Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Pillantás az Adria mélyére

Cápa nem, csak sok élmény vár a Horvátországban búvárkodókra.

A nyár első hónapjaiban mindenki külföldi utazásokról álmodozik, a szerencsésebbek el is juthatnak egy szép helyre. A tengerek közül az Adria az egyik legnépszerűbb, és most azoknak akarok pár praktikus tanáccsal szolgálni, akik életükben először a felszín alatt is szétnéznének déli szomszédunknál.

Az Adria horvát partszakasza igen hosszú, némileg mást és mást ígér az északi Isztriai-félszigetnél, a Kvarner-öbölben vagy Dalmáciában. Természetesen az élővilág hasonló, de nem mindegy, homokos vagy kavicsos részeken kezdünk el nézelődni. Az alapvető tény, hogy a homokos, könnyen felkavarodó aljzat felett úszkálva ritkán látni érdekeset, inkább köves és kavicsos partszakaszokon próbálkozzunk egy búvármaszkkal a víz alá pillantani.

Jó tudni, hogy nyáron a felszínen a víz gyorsan melegszik, de június első felében azért még nem olyan nagy meleg az Adria. Pár méterrel mélyebben aztán általában van hőhatár, ahol több fokkal hidegebb a víz, a légzőkészülékes búvárok számára elérhető 30 méteren pedig 14-15 fok a jellemző még délebbre is. Aki még nem merült palackkal az Adrián, vegye komolyan ezt, vigyen magával vastag neoprént, csuklyát, mert odalenn hűvös van még a legnagyobb kánikula idején is!

A többség persze eleinte csak légzőcsővel, búvármaszkkal felszerelkezve a felszínen úszkál, így a mélység hidege nem zavarja őket. A leégés viszont nagyon is komoly kockázat, napvédő krém, strandoláshoz megfelelő póló javasolt, ha valaki hosszabb időn át akar a tenger felszínén lebegve nézelődni! Veszélyes lehet, ha túl erős a hullámzás, mert a kövekre sodorhatja a búvárkodókat, és ott könnyű megsérülni, és persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy időnként felnézzük, lássuk, milyen messzire jutottunk a parttól- vissza is kell érni valahogy. Az Adrián ritkák a part közelében a veszélyes áramlások, de mindig inkább legyünk óvatosak, mert nyílt tengeren nem biztos, hogy rögtön rendelkezésre áll a segítség.

A búvárkodást eleve azoknak lehet javasolni, akiknek biztos az úszótudása, de aki tart a tengertől, a part közvetlen közelében, egy méter mélységű vízben is találhat néznivalót, miközben biztonságban érezheti magát.

Hogy mi fordulhat elő? Kisebb halacskák úszkálnak már sekély vízben is, némelyik faj egyedei az aljzatra lapulnak és beolvadnak környezetükbe- gyakorlatlan szem ezeket nem is látja. Néhol kis rákocskák pislognak ki az üregekből. Egészen kis mélységben is előfordulnak polipok, némelyik elhagyja a biztonságos menedéket, és az aljzaton vándorol. Vannak természetesen kagylók, no meg tengeri sünök is.

Utóbbiak számítanak a legnagyobb veszélyforrásnak a tenger élőlényei közül. Érdemes strandcipőben vízbe menni, aminek a talpa megvéd a sünök tüskéitől. Úszás közben se kapaszkodjunk, ne nagyon fogdossunk semmit, és akkor nem érhet baj. Alapszabály minden búvárnál, hogy lehetőség szerint semmit nem fogdosunk, semmit nem tapizunk- egyrészt az állat is megsérülhet, de egy balszerencsés mozdulat a nyaraló további pihenését is megkeseríti. Szóval tartsuk észben: mindent a szemnek!

No és a cápák, merül fel gyakran a kérdés? A horvát Adria sem "cápamentes övezet", de emberre veszélyes, nagyobb testű cápa szinte soha nem tűnik fel a búvárok szeme előtt. Halászok hálójába keveredett már ilyen, de csak a parttól messzebb, nyílt tengeren. Egy strandon semmi esélye nincs annak, hogy valaki cápát lásson Horvátországban, ilyesmitől nem is kell tartani egyáltalán. (Erről írtam már hosszabban is.)

