Az íjrák

Vannak különös teremtményei a tengernek. Az egyik kedvencem az íjrák, ami ugyan kicsi, de meglehetősen morcosan tud "feszíteni" a búvárral szemben. Érdekes, hogy állóképen kicsit úgy néz ki, mint valami harcra kész, morcos szumós:

Ehhez képest mozgás közben meg a pipaszár lábait emelgetve inkább táncosra hasonlít:

Eddig még csak a Kanári-szigeteken találkoztam ezzel a furcsa jószággal, ott viszont nagyon sok üregben láttam őkelméket, gyakran pedig a sziklákon oldalaztak. Ugyan igyekszik vigyázni magára, de nem egy betegesen rejtőzködő állat. Noha ollói aprónak látszanak még a 10 centis testükhöz képest is, egy ragadozóról van szó, aki kisebb puhatestűekre vadászik. Szabadidejében pedig a fotósoknak és a videósoknak pózol...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Cápák gyűrűjében

Gondolkodtam, hogy írjak-e egyáltalán bármit az alábbi videóm mellé kommentárként. Ez a pár percesre rövidített anyag egy órányi felvételből lett összevágva. Egyetlen 50 perces merülés során készült a Vörös-tengeren, ami alatt néhány óceáni fehérúszójú keringett körülöttünk folyamatosan.

A kívülállók egy része úgy gondol általában a cápákra, hogy azok emberevő ragadozók, míg a búvárok szerint szép és izgalmas állatok, amelyek semmi veszélyt nem jelentenek. A totális leegyszerűsítés természetesen ebben a helyzetben sem szerencsés. Erre majd a sztori végén kitérek...

Szóval egy mélydéli hajós szafarin voltunk éppen, amikor beugrottunk egy kis zátony mellett. Körbeúsztuk, ritka szerencsés hely volt: egy csoport delfint látott, mások szirti cápát, mi pedig mantát. Aztán minden csoport meglepődött amikor visszaért a hajó alá: a sekély vízben ott voltak az óceáni fehérúszójúak, és kíváncsian úszkáltak a búvárok körül. A második merülésre a tervünk ezért annyi volt, hogy a hajó mögött 5-10 méteren lebegünk a nagy kékben és várjuk a cápákat.

Azok pedig jöttek. Mindenki fotózott vagy videózott a csapatban, utólag derült ki, a tolakodó cápák miatt többen is díjnyertesek lettünk a felvételeinkkel. Bevallom, szűk óra után stresszes lettem, és kimentem a vízből- szép volt, jó volt, elég volt. Talán az is számított, hogy legrutinosabb búvár barátunk, Dani engem is megviccelt azzal, hogy hátulról az ártatlan búvártárs mögé lópozott, és cápaharapást imitálva jó erősen rámarkolt a vádlinkra... Egyikünknek se volt őszinte a mosolya.

Azért elmondhatom, ott voltam, átéltem, videóztam- nem mindenkinek jön össze egy ekkora búvárkaland. És senkinek nem lett baja, pedig sok hajó járt arra. És sokan mások is merülnek óceáni fehérúszójúakkal, ami egyébként egy rosszhírű, valóban veszélyesnek számító faj. Az ember legyinhetne: nem olyan vészes az.

De... Alig pár héttel a mi túránk után, szinte ugyanazon a helyen megint ott voltak a cápák. Megint a vízbe mentek páran. De voltak, akik nem tartották be az alapszabályokat. Mert igenis vannak szabályok. Például az, hogy nem szerencsés készülék nélkül, légzőcsővel úszkálni a cápák felett. Nem szerencsés elszakadni a merülőtársaktól. És nagyon rossz ötlet lebukni a cápákhoz, hogy megpróbálja a sznorkeles megérinteni őket. Egy francia nő pedig mindenkitől távol, egyedül akart közel férkőzni az egyik fehérúszójúhoz. Az csak visszakapott, de ez is elég volt: megsértett egy ütőeret, és hiába próbálták gyorsan a partra vinni az áldozatot, nem élte túl a támadást.

