Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Egy rakás arany

Izraelben a véletlen szerencse segítette kedvtelési búvárokat abban, hogy óriási aranykincset fedezzenek fel a tenger mélyén. A Fátmidák korából, tehát a 11. századból származó aranylelet megtalálását a búvárok azonnal bejelentették a régésztei felügyeletnek. Így semmi anyagi hasznuk nem származik a vagyont érő kincsből, de a dicsőség mindenképpen az övék.

Az ország vizeiben még soha nem találtak együtt ennyi pénzérmét. A búvárok a Caesarea Nemzeti Park területén merültek az elsüllyedt ókori kikötő maradványainál, ahol a téli viharok mozgathatták meg annyira az aljzatot, hogy előkerültek a homok alatt rejtőző értékek. Elmondásuk szerint amikor először megláttak egy érmét, egyszerűen csak azt hitték, játékpénz lehet, hiszen aranyra egyikük sem számított. Ám amikor jobban megnézték, mire bukkantak, begyűjtöttek néhányat és azonnal a partra vitték azokat. Ott először a helyi búvárklib vezetőjét értesítették, és rajta keresztül jutott el a hír az izraeli kulturális örökségvédelmi hatóság búvárrégészeti szekciójához.

Mondani sem kell, ők egy pillanatig sem haboztak: szakértőik azonnal a helyszínre utaztak, és az érméket megtaláló búvárokkal együtt tértek vissza a helyszínre. Fémdetektort vittek magukkal, és azzal összesen 2000 arany érmét sikerült találni. Többféle érméből áll a lelet, van benne egész, fél és negyed dínáros is. Vannak korábban és később vert érmék, többségük Egyiptomban és Észak-Afrikában készült. Hogy képet kaphassunk arról, mennyit is ért annak idején ennyi arany, azt a példát hozták fel, amikor a zsidó közösség fogságba hurcolt tagjait ki akarta váltani, 500 dínárt kellett fizetniük váltságdíjként.

Kobi Sarvit a búvárrégészek főnöke, és érthető boldogsággal beszélt a leletről. A hatalmas kincs az ókorban is óriási értéket képviselt, tehát máris elképzelések születtek arról, hogy került a tenger fenekére. Talán egy adót szállító hajó süllyedt el, vagy a Fátimidák Caesareában levő helyőrségének szánt zsold volt a pénz. Ám azt sem lehet kizárni, hogy egy kereskedőhajó fedélzetén volt az arany, ami a Földközi-tenger partvidékét járva szállított különféle termékeket, és igen jó üzleteket csinált eközben. Mindez ma mág csak elmélet, de most a helyszínt megpróbálják alaposan feltárni, és ez akár válaszokat is adhat a felmerülő kérdésekre.

Meglepő, hogy az aranyérméket a víz alatt töltött évezred ellenére sem kell megtisztítani, kitűnő állapotban kerültek a felszínre. Az arany ugyanis jól bírja a tengervizet is, így aztán az érméket egyből meg tudták vizsgálni a szakemberek. Az érmék egy része szinte vadonatújnak tűnik, másokon látszik a használat nyoma, sőt, fognyomokat is találtak, tehát valaki valahol harapással ellenőrizte a valódiságukat.

Kiemelték azt is, hogy a búvárok becsületessége mintaértékű, amiért eszükbe sem jutott az, hogy maguknak tartsák meg a nagy értékű leletet. Sokakat ugyanis a törvény sem tart vissza a lopástól, ami szerint minden, a földben rejtőző lelet az államé, és az illegálisan kiásott leletekkel seftelőket akár öt év börtönnel is sújthatják. Nem egyszer fordul elő, hogy a búvár talál valami apróságot a mélyben, és szuvenírként hazaviszi- noha nem a haszonszerzés motiválja, ez ugyanúgy illegális. Mindenesetre a népszerű "víz alatti múzeumként" működő ókori kikötőnél a merülés szabályait a jövőben át kell gondolni, ha lehetnek még ilyen leletek a tenger fenekén.

A Caesarea Nemzeti Parkot igazgató szervezet képviselői is nagy örömmel fogadták a felfedezés hírét. Büszkék arra, hogy ez is igazolja, milyen fontos szerepe volt annak idején az ókori kikötőnek, és milyen fontos helyszín ez az ország kulturális örökségében. Még a megsemmisülése után ennyi idővel is képes lenyűgözni a látogatókat, sőt, váratlan meglepetéseket is rejt.

0 Tovább

Hamis búvárigazolványok

Csaló búvárközpontot lepleztek le a közelmúltban. A búvártanfolyam elvégzését egy ún. búvárigazolvánnyal, jellemzően fényképes plasztikkártyával igazolják az oktatók, és ez az, amivel a világ bármely részén merülésre lehet jelentkezni. Hallottam már hamisított kártyákról, amiket thai piacokon pár dollárért lehet venni, ám jelen esetben egy floridai búvároktató bukott le kamu kártyákkal, és ez azért jóval meglepőbb.

Érdemes egy kis áttekintést adni a búvártanfolyamok világáról, hogy megértsük, miért is lehetett ezzel csalni. Nincsenek hivatalos, az egész világon érvényes búvárképzési szabványok, általában helyi szabályok határozzák meg, ki, hogy merülhet. Létezik például egy európai szabvány, ami bizonyos képzettségi szintekről beszél, és ehhez igazodhatnak a búvároktatási rendszerek, társítva a saját képzési szintjeiket ezekhez. 

A világ sok részén nem foglalkoznak senki búvárképzettségével, mindenki úgy merül ahogy akar, akár a saját életét kockáztatva. És ehhez hasonló módon búvároktatási rendszerből is van számtalan, ma Magyarországon talán egy tucat rendszerben is szerezhet búvárvégzettséget a kezdő. Az oktatási rendszerek jellemzően profitorientált cégek, de ha a rendszer nem is az, az oktatók általában pénzt kérnek a munkájukért. Ez bizony üzlet; az oktatók és az oktatási rendszerek számára is. Ezért alapítanak időről időre új rendszereket, hiszen sokan szeretnének kihasítani maguknak egy szeletet a nagy bizniszből.

Ez azzal jár, hogy egy tengerparti búvárbázisra mindenféle kártyákat lobogtató ember beeshet. A bázisok jogos üzleti érdeke azt kívánja, ne tegyen különbséget a különféle rendszerek által kiadott kártyák között- aki fizet, merülhet. Majd a bázis rutinos merülésvezetője megállapítja, hogy tud-e valaki búvárkodni, vagy sem. Ez ugyanis soha nem volt kártyafüggő, sokkal inkább a tanfolyamon múlik.

Ám ettől még aki kifizeti a tanfolyamot, annak az árával együtt a hivatalos, valamilyen létező, működő rendszer által kiállított kártyát is kifizeti. Ez a floridai kamuoktató ennek is eltette az árát, aztán otthon a kis kártyanyomtatójával sorozatban gyártotta a könnyen hamisítható igazolványokat. Azok pont úgy néztek ki, mint az igaziak, csak éppen a búvárok nem voltak regisztrálva sehol a rendszerben.

Mert az oktatási rendszerek maguk is nyilvántartást vezetnek a tanfolyamokról és az azt elvégző búvárokról. Ennek az az értelme, hogy bármikor visszakereshető, ki és hol tanult, mikor vizsgázott, ki volt az oktatója. És persze ha valaki otthon felejti a búvárigazolványát, a bázisok a nagy rendszerek adatbázisából lekérdezhetik, tényleg búvár-e. Szóval létezik egy minőségbiztosítás a búvároktatásban, ez lenne értelme az egész kártyásdinak. Ha az ember beköszön egy búvárbázisra, felmutatja mondjuk a haladó búvár minősítést igazoló kártyáját, akkor elvileg ott máris képet kapnak róla, hogy egy kicsivel rutinosabb amatőr búvárral állnak szemben. Persze csak elvileg- ahogy fentebb mondtam, a kártya senki helyett sem merül. Még az is meglehet, a hamis kártyákat kiadó oktató korrekt módon tanított, de ennek semmi jelentősége nincs: becsapta a tanulókat, amikor azt állította, egy rendszer hivatalos igazolványát kapták. Állítólag több száz ilyen kártyát osztott ki, így aztán rendőrségi ügy lett a csalásból. 

Aki most búvárkodni akar, elképedve kérdezheti, hogyan tudná ellenőrizni, kártyája valódi-e? Elég sok rendszerben létezik a lekérdezési lehetőség, némelyik erre online felületet kínál. Elárulok egy titkot: egyszer teljesen véletlenszerűen egy magyar oktatóról is tudomást szereztem, aki a jelek szerint trükközött a kártyákkal. Szóval ez nem a thai piacok és a floridai csalók terepe, az egész világon előfordulhat. Azt gondolom, hogy ilyenkor jó megoldás hazai búvártanfolyam esetén olyan oktatóhoz menni, akit a barátaink, ismerőseink ajánlanak, mert megbízható és tisztességes tanfolyamot tart- hogy melyik rendszer kártyáját adja, az gyakorlatilag mindegy. Tanítson meg lelkiismeretesen a búvárkodás alapjaira, és adjon egy hivatalos búvárigazolvány, utána a mienk a világ. 

Ha valaki külföldön végez tanfolyamot, akkor pedig érdemes előre szétnézni adott hely búvárbázisai között. Érdekesség, hogy maguk a bázisok is kapcsolatban állhatnak rendszerekkel, és így a rendszer honlapján rá lehet keresni arra, hogy tényleg általuk ismert és elismert búvárközpontról van-e szó. Akár magyar búváriskolákat, oktatókat is le lehet így informálni, ha a rendszer honlapján elérhető az adatbázis. Szóval nem kell megijedni: ahogy a búvárt is igazolja a kártyája, úgy az oktató vagy iskola hivatalos státuszát is le lehet informálni. 

Megjegyzem, ez a fajta csalás alig hoz valamit az oktató konyhájára, hiszen ha nem teljesen hülye, a tanfolyamot így is meg kell tartania, annak el kell kérnie az árát, aminek csak minimális része a kártyadíj. Kisstílű szélhámosság ez, cserébe sokat kockáztat- a hitelességét, no meg persze még le is ültethetik érte. Mivel azért az oktatók messze túlnyomó többsége tisztában van ezzel, azt hiszem, amiatt nem kell aggódni egyetlen kezdőnek sem, hogy a kártyája nem lesz hivatalos. Az sokkal inkább kérdés, hogy igazán korrekt képzést kap-e, de ez egy másik történet, és a búvárigazolványhoz nincs semmi köze...

0 Tovább

Sárkányshow a mélyben

A különféle tengeri akváriumok rendszeresen szoktak olyan látványos programokat szervezni, amivel elkápráztatják a látogatókat. Manapság már teljesen szokványossá vált tehát az, hogy az itt dolgozó búvárok mikulásruhába bújnak, vagy nyuszijelmezben szórakoztatják a gyerekeket húsvétkor. És most, amikor itt a kínai új év, a sárkányok is víz alá költöznek...

Azt nem tudom, mennyire lehet nehéz ilyesmivel merülni, de ha ez is a meló része, akkor meg kell csinálni. A szingapúri akváriumban, ahol mostanában volt egy ilyen merülés, még azt is elárulták, természetesen nem papírból készült a sárkány, mert az csúnyán elázott volna: műanyagból készült a fej és a test is. Tulajdonképpen még jól is áll a sárkánynak a lebegés ebben a közegben, mert a normál felvonuláskor aligha sikerül ilyen jól visszaadni a repülés illúzióját. Szerencsére ez a sárkány sem veszélyes a nézőkre, akik az évnek ezt az időszakát felhőtlen fesztiválozással ünneplik mindenhol, ahol kínaiak élnek nagy számban.

0 Tovább

A hölgyek és a tengerbiológia

A víz alatti kutatást lehetővé tevő, könnyen elérhető és egyszerű használatú légzőkészülékek elterjedésének köszönhetően óriási fejlődésen ment át a tengerbiológia. A tudósok a tenger mélyén dolgozhatnak, és így rengeteg új ismerettel gazdagodtunk.

Érdekesség, hogy ellentétben sok korai búváros dokumentumfilm által sugallt képpel, a hölgyek már az elejétől fogva részt vettek a víz alatti munkákban. A minap futottam bele egy igen régi híradós beszámolóba, ami az ötvenes évek végi állapotokról ad jó helyzetképet, és feltűnik egy búvárkodó hölgy is. A ruha kissé ormótlan, és azt hiszem, a hűvös brit vizek sem számítanak mindenki számára vonzó merülőhelynek, de ő lelkesen merül alá a tudomány nevében.

El is gondolkodtam, mennyi olyan bátor és vagány hölgy van, aki akár a példaképül is szolgálhat a pályaválasztás előtt álló lányoknak. Nyilván egy ilyen országban mint a mienk, ahol nincs tengerpart, a tengerbiológiusi karrier korántsem tűnik magától értetődőnek, de amióta egyre több diák tart külföldre, nem is elérhetetlen álom.

Azok közül, akik kikövezték ennek az útját, említhető például Eugenie Clark, a cápakutatás nagyasszonya, aki egyik előfutára volt a búvármunka elterjesztésének a tengerbiológiában. Akkoriban még alig tudtunk valamit a cápákról, akiket csak legendák és híresztelések vettek körül, míg ma már megannyi információnk van azoknak köszönhetően, akik vállalva a veszélyt, karnyújtásnyira közelítették meg ezeket a ragadozókat. Clark több, mint fél évszázada kezdte el a szisztematikus merüléseket, olyan időszakban, amikor a megfigyelési módszereket és eljárásokat is ki kellett találni- bizonyára nem minden korai ötlet vált be. Ám az idő őket igazolta, manapság rengeteg tengerbiológus merül és dolgozik a mélyben.

De még milyen mélyen! Sylvia Earle még rekordot is felállított egy különleges búváröltözékben. Nem csak a kutatás területén aktív, az egyik legismertebb környezetvédőnek számít a tengerbiológusok közt, több kampány arca. Vicces látni, amikor a törékeny kutatónővel büszkén pózolnak olyan sztárok, mint Leonardo diCaprio...

A tengerbiológia meglepő módon komoly médiakarrierhez is hozzásegített párakat. Noha úgy tűnhet egy-egy film vagy beszámoló alapján, hogy a csinos kutatók csak merülgetnek a trópusi tengerekben, ennél azért jóval többről van szó a valóságban. Hosszú évek szisztematikus munkája áll az eredmények mögött, és ne feledjük, folyamatosan búvárkodnak, ami bármennyire biztonságos, mégiscsak megvannak a maga veszélyei. Ráadásul nagy testű állatokkal, mélyen, nyílt tengeren, különleges körülmények közt merülnek a kutatók, gyakran egyedül, hiszen ez nem hobbimerülés, hanem munka. És aztán ha jön egy váratlan, nagy eredmény, mint például a mantákkal dolgozó Andrea Marshall eredmény, az igazolja a sok erőfeszítést, ám nem mindenki felfedezése ilyen látványos.

Ingrid Visser jó példa rá, hogy kell ám a kitartás a tengerbiológusi munkához. Ő kardszárnyú delfinekkel foglalkozik, és egyrészt ahhoz is kell bátorság, hogy a félelmetes ragadozónak ismert állatokkal úszkáljon valaki, másrészt ezek inkább hideg vízben élnek. Visser ismert arccá vált, és a szakemberek számára ismert eredményei mellett sokat tett a közvélekedés formálásáért is: otthonában, Új-Zélandon elérte, hogy elismerjék hivatalosan is a kardszárnyú delfinek veszélyeztetettségét. 

Egy szó mint száz: nem a férfiak kiváltsága a tengerbiológia, sőt. Az ezen a területen dolgozóknak régen is keményen meg kellett dolgoznia az elismerésért, és ez ma sincs másként. De az álom elérhető, sok kitartással, munkával. Ha látja, mennyi élményt, eredményt, örömöt a kutatás, akkor azt kell mondjam, mindez meg is éri...

0 Tovább

Le a delfinekkel!

Elképesztő kijelentést tett egy polgármester a Fülöp-szigeteken: a cetcápák és delfinek irtására biztatja az embereket, mert szerintük ezek miatt van kevés hal a tengerekben.

Furcsa világban élünk. Miközben azt hisszük, sok tény evidens mindenki számára, szemmel láthatóan nem ez a helyzet. Nézzük ezt a hal-kérdést! Az kétségtelen, hogy a világ sok pontján csökken a halállomány, de ezért akármelyik ragadozót felelőssé tenni elég vicces. Egyrészt egyre több ember él a Földön, egyre többet eszünk, és természetesen ezért egyre több halat fognak ki a tengerből.

És ha még ez nem lenne elég, pár száz éve nem létezett nagyipari halászat. Fáradtságos, de fenntartható módon fogták ki az ennivalót. Manapság viszont léteznek kifejezetten barbár halászati módszerek: a tengerfenéken mindent elpusztító vonóhálók, vagy a dinamitos halászat. Ne csodáljuk, ha kevés a hal, amikor a mélyebb vizeket letarolják a vonóhálók, a robbanóanyagok pedig nem csak a nagy halakat, de a kicsi ivadékokat is értelmetlenül elpusztítják, így a halpopuláció nem tud regenerálódni.

Ehhez képest Cebu tartomány Dumanjug városának "bölcs" polgármestere, Nelson Garcia szerint a megoldás a delfinek és cetcápák eltüntetése a vízből. Amikor az újságírók rákérdeztek, nem érzi-e visszásnak ezt a felvetést, hiszen szigorúan védett állatokról van szó, ő válaszul a Bibliára hivatkozott. Szerinte Isten rendezte úgy a dolgokat, hogy mindent az ember uraljon, és így jogunk van a túlélés érdekében bármit megölni. Szerinte azok a tudományos eredmények csak elméletek, amik szerint nem a tengeri ragadozók a felelősek a halászok kisebb fogásáért.

A vita a Tanon-szoros gazdag vizeiről folyik, amik védettek, de sokak gazdasági érdeke azt szolgálná, hogy engedélyezzék itt a kereskedelmi célú halászatot. Vannak összefonódások a politikusok és a halászflották tulajdonosai közt, nem csoda hát, hogy páran azt szorgalmazzák, ne legyenek ilyen "feleslegesen" védett területek. Saját hatáskörben állítólag több polgármester beengedi a halászhajókat a szorosba- nem a delfinekről szól itt az igazi vita, hanem pénzről.

Garcia azzal érvel, hogy a helyieknek bevételt jelent a halászat lehetővé tétele, de az emberek jótevője azzal nem foglalkozik, mi lesz, ha sikerül teljesen eltünteni a halakat ezekből a vizekből- akkor többé nem lesz pénz se halfogásból, se turizmusból, mert a kihalt, letarolt korallzátonyok nem vonzzák a tenger szerelmeseit többé.

3 Tovább

Veszélyes vonzerő

A texasi Jacob's Well fotóival tele van az internet: a mélykék, vízzel telt üreg igazán látványos jelenség. Sokan csak ezért utaznak a környékre, aztán ugrálnak, úszkálnak a forrásban.

Ám ez a hely sok tragédia helyszíne is volt egyben. Ugyanis nem csak úgy látszik, hogy a víz egészen mélyről tör fel, valóban komoly mélységbe lehet lemerülni a búvároknak. A nem kellő gyakorlattal rendelkező búvárok lemerülnek a 3,5 méter átmérőjű nyíláson át, egy darabig nyilván nincs is gond, hiszen a víz tiszta, még a napot is látják. Aztán elkalandoznak az oldalt nyíló járatokban, és egyszercsak azt veszik észre, hogy nem tudják, merre is van a kifelé vezető út. Eddig nyolc búvár vesztette életét a Jacob's Well mélyén.

Aki viszont kellő gyakorlattal rendelkezik, az különleges járatokban búvárkodhat. A vízzel telt üregek közel 40 méteres mélységig jutnak, hosszuk meghaladja az egy kilométert. Sejthető, hogy aki út utat veszt, aligha élhetné túl a tévedést. 

A búvárok nem feltétlenül csak kedvtelésből merülnek itt, felméréseket is végeznek. A Jacob's Well vízhozama ugyanis az utóbbi években jelentősen lecsökkent, volt olyan év, amikor nem is jött semmilyen utánpótlás. A környékbeli ingatlanfejlesztések és szivattyúzások lehetnek ezért a felelősek, és a helyi hatóságok ezért a területek felvásárlásával szeretnék meggátolni a forrás kiapadását- ha nem lépnek időben, hamarosan nem kút, hanem egyszerű száraz barlang marad a Jacob's Well helyén.

0 Tovább

Szociális lakás a tengerben

Sokat beszélnek róla, hogy milyen károkat okoz a tenger élővilágában az emberi tevékenység- ám érdekes módon annyi felfedezetlen élőlény lehet még a mélyben, hogy tulajdonképpen azt sem tudjuk, mit pusztítunk el.

Talán a fele, talán a kétharmada a fajoknak még mindig ismeretlen a számunkra- vagy akár ennél több olyan is lehet, amit nem ismer a tudomány. Csak becslésekre hagyatkozhatnak a szakemberek, akik folyamatosan keresik a megoldást erre a problémára.

Nancy Knowlton a Smithsonian Institute tengerkutatója, aki egy elmés ötletet ismertetett. A víz alatti lakásként emlegetett kis alkalmatosság tíz négyzet alakú lapból áll, és a köztük levő réseken az apróbb élőlények be tudnak jutnak. Gyakorlatilag ez lesz az otthonuk egy idő után, és amikor a tudósok a felszínen szétszedik és megvizsgálják a több szintes lakássá vált kockaházat, akkor jó képet kaphatnak adott élőhely már ismert és még fel nem fedezett lényeiről.

Knowlton és munkatársa, Matthieu Leray egy tanulmányt tettek közzé eredményeikről, és valóban sikerült új fajokat találniuk odabenn. Először az Egyesült Államok partvidékén helyezték el a kis "lakásokat", Virginia és Florida vizeinek mélyén. Olyan pontokat vizsgáltak, ami a korallzátonyokhoz hasonlóan veszélyeztetett helynek számít. A kis dobozokban megtelepedett apró élőlényeket DNS alapján kategorizálták, és az adatbázisokkal összevetve derült ki, valóban új fajokra bukkantak-e. Hat hónap alatt összesen kétezer élőlény telepedett meg költözött be az így már igencsak zsúfolttá vált "lakásokba", amelyek közül csak 15 százaléknyi DNS-ével találtak egyezetést. 

Ezek után folytatták a munkát, és a világ több pontján helyeztek el a meglepően hatékonynak bizonyuló begyűjtő eszközből, amik máshol is beváltak. Curacao mellett 200 méteres mélységben van például, de például Pápua Új-Guinea és a Vörös-tenger is büszkélkedhet már ilyen mesterséges otthonnal. Sajnos ezek sem alkalmasak arra, hogy megmentsék a pusztulásra ítélt fajokat, de sokat segítenek abban, hogy legalább megtudjuk, mi él a mélyben, mi is az a változatosság, amit meg kellene óvnunk.

0 Tovább

Nemes bosszú

Indonéziában a feketén dolgozó halászok hajóját elkobozták és nyilvánosan süllyesztették el mesterséges zátonynak.

Dél-Kelet-Ázsia manapság az egyik legdivatosabb úti célnak számít, mind a felszíni látványosságok, mind a víz alatti világ vonzereje miatt. Utóbbit viszont komolyan veszélyezteti az, hogy sok helyen ellenőrizetlenül zajt a halászat komolyan károsító módszerekkel, mint például a robbanószeres halfogás. Ráadásul fontos fajok sodródtak kihalás szélére, mert óriási mennyiségben fogták például a cápákat és a mantákat.

Jelentős lépésként értékelték, amikor Indonézia egyik tartománya, Raja Ampat védelem alá helyezte területén a cápákat és a mantákat. Hamarosan az egész országban védetté váltak a manták, és kiemelt fontosságúként kezelték a tenger élővilágának megóvását. Persze mindig felmerülnek kérdőjelek, amikor egy ilyen hatalmas területű, számtalan szigetből álló országban akarnak hatékonyan védeni bármit is, hiszen könnyen eltűnnek a feketén dolgozó halászok. 

Ám a jelek szerint valami történt. A Raja Ampat vizeit jól ismerő tengerbiológus, Dr. Mark Erdmann arról számolt be, hogy a védetté válás óta tetten érhető a változás. Alig két éve védettek a manták, és máris többet lát belőlük, mint annak idején. A méltóságteljes óriások békésen köröznek tucatszámra a tipikus előfordulási helyeiken. 

A kormányzat pedig folytatja a kemény fellépést a tengert károsítók ellen. A feketén dolgozó, jellemzően külföldről érkező halászok hajóit nem csak elkobozzák, meg is semmisítik, ezzel üzenve mindenkinek, aki tilosban jár. Nem csoda, hogy el akarják rettenteni az orvhalászokat, mert nagy károkat okoznak. Januárban egy vietnami halászhajóra figyeltek fel Raja Ampat közelében. A haditengerészet üldözőbe vette, majd el is fogta a hajót. A raktérben két tonnányi szárított cápauszony mellett legalább öt manta maradványait és ötven teknőst találtak. Az a döntés született, hogy a hajót a tenger fenekére küldik, méghozzá Raja Ampat közelében, hogy új mesterséges zátonyt alakítsanak ki, amiből a tenger profitál.

Folyamatosan csípik el az orvhalászokat, legutóbb például bombákkal megrakott halászhajókat tartóztattak fel. Ezeket is elsüllyesztik, a törvényszegő halászokat pedig bíróság elé állítják. Mivel a mantákat az egész országban szigorúan védik, mindenkire lecsapnak, aki ezekkel az állatokkal kereskedik. Balin például lekapcsoltak egy több, mint száz kilós szárított mantakopoltyú szállítmányt- ezeket Kínában adják el általában jó pénzért. Most viszont az orgazdák fognak megfizetni az illegális tevékenységért, egyikük 16 hónap börtönt kapott, és a többieket is leültetik majd. A központi kormányzat az élére állt a helyiek illetve a környezetvédő szervezetek által indított harcnak. A Conservation International elégedetten számolt be a hatékony együttműködésről és annak máris érzékelhető eredményeiről.

A tenger élővilágát pusztító illegális halászat problémája nem új, de szemmel láthatóan most van meg Indonéziában a politikai akarat a kezelésére. Ennek pedig nem csak a halak örülhetnek, hanem a tengerimádó turisták, illetve az ő érkezésükre számító helyiek is. A környezetvédelem igenis lehet jó üzlet...

0 Tovább

A legjobb cápariasztók

Nagy fehér cápás merülésre készülő búvárok szeme láttára ölt meg egy nagy fehér cápát egy csapat kardszárnyú delfin. Ám más is megszenvedi a támadást: a túraszervezők szerint a cápák elkerülik a környéket a hasonló incidensek után.

Ausztrália déli részén található Port Lincoln, innen indulnak a Neptune szigetek közelébe szervezett búvártúrák. A turisták a csalival a hajóhoz vonzott nagy fehér cápákkal merülhetnek, ketrecek védelmében nézhetnek szembe a hatalmas ragadozókkal. Ez önmagában is különleges élmény, de a közelmúltban ennél váratlanabb eseményt is láthattak az egyik hajó vendégei.

Felbukkant ugyanis egy csapatnyi kardszárnyú delfin, amik ezúttal másik nevükre is rászolgáltak. A gyilkos bálnaként is ismert állatok fél tucatnyian voltak, a felszín közelébe kényszerítették az ott levő cápát, majd megölték azt. Ezekről az emlősökről közismert, hogy kíméletlen ragadozók, de ezúttal a búvárok hajójától pár méterre csaptak le egy olyan prédára, ami maga is félelmetes hírű állat. 

A víz alatt valószínűleg a csapatnyi delfin taktikusan zárta el a nagy fehér útját, aminek ezúttal nem volt esélye. Egy, az esetet szintén megfigyelő tengerbiológus szerint a csapat fiatalabb tagjait ilyen formában tanítják az idősebb delfinek a vadászat mesterfogásaira. A cápa egy darabig küzdött, aztán minden elcsendesedett, majd megjelentek a madarak is, hogy a felszínen lebegő maradványokból lakomázzanak. A delfinek ugyanis általában csak a cápák máját fogyasztják, bőven maradnak falatok a többi tengerlakónak. 

A támadás nem csak a turisták számára maradt emlékezetes. A jelek szerint a Neptune szigeteknél élő cápák is "értesültek" a veszélyes kardszárnyú delfinek felbukkanásáról, mert a túraszervező elmondása szerint napok óta eredménytelenek a cápás túrák, nem jönnek a ragadozók a csalira a körzetbe. A túrák sztárjai nélkül pedig elmaradoznak a vendégek is.

Ausztrália déli részén még nem figyeltek meg hasonló támadást, így nem tudják, meddig kerülik el a cápák a körzetet, de másfelé általában több hétig is "sztrájkolnak" a ragadozó halak. Pedig tavaly április óta egyetlen olyan nap sem volt, amikor ne lehetett volna cápákkal merültetni, tehát feltűnő a mostani elmaradásuk. Azok a cégek, amik erre alapozzák a működésüket, érthetően aggódnak, amiért a kardszárnyú delfinek elriasztják a pénzt termelő cápákat. A probléma pedig tovább gyűrűzik, megérzik a bevételkiesést a helyi idegenforgalom minden területén. Így a cápászervezők felvetették, amíg meg nem jelennek újból a nagy fehérek a Neptune szigeteknél, alternatív helyszínt kellene keresni, de a környezetvédelmi hatóság szerint erre nincs ok egy ilyen átmeneti helyzet miatt.

Pár hét múlva kiderül, hogy a csapatban vadászó tengeri emlősök mennyire sikeresen tartják távol adott helyről a cápákat. Mindenesetre jellemző, hogy a tengerben milyen gyorsan lehet vadászból áldozat, szemvillanásra fordulhat a kocka.

1 Tovább

Egy profi búvárfotós tippjei

Stephen Frink neve igencsak jól cseng a búvárfotósok világában. Az amerikai fotós számtalan magazinban publikált már, még a Newsweek címlapján is szerepelt egy képe.

Ám nem olyan könnyű eljutni oda, hogy valaki víz alatti fotózással keresse a kenyerét. Firnk az egyetemen pszichológiát tanult a hetvenes években, mellette az úszócsapat tagja volt. Elvégzett egy búvártanfolyamot is, és ez megváltoztatta életét. Persze eleinte még nem a fotózás miatt merült: a víz alatt tisztított csónakokat, és így keresett egy kis pénzt.

