Különleges élményt kínálnak az egyik luxus óceánjáró utasainak.
Búvárkodásra ezerféle módon nyílik lehetőség: az ember elutazhat valamerre, merülhet partról, kihajóhat egy merülés vagy egy napi túra kedvéért, és persze ott van a csúcs, az egész hetes szafari. Ilyenkor egy kifejezetten búvárkodás kedvéért épített hajón tölti az időt a csapat, merülés-evés-alvás életritmust követve. A szenvedélyes búvárok számára általában ez a legvonzóbb választás, ám van még egy lehetőség, amivel mifelénk nem nagyon élnek.
A hatalmas úszó szállodaként funkcionáló luxus óceánjárókat mindenki ismeri. Több száz turista, elegáns vacsorák, szórakoztatóprogramok, és persze körutazás a Földközi-tengeren vagy a Karib-térségben, megállókkal az izgalmasabb helyeken- nagyjából ez a lényeg.
Amerikai búvárok viszont azt találták ki, elsősorban a karib-tengeri utazásokon fellelkesülve, hogy összekötik a luxushajós nyaralásokat a merülésekkel. A kiválasztott kikötőkben már várja őket az előre leszervezett búvárbázis, elmennek merülni, délután pedig visszatérnek a hajóra, hogy egyenek, igyanak, szórakozzanak. Ennek az előnye az, hogy egyetlen 10-12 napos túra során merülhetnek mondjuk Santa Lucia, Bonaire, Aruba, Barbados legjobb helyein. Változatos élmények a víz alatt, luxus a hajón- végülis ez sem rossz megoldás.
No de nem csak meleg tengereket járják a nagy óceánjárók, vannak skandináviai vagy alaszkai hajóutak is. Alighanem ezeken az utakon ritkábban mennek búvárkodni, viszont megcsodálják a sarki fényeket, a jéggel borított tájakat, amik ugyanúgy lenyűgözik az utazókat.
Az egyik cég viszont olyan utat kínál az északnyugati átjáró térségébe, aminek egyik megállója a Franklin-féle expedíció elveszett és csak a közelmúltban megtalált hajóroncsánál lesz. A Nunavutból induló hajóút egészen Grönlandig tart, ebbe illeszkedik bele a különleges jelentőségű lelőhely.
Aki nem akar a hideg vízbe merészkedni, az meghallgathatja a Parks Canada szakemberének előadását a felszínen, és közben élőben láthatják a távirányítású kamera felvételeit. Ha pedig sikerül mindenben megegyezni, akkor a tervek szerint páran a roncs felett úszkálva saját szemükkel is megnézhetik az Erebus maradványait. Azért igényel ez tárgyalást, mert fontos a turisták biztonsága mellett az is, hogy a roncsot se rongálja meg semmit.
A HMS Erebus és a HMS Terror ugyanis másfél évszázadon át számított eltűntnek: a Franklin-expedíció két hajója még 1846-ban esett a jég csapdájába, és csak 2014-ben történt meg a szenzációs felfedezés. A balsorsú expedíció teljes legénysége odaveszett a messzi északon, a roncsok viszont sokat elárultak a történtekről, a korszak földrajzi felfedezőiről.
Ugyan többször felmerült, hogy fizetős vendégeket vigyenek az Erebushoz, de nem könnyű megtalálni azt a kompromisszumot, ahol a lelőhelyet tisztelő, érdeklődő búvárok és a régészek is elégedettek. A Parks Canada együttműködése az óceánjárós céggel jelzi, hogy nem akarják teljesen elzárni a nyilvánosságtól a maradványokat, de az idő dönti majd el, hogy melyik megoldás válik be.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
