Big Blue Búvár Blog

Egy búvárt beszippantott egy hűtővizet szállító cső az Egyesült Államokban, ám a nyomasztó öt perces sodródás után túlélte a kalandot. Most viszont természetesen perelni akar...

Christopher Le Cun nyilván örül annak, hogy egyáltalán élve megúszta a kéretlen utazást, amihez hasonló utoljára 1989-ben fordult elő. Gyakorlatilag akkor is hasonló játszódott le, mint ebben az esetben. Le Cun 2015 júliusában családjával és barátaival ment hajózni Floridában a Hutchinson Island közelében. Ahogy nézelődtek, egy nagy sárga bóját láttak lebegni a tenger felszínén, és a mélyben valami hatalmas építmény körvonalait vették ki. 

Le Cun és régi jóbarátja, Robert Blake úgy döntött, itt mennek el merülni, míg a családok a hajóban várják meg őket. Beszámolójuk szerint elképzelésük sem volt arról, hogy mi van odalenn, egyszerűen csak kíváncsiak voltak. A hajót a bójához kötötték, és a búvárok becsobbantak a vízbe. Elmondásuk szerint semmiféle figyelmeztetést nem láttak, míg a Florida Power & Light vállalat szerint a bójára van írva, hogy legalább 100 yard társaságot kell tartani a helytől.

A két búvár odalenn megnézte a szemmel láthatóan ember által épített monstrumokat, ám ahogy közelebb úsztak, Le Cun egyre erősödő áramlást érzett. Aztán váratlanul az egyik csővezeték beszippantotta őt, aki egyik pillanatról a másikra tűnt el társa elől. Blake pánikolva úszott a felszínre, és amikor kiabálva elmondta, hogy Le Cun eltűnt, utóbbi felesége azt hitte, viccel- ám arckifejezése láttán rájött, nagy a baj. Természetesen mindenki kétségbeesettt, kiabált, sírt, és meg voltak győződve róla, Le Cun nem kerül elő élve.

Maga a búvár is ezt hitte. Teljes sötétségben sodródott az ismeretlen végcél felé. Próbálta maszkját és légzőautomatáját tartani, aztán keze ügyébe akadt a lámpája, de bármerre világított, semmit sem tudott kivenni. Mint kiderült, egy nagyjából öt méter átmérőjű, negyed mérföld hosszúságú csőben vitte magával a víz egyenesen egy atomerőműbe, ahol ezt a vizet a reaktor hűtésére használják. 

Mint Le Cun elmondta, a körülbelül öt perces rémálom során ezer dolog megfordult a fejében. Ahogy nem egy horrorfilmben látta már, arra számított, óriási turbinalapátok lesznek a cső túlsó végén, amelyek darabokra szaggatják a testét. Még arra is gondolt, inkább kiveszi a szájából a légzőautomatát, mert még az is jobb halál, mint az, ha elevenen ledarálják. Természetesen eszébe jutott családja, mi lesz velük nélküle.

Aztán egyszer csak felderengett a fény az alagút végén, és egyre nagyobb lett, majd váratlanul egy kristálytiszta vízű medencében kötött ki, halak úszkáltak körülötte, rásütött a nap fénye- már azt képzelte a menyországban van. Ám nagyon is életben volt- egy létrán kimászott a vízből, és az egyik arra járó alkalmazottnak kiabált segítségért, aki természetesen megdöbbent, hogy került oda. Le Cun gyorsan elmondta, és egyből telefont kért, mert a családját akarta egyből értesíteni. Ám felesége akkor még épp a mentőknek próbálta elmagyarázni, mi történt, így nem foglalkozott az ismeretlen számról érkező hívással. Amikor harmadjára is hosszan csörgették meg onnan, mégis felvette, és óriási megkönnyebbülésére férjét hallotta a vonal túlsó oldaláról.

Le Cun most bíróságra vinné az ügyet az elszenvedett élmények miatt. és természetesen azért,  hogy más ne kerüljön ilyen helyzetbe. A válallat viszont elutasítja a vádakat. Egyrészt szerintük a bóján világosan jelölve van, hogy távolságot kell tartani. Másrészt pedig nem olyan egyszerű a beömlő nyíláshoz kerülni, mert a búvárnak szándékosan ki kellett kerülni azokat az alkatrészeket, amelyek a véletlen beszippantást gátolják- pont azért, hogy ne kerüljön a csőbe bárki gyanútlanul. 

Majd a bíróság eldönti kinek van igaza, de azért egy józanul gondolkodó búvár tisztában van vele, ipari létesítmények, katonai objektumok környékén merülgetni nem annyira jó ötlet. Nem is tudom, mire gondol az, aki egy atomerőmű tövében indul el egy kellemes kis hobbimerülésre...