Egy floridai kincsvadász belenyúlt a tutiba, amikor egy 1715-ben elsüllyedt hajó maradványai után kutatva értékes érméket talált.

Floridában igazi iparág épült a víz alatti kincskeresésre. Mivel annak idején ez egy gyakran használt hajóútvonal volt, sokan jártak erre- és sok hajó veszett oda. Az amerikai kontinens kifosztása idején vagyont érő arannyal, ezüsttel megrakott vitorlások tucatjai, százai fordultak meg ezeken a vizeken, és amelyek a tenger fenekére kerültek, azok kincseiben csak a halak és a korallok gyönyörködhettek évszázadokon át.

Ahogy a búvártechnika bárki számára elérhetővé vált, meggazdagodásról álmodók sokasága kezdett el keresgélni Florida partjai előtt. Ezt a tevékenységet viszont szabályozzák manapság, egy fővállalkozó kaphat kutatási jogot egy területre, és ő aztán alvállalkozóknak adhatja tovább ezt egy kisebb tengerrészen. Kincskereső családi vállalkozások járnak ki rendszeresen a kis hajóikkal, abban reménykedve, hogy rájuk mosolyog a szerencse.

Természetesen a többségük nem talál soha semmi igazán értékeset. Egy korhadt fadarab is fontos tárgyi emlék, de nem ér milliókat, így a búvárok csak az aranyra hajtanak. Pont emiatt nem becsülik sokra a régészek az ő tevékenységüket, hiszen csak a pénz motiválja őket, ezért túrják fel a tenger fenekét, míg egy szakember komoly feltárást végezne egy roncsnál.

Persze érthető a kincsvadászok szenvedélye is. Ismerik Mel Fisher sztoriját, aki rengeteg időt áldozott a kutatása, ám amikor megtalálta az Atocha hihetetlen vagyont érő rakományát, minden erőfeszítése busásan megtérült- ők is hisznek benne, hogy egyszer majd nekik lesz valami hasonló nagy pillanatuk. Addig persze bele kell tolni a pénzeket a keresgélésbe, tehát a floridai kincskeresők jó része marad ugyanolyan szegény, mint volt.

Talán kevesebben lennének, ha időről időre nem röppennének fel sztorik nagy leletekről. Ám a helyzet az, hogy tényleg van ott arany, és bizony lehet az embernek mázlija. Egy családi vállalkozás egyik tagja, a 27 esztendős Eric Schmitt alig öt méteres mélységben kotorászva találta meg az arany érméket és a láncokat, méghozzá nem is keveset: 51 pénzérme mellett több, mint 10 méternyi lánc került elő.

A legértékesebb érme egy V. Fülöp spanyol királyhoz köthető darab, ami egymagában félmillió dollárt ér. A többivel együtt összesen egy milliót ér a víz alatt talált lelet. Schmitték elég szerencsés kincsvadászok, mert tavaly és tavalyelőtt is találtak hasonlóan nagy feltűnést keltő tárgyakat. 

A fővállalkozó, a kutatási joggal rendelkező cég a bejelentéssel megvárta az 1715. július 31-én egy hurrikánba került flotta elsüllyedésének 300. évfordulóját. A hajók alig egy héttel korábban hagyták el Kubát, de nem jutottak messzire, és a kincsekkel, tengerészekkel együtt odavesztek a szörnyű viharban.

A leletek értékét hivatalosan felbecsülik, és ez alapján osztoznak majd. Az állam igényt tart mindenből 20 százalékra, amit kiállíthatnak, a fővállalkozó és az alvállalkozó pedig a maradékot osztja fel. Szóval az egymilliónak csak egy része jut Schmittéknek, így hiába tűnik ez nagy vagyonnak, a beleölt időt, pénzt tekintve nem arról van szó, hogy mostantól dúsgazdagok. Egyébként is a kincsvadászat egy szenvedély- egy-egy sikeres kutatás után senki nem hagyja abba. Ha egyszer rájuk mosolygott a szerencse, miért ne lehetne még egyszer ilyen napjuk?...