Ilyen jótanácsok is szerepelnek a WWF új, cápás merültetésről szóló kiadványában.

Bár a címben felvetett gondolat talán furcsának hathat az átlagember számára, ennek a figyelmeztetésnek is megvan a helye a tájékoztatóban. Ma a búvárkodásban a cápákkal való garantált találkozás számít az egyik legjövedelmezőbb üzletnek, de egyre gyakoribb, hogy a nagy bevétel kedvéért sokan nem a legjobb módszereket követik. A WWF, a Project AWARE és a Manta Trust által jegyzett kiadvány célja az, hogy a cápák (illetve közeli rokonaik, a ráják) és a velük merülő emberek számára is a legjobb, legbiztonságosabb eljárások kialakításához adjon tanácsokat.

A cápás merültetés mellett vannak kétségtelen érvek. Egyrészt így az élő cápa lényegesen többet ér, mint a kifogott és megölt, tehát a tenger élővilágának fontos ragadozói kevésbé lesznek az orvhalászok célpontjai. Ma ugyanis az illegális cápauszony-kereskedelem jelenti a legnagyobb fenyegetést. De sajnos az is kiderült már, hogy a cápás merültetés hasznát több helyen pár vállalkozás fölözi le, a helyi közösségnek kevés marad belőle.

Szintén fontos szempont, hogy a cápákkal való találkozás a természetes élőhelyen erősíti a környezettudatos szemléletet, formálja azt, ahogy ezekre az állatokra tekintenek. Jó ellenpontja ez a cápás rémfilmek kitalált történeteinek, tehát az ilyen búvárkalandokról készített képek, videók is értékesek, mert bemutatják a különleges, és emberre nem veszélyes ragadozókat.

Mindez elméletben nagyon szép, de messze nem ugyanolyan jól szervezett a cápás búvárkodás a világ minden részén. Egyrészt a túlságosan koncentrált cápa- vagy rájatetetés teljesen meg tudja változtatni az állatok viselkedését, azok az emberek jelenlétét egyértelműen a táplálékkal azonosítják.

Másrészt sok helyen meglehetősen lazán kezelik annak szabályait, ki és hogyan érhet a cápákhoz. Az, hogy testközelből megnézik a búvárok az élőlényeket, jó dolog, de az állatok fogdosása, bökdösése, vagy extrém esetben a rajtuk való lovagolás veszélyes lehet az emberekre is, a cápákra is. A profik, akik ügyesen bánnak az állatokkal, azt a képet sugallják, bárki utánuk csinálhatja a mutatványaikat, pedig ez nem igaz.

A most megjelent útmutató elsősorban azoknak a vállalkozásoknak szól, akik cápás merültetést szerveznek. Tanácsokat adnak, hogyan lehet minél kevésbé befolyásolni az állatok természetes viselkedését, hogy lehet környezetbarát módon szervezni a búvárkodást, hogy érdemes etetni. Szóba esik a kutatókkal való együttműködés is.

A búvárok számára is adnak tippeket, hogy érdemes merülni, mire érdemes figyelni a víz alatt. No meg arra is kitérnek, egyáltalán milyen programokban érdemes részt venni és hogyan lehet kiválasztani, melyik szolgáltató tevékenysége szolgálja egyszerre a cápák és a vendégek érdekét is.

Az útmutató összeállítói nem titkolják, szeretnének párbeszédet generálni. Az ökoturizmus ma az egyik legtrendibb dolog az idegenforgalomban, amire ezt a címkét rásütik, egyből jobban eladható lesz. A cápás merülést is ide sorolják, de érdemes tisztán látni, mennyire üzlet ez, s mennyire "öko". A tapasztalatok megosztása, a legkorrektebb cégek népszerűsítése előbb-utóbb elhozhatja azt, hogy minél többen fogják a jó gyakorlatot követni- a búvárok és a cápák közös örömére.