A kanadai búvárfilmes egyelőre nem tisztázott halála a hülyeségek terjedésének ágyazott meg.

Ha csak a fenti címet olvassa valaki, arra gondolhat, hogy a búvárt ragadozók tépték szét, pedig egy tragédiának ezer és egy oka lehet. Rob Stewart halála kapcsán sem kellene addig butaságokat beszélni, főleg nem hozzáértőknek, amíg a vizsgálatok nem zárulnak le.

A 37 éves Stewart rutinos búvárfilmes volt, egyik legismertebb alkotása a Sharkwater. Nem horrorban utazott, dokujai inkább pont azt mutatták be, a cápák különleges, a tenger élővilága szempontjából fontos lények, amelyek veszélyben vannak a mértéktelen halászat miatt. 

baleset cápa

Mint búvár, ő is tisztában volt azzal, hogy a merülésnek lehetnek kockázatai. Azt is tudhatta, hogy a különleges merülésekhez, nagy mélységekhez másféle felszerelés, másféle tudás szükséges. Pont az új, izgalmas felvételek miatt tanult meg újralégzővel merülni, és azon a végzetes napon Islamorada közelében a Queen of Nassau roncsán minden korábbinál mélyebbre ereszkedett, de csak kevés gyakorlattal az új felszerelés használatában.

A nap harmadik merülése után társa a búvárhajón elájult, míg Rob Stewart még a vízben volt. Miközben a másik búvárnak próbáltak segíteni, Stewart eltűnt, és nem is akadtak nyomára. A felszínen hajókkal, helikoptekkel keresték, de nem jártak sikerrel.

Amikor egy ilyen hír megjelenik, meglepő, mennyi tengert talán csak képen látott ember érzi fontosnak közölni azt, hogy nyilván megérdemelte a sorsát, mert a cápák tépték szét- hülye aki közéjük megy. Tudom, esélyem sincs meggyőzni őket arról, hogy nem a cápák jelentenek csak veszélyt egy emberre, sőt. Hajtogatják a magukért, mert miért ne, látták a Sharknado minden részét, tehát értenek a témához.

Miközben még én, pár száz merüléssel a hátam mögött sem mondanám azt, hogy cápa- és technikai búvár szakértő lennék. Láttam már cápát is, tudok ezt-azt az újralégzőkről, de meghagyom a tények kiderítését azoknak, akik igazán járatosak a témában.

És nem cápás szakemberekről beszélek. Eltűnése után pár nappal ugyanis Rob Stewart holttestét megtalálták. Sajnos nem sikerült a felszínen maradnia valamiért, a mélybe süllyedt és az életét vesztette. Kis távolságra találták meg attól a helytől, ahol utoljára látták. 

Az, hogy megtalálták, nyilvánvalóan jelzi azt, a cápák nem ették meg. Szóval ezt az amúgy is roppant ingatag elméletet végre jegelni lehet, s nem kell azzal vádolni az amúgy is indokolatlanul rossz hírű ragadozókat, hogy emberre vadásznak. Ha van is veszélye a cápás merüléseknek, azzal Stewart tisztában volt, maga vállalta azt- s elég sok ilyen kalanddal a háta mögött kijelenthető, jól kezelte a helyzetet, mert nem esett baja.

Remélhetően kiderül, az utolsó merülésén Rob Stewart búvárszakmailag vállalt-e túl nagy kockázatott, követett-e el hibát, netán a felszereléssel történt-e valami. Az, hogy merülőtársa is rosszul lett, azt jelzi, valami nem stimmelt. Ez azért kideríthető, feltárható a remények szerint. Tudom, ez már nem lesz érdekes azoknak, akik a cápasztori szenzációját akarták kihasználni, de a búvárok közössége számára fontos, tanulságos lehet. 

S akárki akármit is gondol vagy mond, azért tiszteljük meg az embert, aki valamit szenvedélyesen szeretett és csinált. Hitt abban, hogy lehet újat mondani a cápákról, lehet formálni a róluk alkotott képen, lehet tenni a védelmükért, a tengerek élővilágának megőrzéséért. Nem a magamutogatás, a médiának szóló magáról a veszélyről szóló mutatványozás volt a célja.

A baleset nagyon szomorú, őt is családok, barátok, munkatársak és tisztelők gyászolják. Lehet, hogy maga is hibát követett el, de amit felvállalt, azt azért tette, hogy kicsit jobbá tegye a világot. S ha sikerült elérnie valamit, akkor halála nem volt értelmetlen.