenkedett a maszkürítéstől. Beszélgettünk, mondtam, nézzük meg uszodában, mi a gond. Érdekes és persze alaptalan dolgokat adott elő, fiziológiailag miért alkalmatlan ő erre. Pechje volt, mert egy pofonegyszerű feladattal sikerült igazolni, ez a kifogás nem áll meg. És aztán szép lassan, lépésől lépésre sikerült eljutni a nagy célig- sőt, még egy kicsit nehezítettük is a feladatot. Minden ment, örültünk mind a ketten, én meg eltöprengtem, vajon miért nem figyelt rá oda az oktatója? Vagy egy rutinosabb barátja?

A legszerencsésebb az, ha a rendszeres merülőtárs képes segíteni. A gyakorláshoz két vizsgázott búvár esetén, két méter mély medencében nem kell oktató, csak türelem, odafigyelés, őszinteség. Ám hosszabb távon az erre fordított idő nagyon megtérül, hiszen mindenkinek élvezetesebb lesz a búvárkodás.

Ugyanis a párjába kétségbeesetten kapaszkodó búvárral a tapasztaltabbnak sem nagy buli a merülés. Aki ijedezik, az ragaszkodik a szokásos párjához, aki gyakran barátja vagy házastársa. Azt mondja, hogy vele szeret búvárkodni, de a valóságban inkább csak vele mer víz alá menni. Azt kell célként kitűzni, hogy őszintén mondhassa: "legjobban a párommal szeretek búvárkodni, DE bárki mással is szívesen merülök, mert kellően felkészült és felelősen dönteni képes búvár vagyok".

Aki élvezi a merülést, önállóan is lelkesen nézelődik a víz alatt, így nem csak annyit lát, amennyit neki megmutatnak, hanem maga is képes kiszúrni egy rejtőzködő csikóhalat, polipot. Azt gondolom, a kezdő számára az is nagy lökést adhat, amikor egy merülésen először ő vesz észre valami érdekeset. Ám ehhez el kell jutni addig, hogy túllépjen az ember az esetleges kétségein. Nyugodtan el lehet mondani őszintén, ha valamivel gondja van az embernek- aki szerencsésen átvészelt pár merülést, az lehet ügyes búvár, ha maga is valóban akarja, és segítséget kap. 

A szerencsésebb pároknál mind a ketten gyorsan eljutnak oda, hogy valódi örömöt jelentsen a búvárkodás, másoknál talán évekbe telik. Az viszont mindegy, régen mi okozott gondot, a kérdés az, megvan-e a kellő elszántság mind a két félben ahhoz hogy, a problémákat leküzdjék. Nem szabad csak úgy feladni, megéri egy kis energiát belefektetni ebbe, mert a sok közös kaland bőven kárpótol egy kis gyakorlásért- amitől ráadásul jobb, magabiztosabb búvárok leszünk, és biztonságosabb is lesz a merülés. Az ember azt mondja, "nincs kedve" merülni, pedig csak ódzkodik valamitől, mert nem sikerült a rossz tapasztalatokat átbeszélni, és így az idegenkedést sem sikerült feloldani. Nem titkolom, én is hagytam ki így merülést. Ez azért fontos, mert jelzi, hogy ebben semmi szokatlan nincs. Nekem is bőven szükségem volt plusz energia befektetésére, amíg igazán megszerettem a búvárkodást, és elkezdtem magam otthonosan érezni a mélyben.

A felszín alatti különleges, elsőre barátságtalan világban is bátran, vidáman létezni- nagy dolog ám ez. Ha olyan gyakorlatokat is meg tudsz csinálni, amik elsőre ijesztőnek tűntek, akkor büszke leszel magadra. És biztos, hogy sikerülni fog, hiszen a legelső, legfontosabb lépést már megtetted, amikor életedben először vízbe csobbantál palackkal a hátadon. Az embereknek csak töredéke mondhatja el magáról, hogy a víz alatt nem az életükért küzdenek, hanem tudatosan merülnek le. Innentől már minden lépés apróság, hiszen az már kiderült korábban is, hogy kellően merész és lelkes vagy.

Adj rá esélyt magadnak, hogy még jobban élvezd a búvárkodást, akár azon az áron, hogy szembenézel a kétségeiddel, egy kis kellemetlenséget vállalsz be, klóros vízben áztatod magad órákon át. Aztán váratlanul azt veszed majd észre, nincs is neked semmivel problémád, azon kívül, hogy túl messze van a következő igazi, tengeri merülésed dátuma... Így lesz a leküzdendő kihívásból életed nagy, izgalmas kalandja.