Ha valaki szeretne egy-két ingyenes merülést elcsípni, érdekes módon elég csatlakozni egy környezetvédelmi kezdeményezéshez. Persze azért néha ennek is megvan a másik oldala, de mindenképpen élmény az ilyesmi.

Én többször vehettem részt ilyenben, például amikor víz alatt kellett szemetet szedni. Ha úgy nézzük, nem nagy buli ez az egész, hiszen az ember a mélyben kotorászik, hulladékot gyűjt, törött sörösüvegek, műanyag palackok és mindenféle más kacat kerül a zsákjába. Nem az a klasszikus élménymerülés. Ám az is tény, magunknak teszünk ezzel jót, hiszen azt a tenger tisztítjuk, ami fontos a számunkra. Szóval ez az ingyenmunka lehet akkora örömforrás egy jól sikerült nap végén, mint egy nézelődős merülés.

A búvárokat tanítják a környezetvédelem fontosságára, és minden ilyen merülésen élesben kapnak leckét arról, mennyi szemét kerül a vízbe. Ha egyszer az ember végigtúrja az aljzatot ilyen formában, nagyon meggondolja, hogy bármit a tengerbe dobjon, vagy hagyja, hogy más tegye ezt a szeme láttára. 

Szóval nagyon is komoly dolog lehet egy ilyen ingyen merülés. De volt, ahol még ennél is többet adtak. Egyszer Horvátországban, Rab szigetre szerveztek szemétszedős programot, de még szállást és kaját felajánlottak. Azzal nem kalkuláltak, hogy olyan sok magyar utazik majd el: egy egész hotelt megtöltöttünk, a csapat nagyobb részét egy kompról(!) merültették. Másnapra pedig még egy ajándék élménymerülést is szerveztek, de olyan sokan voltak a búvárhajón, hogy mi fel sem fértünk. És akik felfértek, egy órányi hajózás után visszafordultak, mert elromlott az idő... Ám senki nem panaszkodott, sőt, akkor is mentünk volna, ha erről szó sem esik.

Mert a búvárok ilyenek. Máskor, szintén Horvátországban, a csoportban akikkel mentünk, volt pár menedzser. Vezetőjük, amikor hallott a szemétszedésről, azt mondta, ő ezt nem is említi a komoly fizető vendégeknek, hiszen nyilván azoknak eszükbe sem jut hulladékra vadászni. Tévedett: mindannyian jöttek. Ebből a szempontból büszke lehetek honfitársaimra, akik mind szívesen vesznek részt az ilyesmiben. A külföldön dolgozó magyar búvárok is mindig segíteni szokták a környezetvédelemi akciókat, így megbecsülik őket a helyi közösségben.

Az igazi mázli persze az, hogy ha az ember valami nagyon egzotikus helyen búvárkodhat jó célért, mert trópusi körülmények között mégiscsak más az önkéntesség is. Ott vannak a tűzhalvadász-versenyek, ahol a búvárok legálisan kóstolhatnak bele a szigonyozásba, és még jutalmat is kaphatnak.

Nemrég pedig még ennél is izgalmasabbat olvastam. A Fülöp-szigeteken, Biri mellett ingyen merülhetnek azok, akik részt vesznek a mesterséges zátony építésében. Beton alakzatokat helyeznek el a mélyben, amin majd megtelepednek a korallok, és új élőhely alakul ki. Bevallom, szívesen utaznék el én is, ha tehetném, aztán pár év múlva újra megnézném, mit sikerült részben az én munkámnak köszönhetően életre hívni.

Pech, hogy az ilyen programokban csak a búvárkodás ingyenes, a repjegy egy fillérrel sem olcsóbb. Sebaj, biztosan lesznek ott elegen, én pedig azzal is elégedett lehetek, ha kicsit közelebb van lehetőségem ilyenben részt venni. Egyszerűen csak azért, mert fontos a számomra. Ha kívánhatnék valamit jövő évre, szép ajándék lenne, ha sikerülne csökkenteni a tengerbe kerülő szemét mennyiségét. Az eltüntetés igazi csoda lenne, ilyenről nem is lehet álmodni. A magam részéről viszont megteszem, amit tudok- ha kell, hulladékot gyűjtök, ha lehetőségem adódik, mesélek a problémáról. 

Talán ez is ér valamit, megszolgáltam az eddigi ingyen merüléseimet...