Aki a felszíni nézelődésnél többre vágyik, annak ott van a készülékes búvárkodás. Erre többféle lehetőség kínálkozik. Aki már végzett búvártanfolyamot, befizethet egy merülésre valamelyik horvát bázison. Több tucat van búvárbázisból az ország minden részén, sok helyen magyar oktatók is dolgoznak. Amit észben kell tartani a csak melegebb tengerben rutint szerzett búvároknak: a víz már fentebb említett hidegebb mivoltát, illetve azt, hogy az élővilág más, kevésbé színes sekélyen, tehát az Adrián még nyáron is érdemes lámpával merülni, hogy lássuk az igazi színeket.

Aki még soha nem búvárkodott, az szintén kereshet a tengerparton egy búvárbázist, ahol profi oktató kíséretében merülhet először légzőkészülékkel. A korrekt bázisokon ez egy biztonságos és nagyon kellemes program, és ha jó a parti merülőhely, polipot, csikóhalat, gébeket, durbincsokat, rákokat is lehet látni a víz alatt. Az se rossz megoldás, hogy valaki itthon elvégzi a búvártanfolyam elméleti és uszodai részét, és aztán a tengerben fejezi be a képzést. (Természetesen érdemes előtte tájékozódni arról, hogy is néz ki a búvártanfolyam.)

Sokan legyintenek az Adriára, azt állítva, hogy az "kihalt és unalmas", de ez nem igaz. Máshogy kell merülni, mint egy trópusi tengerben és mást is találunk, de ehhez először is esélyt kell adni neki. Ha már valaki eljut a tengerpartra, ne hagyja ki ezt a kalandot- bizton állítom, Horvátországba utazva is érdemes a búvármaszkot betenni a poggyászba.

0 Tovább

Pizzafutár búvárcuccban

A legfurcsább melók közé tartozhat Rob Doyle-é: a Floridában található víz alatti hotelben lakók számára szállítja ki a megrendelt ételt. Persze nyilván pár perccel meghosszabbítja az átfutási időt az, hogy fel kell venni a búvárfelszerelést, de ezzel nyilván számolnak a hotelben lakók. Azt pedig mondani sem kell, a hagyományos papírdoboz nem elegendő a pizza csomagolásának, mert kissé elsózná a tenger vize...

Ez is csak egyféle a sok furcsa búvármunka közül, hiszen vannak akik golflabdákat gyűjtögetnek a tavak mélyén, mások atomerőművek hűtővizében merülnek, vagy esetleg szennyvízcsatornában. Hozzájuk képest a víz alatti pizzafutárkodás egészen tűrhetőnek látszik, csak azt nem tudom, ha papírpénzt kap borravalóként a fickó, hova teszi hogy ne ázzon el?

Csak az nem túl szerencsés, hogy túlságosan kevés a víz alatti hotel, így aztán hiába kap kiváló értékeléseket a lelkes futár, a jó referenciák ellenére sem fognak kapkodni utána a munkaerőpiacon. Talán majd ha tovább emelkedik a tengerszint, nagyobb igény lesz a pizzafutárok iránt, akiknek nem robogót, hanem búvárpalackot biztosít az étterem...

0 Tovább

Egy csábos mosoly

A napokban belefutottam egy fotóba, ami régi emlékeket idézett. Egy tigrismuréna volt rajta, ilyen jószágot láttam pár alkalommal a Kanári-szigeteken- valószínűleg a legkevésbé bizalomgerjesztő tengeri állatok közé tartozik.

A murénákban eleve van valami ijesztő. A kígyószerű, izmos testű állatok tátogása, meredt szeme a legtöbb búvár szemében nem túl vonzó. Az tuti, hogy jóval kevesebben akarnak murénával barátkozni, mint mondjuk delfinnel vagy bohóchallal. (Utóbbi főleg érdekes, mert a területét roppant agresszívan védő kis bohóchal bátran megcsipkedni a búvárokat.) 

A tigrismuréna pedig még rémisztőbb, mint a többi. Mintázata feltűnő, sárgás-barnás csíkos, de nem ez tűnik fel elsőre. A tátott szájban rengeteg fog van több sorban, amelyek pont úgy festenek, mint a törött üvegcserepek. Ugyan ki vágyik közelebbi ismeretségre egy állattal, aminek ilyen csábos a mosolya?