A cápa itt és most sem volt hibás. Az ösztöneinek engedelmeskedő ragadozó csak egyetlen mozdulatot tett, nem marcangolt szét senkit a cápasereg. De látni kell azt, hiába hisszük mi, búvárok időnként, hogy a cápával úgy lehet viselkedni mint egy kedves, játékos delfinnel, és fittyet hányhatunk az óvatosságra, ez butaság. A víz alatt mindent, a kicsi és nagy élőlényeket is tisztelettel kell megközelíteni- vagy az ő érdekükben, vagy a mienkben. (Megjegyzem, a delfin is ragadozó, és akár veszélyes is lehet bizonyos helyzetekben...) Így a felvételeimet nézve néha arra gondolok, a velünk úszó cápák egyike is lehetett a sérülést okozó példány- egyetlen merülés, mégis milyen hosszú történetet lehet kihozni belőle. Vajon jobb lett volna, ha csak egy szó nélkül teszem be a videót?

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

4 Tovább

Retró búvár

A mi kis hobbink sem menekülhet a retróhullám elől. De megvallom őszintén, ez esetben szimpatizálok a dologgal, én magam is beszereztem pár régi felszerelést, volt, amit ki is próbáltam. Néhány dologhoz nem nagyon merek nyúlni, van például egy ősrégi Semperit Hans Hass-style uszonyom, de vigyázok rá, nehogy a pántja elszakadjon, mert javíthatatlan- szóval ez sose lesz kipróbálva. Másféle dolgokat viszont már használtam a víz alatt, legutóbb például egy, a múlt század hatvanas éveiben divatos maszkot, egy francia gyártmányú Match-ot próbálgattunk medencében.

Ezekre szokták azt mondani, hogy "na, ebben még volt anyag". Volt bizony... Minden eredeti, a gumi, az üveg, és azt kell mondjam, az illeszkedésével sincs baj. Akkoriban nyilván értelemszerű volt, hogy a legtöbb búvárfelszerelést nagyon hosszú ideig használnak majd, ezért tartós anyagokat választottak. Sejthető, hogy egy mai maszk rendszeres használattal nem fog 50 évet kibírni... Nyilván változtak a maszkok is, vannak korszerűbbek, olyanok, amiből jobb a látás, amiben könnyebb az egyenlítés, de a régiek is megfeleltek az alapcélnak. Jó érzés volt legalább egy kicsit így is belekóstolni a régi idők búvárkodásába.

Búvár retro maszk

Megjegyzem, ez külföldön lassacskán divatnak számít. Lelkesen gyűjtik a régi felszereléseket néhányan, közös retrómerüléseket szerveznek, és persze szuperül érzik magukat. A nosztalgia elpusztíthatatlan... De azért jó, ha nem vagyunk naivak. Természetesen régen is volt divat, régen is megújították időről időre a kollekciókat, tehát aki mindig új felszerelésre vágyott, gond nélkül válogathatott hasznos és haszontalan újdonságok közt. Némelyik fejlesztés pedig tényleg nagyon jól bevált, tehát alapvetően nincs azzal baj, ha folyamatosan keresik az új megoldásokat a tervezők.

Ami az én szememben inkább a gondot jelenti, az az, hogy a kínálatból gyakran hiányoznak a kicsit régimódi, de robosztus, sokat kibíró és sokáig használható dolgok. Vékonyított keretes maszkok- szépek, elegánsak, de ha véletlenül valamit rátesznek, vehetjük a következőt. Pillekönnyű műanyag légzőautomata a fém ház helyett- praktikus, könnyebb cipelni, és könnyebben lesz baja is.

Szóval könnyű szkeptikusnak lenni minden újjal szemben, de azért ez sem jó hozzáállás. Csak azért, mert valami más, mint a korábbi modellek, még nem biztos hogy a divatról szól. Az értelmes, jó fejlesztések egyik szép példája a Beuchat (Scubapro) Jet Fin. A hatvanas években tervezték, ám máig használják, sok búvár (fiatalok is!) imádja. És sokuk lekicsinylően szól a most divatos műanyag csodákról, hasított uszonyokról és társaikról. Kénytelen voltam egy régi forrást felidézni: a Jet Fin megjelenése idején a búvároktatók egy része azt mondta, életveszélyes és rossz konstrukció, és nem kéne hülye újdonságokkal veszélybe sodorni a búvárokat. Szerencsére sokan inkább a saját eszükre hallgattak, kipróbálták és döntöttek- és a Jet Fin ma már legenda.

Így hát bármennyire jópofa a retró merülés, bármennyire értékelem a régi cuccok strapabíróságát, azért a búvártúrára mégiscsak az újabb, korszerűbb felszereléseimet viszem, és szívesen megnézek minden új fejlesztést. A búvárüzletnek mindig is része volt az, hogy újdonságokkal kápráztassák el a vevőket, aztán ami nem vált be, az eltűnt a porondról. A víz alatti világ nagyon "őszinte": ami alkalmatlan arra, hogy ebben az idegen közegben használjuk, az hamar leszerepel. Viszont bármikor megjelenhet olyan dolog, ami elsőre elhibázott ötletnek tűnik, mégis beválik. Amit lehet azt kipróbálom, bármilyen bolondos felszerelésnek is gondolom látás alapján. Hátha ezek közül kerül ki az új Jet Fin...

(Persze tegyük hozzá: a lényeg az, hogy merülünk. Akárhol, akármivel, akárhogy- nem számít.)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Nyaralás, tenger, merülés

A búvárkodás drága vagy olcsó mivoltáról lehetne éppen vitatkozni, de sok értelme nincs: amit szeret az ember, arra igyekszik előteremteni a pénzt. Hogy az a merülés, egy új autó vagy bármi más, már egyéni ízlés kérdése.

De ha az ember szeret merülni, és valamilyen szempontból (anyagilag vagy családi okokból) korlátozottak a lehetőségei, akkor igenis lehet arról beszélni, hogy lehet néha víz alá menni. Kevesen számolnak vele, pedig a legszimplább családi nyaralás is alkalmas erre. Ugyanis manapság már szinte mindenhol van egy-két búvárbázis. Ha az ember levizsgázott valamikor, akkor elég a kártyáját, naplóját magával vinni, és ha az alkalom úgy hozza, befizethet egy bázison. Akár egyetlen nap is elég arra, hogy egy kicsit megismerkedjünk az adott környék víz alatti világával.

Amire oda kell figyelni az az, hogy lehetőleg olyan bázist keressünk, ahol nem arra szakosodtak, hogy teljesen kezdő, vizsgával nem rendelkező embereket vigyenek le tucatszám, mert bizony ezek a bázisok gyakran nem foglalkoznak túl sokat a már vizsgázott búvárokkal. Keressünk tehát kisebb, családiasabb bázist, a jelentkezés előtt érdeklődjünk, hol lesz a merülés (a rossz válasz az, hogy "ó, itt a bázis előtt ebben a kis sekély öbölben merültök majd a kezdők után"), hányan lesznek a csoportban. Mivel felszerelést sem cipelünk, érdemes megnézni, milyen cuccokat adnak ki bérlésre, a szakadt, leharcolt, mérethiányos kollekcióval meggyűlhet a bajunk.

Milyen árakra számíthatunk? Görögország déli része drágább, Krétán egy merülés 45-50 euro is lehet, Korfu kicsit olcsóbb, a legolcsóbbak a török nyaralóhelyek, és ott olyan nagyobb hajókat használnak igen gyakran, ahova a családtagok is elkísérhetik a búvárt. Természetesen ez a pénz is pénz, de egy fakultatív kirándulás árával összemérhető, és mégiscsak más az élmény. Érdemes figyelni rá, hogy az északabbra fekvő szigeteken mint Korfu a nyár elején még nem túl meleg a víz, míg Törökországban Alanya környéként, a görög szigetek közül Krétán vagy Rodoszon egész nyáron nagyon kellemes meleg vízben lehet búvárkodni. Érdemes már a hajón ismerkedni a leendő búvártársakkal, vagy meg kell próbálni egy rutinosabb búvárhoz csapódni társként, vagy a vezető közelében kell maradni- aki évente csak párat merül, inkább legyen óvatos, és kövesse a helyismerettel rendelkező profit.

Így lehet egy mini-búvártúrát beiktatni egy olcsó görög vagy török, esetleg tunéziai nyaralásba (javaslatom az, hogy ha lehet, ne az elő- hanem az utószezont válasszuk, ekkor jobbak a körülmények). És hogy mit lehet látni? Polipok, skorpióhalak, esetleg rákok, murénák, bukkannak fel, vannak helyek ahol amforáknál vagy sekély roncsoknál búvárkodhatnak a vendégek. Az alábbi videót Krétán, három merülés alatt rögzítettem, és látható, nem unatkoztunk, pedig vannak benne parti illetve hajós merülésen készült felvételek is.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Murénaközelben

A muréna egyike a félreértett tengeri élőlényeknek. Noha jellemzően veszélytelen, kissé riasztó külseje miatt nem tud népszerű. Kétségtelen, az Alien-filmek szörnyét idézi az, hogy van egy második, belső állkapcsa is, ami az elkapott prédát szintén megragadja és így az áldozatnak nincs esélye menekülésre.

A Vörös-tengeren ráadásul gyakran találkozni akár másfél méteres, tátogó murénákkal, amelyek veszélyesnek látszanak. Természetesen a tisztes távolságot tőlük is illik megtartani, de az igazi kockázatot az vállalja, aki a búvárokhoz hozzászokó murénákat eteti. Meg is lehet akár simogatni ezt a ragadozót, látni is rengeteg ilyen videót, az etetésnél viszont az a baj, hogy a murénának a szaglása jó, a látása viszont nem az, és volt már, hogy összekeverte a búvár ujját a neki szánt falatokkal. A végeredmény sejthető- ilyen felvételt is töltöttek már fel a YouTube-ra, de ezt nem linkelem be.

A magam részéről megmaradok az eddigi ember-muréna viszonynál, megnézem az állatot, kicsit közelebb lopakodva meg is próbálom lefotózni, és ennyi pont elég. A lenti kép tavaly nyáron készült a Vörös-tenger északi részén, és valószínűleg érzékelhető hogy én is, merülőtársam is kellő óvatossággal merészkedtünk közel.

Búvár és muréna

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

2 Tovább

Új cikkeim

Ezúttal a player.hu oldalon írhattam egy keveset a búvárkodásról. Itt most nem "szaklapról" van szó, tehát igyekeztem közérthető maradni- talán sikerült is.

Az egyik cikk egy összeállítás tíz extra merülőhelyről:

http://player.hu/havi-tema/a-vilag-legjobb-merulohelye/#.UV8-BpOePTo

A másik cikk arról szól, hogyan faragnak az emberből búvárt:

http://player.hu/havi-tema/hogyan-legyel-buvar/

Bevallom, abban is benne volt a kezem, hogy ki legyen az interjúban a beszélgetőtárs, kiváló búvárfotós barátomat, Selmeczi Danit javasoltam a szerkesztő kollégának:

http://player.hu/havi-tema/selmeczi-daniel-interju/#.UV8-rpOePTo

0 Tovább

Víz alatti flotta

A roncsmerülés manapság az egyik legkedveltebb ága a búvárkodásnak. Még a rutintalanabbak is megtalálhatják azokat a nem túl mélyen levő, mégis érdekes hajókat vagy más járműveket, ahol élvezhetik a merülést.

A roncsok több szempontból számítanak vonzónak. Egyrészt maga az érzés, hogy a víz alatt lehet körbeúszni egy valamikor a tengeren úszó hajót, különleges és egyedi. Sőt, a búvár gyakran egészen közel mehet olyan részekhez, amire a felszínen nem lett volna lehetőség: a hajócsavart, a legmagasabban fekvő részeket vagy a hidat könnyebb felkeresni, ha a hajó már a víz alatt van. A roncsokon rengeteg kisebb-nagyobb zug és búvóhely van, ami miatt benépesítik az apróbb élőlények, ezért hamarosan megjelennek a nagyobb halak is, amelyek a fedélzet felett cirkálva lesnek prédára. A maradványok új életre kelnek, a rozsdásodó roncsból élettel teli mesterséges zátony lesz pár év alatt.

Egy szó mint száz, a roncsok igazán "merülésbiztos" helynek számítanak. Éppen ezért az a különös helyzet állt elő, hogy időnként az, ami másnak katasztrófa, később a búvárbázisoknak főnyeremény. Rengeteg jól fizető búvárt vonzanak az olyan könnyen megközelíthető, nagy és látványos roncsok, mint a ciprusi Zenobia, az egyiptomi Giannis D vagy Thistlegorm, a horvát Adriában nyugvó Baron Gautsch vagy Peltastis, és a sor hosszan folytatható.

Élelmesebbek pár évtizede rájöttek arra, hogy a búvár számára tulajdonképpen mindegy, hogy a víz alatt levő hajót a természet ereje, egy háborús esemény vagy a búvárüzletben dolgozók összefogása küld a tenger fenekére. Elkezdtek egyre több helyen hajókat süllyeszteni, és ez lett az igazi nagybetűs mesterséges zátony alkotás. Itt már nagyon tudatosan választják meg a helyet, mindig szempont az, hogy könnyen elérhető mélységben legyen a roncs, lehetőleg ne dőljön az oldalára, és ma már az is nagyon fontos, hogy ne szennyezze a környezetet.

Ez a részea projekteknek ugyanis a leginkább kritikus. A magyarázat egyszerű: a modern hajók tele lehetnek üzemanyag-maradványokkal, nem lebomló műanyagokkal, mérgező anyagokkal. Tulajdonképpen a süllyesztési projektek legköltségesebb és legjobban elhúzódó része a tisztítás, amelyekre a nyugati országokban komolyan odafigyelnek. A legnagyobb mesterségesen elsüllyesztett hajó egy kiszuperált amerikai repülőgéphordozó, az Oriskany volt- el lehet képzelni, mennyi ideig tartott az irdatlan méretű hajótest megtisztítása, és persze a süllyesztést magát is hónapokon át tervezték.

Mert hiába tűnik egyszerűnek az, hogy ütünk egy jó nagy léket a hajó alján, és az majd elsüllyed, a történet ennél jóval összetettebb. Először is jól kell helyet választani, vigyázni kell arra, hogy ne természetes korallzátonyra süllyesszék- azért ne alakítson ki senki mesterséges zátonyt, hogy közben elpusztítsa az igazit. Oda kell rá figyelni, hogy a hely legyen megközelíthető és aránylag védett, ne legyen kitéve a nagyobb viharoknak. Azok ugyanis nem csak a felszínen képesek felborítani egy hajót, hanem még a mélyben is. Nem árt, ha nincsenek túl erős áramlatok, a búvárkodás legyen kényelmes. A víz alatt is rögzíteni kell a roncsot, mert ha instabil, akkor veszélyes lehet a látogatókra.

Azt hihetnénk, hogy a mesterséges roncs projektek mind megbirkóznak ezekkel a kihívásokkal, hiszen józan ésszel is végig lehet gondolni, mire kell odafigyelni. Ám a valóság azt bizonyítja, nem olyan sima ügy ez. Volt, ahol a süllyesztésnél nem számoltak azzal, hogy a mélybe merülés közben a hajótestet odébb fogja vinni az áramlás, ezért a tervezettnél sokkal mélyebb pontra került, a búvárok töredéke merülheti csak. Máshol nem sikerült a rögzítés, és a repülőkből álló "légiflotta" többségét egyszerűen elvitte a tenger.

Ha minden jól megy, akkor viszont olyan merülőhelyet lehet kialakítani, aminek az egész világon híre megy. A már fent említett Oriskany szép példa arra, mennyire felpörgetheti a búvárturizmust egy korábban nem túl népszerű helyen egy látványos roncs. Igyekeznek több helyen olyan hajókat süllyeszteni, amiknek történelmi jelentősége van, mert a búvárok számára vonzóbbak az ilyen roncsok. Általában a múlt és a érdekesebb felépítmény miatt a hadihajókat részesítik előnyben, ráadásul ezek már eleve kormányzati kézben vannak, és ezerszámra állnak a rozsdásodó haditengerészeti járművek a különféle kikötőkben.

Legutóbb Portugáliában, Algarve közelében döntöttek úgy, hogy a búvárturizmus érdekében mesterséges zátonyt alakítanak ki. Az Ocean Revival projekt kedvéért mindenki összefogott: a búvárkodásban dolgozók, a helyi önkormányzat, és a haditengerészet is, ami négy(!) hajót adományozott a terv megvalósításához. A legnagyobb közülük 102 méteres, de még a legkisebb is 44 méter hosszú. Igazán egyedinek számít majd az, hogy egymás közvetlen közelében, 26-32 méteres mélységben nyugszik majd a "flotta" összes tagja. Akár egy egész búvártúrát tervezhetnek majd ide a roncsmániások.

És hogy mi lesz a jövő? Süllyesztenek-e el még hatalmas hajókat, netán a fentihez hasonló egész flottát? Biztosan. De azért csínján kellene bánni a dologgal, mert nem lenne jó, ha a turizmus fejlesztésének ürügyén roncstelepet csinálnánk a tengerekből és óceánokból. Főleg azokon a helyeken kell odafigyelni a mesterséges zátony-projektekre, ahol a nyugati országokénál jóval megengedőbb a környezetvédelmi szabályozás. Mert a mélyben levő hajó csak akkor vonzó igazán, ha az magához vonzza a tenger élőlényeit, otthont ad nekik, nem pedig elpusztítja őket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Magyar-nemzetközi búvárfotós verseny

Oké, ez a történet jórészt a mi saját mindennapi életünkben számít nagy dolognak, de azért a sztori végkifejlete reményeink szerint már nem rólunk fog szólni. Ám mielőtt a versenyről szólnék, néhány szóban szeretnék kitérni arra, honnan indult ez a dolog. Amikor elkezdtük a divecenter.hu-t, alig volt magyar nyelvű oldal a búvárkodásról. Ma már valamivel több információforrás van, de arra büszkék vagyunk, hogy az évek alatt elég sok szolgáltatást sikerült elsőként megvalósítani.

Persze ami igazi közösséget tudott kovácsolni, az egyrészt a fórum, másrészt pedig a havi fotósverseny volt. Utóbbi később videós versennyel is kiegészült, majd pár napos adriai és egész hetes vörös-tengeri fotós túrákat is szerveztünk, amelyek nagyon jól sültek el, és a kis hazai búvárfotós közösség számára biztosítottak elsősorban versenyzési, megmérettetési lehetőséget, és nagyon sokat lehetett fejlődni, tanulni ebben a közegben.

Volt viszont egy pont, amikor úgy éreztük, kellene egy olyan nagyobb versenyt szervezni, amire külföldieket is jobban meg tudunk invitálni, komoly díjakat tudunk a győzteseknek adni, és nemzetközi zsűri dönt a képekről. Amikor szervezni kezdtük, még nem voltunk biztosak semmiben. Most, amikor a két nyelvű versenyhonlap él, és ott van a rangos zsűri névsor (Selmeczi Dániel Magyarországról, Danijel Frka Horvátországból és Steven Kovacs Kanadából) illetve a komoly felajánlások (búvárutak, búvárcsomagok Hondurasba, Egyiptomba, Indonéziába, a Kanári-szigetekre, Thaiföldre, Malajziába, Horvátországba), elmondhatjuk, valósággá váltak a tervek. Bizakodtunk benne, hogy eljutunk idáig, de kicsit minket is meglepett az, hogy mennyi régi és új ismerős állt a verseny mellé.

Most pedig már várjuk a versenyfotókat, itthonról és külföldről. Természetesen annyiban kedvezünk honfitársainknak, hogy van egy teljesen magyar oldala a versenynek a szabályokkal és tudnivalókkal, de az értékelésnél nem a nemzetiség fog számítani- és hiszünk benne, hogy nem is ezt várja tőlünk senki. A lényeg az, hogy április végéig várjuk a képeket a Subsurface 2013-ra, ráadásul a nemzetközi víz alatti fotós versenyekre nem feltétlenül jellemző módon, nálunk ingyenes a részvétel.

Szóval úgy érezzük, mi már eddig is sokat dolgoztunk azon, hogy rangos versenyt hozzunk tető alá, de a színvonalért nem mi felelünk, hanem a nevező fotósok. Abban bízunk, hogy szép számban küldenek képeket itthonról is. A mi búvárfotósainkban mindig meg lehet bízni, mert sokan letették már a névjegyüket nemzetközi szinten, ám ezúttal "hazai pályán" nézhetnek szembe a külföldi konkurensekkel. Nincs mese, izgalmas versenyre számítunk!

A Subsurface 2013 Éves fotós verseny honlapja

0 Tovább

Mantamentő

A közelmúltban egy újabb videó járta körül a világot, amiben a búvár egy kötélbe gabalyodott állatot szabadít meg- ezúttal egy manta kap segítséget.

Az az igazság, hogy sokan el sem tudják képzelni, mennyi beszakadt háló és kötél van a tenger mélyén. Mivel ezek jelentős része műanyagból van, rettentő hosszú idő alatt bomlanak le- addig viszont tovább pusztítatnak. A "szellemhálók" fogása viszont nem lesz senkié, az azokban rekedt állatok tucatszám pusztulnak el, teljesen értelmetlenül. Az egész világon súlyos problémát jelent ez a kérdés, ráadásul a nagy hálók levágása nem mindig könnyű feladat. Valamit mégis tenni kellene, mert a rengeteg háló, elveszett rákcsapda és zsineg bőven több élőlényt öl meg, mint egy halászflotta!

Sajnos az ilyen videók nagyon egyedi eseteket rögzítenek. Az állatok túlnyomó többsége már rég halott, mire bárki észrevenné őket, én is láttam hálóban elpusztult macskacápát. Szóval a világot bejáró bravúros mentőakciók képei a figyelemfelhívás miatt fontosak, nem pedig az egy-egy megmentett állat miatt, mert az sajnos csak csepp a tengerben. 

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Magyar cápafilm a tévében

Kicsit mindannyiunkat meglepett, amikor kiderült, a közelmúltban magyar búvárok is készítettek egy nagyon izgalmas dokumentumfilmet a cápákról, a veszélyeztettségükről. A cápák ugyanis jóval kisebb veszélyt jelentenek az emberekre mint fordítva: milliószámra fogják ki őket az uszonyaikért, majd a haldokló, levágott uszonyú cápákat egyszerűen visszadobálják a tengerbe. Mindezt azért, hogy Kínában éttermekben, banketteken, esküvőkön méregdrága leves lehessen az uszonyból... A cápából készült termékeket már egyre több helyen tiltják be, mint ahogy a cápák halászatát is, de egyelőre még annyira jövedelmező ez az üzlet, hogy illegálisan is megéri cápára halászni.

Ezt a témát dolgozza fel a Cápák a keresőmben, ami a kiváló búvárfotós, Selmeczi Dániel útját követi, aki a víz alatt csodálja és megörökíti a cápákat, a víz felett viszont sokkal keserűbb élmény a viszontlátás, mert ott már csak az élettelen állatok bukkannak fel. Sásdi Zsolt és Molnár Attila Dávid a sok éves munkával rögzített felvételekből egy nagyon színvonalas filmet készített, amelyet most hétvégén a Magyar Televízió is műsorára tűz.

Cápák a keresőmben
M2: 2013. március 30. 20:35
M1: 2013. április 1. 15:10

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog