Laikusként nehéz megérteni, miért annyira nagy kihívás a tengerben rábukkanni az eltűnt maláj gép roncsaira. Ezt a témát igyekszem most egy kicsit körbejárni.

Az több mint valószínű, hogy valahol a tengerbe zuhanhatott a Boeing 777-es gép, ha valahol a szárazföldön lenne egy ekkora roncs, a műholdak felvételeit elemezve már nyomára lehetett volna akadni.

De sajnos nincsenek adatok arról, hol és hogy csapódott a vízbe a gép. Ha nagy sebességgel, és ezért gyakorlatilag apró darabokra szakadt, akkor a keresőknek a nem víz alá süllyedt részeket kellene megtalálni. Ám most derül ki az, hogy az óceán tele van szeméttel. Nem kicsit, nagyon. Egy szakember úgy fogalmazta meg a problémát, hogy nem olyan ez, mintha tűt keresnének a szénakazalban, hanem inkább egy bizonyos tűt kellene kiszúrni egy óriási tűhalomban. A kisebb, víz felszínén sodródó fém- és műanyagalkatrészek ugyanis nem különböztethetőek meg egy műholdképen a felszínen sodródó rengeteg másféle szeméttől.

Hogy kerül a vízbe a szemét? Természetesen ezért az emberiség a felelős, a hulladékot a partról a vízbe viheti a szél, űrithetik a szemetet a hajóról az óceánba, és így tovább. Másrészt óriási konténerszállító hajók szelik a tengeri "országutakat", és nem egyszer előfordul hogy egy-egy konténer a vízbe kerül. Tehát amikor a felszínen nagy méretű törmeléket szúrnak ki, könnyen lehet, hogy konténert vagy annak az elszabadult tartalmát találják csak meg.

Szóval ott a sok millió tonna hulladék a víz felszínén, amik néhol a tengeri áramlásoknak köszönhetően hatalmas szemétszigeteket alkotnak- a legnagyobb kiterjedésű a Csendes-óceán északi részén nagyobb, mint Texas állam! Ez a rengeteg szemét természetesen inkább a tenger élővilágát pusztítja, de amikor ilyen helyzetben meg kellene találni valamit a vízben, nem csak a teknősök vagy a halak életét keseríti meg a sok hulladék.

Akkor nézzünk szét a víz alatt, mondhatnánk! No igen, akárhogy is zuhant le a gép, biztos, hogy a roncsok nagy része a mélyben van. De hol kéne keresni? Képzeljük el, hogy ott állunk az Alpok tövében, és csak annyit tudunk, valahol a hegyek között, egy hegyoldalon vagy egy völgyben ott van egy roncs. Mászkálhatnánk egy darabig, amíg ráakadunk. Tegyük fel, kapnánk egy terepjárót meg egy éjjellátó szemüveget is. Sokat segítene?...

A víz alatt is így megy ez. Több száz, több ezer méteres mélységű vízről beszélünk, oda nem látnak le a műholdak, ha csak törmelékek vannak, a víz alatti szonárokkal se nagyon lehet kiszúrni, esetleg egy működő jeladó jelét lehetne fogni- ha egy hajó pont arra jár. A tengeralattjárók közül csak pár darab képes ezer méternél mélyebb vízbe lemenni, és azok is csak minimális területet tudnak átnézni adott idő alatt. Mivel a gép egy hatalmas területen belül bárhol lehet, az átfésülés évekig eltarthatna ilyen módszerrel.

Ráadásul ha látnak is valami gyanúsat, ilyen mélységben nem lehet kiküldeni egy búvárt, hogy ugyan szedje már össze a törmeléket. Komoly expedíció a felszínre hozni bármit, és aztán még az is kiderülhet a vizsgálatok után, hogy nem annak a gépnek az alkatrészét találták meg. Ha mondjuk valamit találnak a felszínen, az csak szűkíti a kört, de ha arra gondolunk, hogy két hét telt el a gép eltűnése óta, ki tudja, az áramlatok miatt merre és mennyit tett meg a gép darabja, a lesüllyedő részeket merre sodorta a víz, a hullámok ereje mennyire szedte szét a maradványokat... Kiszámolni azt, hogy a gép hol érte el a tengert- komoly feladat, és az eredmény csak hozzávetőleges.

Szóval ilyenkor rájövünk arra, a tenger sokkal kevésbé ismert és felfedezett, mint azt hinnénk. Az óceán ezernyi titkának sora egy újabb rejtéllyel bővült. Talán egyszer majd többet fogunk tudni a balesetről, de a válaszokat a mélység rejti, és sok időbe, pénzbe fog kerülni még a mai technikai fejlettség mellett is, hogy sikerüljön valamit kideríteni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!