A "mi tengerünk"

Az Adriához nagyon sokunkat fűz valamiféle érzelmi kötelék. Abszolút nem aktuálpolitikai húrokat akarok pengetni, egyszerűen csak a közös történelmi múltra gondolok, arra, hogy alig száz éve még mondjuk Fiume mit jelentett a magyar tengerkutatók, hajósok számára. Egyébként meg kell jegyezzem, a század első felének nagyon izgalmas korrajzát adja A kék Adria című könyvében Leidenfrost Gyula, aki 1913-ban az első magyar Adria-expedíció egyik legfontosabb alakja volt.

A búvárok a hatvanas évektől kezdték meghódítani az akkor még Jugoszláviának nevezett ország tengerpartját. A magyarok is kalandoztak, az északi Isztriától Dalmácián át egészen Montenegróig eljutottak, és természetesen felfedezték maguknak a változatos szigetvilágot. A búvárkodás kevesek kedvtelése volt akkoriban, kicsi, de összetartó csapatok költöztek le hetekre a tenger mellé, hogy nomád körülmények között, rengeteg időt a vízben töltve hódoljanak hobbijuknak.

Később aztán egyre több magyar búvár juthatott el a német, olasz, osztrák társaik mellé az Adriára, de az igazi robbanás a kilencvenes évekre tehető. Egyrészt ekkor a már önállóvá vált Horvátországban a háború után minden fillér bevételre szükség volt, tehát szinte semmilyen adminisztratív akadályt nem gördítettek a búvárkodás elé. Másrészt innentől számítható a búvárkodás hétköznapi, bárki által elsajátítható kedvtelésnek, nálunk is megszaporodtak a búváriskolák, akik tanulóikat gyakran vitték a horvát tengerpartra.

Adria

Így aztán az Adriához a történelmi, a búvártörténeti kapcsolatok mellett egyre többeket fűztek személyes élmények is. Sokan nosztalgikusan gondolkodnak a szabad merülés éveire, aminek pár éve vége szakadt. A horvát turizmus más szintre lépett, szabályozták a merüléseket is, és annyiban ez indokolt volt, hogy ma már más a búvártársadalom összetétele. Mondjuk 30 éve a klubok összetartó csapatok voltak, a búvárok képzése nem gyorstalpaló volt, tehát akinek megengedték hogy csatlakozzon egy adriai túrához, szinte biztosan fel is készült a tengeri merülésekre. A búvároknak volt saját csónakjuk is, a tapasztaltabb tagok helyismerete pedig elég volt a túraszervezéshez.

Ma viszont már több az olyan lelkes amatőr, akinek szüksége van a jól kiépített infrastruktúrára. Egy pár évig ezen a téren a horvát búvárbázisok nem jeleskedtek, de ma már nem gond jól felszerelt helyeket találni, ahol a búvárkodáshoz kialakított hajók és csónakok várják a vendégeket. Talán a szabadság elveszett, de az évi 3-5 napot Adrián merülő búvárok kétségkívül nyertek azzal, hogy biztonságosan, kényelmesen merülhetnek, még ha drágábban is mint annak idején.

Ezzel együtt is megkopott némileg az Adria vonzereje a búvárok körében, és ezért elsősorban az egyiptomi búvárturizmus fellendülése a felelős. Az ilyesféle mozgások, trendváltozások természetesen bármikor, bárhol előfordulhatnak, de tény, a meleg vízű, színpompás élővilágú Vörös-tenger teljesen más búvárélményt kínál, mint az Adria.

Sokan mégis ragaszkodnak a horvát túrákhoz, például azért, mert ide le lehet ruccanni saját autóval egy hosszú hétvégére, nem kell a repülőtéren vitatkozni a súlykeret miatt, és más az ország hangulata is. A búvárok számára ideálisnak számító kora őszi szezonban pedig még csak nem is drága az ország, a nyári zsúfoltságnak pedig nyoma sincs.

