Merülő hangulatfelelősök

A búvárkodás mindenkié: még a Dallas Cowboys cheerleaderei is szétnéztek a víz alatt. Mert manapság ez már igazán nem olyan extrém hobbi, hogy ne űzhetnék kicsik és nagyok; és a Cowboys csinos szurkolólányai a jelek szerint szintén nagyon élvezték a merülést.

Az amerikaifutball-csapatok jelentős részének vannak cheerleaderei (de nem az összesnek), akik a meccseken táncolnak a pálya szélén, szurkolásra biztatva a nézőket. A cheeleader-csapatokba bekerülni nagy megtiszteltetés, komoly válogatáson kell bizonyítani hozzá. Évről évre megújulnak a csapatok, mindig bekerül néhány új tag, a régiek közül páran búcsút intenek. A szurkolás természetesen nem főállás, a lányok munka vagy egyetem mellett gyakorolnak, hogy aztán hétvégén csinos egyenruháikba bújva örvendeztessék meg a közönséget. A téli hónapokban ez nem is feltétlenül kellemes szórakozás, mert időnként fogvacogtató hidegben kell szerepelniük.

Van azért kellemesebb oldala is ennek a hobbinak, és ez a rendes évi naptárfotózás. A lányok általában egy melegebb éghajlatú helyre, tengerpartra utaznak, ahol elkészülnek a következő évi naptárhoz a bikinis fotók. A csapatok oldalai komolyan tudósítanak ezekről a roppant fontossággal bíró eseményekről, sok képpel illusztrált naplók, beszámolók kerülnek fel az oldalakra.

Jut idő a kikapcsolódásra is: a dallasiak megismerkedhettek például a búvárkodás rejtelmeivel. Természetesen ők sem az Északi-sarkon jártak, a mexikói Cozumel szigeten kaptak lehetőséget arra, hogy a Karib-tenger néhány szép zátonyán szétnézzenek. Cozumel roppant népszerű az amerikai búvárok körében, hiszen Mexikó csak egy rövid repülőút, a Karib-tenger kellemesen meleg, van is mit nézni a mélyén, ráadásul tele van a környék a búvárbázisok mellett hotelekkel, bárokkal, éttermekkel.

Visszatérve a búvárkodó pomponlány-csapatra, a bikinis brigád a fotós beszámoló szerint először a tengerparton készült a merülésre, de aztán hajóra szálltak, és csobbantak egyet. Valószínűleg a búvárhajó legénységének ritkán van benne része, hogy ilyen speciális csoportot merültethetnek, de ki tudja, talán más cheerleader-csapatok is rendszeresen programba iktatják a búvárkodást, és minden évben lesz pár szuper napja egy búvároktatónak...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

2 Tovább

Mint a karácsonyfák

Van a víz alatt egy különös élőlény: apró, színes, és meglehetősen hasonlít a fenyőfákra. Ám ezek nem növények, hanem állatok. A csőférgek közé tartoznak, azaz egy meszes vázú csőbe húzódnak vissza veszély esetén. A fa "ágainak" segítségével táplálkozik a féreg, amivel miniatűr lényeket szűr ki a vízből.

A karácsonyfaférgek a búvárok körében is kedveltek, a búvárfotósok pedig kifejezetten szeretik a színpompás állatokat. Korallokon élnek, nem könnyű közel férkőzni hozzájuk anélkül, hogy a korallra támaszkodik a fotós. Pedig igencsak meg kell közelíteni őkelméket, mert 2-3 centis parányokról van szó. A képeken nagynak tűnő karácsonyfaférgek bizony roppant aprók.

Ráadásul óvatosan kell mozogni, mert veszély esetén gyorsan visszahúzódnak, és akkor volt-nincs fotóstéma. Ilyenkor lehet várni addig, amíg újból előbújnak, vagy keresni lehet másikat, csak persze már elővigyázatosabban közeledve. Egyébként videósnak sem rossz téma a kinyíló csőféreg, elegáns lényről van szó. A megjelenésük pedig tényleg az ünnepeket idézi...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Váratlan vendég

Vajon hogy nézne ki a bohóchalak karácsonya?

Valószínűleg nem kell túlbeszélnem azt, hogy mi, emberek szeretünk eljátszani a gondolattal, milyen lenne az állatok világában egy-egy nagyon emberi esemény. Sok mese, film, festmény létezik ahol a különféle állatok kézfogót tartanak, nagygyűlésen vitatják meg az aktuális problémákat, seregben egyesítik erejüket vagy ünnepelnek.

Mi, búvárok is szívesen töprengünk az ilyesmin, és ilyenkor nagyon jellemző, hogy régi képeinket elővesszük, és az arra alkalmasokból kiindulva víz alatti karácsonyi jeleneteket hozunk össze. Nekem sem az idei az első próbálkozásom: keresek egy fotót, ami megfelelőnek látszik, és aztán indulhat a móka.

Mert a képek ilyen átalakítása játék, természetesen, hiszen nem vagyok profi a képmanipulációban. Nem is baj, ha nem tökéletesen hibátlan a mikulássapka vagy a karácsonyfadíszek odaillesztése, hiszen végülis nem becsapni akarok senkit, inkább csak a magam saját búvármódján ilyen formában is karácsonyozok. Az idei évben például az egyik képet elnézve arra gondoltam, milyen érdekes lenne egy olyan jelenetet összehozni, amikor váratlanul toppan (vagyis inkább úszik...) be a bohóchalak karácsonyi partijába egy búvár, aki rácsodálkozik a feldíszített víz alatti "nappalira".

Vajon mit kérhetne egy ilyen halacska karácsonyra? Nagyobb anemonát, ahol lakhat? Kevesebb vakut villogtató, hangosan buborékot eregető búvárt? Vicces lenne elképzelni, ahogy a tengeri élőlények sellőformájú angyalkákról mesélnének ivadékaiknak... A fantáziánkban bármi megtörténhet, akár ez is, és ennek köszönhetően lettek sikeresek a tenger mélyén játszódó rajzfilmek, mint a Nemo nyomában, a Cápamese, a Spongyabob, sőt, még a Vízipók-csodapók is majdnem ide sorolható.

Szóval az évnek ebben az időszakában nyugodtan eljátszhatunk a víz alatti karácsony gondolatával. Ezt a képet is azért osztom meg, hátha akad aki szívesen töpreng ilyesmin lazításként- és aztán ha a tenger élővilágáról, a karácsonyról, és végül rólunk emberekről, a mi tevékenységünkről filozofálunk, a végén még az is lehet, tanulunk valami újat magunkról.

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Karácsony búvármódra

Mifelénk sajnálkozunk, ha nem fehér a karácsony. Ausztráliában viszont a búvárok inkább örülnek annak, hogy ilyenkor ott nyár van: merüléssel ünnepelnek.

Idehaza is van búvárkarácsony, én is vettem részt ilyenen. Hogy is néz ez ki? Összegyűlünk egy tó partján, aminek a vize ilyenkor már roppant hideg, ezért csak pár bátor ember vállalkozik a merülésre. Van feldíszitett karácsonyfa is, de arra ügyelni kell, hogy kellően ki legyen egyensúlyozva, hiszen a víz alatt marad. A díszeknek se illenék fellebegnie a felszínre. Bemegyünk a jéghideg és általában nem túl jó látótávolságú vízbe, pár percet "ünnaplünk", majd kissé fagyoskodva iszunk egy pohár forralt bor- feltéve, hogy nem kell vezetnie az embernek.

Élmény? Az hát, naná. Nem mondom, hogy rendszeresen vágyok ilyenre, de egyszer feltétlenül érdekes volt. Amikor én is merültem, egy roppant érdekes epizódra is sor került. Egy tévéstáb is jelen volt, akik valamiért kitalálták, hogy a műsorvezető lány is velünk merül majd. Előtte való nap uszodában tréningeztek, aztán megjelentek a tópartok. Mi, rutinos búvárok összecuccoltunk, beöltöztünk, bementünk a vízbe és csendben vacogva vártuk. Akkor még nem tudtuk, mire: később megjelent búvárruhában a csaj, kissé bizonytalan léptekkel. Teltek a percek, és már nem volt túl kellemes csak úgy várakozni. Aztán végül a hős tévés elszánta magát, és belépett a tó vizébe. Majd két lépés után sarkon fordult, és úgy integetett, menjünk csak bátran, neki ennyi elég volt a decemberi merülésből. Tulajdonképpen megértettem, de hogy magunkban mit mondtunk, nem idézném- nem volt túl ünnepi...

A lenti videót készítő búvárklub tagjainak viszont nyilván nem volt ilyen gondja, mert Sydney környékén a víz elég kellemes decemberben. Ráadásul a mikulásruhás merülést az is feldobja, hogy bőven van mit nézni: búvárkodás közben például tintahalat, tűzhalat, szőnyegcápát is láttak a felvételek tanúsága szerint. Ezért megéri közösen ünnepelni a víz alatt is...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Szudán titkai

A kevesek által felkeresett ország a Vörös-tenger legszebb merülőhelyeivel büszkélkedhet- a kalandra vágyók cápák közt búvárkodhatnak, érintetlen korallzátonyokat csodálhatnak meg, és még Cousteau kapitány nyomdokába is léphetnek.

A Vörös-tenger egyike a legszebb, legizgalmasabb úti céloknak, ha valaki a búvárkodás köré szervezi az utazásait. Sajnos a tengert körülvevő országok nem mindegyike számít vonzónak vagy turistabarátnak: Egyiptomban voltak az elmúlt években forrongások, Szaúd-Arábia nem igazán nyitott ország, Jemenbe vagy Eritreába kevesen jutnak el, és Szudán sem tipikus turistaparadicsom.

A hatalmas ország déli része a közelmúltban önállósította magát, de a tengerpartra utazók nem sokat látnak a még mindig szinte kontinensnyi ország zavargásaiból. Általában közvetlenül Port Szudánba érkeznek, és egyből hajóra is szállnak. Persze jól teszik, ha jó előre foglalnak helyet maguknak a hajós szafarin, mert ellentétben Egyiptommal, ezen a hosszú vörös-tengeri partszakaszon csak egy maroknyi búvárhajó szeli a habokat. 

Ennek azért megvan a jó oldala: a zátonyokon nagyságrendekkel kevesebb búvár fordul meg, sokkal egészségesebbek a színpompás korallok, és ami egyből feltűnik, az a nagytestű ragadozók gyakori előfordulása. Nem számít extrának egy szirtcápa felbukkanása, sőt, még pörölycápa-rajokra is biztonsággal lehet számítani pár helyen.

Itt van például a világhírű Shaab Rumi zátony, az 1990 óta védelem alatt álló Sanganeb atoll, ami 50 méter magas világítótornyáról és meredeken egészen 800 méteres mélységig zuhanó korallos falairól egyaránt ismert, no és ne felejtsük a számos cápafajnak otthont adó Angarosh zátonyt se... A tengerfenékből kiemelkedő apró zátonyok falai annyira meredekek, hogy éles mélykék kontúrral veszi őket körül a tenger, így ezeken a tengeri oázisokon összpontosul szinte minden élet. A roncsok közül a második világháború idején elsüllyedt Umbria, és az 1974-ben tengerfenékre került Blue Bell a leghíresebb- mind a kettő autókat szállított, csak éppen más korszakból!

A búvártörténelem iránt érdeklődők számára igazi csemege a Precontinent II: ez a víz alatti bázis a Shaab Rumi zátony mellett épült fel, és otthont adott a Jacques-Yves Cousteau vezette búvárcsapat egyik leghíresebb kísérletének. Ebben a "búvárlakban" éltek a tenger mélyén egy hónapon át a búvárok. A különleges kísérletnek épp az idén volt az ötvenedik évfordulója, bizonyára borzongató érzés lehetett ebben az évben az építmény maradványai mellett búvárkodni, ahol ma már halak és korallok laknak, nem emberek.

A tenger viszont hasonló élményt kínál, mint annak idején, hiszen most se járnak ide túlságosan sokan, nem üldözték el a búvárok százai az állatokat, nem dobálták le a hajók tucatjai a korallokra a horgonyaikat. Viszont van, aki évről évre visszatér, Selmeczi Dániel búvárfotós barátom például a szudáni merülések szerelmese. Kedvenceivel, a cápákkal ugyanis itt tud a legjobb eséllyel találkozni a Vörös-tengerben, és ki is használja az alkalmat, számos nagyszerű felvétele született itt. Megörvendeztetett azzal, hogy egy csokorra valót elküldött nekem, így képekkel is be tudom mutatni Szudán kevesek által ismert víz alatti világát.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Egy év szabadtüdőzés

A szigonyos vadászatnál már hangsúlyoztam, mennyiben számít sportteljesítménynek az, hogy valaki egy lélegzettel képes legyen halakat üldözni. Ám ez a kis videó azt demonstrálja, mennyire izgalmas az is, amikor valaki kamerával "vadászik".

Persze a mostani apró akciókamerák sokat egyszerűsítenek a helyzeten, mert könnyebb velük mozogni, minőségük viszont méretükhöz képest kiváló. A szabadtüdősök is szívesen használják, egyszerűen csak magukra rögzítik, vagy a mostanában divatos módon egy rúd végére teszik, így közelebb tudják vinni az állatokhoz.

Meg kell jegyezni, a palack nélkül úszó szabadtüdősök eleve gyorsabbak, mozgékonyabbak, tehát jobban tudják tartani a tempót az állatokkal. Csak persze vigyázniuk kell rá, hogy ne feledkezzenek bele a látványba, mert a levegőforrásuk korlátos... Szóval a szabadtüdőzést akkor sem szabad egyedül űzni, ha valaki nagyon ügyes és rutinos. Egyszerre élmény és kihívás ez a fajta kedvtelés.

Szabadtüdős videóból van egyébként bőven, de ennek az az érdekessége, hogy a világ több pontján merülve rögzítették. Vannak benne medencében, német tóban és maldív korallzátony mellett készített snittek is, és kicsit betekintést ad abba, hogy zajlanak a merülések. Néha irigylem a szabadtüdősöket, akik hozzám képest sokkal kevesebb cuccal utaznak és buknak a víz alá. Mert a filmben felbukkan manta, cetcápa, delfin és teknős is- ennél szebb élményeket én sem kívánhatnék.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Igazi sellők: Alena

A cseh és a nemzetközi szabadtüdős búvárkodás egyik sikeres alakja az ostravai Alena Zabloudilová. A fiatal sportoló 2003 óta versenyez, először hazai versenyeken bizonyított, utána pedig külföldön is letette a névjegyét.

Meg kell jegyezni, hogy a kelet-európai szabadtüdős búvárok jelentős részben a karrierjük első szakaszában a medencés kategóriákban bizonyítanak. Mivel kedvtelésként, külső támogatók nélkül űzik ezt a sportot, nincs eleinte arra lehetőségük, hogy hosszabb időt tölthessenek edzéssel egy távoli országban, ahol biztonsággal lehet a mélymerüléseket gyakorolni. Nem elég ugyanis az, hogy egyedül nekivág valaki a tengernek, szükség van a felszíni biztosításra is.

Alena viszont elég tehetségesnek bizonyult ahhoz, hogy már rangos nemzetközi versenyeken is részt vehessen. 2011-ben az AIDA világbajnokságán két érmet szerzett, Constant Wieght No Fins kategóiában első, Free Immersion kategóriában második lett. Az egyiptomi Dahabban majd a Bahamákon rendezett Vertical Blue versenyen szintén remekül szerepelt 2012-ben. Több országos rekord birtokosa, a legjobb eredménye Constant Weight kategóriában 90 méter, Free Immersion kategóriában pedig 82 méter. 2013-ban Variable Weight kategóriában javított a nemzeti rekordon, 107 méteres merüléssel. Bizonyára hallunk még róla a jövőben.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A brit vizek óriáscápái

Vajon van-e ember, aki nem ijedne meg, ha egy 10 méteres, hatalmasra tátott szájú cápa közeledik felé?

Nos, vannak akik kifejezetten keresik ezt az élményt. A magyarul óriáscápának nevezett basking shark az egyik legnagyobbra növő faj a cápák családjában. Ám hasonlóan gigászi méretű rokonához, a cetcápához, ez is plankotonokkal táplálkozik, az emberre maximum akkor jelenthet veszélyt, ha az túl közel úszik hatalmas uszonyához. Egy több tonnás állatnak ugyanis egyetlen uszonycsapása elég ahhoz, hogy kiüsse az embert, szóval illik egy kis távolságot tartani.

A legnagyobb érdekesség úgyis az állat hatalmas, kitátott szája. A táplálkozó óriáscápák a felszín közelében úsznak, így viszonylag könnyű őket kiszúrni, a csónakból a vízbe ugró búvárok pedig megcsodálhatják, ahogy a tágra nyílt szájú jószág nyeli a rengeteg vizet (óránként másfél millió litert!), amiből apránként kiszűri a táplálékot. A természet tréfája, hogy pont a legnagyobb cápának kell a legkisebb méretű ennivalóval beérnie- de ha belegondolunk, azért nekünk biztosan jobb ez így, mint ha nagy fogak ülnének abban a szájban.

Míg a cetcápákért messzire kell utazni, az óriáscápákat elvileg sokkal közelebb is megtalálhatjuk, az Egyesült Királyság vizeiben az év bizonyos szakában gyakran előfordulnak. Sokan szerveznek is ilyen túrát például Skóciában vagy Cornwallban, ahol tulajdonképpen egysíkú fotók és videók készülnek: enyhén zöldes vízben látszik egy óriási, kitátott száj. Azért én nagyon szeretném átélni ezt az "unalmat"...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tenger ajándéka

A váratlan meglepetések miatt (is) szeretjük a búvárkodást: például ha felbukkan egy csapat delfin...

Amikor merülni megyünk, bárhová a világban, vannak bizonyos jó előre eltervezett dolgok. Nem árt tisztában lenni az alapvető viszonyokkal (hány fokos épp akkor a víz, jellemzően szelesebb vagy esősebb-e az évszak), no meg tájékozódunk a legjobb helyekről. Hiába nem voltam még sose egy-egy helyen, amikor a repülőre szállok az indulás napján, már tisztában vagyok vele, vannak-e szép zátonyok, melyikek a leghíresebb roncsok, várható-e valamilyen különleges élőlény.

Bármilyen meglepő, tényleg létezik olyan, hogy bizonyos hónapokban bizonyos helyeken bizonyos állatok nagyobb eséllyel fordulnak elő, máskor viszont gyakorlatilag teljesen esélytelen ezekkel találkozni. Ám meglehet, hogy ami az egyik élőlény szempontjából nem szerencsés szezon, más állatoknál pont jó.

Ám titkon mind abban reménykedünk, hogy mázlink lesz, és pont mi leszünk azok, akik teljesen váratlanul valami szuper élménybe futunk bele. Nekem is volt ilyenben részem, és bevallom, ezekre a merülésekre évek múltán is jól emlékszem. Kicsit erről is szól a búvárkodás: néha nem pont azt kapjuk, amit vártunk, néha viszont jóval többet is.

Görög ismerőseim, akik odahaza gyakran és sokat merülnek, Egyiptomba utaztak mostanában. Általam jól ismert helyeken búvárkodtak, a Giannis D nevű hajó roncsánál én is többször jártam már. Szép nagy vasdarab, de nem túl régen süllyedt el, tehát viszonylag egyben van, viszont kevésbé nőtték be a korallok. Általában jókat szoktunk itt merülni, van pár tipikus fotótéma is.

Ők is jól érezték magukat, és kis csónakjukon épp a nagy hajóhoz tartottak, amin a hét folyamán laktak. Ám egyszer csak a csónakot kormányzó egyiptomi szólt nekik, felbukkant előttük egy delfincsapat, és ha szeretnének velük úszni, ugorjanak be a vízbe csak úgy maszkkal, légzőcsővel. A delfinek pedig ott maradtak velük, a búvárok jól megnézhették őket- a kíváncsi delfinek pedig a vízbe merészkedő embereket. Lehet, nekik éppen olyan kellemes, emlékezetes percek voltak?...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Vadászat szigonnyal

Vitatott a szigonyos vadászat megítélése a búvárok körében. A túlnyomó többség nem szeret víz alatt lövöldöző búvárokat látni- de azért egy halvacsorát keveset utasítanak vissza. Pedig azokat a halakat így vagy úgy ki kell fogni a vízből, és a szigonyozás is csak egy eszköz. Ám kedvtelési búvárként mégis inkább nem szeretjük ezt, ha már "vadászunk", akkor fényképezőgéppel keressük a jó témát.

A szigonyozásnál van egy fontos alapkérdés: légzőkészülékkel vagy anélkül vadászik-e a búvár. A szigony ősi eszköz, a tengerparton élő emberek ezt is felhasználták a mindennapi betevő megszerzéséhez. A legelső sportbúvárok a múlt század harmincas éveitől még nem használtak légzőautomatát, saját készítésű szigonyaikkal a bennszülöttek módszerét próbálták alkalmazni. A francia tengerparton élénk vadászat folyt annak idején, itt merült először az úttörők közül Jacques-Yves Cousteau és Hans Hass is. Eleinte tehát fel sem merült az, hogy ne egy lélegzettel, szabadtüdővel merüljön alá a búvár, de ahogy fejlődött a technika, még maga Hass is elmélkedett a kérdésről. Ő például döfésre kiképzett szigonyt használt, és már a gumis szigonypuskát is sportszerűtlennek tartotta- a légzőkészüléket pedig végképp.

Később pedig a világnak bizonyos részein engedélyezték, hogy a búvárok légzőkészülékkel is vadászhassanak. Ma is vannak ilyen országok, de erről a valamirevaló vadászok azt tartják, nem tisztességes módszer. Az igazi vadász ugyanis nem csak lövöldöz mindenre ami mozog (az ilyen felfogással víz alá menők tehetnek arról, hogy bizonyos partközeli tengerrészeken megtizedelték a halállományt...), hanem lemerül, becserkészi a halat, kilövi, fárasztja és a felszínre viszi. Aki azt hiszi, ez nem bonyolult, azt ki kell ábrándítsam: a nagyobb, zsákmánynak való halak általában mélyebben tanyáznak, és 15-20 méter a legtöbb átlagember leevickélni sem tud biztonsággal, nem hogy még ott megkeresse a megfelelő méretű halat, és el is találja azt. Egyáltalán nem olyan egyszerű szigonnyal pontosan célozni, egészen közel kell valahogy férkőzni a zsákmányhoz, távolról esélytelen eltalálni egy halat.

Ráadásul a szigonyozás így veszélyes is. Nincs palack a búváron, egy túl erős hal akár a víz alatt is tarthatja, de akár a felemelkedés közben is történhet baj, ha mondjuk bekövetkezik egy sekély vízi ájulás. A vérző, vergődő halak vonzzák a ragadozókat is, a cápák által megtámadott búvárok túlnyomó része szigonyos vadász.

Szóval nem egy könnyed, laza kis sport ez, a legjobbaknak búvárkodásban is, céllövésben is nagyon jónak kell lennie. Ám érdekes, hogy a szigonyosok egy része, aki igazán magas szintre jutott, később átvált másféle "vadászatra": kamerát ragadnak és azzal cserkészik be a halakat. Ennek már nem esik áldozatul egy állat se, a fotóssá vagy operatőrré átvedlett ex-vadász viszont remekül merül és rutinosan cserkészi be a jó témákat. A már említett Cousteau és Hass is előbb vadászott, később filmezett, de szigonyos vadász-bajnok volt az ausztrál Ben Cropp is. A szintén ausztrál Ron Taylor még világbajnokságot is nyert, és későbbi felesége és a filmezésben is hű társa, Valerie szintén eredményes volt ezeken a versenyeken. Egyszerűen eljött a pillanat, amikor többé nem voltak képesek lőni- megóvni, megörökíteni akarták a mélység legszebb élőlényeit.

Hogy nem voltak gyenge kezdők, azt illusztrálja az alábbi fotó: Ron Taylor egyetlen napi(!) fogásával. Igen, az ott egy cápa uszonya...

Nyilván egyszer-kétszer visszanézték ezeket a képeket, és elgondolkodtak rajta, mennyi halat lőnek ki "sportból", a verseny kedvéért, és aztán inkább felhagytak ezzel. A tenger szerelmeseiként viszont a merülésről nem mondtak le, és természetfilmjeik bizonyítják, remek ötlet volt inkább kamerát fogni a kezükbe.

A szívem nekem is a halakhoz húz. Én személy szerint -még ha el is ismerem az embernagyságú halakat kilövő szigonyosok teljesítményét- annak örülnék, ha a szigonyosok közül a többség a régi nagyokhoz hasonlóan inkább kamerára cserélné a puskát. Ha kell, ritkábban eszek halat, csak több maradjon belőlük a tengerben...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog