Kritikus helyzetben az óceánok élővilága.

Két, meglehetősen szomorú bejegyzést is olvastam a napokban. Mind a kettő ázsiai esetet mutat be: az egyiken az látható, ahogy egy indonéz faluban lakó asszony a szemetes tartalmát egyszerűen a tengerbe üríti.

A másik beszámoló arról szólt, hogy a híres búvárparadicsomként ismert malajziai Mabul szigetén a víz alatt a turisták ezúttal nem találkoztak mantával- ám visszatérőben a szigetre láthattak kettőt is, amiket éppen halászok darabolnak, néhány ördögrájával egyetemben.

Nem gondolom, hogy abban a helyzetben lennék, hogy nekem kellene beleokoskodni a néha igen szerény helyzetben lévő ázsiaiak dolgába. Azért lássuk be, annak a sok, például Balin termelődő szemétnek jelentős részét mi, nyugati turisták termeljük. Palackozott víz, chipses zacskó, kimerült elemek és így tovább. 

De ettől még nem kell annyiban hagyni a dolgot. A tenger élővilágát megtizedeli a kontrollálatlan halászat, a rengeteg hulladék pedig a még ott levő élőlényeket pusztítja. Segíteni, támogatni kell azokat a helyi kezdeményezéseket, amik felveszik a harcot ezekkel a problémákkal. Jó példát is lehet mutatni azzal, hogy az ember nem pazarol, odafigyel a környezetére. És sose kell sajnálni azt a kis felárat, ha az ilyen szempontokra odafigyelő hotelben szállunk meg, az élővilágot tiszteletben tartó búvárbázissal merülünk.

A Blue Planet új sorozata elriasztó képet fest arról, mi van ma a tengerekben, és nyugaton, ahol rengetegen látták ezek a képeket, már be is indultak az akciók. Az Egyesült Királyságban például több százezer embert várnak a "tavaszi nagytakarításra" a tengerpartokra. Jó példa ez: mielőtt az elmaradott országokat számon kérjük, először tegyünk rendet a saját házunk táján. 

Aztán lássuk, mire megyünk globális összefogással! Nem igaz, hogy nem lehet új anyagokat bevezetni, amelyek gyorsan lebomlanak. Nem igaz, hogy nem lehet a jó módszereket meghonosítani, ha megmutatják, mit tesz a tengerrel a hanyagság. Ezen a bolygón több milliárd ember él, és igenis a túlnyomó többség meggyőzhető a jó dolgokról. 

A cselekvést pedig nem lehet holnapra halogatni, hiszen már tegnap is késő lett volna. Az okozott károkat visszacsinálni nem lehet, az új projektek hatása így is csak soká lesz mérhető. Lehet, hogy aki e sorokat olvassa, úgy érzi, egyedül nem sokat tehet- természetesen megváltani a világot egyikünk sem fogja, ám munkánk eredménye igenis össze tud adódni. Ne higgye senki, hogy csak a búvároknak baj, hogy egy szép merülőhelyen szemét lebeg a szemük előtt!

Sajnos mindannyian az egész világon nagyon rosszul fogunk járni, ha tovább pusztítjuk a tengert. És én nem szeretném megérni, hogy jobb híján a mindent elborító szemétből kellene magunknak ételt készíteni valahogy, mert már csak az áll rendelkezésre- viszont abból jó sok van...