Adria búvár

Talán pont amiatt, hogy más a búvárképzés manapság mint régen, sokan azért csalódnak az adriai merülésekben, mert nincsenek mellettük azok a rutinos búvárok, akik felkészítenék őket a várható körülményekre. Ha valaki Egyiptomban beugrik a vízbe egy sekély zátonynál, különösebb rákészülés nélkül is egy órán át nézegetheti a korallok közt úszkáló halacskákat.

Horvátországban viszont máshogy működnek a dolgok. Északon, az Isztrián például kifejezetten drága a búvárkodás, gyakran rosszabb a látótávolság és hosszabb hajóutakra kell számítani, cserébe itt van az Adria leghíresebb roncsai. Vannak olyan helyek, ahol könnyen merülhető, és sok érdekességet tartogató parti merülőhelyeket lehet találni, máshol ilyenek nincsenek. Néhol a bázisnak saját apartmanja van, az egész nyaralást egy helyen lehet eltölteni, máshol ingázni kell. Szóval az első fontos dolog a tájékozódás: a horvát lehetőségek roppant sokszínűek, és más ideális egy roncsmániásnak, egy családdal utazónak vagy egy fotósnak.

A következő fontos tény az, hogy az Adria nyáron is csak a felszínen igazán meleg. Mivel erre nincsenek sekély korallos élőhelyek, teljesen szokványos hogy a búvár mélyebbre merül. Ezzel nincs baj egészen addig, amíg az ember vastag neoprénruhát, csuklyát, netán kesztyűt vesz fel. De akit becsap a felszíni langymeleg víz, az csalódik- pedig csak tájékozódnia kellene.

Végül az adriai búvárkodást kicsit tanulni kell. Nem árt észben tartani, hogy nappal is kell egy kis kézi lámpa, amivel az üregekben rejtőző kisebb élőlényeket megtalálhatjuk, vagy a mélyebben élő lények megvilágítás nélkül kékesszürke színe helyett az eredeti narancs vagy vörös színét megcsodálhassuk. Érdemes figyelni a rutinos búvárokat, hogy keresik meg a tengeri fűben megbúvó csikóhalakat, miről ismerik meg a polipfészkeket, és így tovább. Aki tudja, mit és hogyan keressen, az elsőre kihalt tengerfeneket nyüzsgő élőhelynek látja.

Adria búvár

Mégis, van, aki ennek ellenére sem válik az Adria rajongójává. Nincs ezzel semmi gond - merülje mindenki azt, amit szeret. Ha viszont valaki ad egy esélyt a horvátországi merüléseknek, tartsa észben a fentieket, és minden ellenkező híreszteléssel szemben szép élményekkel gazdagodhat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tenger mint lavina

Néha pokoli rossz helyen és rossz időben van a búvár. A tengerről tudjuk, hogy nagy és amikor tombol, óriási hajókat is magával ragad, nem hogy egy embert. A merüléseknél mindig észben kell tartani bizonyos nagyon fontos szabályokat, de a legelső nagy kérdés ez: merüljünk-e egyáltalán?

Nem mindig olyan egyszerű a válasz. Ha túl hideg a víz, akkor az nem jó, de ha megvan hozzá a képzettség és a szükséges felszerelés, a helyzet kezelhető. A barlangokba beúszni életveszélyes, de erre kiképezve, mindent előírást betartva a kockázat ésszerű mértékűre csökkenthető.

Az áramlásos helyek külön kategóriát képviselnek. Gyakran nem is látszik a felszínről, milyen erős áramlások vannak a mélyben, ezek némelyike azért problémás, mert lefele viszi a búvárt és nagyon nehéz kiszabadulni belőlük. Sajnos tűntek már el örökre búvárok úgy, hogy nem figyeltek erre. A nagyon hullámos helyek viszont már a felszínen is elbizonytalanítják a legtöbb búvárt- jogosan. Nyilván akadnak olyan pontok a világban, ahol a hullámzás teljesen megszokott, és a búvárok fel is készülnek rá, de aki elég "ügyes", könnyen bajba kerülhet.

Egy videó került fel nemrég az internetre, amin a Hawaii szigetek egyik tagja, Maui mellett merülő búvár látható, ahogy lavinaként ragadja magával a visszahúzódó hullám. Állítólag a fickó megúszta, de azért a videót nézve el lehet gondolkodni: mi lett volna, ha szembejön egy szikla a tehetetlenül sodródó emberrel?... Az biztos, hogy erre nem szokatlan a hullámzás, de valahol valamit nagyon elronthatott a búvár, ha ennyire rossz helyre keveredett.

Szóval, kell-e bármi áron merülni, teszem fel ismét a kérdést. A válasz pedig könnyű: nem.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A nevem cápa. Angyalcápa.

A cápa, mint az közismert, porcoshal. Általában a nagy testű nyílt tengeri ragadozók ugranak be a cápák hallattán az embereknek, mint a nagy fehér. De vannak egészen másfélék is, mint az adriai macskacápák, vagy az angyalcápák. Az utóbbiak igazán különös állatok, lapított testük nem torpedószerű, és életmódjuk sem mindennapi: napközben a homokba temetkezve rejtőznek, csak a gyakorlott búvár szeme képes kiszúrni őket. Ha megriasztják, akkor sajátos, kígyózó mozgással úsznak a vízben.

Az angyalcápák igazi érdekessége a számomra az, hogy nem kell a világ végére elmenni értük. Ezek a cápák ugyanis jó eséllyel megtalálhatók az év jelentős részében a Kanári-szigetek sekély vizeiben (elsősorban a keleti szigeteken, tehát Gran Canarián, Fuerteventurán és Lanzarotén találkozhatunk velük gyakrabban). A nagyobbak akár másfél méteresek is lehetnek, és még hozzájuk is lehetne érni, mert nem egy izgatott állat. Bár nem számít veszélyesnek, azért ha valaki túl sokat zaklatja őket, még az angyalcápából is kibújik az ördög- tehát az alapszabály általában itt is áll: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ha pedig mégis, akkor legyen a helyet jól ismerő búvár aki közelebb merészkedik, a többiek pedig ne zárják el a cápa útját, amitől az idegessé válik.

Mindenesetre a lényeg az, hogy ismét egy olyan úticél, amit a magyar búvárok csak töredéke keres fel, pedig igazi szép merülési élményt ígér, olyan fajokkal, amit máshol ritkán látni. Sajnos főleg azért, mert az egykor az egész Földközi-tengerben elterjedt angyalcápákat szinte teljesen sikerült kipusztítani az európai vizekből... Reméljük, a Kanári-szigeteken sikerül megvédeni ezeket a különleges ragadozókat, és még sokáig úszhatunk velük.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A mi katonabúváraink

Elég sok helyen szoktak különféle külföldi katonai búvárokról szóló műsorokat mutatni. Ennek a "műfajnak" a sztárja minden bizonnyal a Navy Seals egysége, de még az amerikai hadseregben is sok más búváregység van. Nem csak harci búvárok és kommandósok, de különféle műszaki szakemberek is dolgoznak a víz alatt.

A víz alatt végzett katonai bevetéseknek hosszú története van (elég, ha Búvár Kund legendáját emlegetjük), de igazán a második világháború idején lettek eredményesen bevethetők a könnyű felszereléseknek köszönhetően a búvárok. Voltak olasz, német, amerikai katonai búvárok, de ekkor még bőven volt mit fejleszteni a technikán, a harceljárásokon, és persze korántsem voltak hiánytalanok az élettani ismeretek sem. Az ötvenes-hatvanas évek búvárai gyakorlatilag testi épségük árán tapasztalták ki a korlátokat, rekordokat állítottak fel, új technikákat próbáltak ki. 

Ma már szinte minden országnak vannak katoni búvár egységei. Ez alól Magyarország sem kivétel, már évtizedek óta vannak katonai búvárok. Elsősorban műszaki feladataik vannak, de a kommandósok között is voltak búvárok. Noha ez nem a Navy Seals, ne higgyük, hogy a magyar búvárok ne kapnának jó kiképzést. Mindenhol más kihívás vár arra, aki a víz alá merül: nálunk nehezítő tényező lehet egy folyó sodrása, egy tóban a rossz látótávolság, télen pedig a hideg víz. Ezekre kell felkészülni azoknak, akik nálunk katonai búvárkodásra adják a fejüket, mert itt nem a kedvükre merülgetnek, hanem akkor, ha parancsot kapnak rá.

Nemrég egy medencés kiképzésről került fel videofelvétel a YouTube-ra. A magyar katonai búvárok így gyakorolnak, és ha jól figyel a néző, láthatja a közéjük tartozó hölgyet is, aki évek óta jól megállja a helyét a búvárcsapatban.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Búvárkodás Kalymnoson

A postr rendszerének köszönhetően elveszett az egész bejegyzés, és nincs kedvem újraírni. Majd valamikor írok mást.

0 Tovább

Élővilág karnyújtásnyira

Bámulatos, hogy az egyébként roppant éber és tartózkodó víz alatti élőlények mennyire hozzá tudnak szokni a búvárok jelenlétéhez. Csak egy kis türelem kell, kerülni kell a hirtelen mozdulatokat, aztán nem nehéz egészen közelről élvezni a halak sürgését-forgását.

Mert azért ez az igazi! Az ember csak súlytalanul lebeg, és átadja magát az élménynek. Vicces, ezt a fajta nyugodtságot, az állatokat nem zavaró mozdulatlanságot nehezebb megtanulni, mint az úszást. Hamar látszik is, melyik búvár rohan, siet, hogy mindent lásson, miközben ha nem csinálna semmit, sokkal több érdekeset figyelhetne meg. Olyan könnyű elúszni az üregekbe visszahúzódó halak, vagy az aljzatba olvadó rákocskák mellett, ha az ember nem tudja, mit és hogy nézzen!

Érdekes, hogy ez abszolút nem a mai kor kérdése, a rutinos és a kezdő búvárt évtizedekkel ezelőtt meg lehetett ismerni ez alapján. Valamikor lefordítottam egy jó harminc éves angol cikket, ami pont erről a témáról szólt. Volt benne egy ilyen rész:

"A kezdő búvár azért kutat, hogy megtalálja a tengeri élőlényeket.
A tapasztalt búvár azt nézi, hogy tudja lefotózni az élőlényeket.
A nagyon tapasztalt búvár mindig nyüzsgő élővilágot lát karnyújtásnyira."

Annak idején a cikken sokan csak mosolyogtak, aztán amikor pár év múlva előkerült, kaptam olyan megjegyzést, hogy "a fenébe is, eltelt egy kis idő, és szinte minden szava igaz lett rám..." Úgy látszik, a búvárkodás szinte pont ugyanúgy megy itthon és külföldön, most és évtizedekkel ezelőtt. Bár új úticélokat ismerünk meg, mégis azt kell lássuk, alapvetően nagyon hasonló módon és nagyon hasonló célokért merülünk, mint a régiek. Bizonyára van más kedvtelés, amiről ugyanez elmondható, de én csak ezt ismerem, és kellemes érzés arra gondolni, milyen közös vonások vannak Cousteau és az én búvárélményeim között.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Jégbúvár

Tél van, és egy időszakban erősen lehűlt az idő, még sok hó is esett. A többség nyilván úgy van vele, ha az ilyen zord évszakban befagynak a tavak, akkor nem nagyon merülnek ott a búvárok.