Aztán jött a fotózás is. Mint sokan mások, használtan vette első vízhatlan kameráját, aztán Hawaiion turistákat fotózott. Utána Coloradóba tette át székhelyét, ahol lemondhatott a búvárkodásról. Ám a tenger csábítása túl erős volt, hamarosan Floridában találta magát. Jobb gépet szerzett, és új fotóira már felfigyeltek. Hamarosan pedig a szerencse is mellé állt: egy magazin búvárfotósa helyett kellett beugrania, és az egyedi megbízásból új karrier lett.

Stephen Frink útja sem volt tehát kikövezve. Érdemes odafigyelni rá, mit javasol a kezdőknek! Mint sokan mások, ő is az alapnak a tanulást tartja. Elsősorban jól kell merülni, lebegni, másrészt igyekezni kell megismerni a tengeri élőlények viselkedését. Meg kell érteni, mi riasztja el a halakat, honnan kell közelíteni, milyen reakciókat várhatunk és így tovább.

Szintén fontos megtanulni a víz alatti fotózás fizikáját, a színek eltűnését, meg kell érteni, miért kell minél közelebb menni a témához. A világítás pedig már igazi művészet, amikor egyszerre kell használni a mesterséges fényt adó vakut és a természetes fényeket. És persze tanulni kell a komponálást is, majd meg kell találni az egyéni látásmódot- de ettől egy kezdő persze még messze van.

Neki inkább az a fontos, hogy saját gépét megismerje. Tudja, mit lehet vele lefotózni, és mit nem. És képes legyen odafigyelni arra, hogy a gép ne ázzon be, ne romoljon el, mert akkor fuccs a búvárfotózásnak. A gépére mindenkinek magának kell vigyázni, mert az igazán senki másnak nem fontos.

Végül pedig a búvárfotós legyen saját maga legkeményebb kritikusa. A rossz ké az rossz ké, nincs rajta mit magyarázni. Csak az elemzések révén fejlődhet minden amatőr búvárfotós.

A fenti tippekben nincs sok új, ezt az élvonalbeli magyar búvárfotósok is mind elmondták már, sőt, egy tanfolyam keretén belül ennél sokkal többet is lehet tőlük tanulni. Frink tanácsait azért osztottam meg, hogy igazoljam, még az is ezeket emeli ki, aki egészen konkrétan búvárfotózásból él, menő magazinoknak és világcégeknek dolgozik.

És ezzel együtt is tudja, a tenger több, mint munkahely a számára. Az igazi búvárfotós legyen elkötelezett környezetvédő is- ha nem lesznek állatok a mélyben, velük együtt eltűnik a varázs is.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (249),mutazás (194),sztori (187),cápa (160),video (133),búvár (126),felfedezés (76),környezetvédelem (74),baleset (73),élmény (71),fotó (68),alapok (57),adria (57),híresség (54),egyiptom (47),film (47),szabadtüdős (41),utazás (35),barlang (34),delfin (29),felszerelés (28),retró (28),történelem (27),egzotikus (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),teknős (19),munka (19),édesvíz (18),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),polip (13),bánya (12),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),ciprus (11),mélytenger (11),medence (11),doku (11),kincs (10),rekord (10),fóka (10),málta (10),ausztrália (9),manta (9),támadás (9),jordánia (8),tengeralattjáró (8),szemét (7),sport (7),szafari2014 (7),szobor (7),humor (6),tél (6),szafari18 (6),csikóhal (6),tudomány (6),cousteau (6),verseny (6),rák (6),Bali (6),ázsia (5),ausztria (5),florida (5),rája (5),tintahal (4),bali (4),mexikó (4),hidegvíz (4),repülő (4),olaszország (4),magyarország (4),szafari2016 (4),múzeum (4),találkozás (3),muréna (3),víz alatti (3),Egyiptom (3),thaiföld (3),repülőroncs (3),skandinávia (3),orosz (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),krokodil (2),elsodródás (2),maldív (2), (2),spanyolország (2),hal (2),medúza (2),éjszaka (2),görög (2),csiga (2),könyv (2),európa (2),bomba (1),hollandia (1),búvárfilm (1),izland (1),szafari (1),bulgária (1),akvárium (1),aqaba (1),vörös-tenger (1),cetcápa (1),balti (1),budapest (1),románia (1),repülőgép (1),uk (1),tenger (1),norvégia (1),szörny (1),technológia (1),thaifold (1),Búvár (1),horvátország (1),feketetenger (1),celeb (1),írország (1),egyesült királyság (1),Florida (1),dubaj (1),korall (1),görögország (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog