A legendás olasz filmes több tengeri témájú dokumentum- és játékfilmet készített.

Az 1930-ban született Folco Quilici gyakorlatilag a búvárkodás hőskorszakában kezdett bele a víz alatti filmezésbe. 1954-ben már díjazott volt Velencében egyik alkotása, a Hatodik kontinens. Az utolsó paradicsom című filmje pedig 1956-ban Berlinben kapott Ezüst medvét.

Az olasz filmes nem csak a tenger szerelmese volt, hazáját is minél szebb filmekben igyekezett bemutatni. Híres volt légifelvételekből összeállított sorozata, aminek köszönhetően Olaszország legszebb vidékeit madártávlatból láthatták a nézők. 

A sok díjjal, kitüntetéssel büszélkedő Folco Quilici egyik legkülönösebb alkotása 1962-ben készült: a címe Ti-Koyo és cápája. Akkoriban nem nagyon volt divatos az olyan filmek készítése, amik az ember és a természet kapcsolatát nem alá-felérendeltségi viszonyban ábrázolta, hanem azt kutatta, mivel jár az, ahogy az emberek egyre inkább megváltoztatják maguk körül a környezetet.

Azért is nagyon egyedi a film, mert a cápa itt nem "rosszfiú", hanem a főszereplő polinéziai fiú barátja. Nagyjából olyan kapcsolatban vannak a sztori szerint, mint a később sorozatban készülő delfines filmekben a tengeri emlősök és az emberek- csak hát a Flippert 1963-ben mutatták be, azaz a cápás verzió volt a korábbi. (1980-ban a cápa-ember barátságot bemutató történetet ismét bemutatták, Beyond the Reef címmel.) 

Folco Quilici dokumentumfilmjeiben is igyekezett bemutatni, hogy változik meg a tenger az emberi tevékenység hatására. Igazi úttörő volt ebben a tekintetben, Cousteau-hoz, Hans Hasshoz hasonlóan felismerte, ami a felszín alatt rejtőzik, túl nagy érték- és túl nagy veszélyben van. Talán ehhez elegendő néhány alkalommal búvármaszkkal szétnézni a tenger mélyén, hiszen az ember látja, micsoda élővilág van ott, s mi mindent kárt okozunk mi a felelőtlenségünkkel, kapzsiságunkkal.

Az elsősorban Olaszországban ismert filmes komoly életművet hagyott maga után, munkáját pedig már az új generáció fogja folytani. Valószínűleg hasonló szellemben dolgoznak majd, bemutatják, hogy élünk együtt a tengerrel, s hogyan kellene azt okosabban csinálni. Hinni szeretnék benne, hogy ennek igenis előbb-utóbb meglesz az eredménye!