Ez azért nem egészen így van. Pár kellően nagy lelkierővel felvértezett ember minden télen végrehajt néhány jég alá merülést, ami viszont a búvárkodás egyik legtöbb előkészületet igénylő válfaja. Nem egészen úgy megy a dolog, hogy valaki vág egy léket, beugrik, merül és kijön, mert kötélbiztosítás nélkül pillanatok alatt utat lehet téveszteni, és alulról legalábbis rossz esélyek vannak a kitörésre. Mert a jég nyilván vastag, 15-20 centis, ha elbírja a teljes felszereléssel rajta mászkáló búvárt- mivel ez azért fontos, ezért ha nincs elég jég, nincs jég alá merülés sem. És ha nincsenek biztonságos körülmények, inkább ne is legyen: ez nem a felelőtlen bevállalósdiról szól, hogy ha gond van, "majd felrúgjuk magunkat", mert az alulról is igen kemény jég jelenti a végállomást, és az olvadásig még a legügyesebb búvár se bírja ki.

Jégbúvár

Szóval általában van segítő a lékvágásnál, van segítő a felszíni a kötélkezelésnél, lennie kell mentésre felkézült búvárnak, jó, ha van fűtött öltöző- és melegedőhely, és így tovább. Mivel a víz a jég alatt tiszta, ezért elvileg megéri a merülés, csak az vele a baj, hogy pokoli hideg élmény. Nem is nagyon lehet elmesélni azt, milyen érzés amikor a maszk alatt, a száj körül az egyetlen szabadon maradt bőrfelület szinte megdermed. Még a legjobb szárazruhákban is vacogató élmény lehet a jég alatti búvárkodás, szóval ritka az, hogy egy ilyen merülés túlságosan hosszúra húzódik.

Kivételek természetesen mindig vannak. Északabbra pedig ahol a hideg víz nem csak átmeneti állapot, hanem gyakorlatilag egész éves adottság, ennek az egész jégbúvárosdinak más kultúrája alakult ki. Egy őrült finn búvárcsapat fantasztikus kis videót hozott össze, mindenkinek ajánlom megtekintésre. Nem egy szokványos jég alatti merülést mutatnak be benne, hanem egy kis sztorit, de bármennyire is lenyűgözött mindenkit a kis alkotás, ez nem a Gangnam Style- azóta sem láttam hogy valaki megpróbálta volna utánozni őket...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Így repül a búvárnyúl

Igen, tudom, a cím egy kicsit idétlen. Mégis meg kell védjem, mert az egyik legfurább víz alatti állatról szeretnék pár szót szólni, a tengeri nyúlról.

Természetesen a tengeri nyúlnak a valóságban semmi köze nincs a nyulakhoz, sőt, az emlősökhöz se. Egy nagyra nőtt csupaszkopoltyús csigáról van szó, ami nem csak egzotikus helyeken fordul elő, hanem hazánkhoz egész közel, a horvát Adria sekély vizében is megfigyelhetők- néha akár a partról is.

Persze az igazi az, ha búvárkodás közben találkozunk ezekkel a groteszk külsejű állatokkal. Már több helyen láttam, de az igazi tengeri nyúl-Kánaánra Dalmáciában bukkantam rá, Razanjban. A partról merültünk egy szeptemberi napon, és alig pár méter után felbukkant az aljzaton, a növények között rejtőzve egy példány. Érdekes volt, de mentünk tovább, hátha láttunk mást is. Láttunk: újabb ás újabb tengeri nyulakat, egy tucatnál hagytam abba a számolást. Az ember igyekszik közel hasalni, fotót készíteni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ezúttal viszont kifejezetten szerencsém volt, mert az egyik állat, talán megunva a búvárok rohamát, egyszercsak "szárnyra kapott", és elkezdett úszni. Annyira nem gyors állat, hogy ne lehetne követni, szépen meg tudtam örökíteni a meglepően harmonikus mozgását.