Pedig az a helyzet, hogy a tigrismuréna, a többi murénához hasonlóan, nem támad emberre. Fel lehet bosszantani, illetve láttam már felvételt olyanról, hogy a kézből etetett muréna összetévesztette valaki ujját a felé nyújtott csemegével, de erről nem az állat tehet- így alakult. Aki nem akar bizalmaskodni, azt nem éri baj. 

Néha a tigrismuréna "összebútorozik" más fajba tartozó murénával. Ezen a videón is ott pislog a háttérben egy sokkal inkább közönségesnek számító példány.

A tigrismurénát gyakran lehet a víz alatt látni a Kanári-szigeteken, így én, aki sokat merültem arra, többször is találkoztam velük. Bevallom, hiába tudtam, hogy nem bánt senkit, azért megtartottam az illő távolságot. Szerintem nem meglepő...

0 Tovább

Az eltűnt vörös cipellők

Egészen különös feladatot kaptak amerikai búvárok: az Óz, a csodák csodája című filmben Judy Garland által viselt cipőket próbálták megkeresni egy tó fenekén.

A legendás színésznő talán leghíresebb szerepe volt Dorothy az Ózban. Az 1939-es alkotás egyike volt a korai színes filmeknek, igyekeztek minél feltűnőbb díszleteket, jelmezeket használni. A főszereplő vörös cipőjére is emlékezhet minden filmrajongó, amit a forgatás idején még csak 16 esztendős Judy Garland viselt.

Összesen négy párat használtak a forgatás során. A fiatalon elhunyt, zaklatott életű színésznő emlékét több helyen őrzik, és az egyik pár vörös cipőt a Judy Garland Museumban lehetett megtekinteni egészen 2005-ig. Akkor ellopták, és azóta sem sikerült a nyomára akadni. 

Ám úgy tartják, hogy a tolvajok egy vízhatlan tokban egy felhagyott bányában rejtették el a relíkviát Minnesotában, amit azóta elárasztott a víz. Így hát búvárokra hárult az a feladat, hogy megpróbálják felkutatni a cipőket a mélyben. Természetesen igen nehéz dolguk volt, olyasmi ez, mint tűt keresni a szénakazalban, és nem is jártak sikerrel.

Ám a közelmúltban volt Judy Garland születésének 93. évfordulója (a színésznő Minnesotában született), és az ennek alkalmából rendezett ünnepségsorozat részeként úgy vélték, érdemes kísérletet tenni erre a különleges kutatásra. Talán majd egy következő évfordulós ünnepség alkalmával sikerrel járnak a búvárok...

0 Tovább

Tintahal-romantika

A tengeri puhatestűek gyengéd balettje párosodáskor igencsak jó téma egy videósnak. Ráadásul a Sydney előtt élő hatalmas tintahalak  akár fél méteresre is megnőnek, emiatt is látványosabb az "előadás".

Ám szegény jószágokkal kegyetlenül bánt a természet: a Sepia apama fajba tartozó nagy tintahalak csak 2-3 évet élnek, egyetlen párosodási szezont érhetnek meg, utána a nőstények lerakják a tojásokat, és elpusztulnak. Ebben az időszakban az állatok gyakorlatilag nem táplálkoznak, testsúlyuk felét is leadják, majd teljesen elgyengülnek.

A puhatestűeknél nem szokatlan ez a rövid élettartam, ami sokak szerint az evolúció pazarlása. De valamiért mégiscsak működik ez a fajta reprodukció, legalábbis a hatalmas tintahalak új generációi évről évre visszatérnek a téli hónapokban, hogy párosodjanak.

A búvárok számára különleges élmény megfigyelni ezeket az izgalmas lényeket. Noha Ausztráliában a legtöbben csak a Nagy korallzátonyra gondolnak, ha búvárszempontból izgalmas helyekről esik szó, a kontinens szinte minden részén van valami izgalmas. Ezekkel a tintahalakkal például délen, Sydney környékén lehet találkozni- van tehát a víz alatt felfedeznivaló szerte az egész országban. Én legalábbis szívesen megnézném őket...

0 Tovább

Manták gyűrűjében

Aki Balira tervez búvártúrát, általában beiktat egy napot Nusa Penida szigetnél. Van néhány ellenérv az ilyen kiruccanásokkal szemben: a transzfer hosszadalmas, a víz jóval hidegebb mint Bali északi részén, és a kiszámíthatatlan, erős áramlások már több búvár életét követelték.

Ehhez képest a többi búvárprogramhoz képest igencsak borsos árú Nusa Penida-túrákon mindig sok a résztvevő. A nagy találkozások esélye vonzza a búvárokat: garantált a mantás merülés, és az év bizonyos szakában jó eséllyel mola molát is lehet látni.manta Bali

Így aztán mi sem akartuk kihagyni ezt a kirándulást. Tulambentól először elbuszoztunk Padangbai faluba, ott szálltunk hajóra, és onnan még egy órát repesztettünk. Szerencsénk volt, mert gyakorlatilag nem volt semmiféle hullámzás, kényelmes volt a hajóút, és Nusa Penida közelében igazán látványos volt a táj. Útközben tettünk egy kis kitérőt a Crystal Bay nevű merülőhely felé, ám amikor a rutinos helyi vezető meglátta az ottani, felszínről is jól megfigyelhető, mosógépszerűen forgó áramlatokat, intett: nem itt lesz az első merülés.

A Manta Point fele közeledve feltűnt, hogy szaporodnak a hajók a közelünkben, mind tömve volt búvárral és sznorisokkal. Mi valamivel gyorsabbak voltunk, de sejthető volt, a sok kifújt buborék miatt pezsgőfürdő lesz a víz alatt. Ilyenkor mindig eltöpreng az ember, a mantákat ez tényleg nem zavarja, tényleg látni fogjuk őket?

Gyorsan a vízbe ugrottunk a helyszínen, aztán mind fel is szisszentünk, annyira hidegnek tűnt a tenger. Tulajdonképpen egy macskaugrásnyira voltunk Tulambentől, ahol 29-30 fokos vízben búvárkodtunk, így itt szinte fagyosnak tűnt a 23 fok. Ez azért sokat elárul arról, milyen furcsák a Nusa Penida környéki áramlatok, amelyek hideg vizet hoznak. No meg a manták számára ideális ennivalót, ezért jönnek ide ezek a hatalmas ráják.manta Bali

A víz alatt a látótávolság csalódást okozott, nem volt túl jó. De az a pár méter is elég volt ahhoz, hogy lássuk a fejünk felett pár méteres mélységben méltóságteljesen elúszó mantát. Ezek az elegáns állatok szinte repülnek a vízben, mozgásuk könnyed és harmonikus. Régen a babonás tengerészek féltek az akár 2-3 méteresre megnövő mantáktól, de a mai búvárok rajonganak értük.

Pechünkre az egyik később érkezett hajó kapitánya úgy döntött, pont a manták kedvenc helye felett áll meg, és ott ugranak be a búvárai. Ezzel aztán pár percre sikerült is elriasztani az állatokat, akik később váratlan helyekről bukkantak fel- oldalt vagy mögöttünk bukkantak fel, így néha csak forgolódtunk, amikor a jövetelükre figyelmeztető kopogást hallottuk. 

Ebben a zavaros vízben sok múlott a szerencsén. Én jó helyen voltam, több alkalommal egészen a közvetlen közelemben úsztak el a manták. Sőt, egyszer megfigyelhettem, ahogy szépen libasorban négy példány követi egymást. Persze a lehetőségekhez képest megpróbáltam fotózni, de tudtam jól, nagy képek nem születnek ilyen vízben. Attól még meg akartam örökíteni az élményt.

Mert élmény volt ez a javából. Igen, sok a búvár, igen, a látás lehetett volna jobb, ha szerencsésebbek vagyunk, igen, a víz hűvös volt, igen, a mélyben is érezhető hullámzás zavaró volt. De most komolyan, kezdjek el panaszkodni a körülményekre, amikor olyan állatokkal merülhettem, amik miatt minden búvár irigyel? Szó sem lehet róla!... Akkor is nagyon boldog voltam, hogy ott lehettem, és utólag is szívesen gondolok vissza erre a kalandra. És akkor még nem tudtuk, a nap második merülése is tartogat pár nagyon izgalmas pillanatot.manta Bali

További Bali búvárkalandok:

Színpompás csigák birodalma

Egy magányos teknős

Cápák az asztal alatt

A törpe csikóhal nyomában

Kirándulás korallországba

0 Tovább

Óriáscápa Mexikóban

Búvárkörökben napok óta mindenki egy nagy fehér cápás videót oszt meg: a brutális méretű állat valóban rászolgált a "nagy" jelzőre, tényleg a szörnyfilmeket idézi.

A ketrecet körbeúszkáló jószágot Mexikóban, Baja California közelében vették filmre. Arra gyakran merülnek ilyen fajba tartozó cápákkal, de ekkorát senki nem látott emberemlékezet óta. Mivel ahogy a cápáknál az nem szokatlan, a nagy fehéreknél is a nőstény a nagyobb, így talán egy szülés előtt álló példány volt ez a méretes jószág.

Szerencsére az állat egyáltalán nem volt agresszív, inkább csak érdeklődve ment egy pár kört a ketrec biztonságát élvező búvárok közül- bár a bátrabbak azért óvatosan kijebb húzódtak. A nyílt vízben azért vélhetően kevesen mertek volna barátkozni ezzel az óriáscápával.

3 Tovább

51 órás merülés

Egyiptomban egy helyi búvár állított fel időtartamrekordot: Walaa Hafez 51 órán és 20 percen át folyamatosan a víz alatt volt, így mostantól övé a Guiness által is hitelesített csúcs. A korábbi csúcs negyedórával volt rövidebb, de ilyen roppant hosszú merülésnél már minden egyes újabb perc nagy teljesítmény.

Az egyiptomi búvár 1979-ben született, a haditengerészet kötelékében szolgált a speciális egységekben, ám a 2011-es forradalom idején olyan sérüléseket szenvedett el, ami után leszerelték. A búvárkodásnak viszont nem fordított hátat, és miután egy szintén egyiptomi ex-katona, Ahmed Gabr 332 méteres merülésével mélységi csúcsot állított fel, úgy döntött, az országba hozza az időtartam rekordot is.

A leghosszabb ideig tartó merülések terén is többféle kategóriát tart számon a Guiness- ma már nem olyan egyszerű ügy rekordot felállítani, bemondásra senkinek nem hiszik el. Létezik édesvízben és tengerben végrehajtott merülés rekordja, van külön hűvös vízi kategória, medence és így tovább. Hafez a tengeri, nem hideg vizes kategóriában került a ranglista élére.

Persze nem úgy kell az ilyet elképzelni, hogy a búvár egyedül begázol a vízbe egy rakás palackkal, aztán bő két nap után kijön. Két tucatnyi búvár segítette merülés közben, hozták a levegőutánpótlást, no meg az élelmet és a vizet. Ugyanis az energiát valahogy pótolni kell, nyilván pépesített ennivaló formájában. A helyszínen lennie kell orvosnak, ha bármi balul ütne ki. És ugyan csak tíz méteres mélységben volt a rekorder, a felszínre emelkedés ennyi idő után kínosan lassan zajlik.

Ez a rekord tehát ismét az egyiptomi búvárkodás hírét vitte a világban. Ám nem ez volt az egyetlen új csúcs mostanában: Ahmed Gabr volt a fővédnöke minden idők legnagyobb víz alatti szemétszedésének, amit szintén Egyiptomban szerveztek meg. 614-en merültek alá egyszerre, hogy a tenger fenekét elcsúfító hulladéknak legalább egy részét összeszedjék. Sajnos a Vörös-tengerbe is bőven kerül szemét, de egy-egy ilyen nagyobb akciónak azért már lehet látható eredménye, hiszen zsákszámra hordják ki a hulladékot a vízből.

Persze tudom én, ezek a nagy felhajtással járó rekordok más célt is szolgálnak: Egyiptomot akarják népszerűsíteni, mint búvárparadicsomot. Az ország megsínylette a politikai bizonytalanságot, az idegenforgalomban még mindig nagy a visszaesés, pedig szükség lenne a tengerimádók pénzére. A bökkenő csak az, hogy egy ilyen eseményre hiába figyelünk oda, az egyiptomi helyzet még mindig nem ideális. Rendszeresen járok oda, tudom, hogy évek óta ki sem mozdulunk a hajóról, egyszerűen nem vonzanak a városok. 

Fogalmam nincs, mennyi idő kell ahhoz, hogy Egyiptom felzárkózzon a vonzóbb helyekhez, hamarosan teszteljük majd a mostani állapotokat. Azt hiszem, az idő jó részében továbbra is a víz mélyén zajlanak majd a nyaralás érdemi eseményei, és ha összeadjuk majd a végén mindannyiunk merülési idejét, szép nagy szám jöhet ki- akár összemérhető a rekorddal. És persze teszünk azért, hogy mi ne szemeteljünk a vízbe, sőt, abban reménykedünk, hogy a kevesebb turista miatt szebbek lesznek az élőhelyek. Várjuk, hogy a Vörös-tenger elkápráztasson és olyan jól érezzük magunkat, mint annak idején. Mi élménygyűjtésben szeretnénk csúcsot javítani...

0 Tovább

Az óceánok világnapja

Június 8. az óceánok világnapja, és a tengeri élőhelyek védelmének fontossága miatt ezt a napot az ENSZ is a fontos dátumok közé sorolja.

Azt, hogy miért fontos a víz a számunkra, talán nem kell magyarázni, hiszen az életünk függ tőle. Ám az óceánoktól egyébként is számtalan okból függünk. A legnagyobb jelentősége annak van, hogy emberek milliárdjait táplálják a tengerek, amelyek mélyéről származó halak, rákok vagy akár algák mind sokak asztalára kerülnek.

De ne hanyagoljuk el azt sem, mennyi örömöt okozhat számunkra az óceánok világa. A sok szörfös, búvár vagy hétköznapi nyaraló, akik a tenger szerelmesei, mind sokat köszönhetnek a vizeknek.

Ám igen sokszor bele sem gondolunk, mennyi kárt teszünk a tengerben. Ázsiában járva feltűnt a rengeteg szemét, amik az utak mentén, a vízmosásokban hányódtak. Nyilvánvaló volt, hogy egy durva eső ezek jelentős részét egyből a tengerbe viszi, és sajnos utazásunk alatt meg is tapasztalhattuk ezt: egy viharos éjszaka után másnap a szép homokos tengerpartot mindenféle hulladék borította el. Aztán szép lassan ezek vagy a korallzátonyokon kötnek ki, vagy valahol egy óriási lebegő szemétszigetben.

Vannak újabb és újabb próbálkozások a tenger megtisztítására, egyre több helyen ügyelnek a megfelelő szennyvízkezelésre, és talán a konrollálatlan partmenti fejlesztéseket is visszafogják a jövőben. De ma még azért nehéz globálisan a javulást látni, mert sokan abban az ostoba hitben élnek, hogy ha nem látjuk, mi van a felszín alatt, akkor nyilván nincs is semmi baj. Szóval van még bőven tennivaló, és nem csak nagy léptékben, kicsiben is: igyekezzünk visszafogni a szeméttermelést, ha valahol hulladékot látunk, vegyük fel, és így tovább. És ezzel nem csak a tengernek teszünk jót, hanem magunknak is.

Szóval ünnepeljük ma az óceánokat, de úgy, hogy tudatosítjuk magunkban, miért van szükség erre a napra, mire akarják ezzel felhívni a figyelmet. Én tengerrajongóként, búvárfotósként is igyekem tenni érte, de most talán az a legjobb, ha néhány olyan képet osztok meg, ami a mélység szépségét villantja fel- vagy azt, hogy próbálnak az élőlények minden körülményekhez alkalmazkodva túlélni, és a maguk szintjén együttélnek az emberi tevékenység káros hozadékauval. De nem végtelen az ő alkalmazkodóképességük sem...

0 Tovább

Kirándulás korallországba

Lenyűgözően szép korallos falnál is búvárkodhattunk Indonéziában, egy új arcát ismerve meg Bali merülőhelyeinek.Bali

Menjangan apró szigete Bali északnyugati csücskétől csak egy macskaugrásnyira van. Tulambenből meglehetősen hosszú és fárasztó buszút várt ránk a kikötőig, ahol faépítésű kis csónakokra szálltunk, és úgy mentünk el a szigethez. Bali

A víz itt is kellemesen meleg, 29 fokos volt, ám sokkal jobb volt a látótávolság, mint a keleti oldal fekete homokos partjainál. Kicsit a Vörös-tengerre emlékeztetett a hely, viszont az ottaninál sokkal több és egészségesebb korall borította be a falakat. Ezek mellett úszva gyönyörködhettünk a fantasztikus látványban.Bali

Itt máshogy zajlik a merülés, nem apróságokra vadászunk az aljzaton, hanem inkább csak nézelődünk, élvezzük a nagy kékséget. Szóval könnyű volt az egyiptomi merülésekkel párhuzamot találni, csak éppen már említett különbség volt meghökkentő, a rengeteg nagy gorgóniával, és mindenféle más korallal borított falon számtalan izgalmas fotótéma várt ránk. Nem kellett sorban állni az egyetlen épnek mondható koralltömb előtt, mindenkinek jutott bőven hely a nézelődésre...BaliBaliBaliBali

Menjangan talán pont azért nem számít annyira vonzó helynek a magyar búvárok számára, mert mi, akik sokat járunk a Vörös-tengerre, gyakran merülünk hasonló falaknál. De hiba kihagyni a programból, ha az ember Balin jár, mert egy napot biztosan megér ez a nagyon szép sziget. Bali

A felszínen is szétnéztünk, mellesleg, ahol meglepődve láttuk a szigeten élő őzeket. Azok is meglehetősen nyugodtan néztek ránk, miközben velünk szembe sétáltunk. A víz alatt sem rebbentek el egyből a halak, szerencsére, megszokhatták már a hozzánk hasonló látogatókat. Ugyan a buszozás hazafele is olyan fárasztó volt, mint oda, mind úgy éreztük, ezt a napot kár lett volna kihagyni.BaliBali

További Bali búvárkalandok:

Színpompás csigák birodalma

Egy magányos teknős

Cápák az asztal alatt

A törpe csikóhal nyomában

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (249),mutazás (194),sztori (187),cápa (160),video (133),búvár (126),felfedezés (76),környezetvédelem (74),baleset (73),élmény (71),fotó (68),alapok (57),adria (57),híresség (54),egyiptom (47),film (47),szabadtüdős (41),utazás (35),barlang (34),delfin (29),felszerelés (28),retró (28),történelem (27),egzotikus (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),teknős (19),munka (19),édesvíz (18),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),polip (13),bánya (12),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),ciprus (11),mélytenger (11),medence (11),doku (11),kincs (10),rekord (10),fóka (10),málta (10),ausztrália (9),manta (9),támadás (9),jordánia (8),tengeralattjáró (8),szemét (7),sport (7),szafari2014 (7),szobor (7),humor (6),tél (6),szafari18 (6),csikóhal (6),tudomány (6),cousteau (6),verseny (6),rák (6),Bali (6),ázsia (5),ausztria (5),florida (5),rája (5),tintahal (4),bali (4),mexikó (4),hidegvíz (4),repülő (4),olaszország (4),magyarország (4),szafari2016 (4),múzeum (4),találkozás (3),muréna (3),víz alatti (3),Egyiptom (3),thaiföld (3),repülőroncs (3),skandinávia (3),orosz (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),krokodil (2),elsodródás (2),maldív (2), (2),spanyolország (2),hal (2),medúza (2),éjszaka (2),görög (2),csiga (2),könyv (2),európa (2),bomba (1),hollandia (1),búvárfilm (1),izland (1),szafari (1),bulgária (1),akvárium (1),aqaba (1),vörös-tenger (1),cetcápa (1),balti (1),budapest (1),románia (1),repülőgép (1),uk (1),tenger (1),norvégia (1),szörny (1),technológia (1),thaifold (1),Búvár (1),horvátország (1),feketetenger (1),celeb (1),írország (1),egyesült királyság (1),Florida (1),dubaj (1),korall (1),görögország (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog