Pár gondolat Bódi Sylvi szabadtüdős búvárkodási kalandjairól.

Megvallom, elfogult vagyok a mostanában elsősorban tengerimádatáról ismert modellel. Akár már csak azért is, mert én is hasonlóan szeretem a tengernél tölteni az időt, másrészt pedig azért is, mert Sylvi ügyesen menedzseli a dolgait: sikerült hobbiját, a szörfözést összekötni a fizetős megbízásokkal. Szimpatikus az életöröme, és az, ahogy járja a maga útját.

Az olyan piszkálódásokra most ki se térek, "hogy finanszírozza az álomútjait", nem szorul senki védelmére- elmondja bárkinek, aki kérdezi. Inkább arról ejtek szót, hogy nemrégiben a közösségi oldalakon követhettük, hogy új kedvtelésbe vetette bele magát nagy szenvedéllyel: a felszín alatti világban kalandozik.

Számomra az a természetes, hogy aki merül, az légzőkészülékkel teszi. Ebben van némi rutinom, de azért képben vagyok a szabadtüdős búvárkodással is. Itt azért érdemes említést tenni arról, hogy például angolul sokkal jobban megkülönböztetik a műfajokat. Amikor csak a víz felszínén, vagy egészen sekélyen úszkál, nézelődik valaki egy búvármaszkkal és uszonnyal felszerelve, azt snorkeling (magyarosan sznorizás) névvel illetik, amikor kifejezetten a nagyobb mélységre, hosszabb lenn töltött időre törekednek egy lélegzetvétellel, az a freediving vagy apnea (amit én szabadtüdős merülésnek nevezek).

Az előbbi egy milliók tengerparti időtöltésének számító, amatőrként is biztonságos kikapcsolódás, utóbbi viszont sokkal inkább sport. Szóval ha az a kérdés, Bódi Sylvi mélymerülései értelmezhetőek-e sportteljesítményként, akkor a válasz egyértelműen igen. Beszámolója szerint 20 méterre jutott el egyetlen lélegzetvétellel- én ilyen mélységben kizárólag palackkal jutottam el, egy levegővel lebukva a közelében sem jártam. Szóval az én szememben is szép eredmény ez.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ebben a szabadtüdős merülés különböző műfajaiban a világrekord 80, 100 vagy még több méteres mélység körül van, tehát a 20 méter nem világverő eredmény. (Megjegyzem, bár a laikusok körében megtehetné hogy magát fényezi, Sylvi sem állította soha, sehol, hogy valami iszonyú nagy búvárhős lenne. Ez is becsülendő.)

De nem is kevés ez a mélység, sőt. Ilyen mélységbe kezdőként eljutni szép teljesítmény, kell hozzá vagányság, ügyesség, és fejben is ott kell lenni, hiszen már a tudat is befolyással van az emberre, hogy ekkora vízoszlop van a feje felett. A legtöbb ember a 20 méteres medencét egy levegővel nem tudnál keresztül úszni- s a szabadtüdős merülésnél ez még csak az út egyik fele, a felszínre is fel kellene jönni valahogy. Tudjuk, a víz alatt 20 centi vagy 20 méter ugyanúgy halálos, ha elfogyott a levegő. S ezért van az, hogy ellentétben a sznorizással, a szabadtüdős merülést tanítják, felkészült oktatók vigyáznak a palack nélkül merülőkre. Jó dolog, hogy erről is szó esik a beszámolókban, mert nem árt tudni, ez a műfaj veszélyes is lehet, ha valaki egyedül űzi.

A végső jutalom persze nem az elért mélység, és ezt tisztán kell látni. Az csak egy mérhető érték, amivel lemérhető az ember fejlődése, ahogy egyre többre válik képessé- a szabadtüdőzés ugyanis a teljesítményről is szól. Aztán amikor magabiztosan mozog a vízben, akkor lehet igazán élvezni a mélyben töltött perceket. Nem a méterek számítanak már, hanem ahogy körülvesz a tenger az ezernyi csodájával. Hasonló ez, amit mi, légzőkészülékesek megélünk, mégis más, mert sokkal szabadabban mozog egy szabadtüdős a sok nehéz felszerelés nélkül. S ezért bizony még én is, pár száz merüléssel a hátam mögött tudom irigyelni Sylvit.

Ő pedig, ahogy megszokhattuk tőle, kitalálta hogy belevág, szenvedélyesen csinálja és élvezi ezt az egészet. Nem a smink, a felhajtás számít, hogy luxushotelben profi fotós által készített, gondosan beállított "elkapott pillanatfelvételen" pózoljon egy pohár pezsgővel a kezében, hanem az élmény amit a tengerben megél. Szerintem ez menő, s ez az, amivel én is tudok azonosulni, hiába nem vagyok híresség, akinek minden lépését rengetegen figyelik. Nagy igazság van abban ahogy a golfozó Tiger Woods fogalmazott annak kapcsán, miért szeret búvárkodni: a halak nem tudják, ki a celeb... Akik szeretik a tengert, a merülést, azokat egy titkos kötelék fűzi össze, nem számít, honnan jöttek, hány évesek, mivel foglalkoznak a felszínen. S ez az igazán szép ebben a hobbiban.