Egy további kis kitérőt is tennék a tengeri csigák különös világába. Ezek közé tartozik a spanyol táncos néven ismert szépség is, amivel jellemzően a Vörös-tengeren találkoznak a búvárok. Szó ami szó, a legtöbb búvár feljegyzi a naplójába a leglátványosabb állatok közé. Önmagában a vörös színe is lenyűgőző: mivel a legtöbbször éjszaka lehet őket megfigyelni, a lámpa fényében szinte lámpaként ragyog fel a teste. Ráadásul amikor mozgásba lendül, úgy hullámzik a vízben, mint egy spanyol táncos fodros szoknyája, innen kapta nevét is.

A tengeri nyulaktól indultam, a spanyol táncosig jutottam el, és még mindig csak a csigákról beszélünk- a víz alatti élővilág változatossága tényleg páratlan.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A búvárfotósok országos bajnoksága

Talán elsőre nehéz elhinni, hogy még a víz alatti fotósok is versenyeznek, de el kell áruljam: ez egy igen nagy múltra visszatekintő, komoly presztízzsel bíró verseny, az elsőt még 1972-ben(!) rendezték. Nem minden alkalommal van egyben filmes verseny, de ezúttal ilyet is meghirdettek.

Tudom, sokakban élhetnek fura elképzelések búvárfotósok versenyéről. Bizonyára van, aki azt gondolja, egyszerre merülnek alá valahol, azonos körülmények között fotózva keresi ki-ki a legjobb témát, és a legjobb képeket készítő nyer. Talán különösen hangzik, de tényleg van ilyen verseny.

Az országos bajnokság azonban más rendszerben zajlik. Jelenleg kétévente rendezik meg, a fotósok és a filmesek a korábbi években készült legjobb alkotásaikat nevezhetik különböző kategóriákban, a technikai különbségek miatt a kompaktosok számára is külön kategóriát írnak ki már egy ideje. Rangos, elismert megmérettetésnek számít a természetfotózás világában, és ebben az évben is jó versenyre lehet számítani.

A témában kevésbé jártasak számára ugyanis el kell áruljam, a magyar búvárfotózás már hosszú ideje rangot vívott ki magának a nagyvilágban. Erről egyszer szerintem majd írok bővebben, most annyi is elég, hogy igen hosszúra nyúlna a nemzetközi díjat elnyert búvárfotósok és -filmesek listája. Mindez főleg annak fényében meglepő, hogy közismert módon kis hazánk nem nagyon büszkélkedhet túl sok különleges merülőhellyel, pláne nem korallzátonyokkal és hasonlókkal.

Szerencsére amióta az utazás nem probléma, a világ minden tájáról hozzák a jobbnál jobb képeket és filmeket a kiváló magyar búvárfotósok. Aki valamiért nem hallott a versenyről, de szeretne bekapcsolódni, pár napig még lehet nevezni, aki pedig megismerkedne az utóbbi néhány verseny legjobb képeivel, szintén a Búvárfotós és Búvárfilmes OB hivatalos honlapján nézhet szét. Néhány hét múlva pedig majd arról tudok beszámolni, kik lettek a díjazottak ebben az évben.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Egy különleges víz alatti fotós kaland

Sok helyen lehetett látni mostanában az orosz búvárfotós, Viktor Lyaguskin képeit a híresen tiszta vízű Orda-balangból. A projekt érdekessége az volt, hogy a barlangi búvárok körében mostanában egyre népszerűbbé váló merülőhelyre egy modellt vitt magával: Natalja Avszejenko szabadtüdős búvárt. Ő már máskor is dolgozott együtt a fotóssal, például a bering-tengeri belugás kaland alkalmával.

A napokban viszont felkerült az internetre egy hosszabb dokumentumfilm arról, hogy is zajlott az Orda-barlang szellemének fotózása, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie Nataljának. A körülmények kicsit sem voltak könnyűek, nem elég, hogy Oroszország leghosszabb barlangjáról van szó, a víz alig 3 fokos ezen a helyen.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés