Hihetetlen mentőexpedíciót hajtottak végre a barlangi búvárok.

Még napokkal később is téma az egész világban, ami a thaiföldi barlangban rekedt gyerekek kimentése során történt. Búvárkörökben pedig egy kicsit szakmaibb szemmel zajlik az elemzés, még ha ilyen szintű barlangi búvártudással kevesen is rendelkezünk.

A mentés zárultával egyre újabb információk kerülnek napvilágra, és most már többet tudhatunk arról, milyen körülmények között dolgoztak a búvárok, hogyan zajlott egészen pontosan a gyerekek kihozatala.

Itt most tennék egy kitérőt: az emberek életéért küzdő búvároknak a barlang mélyén elsősorban a mentés megszervezése volt a feladata, nem pedig a szenzációra éhes média tájékoztatása. Bár kétségtelen, Elon Musk feltűnésében volt önreklám, tulajdonképpen nagyon hasznos volt ez, hiszen a figyelem jelentős része ráirányult, a mentésben valóban résztvevők tudtak nyugodtan dolgozni. Hogy Musk mennyire rendes ember, azt én meg nem mondom, de az biztos, hogy egy hét múlva már csak az ő nevére fognak emlékezni, az életüket kockáztató búvárokéra nem. De szerintem aki ott volt, merült vagy a felszínen segített, azt ez pont nem érdekli.

Mint kiderült, az elején, a napokon át tartó keresés során teljesen kilátástalan helyzetben voltak a búvárok. Zavaros víz, erős sodrás, szűk járatok- a barlangi búvárok már azt tervezték, feladják a reménytelen munkát. A thai illetékes viszont közölte, akkor majd a helyi katonai búvárok folytatják a keresést, mert egyszerűen ő nem állhat ki a nyilvánosság elé hogy ennyi volt, amíg biztosat nem tudnak.

A külföldi barlangi búvárok ekkor úgy döntöttek, mégiscsak újból merülnek, mert tudták, a katonai búvárok életébe kerülhet az, hogy ilyen merülésben nincs tapasztalatuk. Szerencsére javultak a körülmények is, de még mindig napok kellettek, amíg sikerült a vezetőkötelet rögzítve eljutni a gyerekekig- a felvételek bejárták a világot. 

Ám innentől jött az igazi kihívás. Feltűnt a már említett Elon Musk, és záporoztak az ötletek. A víz alatti út tűnt a legkockázatosabbnak, mégis kiderült, egyszerűen nincs más lehetőség. Így hozták ki a gyerekeket, de valójában nem tudták őket barlangi búvárnak kitanítani, ez egyszerűen nem volt reális, hiszen úszni sem tudtak. 

A srácokat hordágyra kötözték, az arcukat teljesen fedő maszkon keresztül vettek levegőt. Arról nem mondanak pontosat, milyen nyugtatót kaptak, de erre egyszerűen szükség volt, hogy ne essenek pánikba a zavaros vízben, miközben tehetetlenül tűrik ahogy a hordágyon viszik őket. A mentők döntése helyesnek bizonyult, hiszen valamennyien élve kijutottak. A hordágyat víz alatti csatárláncba rendeződött búvárok adták kézről kézre, és így egy-egy menetben négy gyereket tudtak kihozni. A mentés a végére már egészen gyorsan ment, ahogy a búvárok pontosan megismerték a helyszínt, és tudták, hol jönnek a szűkületek, hogy lehet a legegyszerűbben ott átvinni a hordágyat. 

Ne feledkezzünk el a thai búvárról, aki életét vesztette a művelet közben. Nagyon sok merülést hajtottak végre a csapat tagjai, először amíg kutattak, aztán amíg kiépítették a kötélrendszert, palackokat helyeztek el, mindezt a mentés előkészítéseként. Tulajdonképpen csodaszámba megy, hogy egyetlen ember hunyt el, hiszen magának a csapatnak is minimális esélye volt a túlélésre, de esete így is nagyon szomorú.

Összességben egy rendkívül bonyolult, ám nagyon sikeres mentőexpedíciót hajtottak végre Thaiföldön a barlangi búvárok. Nyilván egyre több részletet ismerünk meg, aztán jönnek a kissé szenzációhajhász dokumentumfilmek, majd a játékfilm is, amiben egy dúsgazdag vállalkozó nagy találmánya és egyéni önfeláldozása lesz a megoldás kulcsa. A valóság persze egész más: itt élesben ment minden, és csak egy esély volt.

És nem egy vagy két hős hanem számtalan önzetlenül segítő ember munkája kellett a fantasztikus sikerhez. Le a kalappal valamennyiük előtt!