Tegye fel a kezét, aki nem vágyik ilyenre! És aztán jelentkezzen az is, akinek már volt ilyenben része, de nem akar még egyszer delfinekkel találkozni a tengerben!

A bakancslista kifejezés roppant divatos manapság, mindenki szeret mesélni arról, hova szeretne eljutni, mit szeretne megnézni, kipróbálni. "Csak egyszer az életben!", sóhajtozunk, amikor valaki más beszámol olyan kalandról, amit mi is meg szeretnénk élni. 

Talán még természetes is lehetne, hogy búvárként is van ilyesmi. A híres roncsok közül a Thistlegorm pipa, Zenobia és Liberty szintén, Spiegel Grove is, de még hiányzik a Yongala. Manta, cetcápa, teknős már volt, dugong még nem. És persze búvárkodtam már delfinekkel is, az is ki van pipálva, annyira már nem is hoz lázba a téme.

Na persze... A bakancslista nem az én műfajom, mert az annak jó, aki szeret egyszer s mindenkorra "letudni" dolgokat. Hát én nem egészen így működöm. S azt hiszem, a búvárkodás azért jó, mert amit ott átélünk, azt utána szívesen átélnénk újra és újra. Láttam már hatalmas delfinrajt a víz felett és alatt, volt, hogy magányos delfinnel töltöttünk egy egész merülést, máskor egy nagyobb család tért vissza hozzánk újra és újra, máskor csak pár másodpercig láttuk őket- mégis nagy élmény volt.

Nem tudom, hányszor láttam delfint, és mégis, ha visszatérhetek a Vörös-tengerre, s van esély útba ejteni a delfinek kedvenc helyeit, most sem fogom kihagyni. Mert ez egy olyan élmény, egy olyan kaland, amit nem lehet megunni...