Kőbánya a felszín alatt

Tudtam régóta róla, hogy Kőbányán lehet búvárkodni, még bejegyzést is írtam róla, de nem erőltettem az ottani merülést. Szerencsére hagytam magam meggyőzni, és nemrég eljutottam oda, és tényleg kellemes benyomásokat szereztem.

Elöljáróban szólni kell arról, hogy a bányászat és a búvárkodás több ponton is találkozik Magyarországon. A hazai merülési lehetőségek között kiemelt szerepe van a bányatavaknak, a gyorsan mélyülő, viszonylag tiszta vízű helyszíneken sokan kezdték a búvárkodást. Említhetjük az ismertebb bányatavak közül például a Dorog és Esztergom közötti Palatinus-tavat, a gyékényesi, hegyeshalmi, ócsai, ecsédi tavakat. Tulajdonképpen beleillik a sorba, hogy a kőbányai pincerendszer is egy felhagyott bánya, ahol annak idején mészkövet termeltek ki, a helyszínt először 1244-ben Kőér néven említették egy oklevélben.

Már maga a helyszín is felettébb érdekes. Ahogy kinyitják az ajtót, és az autóval behajtunk a kőbánya hatalmas járataiba, önmagában kaland, akkor is, ha valaki nem merül. Aki nem volt még ott, nehezen képzelheti el, milyen durván labirintusszerű ez a hely, a járatok összesen 32 kilométer hosszúak! Kényelmesen elfér még egy nagyobb autó is a legtöbb helyen, a belmagasság is hatalmas.

magyar búvár bánya

Kaptunk egy kis fejtágítót a hely történelméről, hiszen volt itt a kőbányászat után más ipari tevékenység is, például sörgyártás, majd a második világháború alatt repülőgépmotorok gyártása. Most viszont jórészt kihasználatlan a pincerendszer, időnként bicikliversenyt rendeznek itt, látogatást lehet itt tenni azoknak akiket érdekel ez a különleges hely- és persze felfedezték maguknak a búvárok. Körbesétálva hatalmas termeket találtunk, elgondolkodhattuk, kik jártak itt előttünk pár évtizeddel, és főleg, mit csináltak.

Ami sokakat visszatarthat a merüléstől, az a zárt tér. Kétségtelen, három merülőhely barlangi merülésnek számít, megfelelő képzettséggel és felszereléssel lehet ott búvárkodni, még külföldről is szép számmal jönnek barlangi búvárok. Viszont van egy hely, ahol a búvárok gyakorlatilag bármikor a felszínre mehetnek, és ezért alapképzettséggel is merülhető.

magyar búvár bánya

A folyamatosan emelkedő víz már a lefelő vezető lépcső alsó fokait is ellepte. A bányában 8 fok volt, ehhez képest a 13 fokos víz nem is tűnt olyan vészesnek. Sokat beszélnek a hidegebb vízben való merülésről, nekem ezzel kapcsolatban az az egyszerű alapelvem, hogy tájékozódok és felkészülök. Ha tudom, hogy a víz hideg, akkor a vastag búvárruhámat választom, aláöltözőt is viszek, nem felejtem el a vastag csuklyámat és kesztyűmet se. A gond akkor szokott lenni, ha valaki legyint, "á, bírom én a hideget, nem kell nekem ez a sok neoprén vacak". Azt kell mondjam, a 45 perces merülésnek csak a végén kezdtem el érezni a hideget, de ez már benne van a pakliban. és abszolút nem volt vészes.

Maga a terem, ahol a merülés zajlik, akkora mint egy közepes méretű medence, csak éppen mélyebb, nagyjából 12 méterig lehet benne ereszkedni. Megtalálhatóak az ipari tevékenység emlékei, és ami igazán jó, az a víz alatti megvilágítás. Van néhány reflektor benn, tehát saját lámpa nélkül is jól lehet tájékozódni- természetesen azért minden búvárnál van belőle kettő. A beépített világítás még arra is elég volt, hogy pár képet is készítsek odalenn.

Miután körbeúsztuk a termet, lejjebb mentünk egy szinttel- szürreális élmény volt egy csigalépcsőnél leereszkedni. Aztán bekukkantottunk még az oldalsó járatokba, az egyikben például jól meg lehet figyelni, hogy is zajlott a kőtömbök kivésése. Azt gondolom, itt tényleg bármilyen képzettségű búvár merülhet, és bizonyára többségük élvezi is a hely sajátos atmoszféráját.

magyar búvár bánya

Ahhoz képest, milyen kicsi a terület, kifejezetten érdekes volt ez a háromnegyedórás merülés. Ilyenkor kicsit sajnálja az ember, hogy nincs zárttéri merülési gyakorlata, mert a hírek szerint a többi hely egészen más érdekességeket kínál. Furcsa, hogy Budapesten ilyen helyek is léteznek, a világ számára szinte ismeretlenül- sőt, mi, városlakók sem tudjuk, mi minden van ilyen közel hozzánk.

A téli időszakban búvárként az ember lemond az itthoni merülésekről, hiszen ilyenkor roppant hidegek a tavak, nem is nagyon van lehetőség hol búvárkodni. Az a 13 fokos víz Kőbányán ehhez képest még teljesen elfogadható, és bármelyik részén is vagyunk járatrendszernek, mindig van tető a fejünk felett... 

magyar búvár bánya

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Golf, kicsit másképp

Valamiért a golf az a sport, amit mindenféle körülmények közt ki akarnak próbálni. Alan Shepard például a Holdon sétálva ütögetett párat, de más extrém helyeken is tettek már próbát. Pont a búvárkodás maradt volna ki a különleges golfkalandok sorából?

Persze ezt is jól elő kell készíteni. Kell ütő és labda, no meg egy-két őrült játékos. Egy ikerpár egészen Hondurasig utazott, hogy ott kialakítsák a megfelelő pályát, és aztán rendezzenek egy remek versenyt.

Persze ez az egész csak vicc, hiszen szó sincs arról, hogy messzire lehetne ütni a labdát a víz alatt. Sőt, inkább csak kicsit lehet odébb tenni a homokban azt. Mellesleg, ha már a homok szóba került: aki ilyen mókázásba vág, nem árt, ha olyan helyet keres, ahol a felkavart homok nem korallokra ülepszik le. Mert hát a móka úgy jó, ha másban nem tesz kárt, és egy vicces videó kedvéért nem illik korallt rombolni. Még a tengerben sem könnyű kijelölni az ideális helyet a pályának!

Persze Utila szigete mellett akad szép, homokos aljzat is, no meg kellemesen meleg tengervíz, semmi sem állhatott az útjába a játéknak. Bizonyára emlékezetes a meccs- pech, hogy a játékidő korlátozott, hiszen a palackban nincs elég levegő egy 18 lyukú pályához, pláne, ha csak ilyen rövideket tudnak ütni a golfőrültek. Megjegyzem, ilyen körülmények között viszont én is szívesen lennék ütőhordozó...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tenger az úr

Láttam egy durva videót egy búvárhajó elsüllyedéséről, és elgondolkodtam.

Amikor írtam a kérdezz-felelek bejegyzést a búvárkodásról, kitértem arra, hogy nem igazán tartok a cápáktól, és nem is tekintek rájuk valós veszélyforrásként. Sőt, a merülést is alapvetően biztonságosnak gondolom.

Ám mint mindennek az életben, ennek is van veszélyes oldala. És a problémát gyakran maga a tenger okozza. Vagyis pontosítanom kell, a tenger és az emberi hibák együtt állnak a legtöbb gond hátterében. Tudjuk jól, hogy ha váratlanul lecsap egy vihar, akár még a Balatonon is, bárki bajba kerülhet, aki épp kinn van a vízen. De mit gondoljunk azokról, akik a figyelmeztetések ellenére mennek a vízbe, mert "elég ügyesek ők hozzá". Időnként aztán a hírekben olvasunk róluk, mert mégsem voltak azok.

A búvárkodásban is tipikus veszélyhelyzet az, hogy valaki a rossz körülmények ellenére bevállal egy merülést. Leküzdünk mi egy kis hullámzást, mit számít, ha erősnek látszik az áramlás, és így tovább. Ezt könnyű megmagyarázni: az ember elutazik valahova, sok pénzt költ arra hogy merülhessen, és akkor hagyja a fenébe csak azért, mert picit tajtékos a tenger?

Pedig a válasz egyszerű: igen, hagyni kell a fenébe. Nem egy, nem két alkalommal volt, hogy megbeszélés után nemet mondtunk egy-egy merülésre, vagy azt mondtuk, menjünk más, biztonságosabb helyre, ami talán kevesebbet ígér, viszont biztosan nem kerülünk bajba. Meg persze néha úgy ugrottunk a vízbe, hogy utólag azt mondtuk, nem kellett volna erőltetni. Tanultunk belőle. A mondás úgy mondja: az öreg búvár a jó búvár.

Néha nem mi döntünk rosszul, hanem valaki más. Például a kapitány hibáira nem nagyon vagyunk befolyással, ha beleviszi a hajót egy zátonyba, vagy rosszul köti ki a legénység a hajót, akkor csak annyit tehetünk, hogy felkészülünk a legrosszabbra.

Ráadásul olyan is van, hogy nem hibázik senki: egyszerűen olyan váratlan helyzet adódik a tengeren, amivel nem lehet mit kezdeni, teljesen mindegy, mennyire felkészült az ember. Persze az óvatosság sokat segít, de tudjuk jól, a természet erőit nem mi irányítjuk.
Ha pedig kinn a nyílt tengeren megtörténik a baj, akkor gyakran csak a szerencse segíthet. A víz az úr- közhely, de nagyon igaz. Hirtelen a sok örömet okozó tenger halálos ellenséggé válhat, ha valaki magányosan sodródik az óceán közepén, vagy a hullámok ragadják magukkal, esetleg hajója percek alatt merül a mélybe.

A napokban Thaiföldön történt egy ilyen eset. Búvárok indultak négy napos túrára egy Aladdin nevű hajó fedélzetén, aztán valamitől léket kapott a bárka, és az embereknek csak pillanatok álltak rendelkezésükre, hogy a vízbe vessék magukat. Mázlijuk volt, mert pont arra volt egy másik hajó, és az idő sem volt rossz, nem nehezítette a mentést vihar. Végignéztem a süllyedésről készített videót, és arra gondoltam, milyen sok alkalommal szálltam már hajóra, és ilyenkor mindig a tengerre bíztam a sorsomat.

Bizalmi kérdés ez; bízik az ember abban, hogy a kapitány tudja mit csinál, figyel az előrejelzésekre, ismeri a hajózási útvonalakat, jó döntéseket hoz és persze folyamatosan figyel. Ám közben én magam is igyekszem készen állni. Cápáktól vagy murénáktól nem tartok, abban se hiszek, hogy víz alatti kalózok csetepatéjába keveredek. A tenger viszont már más dolog. Hajózás közben, merülés előtt, és a felszín alatt is megfordul a fejemben, hogy tiszteljem az erejét. Amíg ezt nem felejtem, addig a magam részéről sokat tettem azért, hogy biztonságos hobbim legyen a búvárkodás.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A Mariana-árok mélyén

A tenger legmélyebb pontján kevesebb ember járt, mint a Holdon. Bármennyire hihetetlen, ez bizony igaz!

A Mariana-árok legmélyebb pontja nagyjából 11 ezer méterrel van a tenger felszíne alatt. A nyomás őrületesen nagy, az ide tervezett eszközt olyan gondosan kellett megtervezni, mint egy űrhajót. Nem is ment egyik pillanatról a másikra amíg ide eljutottak az emberek...

A mélység meghódításának legkorábbi módja az volt, hogy az emberek egyszerűen leúsztak. Később már légzőkészüléket is használtak, ma már extrém mélységbe is lejutnak búvárok, de ez az is "csak" 300-400 méter, nagyon messze van a Mariana-árok mélyétől. Egy átlagos tengeralattjáró sem képes elérni ezt a pontot, sőt, a speciális kutatóeszközök közül is csak kevés.

Így aztán a nagy mélységek világáról még ma is keveset tudunk. Az úttörők közül feltétlenül meg kell említenünk William Beebe nevét, aki egy speciális, különlegesen erős búvárgömböt tervezett, és ezzel ereszkedett le. A gömb önmagában mozgásképtelen volt, a felszínnel folyamatosan kapcsolatban levő kutatók elmondták, mit látnak, és a hajóról eresztették őket le, majd húzták fel. Komoly bátorság kellett ahhoz, hogy valaki az apró gömbbe beszállva, ott kucorogjon órakon keresztül, és a kis ablakon át látva megfigyelje, amit a lámpák fényében láthat. 1930-ban()! Otis Barton társaságában 430 méterre merült, később egyre mélyebbre jutottak, 1934-ben állították fel a 923 méteres rekordot. Beebe könyveit izgatottan olvasták a tenger mélyének világa iránt érdeklődők, de sokan nem hitték el, hogy annyi minden él ilyen mélységben, kicsi és nagy állatok, különös, fényt kibocsátó ragadozók és így tovább.

Auguste Piccard svájci fizikus először olyan eszközt szerkesztett, amivel a nagy magasságban végzett kutatásokat segíthette, de rájött, az alapelvek akár víz alatt is alkalmazhatók. Így született meg a batiszkáf, aminek alapja a jól bevált, nyomásálló gömb volt, de egyfajta mélységi léghajóként lehetett szabályozni süllyedését és ereszkedését. A Trieste batiszkáfban utazva ő és fia, Jacques 3150 méterre jutott. A továbbfejlesztett Trieste lett az, amivel Jacques Piccard és Don Walsh 1962-ben egy amerikai expedíció keretén belül elérte a Mariana-árok fenekét, tehát első emberként először pillanthattak körbe 11 ezer méteres mélységben.

Ám ezek után senki nem vállalkozott hosszú ideig ilyen merülésre. Az amerikaiak az erőforrásaikat az űrkutatásra fordították, végül még a Holdra is eljutottak, aminek felszínére egy tucat űrhajósuk léphetett- a Mariana-árok viszont továbbra is csak vágyott álom maradt.

Fél évszázadot kellett várni arra, amíg az ismert filmrendező, James Cameron egy hét méteres, egyszemélyes merülő kapszulával, a Deepsea Challengerrel eljutott ismét a tenger legmélyebb pontjára, három órás küldetése során sok felvételt is készített. A nagy mélységek kutatása jelenleg inkább távirányítású eszközökkel zajlik, de az emberi természetből fakad, hogy az igazi "meghódításnak" azt tartjuk, amikor valaki a saját szemével végez megfigyelést, nem egy kamera objektívjén át. Persze oly keveset ismerünk az óceánok mélyének világából, hogy még sok-sok felfedeznivaló marad a következő generációknak is, akár maguk merülnek több ezer méterre, akár robotokat küldenek le.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Piramis a víz alatt

Pont én ne írjak az Azori-szigeteknél "megtalált" különös építményről, ami minden korábbi elképzelést felülírhat az ősi történelemről, és azzal kecsegtet, hogy végre Atlantisz nyomára bukkanunk?

Ne együk olyan forrón a kását: noha ősi bölcsességre hivatkozó honlapok konkrét tényekről írnak, e pillanatban azért ez a piramis-ügy még kicsit homályos. Az alapsztori összesen annyi, hogy egy portugál orvos, aki nem mellesleg szeret vitorlázni és horgászni, hobbiból épp új helyeket keresett a halfogáshoz, amikor a szonár képén egy nagyon furcsa építményt vett észre. A felvételek szerint a helyzet egyértelmű: egy hatalmas, piramis alakú építmény van az Azori-szigetek vizeiben. Diocleciano Silva São Miguel és Terceira között lelt rá a piramisra, de nem most, hanem már régebben. A pontos helyzetet természetesen nem árulta el, csakis a portugál haditengerészetnek, akik egyelőre nem mondtak semmit a kutakodásaik eredményéről.

Szóval van egy bejelentés, aminek a valóságtartalma legalábbis kétes. Az úriember lehet becsületes, jóhiszemű, de akkor is tévedhet. Ami tuti kamu, az a pár helyen már látható ügyes PhotoShop munka, amin búvárok úsznak egy víz alatti piramis mellett. Na ilyen fotó még nem készült, ennél az építménynél tudomásom szerint senki nem merült, a becslés szerint az alja nagyjából 100 méteres mélységben van. A csücske nem lóg ki a tengerből, ezért a felderítéshez ilyen mélységű merülésre kéne készülnie a búvároknak- ez már komoly feladat.

Lehet-e ott piramis? Fogalmam nincs, ki semmit nem lehet zárni, de hány szenzációs felfedezésről olvastam én már... Nem csak a víz alatti, hanem a víz feletti "csodákról" is kiderült időnként, nincs ott semmi különös. A helyzet az, hogy egyszerűen lázba hoznak minket a rejtélyek, izgat a "megmagyarázhatatlan", pedig azok között is fantasztikus dolgok vannak, amik messze nem olyan misztikusak, mint Atlantisz elveszett kontinense.

Izgalmas lenne egy ilyen romnál búvárkodni, de én már jártam a gizai piramisoknál, és mondhatom, az is páratlan élmény. Vagy megnézni egy ókori város romjait, mondjuk Ephesost. Ott vannak a hatalmas őskori templomok Máltán, vagy mondjuk a Stonehenge, és a többi ahhoz hasonló épület az Egyesült Királyságban. Érdekes ez mind. Sőt, még rejtélyesek is. De kétségtelen, bulvárlapot nehéz eladni pár száz éves felfedezésekről szóló hírekkel, kellenek az új szenzációk- ha igazak, ha nem.

Elég gyakori az, hogy bejelentenek egy ilyen "óriási felfedezést". Nem ez az első víz alatti piramis, beszéltek már Kuba illetve Florida mellett talált építményekről is. Ezekről aztán készült néhány homályos felvétel, és... Ennyi. Sokan sugallják, direkt titkolják előlünk a nagy felfedezéseket, mert vége lenne a világnak, ha kiderülne, hol volt Atlantisz. Hogy miért, azt nem tudom, de biztos így van.

Én azért azt vallom, hagyjuk meg a munka dandárját a régészeknek. Divat arra hivatkozni, hogy mindent "elhallgatnak", amivel csak az a bajom, hogy én még az emberiség el nem hallgatott tudásának töredékét sem tudtam megismerni, szóval azt gondolom, aki izgalmas dolgokat akar tanulni az emberiség múltjáról, annak bőven van mivel foglalkoznia, a témák ki fognak tartani élete végéig.

Egészen biztos vagyok benne, ha van ott lenn valami az Azori-szigeteknél, akkor az ki is fog derülni. De az tuti, hogy a teljesen homályos információkon alapuló tényekre, a manipulált fotókra, a képzelgők által felvázolt történelmi eseményekre kár túl sok időt pazarolni. A fantasy-regénybe illő leírásokat olvassuk szórakoztató irodalomként, és akkor nem lesz csalódás, ha kiderül, a "megtalált Atlantisz" csak egy kúp alakú hegy, vagy esetleg még annyi se. Kezeljük kellő elővigyázatossággal azokat a forrásokat, amik kész tényeket vázolnak fel úgy, hogy közelében sem jártak a leleteknek, és kizárólag találgatásokra alapoznak...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Igazi sellők: Lidija

Horvátország több jó szabadtüdős versenyzővel büszkélkedhet a szerbekhez hasonlóan, persze ez nem meglepő, hisze az ország hosszú tengerpartja okán a búvárkodás népszerű kedvtelés, sokan vannak a szabadtüdővel vadászó szigonyosok is. A sport persze némileg más tészta, de ezen a téren is letették a névjegyüket a horvátok.

A hölgyek között az egyik legeredményesebb Lidija Lijic Vulic, aki már több versenyen is dobogóra állhatott. Az 1981-es születésű Lidija építész diplomát szerzett, jelenleg is ezen a területen dolgozik, és csak hobbiként versenyzik. Huszonévesen indult először versenyeken, és hamar a nemzetközi élmezőnybe verekedte magát a medencés számokban. Egy levegővel 204 métert tudott leúszni a 2013-as AIDA világbajnokságon, statikusban a legjobb eredménye 5'43". A CMAS által rendezett Európa- és világbajnokságokon n a Jump Blue versenyszámban vitézkedett, ahol arany- és ezüstérmekkel gazdagította kollekcióját.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A svéd Atlantisz

A Balti-tenger mélyén 11,000 éves település nyomaira bukkantak a búvárok.

A tenger feneke sok dolgot képes megőrizni a múltból. Míg a szárazföldön már sok lelőhelyet feltártak, még többet pedig a későbbi korszakban ott éltek pusztítottak el, hiszen nem a leletmentés volt az elsődleges a számukra az építkezések során. A víz alatt viszont még olyan sok feltáratlan hely van, hogy bármikor előfordulhat egy nagy felfedezés.

Ezért nem is annyir meglepő, hogy svéd búvárok különleges kőkorszaki leleteket találtak a tenger fenekén. A régészek szerint svéd nomádok élhettek ezen a helyen, ami az egyik legősibb feltárt település lehet Skandináviában. Annyira jó állapotú maradványokat is találtak, hogy az újságírók már "svéd Atlantiszt" emlegetnek, ugyanis meglehet, a települést váratlanul, gyorsan nyelte el a tenger, nagyjából úgy, mint a mitikus kontinenst.

A Skane megye partszakaszán talált maradványokat alig 16 méteres mélységben tárták fel. Voltak a felszín alatt fából készült tárgyak, kovakő szerszámok, állati csontok, kötelek. A legértékesebb tárgyak egyike egy szigony, amit állati csontból készítettek, és egy már kihalt állat, egy őstulok csontjaira is rábukkantak. A leletek azért maradtak meg olyan jó állapotban, mert az üledék különleges összetételű. Ha mindez a felszínen maradt volna, már minden szerves anyag rég lebomlik, ám a tenger megőrizte a kőkori emberek által hátra hagyott dolgokat.

A feltárás pedig folytatódik, a búvárrégészek reménykednek, hogy még egy temetőt is találhatnak. Az végképp bizonyossá tenné, hogy itt egykor település volt. Természetesen a komoly szakemberek az Atlantiszhoz való hasonlítás ötletét elvetik, bármennyire is tetszetősen hangzik. A nomádok valószínűleg gyakran változtattak lakhelyet, és ez egyike lehetett az időlegesen használt településeiknek, amiket aránylag rövid időn belül nyert el a tenger, minden itt levő dologgal együtt.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Repülőroncsok Európában

A roncsmerülések között külön csoportot képviselnek azok, amelyeknél nem hajók, hanem repülőgépek maradványainál lehet búvárkodni. Ezek nyilván jellemzően kisebbek, mint egy hajó, ezért önmagukban nem mindig annyira érdekesek. Gondoljunk bele, egy B17-es bombázó hossza bő 22 méter, szárnyfesztávolsága valamivel több mint 31 méter- az egész kisebb, mint egy úszómedence. Szóval elúszunk egyik irányba, vissza, körbe, ez mondjuk 15 perc és mindent megnéztünk. Feltéve, ha van mit nézni, nem esett szét apró darabokra a roncs, és így tovább. Láttam már repülőt, amiből alig maradt valami, csak a gépet ismerők tudták megállapítani, mi micsoda. Ha a gép kicsi, és nincs a környéken más érdekesség, akkor a búvároknak rövid lesz a merülése...

A történet másik fele viszont az, hogy repülőt sokkal ritkábban látunk a víz alatt. Vannak olyan alkatrészek, amit az ember szívesen megnéz közelről, hosszabb időn át, például a légcsavart, a pilótafülkét, a fegyverzetet mindenki jól megvizsgálja. És amikor utána lehet nézni egy-egy repülő történetének, a víz alatt lehet átgondolni egy-egy lezuhanás eseményeit, közvetlenül szembesülhetünk egy repülő elvesztésének történetével.

Ezért kedvcsinálóként néhány, európai vizekben található repülőroncsról szeretnék pár sort írni, mert nem kell Palauig elmenni egy ilyenért, van közelebb is bőven. Van a felsoroltnál több is, de némelyiket mesterséges zátonyként süllyesztettek el, nincs meg az a bizonyos történelmi érdekessége. Akadnak nagyon nehezen elérhető, nagyon mélyen levő roncsok szép számmal, ezeket mind felsorolni nehéz lenne. Szóval ez egy önkényes válogatás, remélhetően mind többhöz sikerül eljutnia a roncsok iránt érdeklődő búvár olvasóknak.

Bristol Blenheim - Málta

A II. világháborúban vetették be a britek ezeket a könnyű bombázókat. A kétmotoros gépek hossza 13, szárnyfesztávolsága 17 méter volt, tehát nem voltak túl nagyok. Ezt a gépet 1941 december 13-án lőtték le, három tagú legénysége túlélte a tengerbe csapódást. A roncs 42 méteres mélységben van, a merülés tehát rövid, a búvárok leereszkednek a maradványok, gyorsan körbeúsznak, nézelődnek, és utána már mehetnek is fel. A roncs ráadásul némileg megviselt állapotban van, nincs rajta igazán sok látnivaló.

Bristol Beaufighter - Naxos, Görögország

A kétmotoros nehéz vadászgép hossza 13 méter, szárnyfesztávolsága 18 méter volt. A britek nagy számban vetették be minden fronton a II. világháború idején. A gépet 1943 októberében lőtték le, a legénység mind a két tagja túlélte a támadást. A roncsot egy évnyi keresés után 2007-ben találták meg 34 méteres mélységben, és remek állapotban van mindmáig.

Bristol Beaufighter - Málta

A kétmotoros vadászgépnek ez a példánya 1943 márciusában műszaki hiba következtében került a tengerbe, a vízre szálltak le vele, legénysége túlélte a balesetet. A repülő süllyedés közben hátára fordult, jelenleg a szárny alsó része, a törzs egy darabja és a futóművek láthatóak belőle. A roncs 38 méteres mélységben, tehát aránylag mélyen található.

Arado Ar 196 - Herakleia, Görögország

A németek által alkalmazott hajófedélzeti felderítő hidroplán egy csillagmotorral rendelkező harci gép volt. A 12 méter hosszú, 15 méter fesztávolságú gépnek két fős személyzete volt. A repülőt 91 méteres mélységben találták meg, később emelték merülhető, 11 méteres mélységbe. A gép 1943. szeptember 17-én szállt fel, hogy hadihajókat oltalmazzon, de a konvojra támadó brit Beaufighter gépek súlyosan megrongálták. A legénységnek sikerült leszállnia az Ar 196-tal, hamarosan kimentették őket, a gép viszont a tenger fenekére merült.

Messerschmitt Bf 109 - Kréta, Görögország

A világháború leghíresebb német vadászgépe volt a Bf 109 (Me 109), több mint harmincezer épült belőle. Ám nem sok példány vészelte át a háborús éveket, és ezért különlegességnek számít egy roncs, akkor pedig különösen, ha víz alatt van. Az egyszemélyes gép kifejezetten kis méretű volt, hiszen se hossza, se fesztávolsága nem érte el a tíz métert. Így aztán a nagyjából 25 méteres mélységben nyugvó roncs körbeúszása nem nagy feladat. A lezuhant gép története nem ismert, a roncs körül csak kevéssé érdekes az aljzat élővilága, de így is megvan a vonzereje.

Messerschmitt Bf 109 G - Marseille, Franciaország

1944. márciusában támadta meg egy német kötelék a Franciaország irányába közeledő amerikai bombázókat, de a harc során ez a Messerschmitt gép komolyan megsérült. Pilótája a tengerre szállt a géppel, majd sikerült elhagynia a süllyedő repülőt, sőt, a háborút is túlélte. A gép megfordulva nyugszik a tenger fenekén, szinte teljes épségben, ám 45 méteres mélységben van, tehát csak rutinos búvároknak ajánlható.

B-24 Liberator - Vis, Horvátország

A Liberator nevű négymotoros amerikai nehézbombázók egész Európa légterén feltűntek a második világháború második felében. A 21 méter hosszú, 33,5 méteres fesztávolságú gépeket számtalan szőnyegbombázás során vetették be, ám sok el is veszett közülük. Ezt a konkrét gépet Tulsa városának lakosai adományozták a hadseregnek, ezért kapta a Tulsamerican nevet. 1944 decemberében veszett oda, amikor bevetés során megsérült, majd pilótájának nem sikerült a Vis szigetén kialakított vészhelyzeti reptéren leszállni vele. A gép lezuhant, a legénység tagjai közül hárman vesztek oda. A roncsot csak pár éve találták meg a búvárok, legnagyobb darabja nagyjából 40 méteres mélységben van, bizonyos alkatrészei viszont jóval mélyebben.

B-17 Flying Fortress - Korzika, Franciaország

A "repülő erődnek" hívott B-17-es gépeket szintén óriási számban vetették be Európa felett, a négymotoros bombázók rengeteg város felett szórtak le bombaterhüket. A sokat kibíró, 23 méter hosszú és 32 méteres fesztávolságú gépek komoly önvédelmi fegyverzettel rendelkeztek, ám ezzel együtt is gyakran estek áldozatul a német vadászoknak. Ez a kiváló állapotban megmaradt példány 25-28 méteres mélységben nyugszik Korzika partjainál, Calvi közelében. 1943 októberében került a tenger fenekére, miután súlyosan megrongálódva nem sikerült leszállnia.

Junkers Ju 52 - Hartikvannet, Norvégia

Tegyünk egy kitérőt Skandináviába! A norvég vizekben sok roncs nyugszik, nagyon élénk hadi tevékenység folyt itt a második világháború idején. Az ország különleges adottságai miatt telente olyan vastag jégréteg alakult ki a tavakon, hogy repülőtérként használhatták azokat. A Narvik közelében levő Hartikvannet is ilyen leszállóhely volt 1940-ben, de több gép alatt beszakadt a jég. Az egyik Junkers Ju 52 szállítógép ma is itt nyugszik, alig 4-8 méteres mélységben. A legtöbb búvár távolabb kezdi a merülést, és egy folyóban sodródva éri el a tavat, ahol megnézhetik az eredetileg 19 méter hosszú és 29,5 méter fesztávolságú repülőgép roncsát.

Dornier Do 26 - Narvik, Norvégia

Maradjunk még az északi országban! A norvég vizekben található többi repülőgéproncs közül a Dornier Do 26 típusú német négymotoros hidroplánét választottam, mert szép állapotban maradt meg és könnyen elérhető, ráadásul kifejezetten érdekes típus: két toló és két vonó légcsavarja volt. A 24,5 méter hosszú, 30 méter fesztávolságú "repülő csónak" 1940-ben a narviki csata során került a víz fenekére. A maradvány egészen közel van a városhoz, a partról megközelíthető, 15-26 méteres mélységben nyugszik és viszonylag egyben is van, szóval kifejezetten jól merülhetőnek számít.

Grumman F6F Hellcat - Lavandou, Franciaország

Végül jöjjön egy gép, ami mélyebben van annál, mint ahová a kedvtelési búvárok merülni szoktak. Azért válogattam be, mert szóba kerül néha, miért érdemes mélyebbre merülni, sokba kerülő technikai búvár tanfolyamokat végezni, plusz felszereléseket venni- nos, a cél az lehet, hogy biztonságosan merülhesse a búvár az ilyen roncsokat is, jó hely tehát bőven van. Mindenki maga dönti el, hogy vonzzák-e ezek annyira, hogy belevágjon a kevertgázos mélymerülésbe. Az amerikai F6F Hellcat egyszemélyes, nagy példányszámban bevetett haditengerészeti vadászgép volt. Hossza 10, fesztávja 13 méteres volt, robosztus felépítéséről könnyű felismerni. A roncs 57 méteres mélységben nyugszik, és szinte teljesen egyben van a repülőgép. Noha a második világháborúban számtalan példánya veszett oda, ez jó egy évtizeddel később, 1956-ban zuhant le, amikor már gyakorlógépként állt szolgálatban.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

4 Tovább

Akit a halak nem ismernek

Talán meglepő lehet, de nem kevés híresség szeret búvárkodni. Merül például Tom Cruise, Kevin Costner, Cameron Diaz, Sandra Bullock, Jessica Biel, Lars Ulrich, Hayden Panettiere és Bill Gates. Akadtak olyanok, akiknek egy filmszerep kedvéért kellett tanfolyamot végezni, mint Brooke Shields, Nick Nolte, Salma Hayek vagy Kate Hudson. Természetesen csak egy részüknek maradt hobbija a búvárkodás, de kétségtelenül vannak, akik szívesen űzik ezt a sportot. (Még Paris Hilton is...)

Gene Hackman is a lelkes búvárok közé tartozik, sőt, az ismert víz alatti régésszel, Dan Lenihannel egy búvárboltban futott össze. Barátságot kötöttek, majd közösen írtak egy könyvet is, amibe természetesen víz alatti jelenetet is beleszőttek.

Sok oka lehet annak, miért szeret merülni valaki, de a paparazzik által üldözött hírességeknek lehet egy egészen különleges oka erre. A magánéleti botrányairól is hírhedt golfozó, Tiger Woods úgy fogalmazta meg ezt: "A halak nem tudják, ki vagyok én."Ő egyébként a hébe-hóba merülő búvárkodó hírességek között is kivétel, mert sokat és nagyon lelkesen merül, hivatásos merülésvezetői képzettsége van, de speciális szabadtüdős tanfolyamot is végzett. Az IMF vezérigazgatója, Christine Lagarde szintén merül, gyaníthatóan jól esik neki, hogy az árfolyamok, kamatlábak változása helyett csak olyan adatokra kell figyelnie, mint a levegő mennyisége a palackjában vagy a mélység.

Valahol meg tudom érteni őket, mert a víz alatti lét nagyon demokratikus. Egyrészt a felszíni érdemek mit sem számítanak, odalenn mindenki egyenlő egy cápával szemben vagy ha bohóchalakat nézeget. Az is mindannyiunkra igaz, hogy a palackunk levegőtartalékának erejéig terjedhetnek a búvárkodási lehetőségeink. A nagy sztároknak is fel kell jönni előbb-utóbb... És odafenn is egy összetartó közösség van, aminek legfőbb ismérve az, hogy minden felesleges szeretünk otthon hagyni. Emlékszem, amikor egyszer Horvátországban a parton sétáltunk, egy ismerős arcot láttunk feltűnni- egy remek színész volt, félig neoprénbe öltözve. Hozzánk képest kezdő búvár volt, lelkesen köszönt előre. Látszott rajta, élvezi, hogy ott lehet, ahol minden fontossági sorrendet felülír a búvárkodás elsősége.

Ha végigmegyek gondolatban a legjobban sikerült búvártúráimon, akkor arra kell jussak, azok voltak az igaziak, ahol a csapat jó hangulatú és összetartó volt. Vicces, hogy a jó búvártúrák kulcsa nem feltétlenül a felszín alatti élményekben van: ha barátokkal utazunk és jól érezzük magunkat, akkor minden merülést élvezni fogunk. Szerencsére ilyen a túrák többsége, valószínűleg különösebb okítgatás nélkül ráérez mindenki, hogy ez nem az az alkalom, amikor vitázni kellene az otthoni dolgokról. A lehetőség megvan rá; de aztán jön a naplemente, amit csendben nézünk a felső fedélzetről, vagy épp ebben az időben szereljük össze a felszerelést az éjszakai merülés előtt. Mit számít, mit hagytunk odahaza és mi vár majd ránk ott!

Szóval úgy tippelem, ez a fajta elszakadás a hétköznapi világtól még egy híresség számára is kellemes lehet. A víz alatt mindenki szívesen pózol egy paparazzinak... És persze kiváló stresszoldó is a merülés, bőven van mire figyelni, az ember feledi a felszíni felhajtást, a gondokat, az elintézendő ügyeket.

Eddig ez mind szép is. Csak hát az szintén az eszembe jut, ez a sok híresség, akik közül páran többféle búváros filmben is szerepet vállaltak, a víz alatti jelenetekben inkább csak bajba kerülnek. elfogy a levegőjük, cápák támadnak rájuk, vagy szigonypuskával lövöldöznek egymásra. Jessica Alba például a Flipper sorozatban vagy az Into the Blue című filmben annyiszor harcolt az életéért a víz alatt, hogy ez egy átlagbúvárnak bőven elég lenne ahhoz hogy inkább abbahagyja az egészet.

Talán még James Cameron az, akinek a vonzódása a felszín alatti világ iránt a leginkább megnyilvánul békésebb formában. Legutóbb az egyszemélyes tengeralattjárójával egészen a Mariana-árok legmélyebb pontjáig jutott, erről dokumentumfilm is készült, mint ahogy korábbi Titanic-expedíciójáról is. Tudom én, hogy egy játékfilmben vagy regényben csak korlátozottan érdekes az, ha valaki egyszerűen csak élvezi a búvárkodást (magam is bűnös vagyok, hiszen saját regényemben is több hangsúlyt kapott az akció mint a relaxáció), de... Van bennem időnként hiányérzet.

Valahogy mégiscsak jó lenne többször kihangsúlyozni azt, mennyire kellemes, békés hobbi a miénk. Nem véletlen, hogy olyan sokan kedveljük, életkortól, foglalkozástól, vagyoni helyzettől függetlenül. Remek érzés, hogy mind ugyanolyan nagyszerű dolgokat élhetünk át a mélyben: vendégek vagyunk a víz alatt, és ez egyenlővé tesz minket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Anilao apró csodái

A Fülöp-szigetek elsőrangú búvárhelynek számítanak, de a változatos tengeri élővilágú ország mindig másféle élményeket kínál szigettől, évszaktól függően. Vannak, ahol pont a nagyvadak miatt szeretnek merülni, mert élnek ezekben a vizekben cetcápák vagy rókacápák, persze tudni kell, hol érdemes keresni őket.

Ám akadnak búvárok, akik nem a nagy kékségben úszva nézelődnek, hanem pont az aljzat közelében maradnak. A fekete homokos tengerfenéken különös apróságok találnak otthonra. Rákocskák bújnak kődarabok mögé, sziklahalak próbálnak észrevétlenül meglapulni, a résekben kis murénák tátotgnak, néhány polip a homokban talált kagylóhéjakkal takarózik. És miközben a rejtőzés a napi rutin része, feltűnnek hihetetlenül színpompás csigák, férgek.

Türelem és jó szem kell ahhoz, hogy valaki az ilyen kis élőlényeket észrevegye. Aki 2-3 méterrel az aljzat felett úszik, semmit nem lát a csodálatos kis életközösségből, ahol mindenkinek megvan a helye, a napi rutinja, és küzd a túlélésért. A stratégia minden állat esetében különböző, és igazán szerencsésnek mondhatja magát, aki bepillanthat ebbe a világba.

Anilao egyike azoknak a helyeknek a Fülöp-szigeteken, ahol ez a sajátos tenger alatti világ megfigyelhető. Világszinten is a legjobbak közé tartoznak az itteni merülések, ám a témák aprósága miatt csak az ügyes fotósok és videósok képesek megörökíteni a néha csak 1-2 centis, időnként űrlényeket idéző állatokat. Dustin Adamson remek videót készített az általa látottatokról, érdemes végignézni a kis filmet, és rácsodálkozni, mennyi, a felszínen élő ember számára láthatatlan csoda van egy látszólag jellegtelen, kihalt homokos aljzaton.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog